2.rész - A találkozás

Hello mindenki! Új részt hoztam, ami elég hosszú. Ha bárkinek tetszik, az nyugodtan írjon komit vagy iratkozzon fel!:)

Az 1. feliratkozónak nagyon örülök és várok még többet;) :DD

 

Adam

Vasárnap csak úgy kipattant a szemem. Úgy éreztem, hogy ki kell mennem a deszkaparkba. Nem is tudom miért, mert általában vasárnap együtt van az egész család. Most, hogy apa a búcsúkoncertjükre készülnek, ezért most többet próbálnak és dolgoznak.

Ezért is furcsálltam, hogy ki akarok menni. De mindegy is. Az ebédnél is vázoltam az ötletet a szüleimnek.

- Később kimegyek deszkázni Tyler-rel. - anyáék meglepett arccal néztek rám. Nem is csodálom.

- Biztos? - kérdezte apa. - Pedig egy jó filmet akartunk megnézni.

- Igen. - szögeztem le. Ebéd után hívtam is Ty-t, aki szinte azonnal felvette.

- Csá haver. Jól vagy? Vasárnap sosem hívsz.

- Ja, tudom. - válaszoltam. - Jössz velem deszkázni? Mondjuk, most. - 'támadtam' le.

- Bocs, de most nem tudok menni. Mennem kell, dolgom van, de majd holnap. Csá. - köszönt el.

- Oké, csá. - mondtam, majd letettem. Gyorsan átöltöztem, elraktam a telóm, majd az ajtónál felkaptam a deszkám és indultam is.

- Majd jövök! - kiáltottam anyáéknak.

- Jó szórakozást és vigyázz magadra! - kiáltotta anya.

- Mutasd meg nekik, hogy mit tudsz fiam! - kiáltotta apa. Csak egy mosollyal megráztam a fejem.

Mielőtt kiléptem volna, kilestem, hogy nem-e várnak rám. Mármint a fotósok, de ismernek és tudják, hogy ilyenkor soha nem megyünk ki a házból. Így nyugodt szívvel el is indultam.

Szerencsére nincs messze a park. Deszkával 15 perc alatt simán megvan. Ahogy az utcán megyek, a kerekeim szinte nagy zajt csaptak az üres utcákon. Mit hittem, hogy vasárnap hatalmas forgalom lesz?

A park bejárata elé értem. De nem lehetett kinyitni, mert zárva volt. Még jó, hogy volt kulcsom.

Még tavaly kaptam, amikor le akarták bontani a parkot, mert nem volt elég biztonságos, ezért gyűjtést szervezett a többi deszkás, de a leadásnál még hiányzott $10000 és én kifizettem. A vezető ezért adott kulcsot.

Amint bezártam magam mögött, rögtön megcsapta a fülemet valami. Pontosabban az a hang, amikor a pályán valaki deszkázik. Elindultam a hang irányába és megláttam egy lányt(!!) a kedvenc pályámon. Fura, egy lányt sem láttam még deszkázni. Persze csak azokat a lányokat láttam, akik a pasijukat kísérték el.

Azt hiszem észrevehetett, mert a következő pillanatban leesett a deszkáról és legurult az emelkedőről. Rögtön odarohantam hozzá és felsegítettem.

- Hé, jól vagy? - kérdeztem. Kinyitotta a szemeit - amik gyönyörűek voltak. Várjunk, mit mondtam?! - és elég meglepődött arccal nézett rám.

Holly

Basszus, ő hogy kerül ide?! Úgy tudom, hogy vasárnap soha nem dugja ki a képét a házából.

Mellesleg, hogy tudott bejönni? A kaput bezártam, amikor bejöttem. Kizárt, hogy van kulcsa! Persze néha láttam, hogy amikor itt volt a haverjával, azzal a Tyler gyerekkel, de akkor mindig el is húztam, mert egy csomó paparazzi őt faggatta és fényképezte, hogy elállták az utat és nem lehetett deszkázni.

De most itt van és a felbukkanása miatt leestem a deszkámról és beütöttem a fejem. Nagyszerű, ugye?

- Hé, jól vagy? - kérdezte, én meg kinyitottam a szemem. Még pislogtam párat, hátha csak képzelődöm, de nem. Ott volt.

- Jól vagy? - ismételte meg.

- Aha. - válaszoltam, még mindig meglepődve.

- Hogy tudtál bejönni?

- Na várj, itt én teszem fel a kérdéseket! - támadtam le, mire most rajta volt a meglepődés sora. - Egy: Hogy kerülsz ide? Kettő: Hogy tudtál TE bejönni? - emeltem ki direkt a 'te' szót.

- Oké, először is, eljöttem deszkázni. Másodszor, van kulcsom a helyhez. - válaszolt egy félmosollyal. - És te?

- Neked nem lehet kulcsod! Nem lehet, csak én kaptam! - háborodtam fel.

- De lehet. Akkor kaptam, amikor a felújításra adtam oda a hiányzó pénzt. - magyarázta, nekem meg elkerekedett a szemem.

- Te adtad a hiányzó pénzt? - tátottam el a számat. - A vezető csak annyit mondott, hogy egy gazdag fiú volt. Nem gondoltam volna, hogy pont te adod. Nem ilyennek hittelek.

- Pontosan milyennek hiszel? - ráncoltam a szemöldökét.

- Háááát, azt hittem, hogy te olyan elkényeztetett és bunkó srác vagy. Azt hittem... - nem engedte, hogy végig mondjam, félbeszakított.

- Miből gondoltad, hogy ilyen vagyok? Nem is ismersz! - vetette oda.

- Tudom, de az újságokban mindig ki vagy öltözva, meg a nagy házatok és a 'tökéletes' barátnőd mindig befigyel. - magyaráztam.

- Na jó, ha valami fontos dologra vagyunk meghívva, persze, hogy ki kell öltöznöm. És mert az apám híres lett és jól keres, akkor minimum vesz egy szép házat. A barátnőm, meg nem tökéletes, de normális, úgyhogy hagyd őt! - oktatott ki. A barátnő résznél csak megforgattam a szemem.

- Persze, hiszen, az ember barátnője, ha elmegy egy 3 éves zsúrjára, akkor szuper miniszoknyát és 20 centis magassarkút vesz. Hatalmas dekoltázzsal! - vetettem oda. Ezen kicsit elgondolkozott én meg még hozzátettem. - És egy normális ember úgy pózol a kamerába, mint ő. - lesütötte a szemét, majd megszólalt.

- Jó, igazad van. Néha kicsit elszáll vele a ló. - mondta halkan. - Egyébként még be sem mutatkoztam. Adam vagyok. - nyújtotta a kezét. Tereli a témát, ügyes.

- Holly. Holly East. - fogadtam el.

- Nos Holly, mivel te mindent tudsz rólam, akkor mesélj te magadról. - mondta nekem mosolyogva.

- Á, az én életem nem annyira izgalmas. - legyintettem.

- Naaa, szerinted én akartam, hogy ismerd az enyémet?

- Jól van, szóval én itt lakom Los Angeles-ben, a szüleimmel egy házban, a kertvárosban. A bátyám a nyárra hazajött a Harvard-ról. Egy kávézóban dolgozom, hogy szerezzek egy kis plusz zsebpénzt. Imádok deszkázni, szörfözni és zenét hallgatni. A legjobb barátnőm Sam. Már kiskorunk óta barátok vagyunk. Ja és 16 éves vagyok, kb ennyi. - tártam szét a karom.

- És milyen zenét hallgatsz? - kérdezte hirtelen.

- Öhm...főleg punkot és rockot, de szeretem a metált és a rapet.

- És van kedvenc bandád?

- Az első kedvencem a Green Day, de a Hollywood Undead-et is.

- És a Green Day-től mit?

- A kedvencem a See the lights és a Know your enemy.

- Hála sz égnek! - mondta megkönnyebbülve.

- Mi az? - kérdeztem.

- Nem azért szereted az apám zenéit, hogy 'elcsábíts'. - közölte.

- Miért, más lányok mindig ezzel próbálnak bevágódni nálad? - nevettem.

- El sem hiszed, hogy mit csinálnak vagy mondanak. - felelte nevetve. Ahogy beszélgettünk, rá kellett jönnöm, hogy Adam egy rendes és vicces srác, némi extrával. Eléggé félreismertem, néha hamar alkotok az emberekről véleményt.

Adam

Már egy ideje beszélgettünk és egyre többet tudtam meg róla meg a családjáról és arról, ahogy felnőtt.

- És mióta deszkázol? - kérdeztem, mert egy lányt sem ismertem, aki deszkázik.

- Már úgy 5 éves korom óta. - felelte, nekem meg elkerekedett a szemem.

- Fuh, és miért pont a deszka, miért nem a tánc? - kérdeztem mosolyogva?

- Egyszer a bátyám elvitt a haverjaival, mert vigyáznia kellett rám. És 5 éves fejjel tetszett, ahogy azokat a trükköket csinálják, így megkértem, hogy tanítson meg. - vonta meg a vállát.

- És a szörf?

- Ugyanaz, mintha a deszkán állnék csak a vízen. - legyintett.

- Fuh, hol voltál te az életemből? - kérdeztem nevetve.

- Hát, míg te a színfalak mögött, addig én a tömegben vegyültem el. - nevetett ő is. Holly nagyon vicces lány és nem olyan mint a többi.

Már kezdett sötétedni, amikor közölte, hogy haza kell mennie. Kicsit, mintha le is törtem volna.

- Hé, megadod a számod? Tudom, hogy ez fura, de jó lenne még találkozni veled még valamikor , persze csak, mint barátok. Na? - kérdeztem félve, mert amit először gondolt rólam, nem tudom, hogy változott-e.

- Oké, itt a telóm, add a tiedet. - nyújtotta felém, majd megkönnyebbülve írtam bele.

- Tessék - adtam vissza. - majd hívlak.

- Oké, szia. - köszönt el.

- Szia. - köszöntem, majd én is hazaindultam.

Otthon anyáék a filmet néztek, de én gondoltam, hogy inkább fent a szobámban nézek valamit. Befeküdtem az ágyamba és a fimet néztem. Úgy 1 óra körül kikapcsoltam és egy mosollyal az arcomon aludtam el. 

1.rész - Az életem, avagy prológus

Hello mindenkinek, aki ide betéved. Nos, ezt a történetet még régen írtam, de most úgy megblogosítom. Na, csak annyi, hogy ez egy sima nyári sztori. Nem tudom, hogy mennyire fog tetszeni, de azért örülni fogok, ha lesztek egy páran. Ez csak egy rövid leírás, hogy miről szól.

Anna xx.

 

Adam

 

Sok gyerek azt akarja, hogy a szülei gazdagok vagy híresek legyenek, hogy mindenük meglegyen. Nagy ház, szuper kocsik, drága nyaralások és mindig a címlapokon lehessenek.
Igen, minden gyerek ezt akarja. De szerintem van kivétel. Úgy van!
Hello, Adam Armstrong vagyok, és igen, jól tudjátok. Az apám, a híres Green Day bandának a frontembere. Tudom, biztos azt gondoljátok, hogy most mit pattog itt, hisz az élete tökéletes. Hisz nagy bulikba jár és minden csaj körülötte legyeskedik. Aha, persze. Mindent megadnék, hogy normális életem legyen. Hogy a családommal együtt legyünk, ne kövessenek mindenhova lesifotósok, akik mindent megörökítenek, bármit is csinálsz.
De apám mindent elkövetett, hogy normálisan legyünk nevelve és ne legyünk elszállva magunktól.
Aztán ott van még a legjobb haverom is, Tyler. Még kisgyerekként ismerkedtünk meg. Bár néha úgy érzem, hogy ő a sztár-gyerek és nem én. Még ott van az, hogy nem valami jó a csajozásban és sokszor csattan valami az arcán. De sokat járunk deszkázni, mert ez már szinte védjegyünkké vált, csak idegesít, hogy a lesifotósok mindig a nyomunkban járnak, holott csak a szüleink híresek.
Ja igen, említettem, hogy van barátnőm? Bizony, Chrystal, aki ma már egy feltörekvő modell. Már több, mint 4 hónapja együtt vagyunk.
De most kezdődik a nyár, ami remélem felejthetetlen lesz!

Holly

Néha nem tudom, hogy sajnáljam vagy röhögjek a sztárok gyerekein. Azt hiszik az az igazi élet, pedig nem. Szerintem, ha bármi nehézségeik akadnak, máris anyucihoz és apucihoz szaladnak, hogy intézzék el nekik, mert ezt nem tudják.

Ott van például Adam Armstrong, Billie Joe Armstrong pici kis fiacskája. A képeivel vannak tele az újságok, amiken vagy deszkázik vagy gitározik, de szerintem egyikhez sincs tehetsége csak azt hiheti, hogy menő ezekkel. Ne értsetek félre, nagyon helyes, de ez nem minden. Oké, van egy nagy házuk és egy beképzelt liba barátnője, de ha ismerné az igazi életet!
Hello, Holly East vagyok, egy átlagos lány. A szüleimmel és a bátyámmal élek a kertvárosban, Los Angeles-ben. A szüleim nem gazdagok, de mindenünk megvan, ami kell. Anyám fodrász, apám meg építész egy jól menő cégnél. A sulim elég jó, de nem a legolcsóbb. A bátyám, Mike ösztöndíjjal tanul a Harvardon. De a nyár alkalmával hazajött, de ő is munkát vállalt, hogy elmondása szerint találkozzon egy csomó jó lánnyal. Én, a legjobb barátnőmmel, Sam-mel egy kávézóban kaptunk állást. Elmondásunk szerint a fősulira gyűjtünk, de kisebb kiadásokra is jó lesz. Persze, én nem tervezek a Harvardra menni, de lassan gondolkodni kell. De csak 11.-esek leszünk, csak a szülők kedvenc kérdése, hogy 'Mi leszel, ha nagy leszel?' már kezd az agyamra menni.
De, az hogy elkezdődött a nyár, az egyet jelent, hogy többet mehetünk deszkázni és szörfözni. És igen, mi nem egész nap shoppingolunk! Nem nagyon törődöm a divattal, és ez a többi lányt eléggé zavarta és a sok fiú haverunkat. De nem foglalkoztam velük, én ilyen vagyok, ennyi.
Na, akkor kezdődjön a nyár!