17.rész - A barátod vagyok, nem?

Sziasztok! Itt is van a következő rész! Nem érzem a legjobban sikerültnek, de remélem tetszeni fog;) Várom a véleményeteket! Jó olvasást, Anna xx.

 

Adam

Hát, ha az előbb nem hittem el, amit a többiek mondtak, most a saját szememmel láthatom, hogy igazuk volt. Holly teljesen más volt, mint amikor utoljára láttam.  Nem is ismertem volna fel, ha nem fordul meg és láthatom a szemeit, amit most egy adag smink takar. A ruhája, meg teljesen olyan, mint egy...egy plázacicának. Rövid top és rövid nadrág. Nem hittem volna, hogy őt is ilyenekben fogom látni, teljesen máshogy ismertem meg.

Amint gyorsan fordult is meg, olyan gyorsan akart eltűnni, de még idejében elkaptam a karját.

- Holly... - kezdtem volna, de továbbra sem nézett rám, csak próbált kiszabadulni a szorításomból sikertelenül. - Sajnálom. - suttogtam. Nem hittem volna, hogy meghallja, de gondolom, meghallottam, mert abbahagyta a kapálózást és végre rám nézett. A szeméből értetlenség szűrődött ki.

- Nem a te hibád. - suttogta vissza. Ezt nem értettem, hisz biztosra tudom, hogy ez az én hibám, hisz ha nem csókolom meg, akkor nem került volna engem és, hát...nem lenne teljesen más. - De most mennem kell! - mondta keményen és újra kapálózni kezdett. Nem értettem a hirtelen jött hangulatváltozását, még mindig szorosan tartottam.

- Nem, amíg meg nem magyarázod, hogy még is mi bajod van! - feleltem határozottan.

- Neked nem tartozom magyarázattal! - vágta rá keményen. - Engedj el!

- Dehogy nem! A barátod vagyok, nem?

- Én úgy tudom, hogy a barátok nem csókolóznak és tiszteletben tartják mások döntéseit! - szeméből semmit nem tudtam kiolvasni.

- Azt hittem, hogy az előbb... - nem is hagyta, hogy befejezzem, rögtön közbevágott.

- Rosszul hitted! Nem mondom még egyszer, engedj már el! - kiabált most már hisztérikusan.

- Holly, mi lett veled? - kérdeztem csendesen.

- Semmi, csak már nem akarok veled mutatkozni, mert bármikor felkerülhetek a netre vagy egy hülye pletykalap címlapjára!

- De hát nem is volt semmi bajod ezekkel. Azt mondtad, hogy nem érdekelnek az ilyenek. - fájt amiket mondott, de nem mutattam ki. Tudom, hogy ez nem az a Holly, akit én megismertem. Csak meg kéne tudnom, hogy pontosan hol is van az igazi Holly. Holly válaszra nyitotta a száját, azonban nem mondott semmit, mert egy új hangot hallottunk.

- Hé, cuki srác! - hátra fordultam és nem akartam elhinni, hogy mit, illetve kit látok. Istenem, miért büntetsz engem?

Holly

Amikor meghallottuk a természetellenesen magas hangot. Adam-mel egyszerre fordultunk a hang irányába és pillantottuk meg azt a szőke lányt, akivel a múltkor is lefotózták a játszótéren.

A csaj szinte futva jött oda hozzánk és rögtön Adam nyakába vetette magát. Nyugi Holly, ne akard megfojtani, ne akard megfojtani!

- Nem hívtál! - nyávogta, amikor Adam nagy nehezen lehámozta magáról és tisztes távolságra állt tőlem.

- Ömm, igen, sajnálom, de nem volt rám időm. - vakarta zavartan Adam a tarkóját.

- Ó, semmit baj, tudom milyen érzés, amikor véget ér egy kapcsolatod. - simított végig a karján(!!). Van barátom, akkor ez miért zavar?! - Nincs kedved most egy kávéhoz? - hajolt Adam-hez, így tökéletes belátást engedett a dekoltázsára.

- Hát...- nem engedtem, hogy visszautasítsa.

- De szívesen menne veled. - mondtam. - Nekem úgyis mennem kell, nem is zavarok! - és ezzel ott is hagytam őket. Tudom, hogy hülyeség, de muszáj volt, valahogy le kellett ráznom.

- Hol voltál már eddig? - hallottam meg Drake hangját. Odamentem hozzá, míg ő egy csókkal köszöntött. Akaratom ellenére, rögtön az Adam-mel való csókom. Az igazat szólva, sokkal jobb volt, mint ezek! Várjunk, nem gondolhatok ezekre, mert nekem már barátom van!

- Tudom, csak sokan voltak. Sajnálom. - mondtam. Tudom, nem szép dolog hazudni, de Drake nem szereti, ha Adam-ről beszélek.

- Jó, mindegy. - fogta meg a kezem, és így mentünk a kocsijához. - Indulnunk kell, a többiek már várnak. Ez hatalmas buli lesz! - mondta, szerintem inkább magának, mint nekem. Hát, akkor menjünk és bulizzunk egyet! Hurrá!

16.rész - Beszélj vele!

Sziasztok! Meg is hoztam a következő részt! Nem sikerült a legjobbra, de remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket;) Komikat várom és élvezzétek ki az utolsó hetet!:D

Anna xx.

 

 Adam

Oké, nem tudom, hogy mi ütött belém! Nem is tudom, hogy miért tettem, de...nem tudom, egyszerűen valami azt súgta, hogy tedd meg! Én meg, hát, megtettem. És lehet, hogy most elvesztettem Holly barátságát is. Basszus, hogy lehettem ilyen szerencsétlen!

- Adam, történt valami? - hallottam meg anya hangját mögöttem. Nem tudom mennyi ideje, de már elég régóta az ajtót bámultam, amin nemrég kiment. Vagyis inkább kimenekült. Talán azért bámulom ennyire, hogy hátha visszajön és valahogy megbeszélhetjük, ezt a kis botlást. Kicsit mondtam? Inkább hatalmas, gigantikus botlást.

- Semmi, ha a nagy hülyeségemet annak vesszük. - mondtam, majd megfordultam és visszamentem a szobámba. Elterültem az ágyamon és csak átkoztam magam! Hirtelen ötlettől vezérelve elővettem a telefonom és üzentem neki.

'Tudom, hogy hülyeséget csináltam, de kérlek, beszéljük meg!' - sokáig gondolkoztam, hogy tényleg elküldjem-e. Végül elküldtem. Nem vártam, hogy válaszoljon, de csak remélni tudtam, hogy egyáltalán elolvassa. Remélem nemsokára hallok felőle!

*10 nappal később*

Jól van, tudom, hogy egy lánynak időre van szüksége, hogy gondolkodjon, de több, mint egy hete nem is láttam vagy hallottam felőle! Az üzeneteimre nem válaszol, ha hívom nem veszi fel, kinyom vagy ha fel is veszi, akkor is 'nem tud beszélni, mert dolga van' dumát használja. Egyszerűen nem értem, hogy még is meddig haragszik rám. Ha egyáltalán haragszik még!

- Adam, menjünk már el kajálni, mert éhen halok! - szólalt meg Tyler. Ja igen, ma (is) itt van nálunk és most kajáért hisztizik.

- Akkor menj és keress valamit a kajával megtömött hideg dobozban. Tudod, hűtő. - mondtam, majd tovább néztem a TV-t. Igaz nem nagyon kötött le, a legtöbbször így is a telefonomat figyeltem, hátha üzen vagy hív. Bakker, ez szánalmas!

- Na jó, találkozom a barátnőmmel és neked is jönnöd kell! - jelentette ki, nekem meg kikerekedett a szemem. 

- Ne mááár, barátnőd van? - kérdeztem hitetlenkedve.

- Még szép, hogy van! - húzta ki magát büszkén.

- És tényleg kibírja melletted?

- Menj a francba. - dobott meg egy párnával. Már mindenki csak engem dobálgat? - Na, most szépen felkelsz onnan és jössz velem! - utasított. Megforgattam a szemem, de mivel úgysincs más dolgom, követtem. Deszkával mentünk, majd pár perc múlva megérkeztünk egy McDonald's-ba. Felkaptunk a deszkáinkat és bementünk. Nem voltak túl sokan.

- Végre már! - hallottam meg egy elég ismerős hangot a hátunk mögül. Megfordultam és láttam, ahogy egy ismerős szőke hajú lány, legjobb haverom nyakába ugrik.

- Helló édes. - mondta Ty, én meg azt hittem, hogy rosszul hallok. Mit is mondott?

- Mit mondtam a becézésekről? - nézett rá Sam, amikor elengedték egymást. - Tudod, hogy utálom.

- Pont ezért csinálom. - nyomott az arcára egy puszit. Oké, még is hova kerültem? - Haver, baj van? - kérdezte Tyler és mindketten rám néztek.

- Perszeeee. - mondtam még mindig elképedve.

- Figyelj, majd később feldolgozod, de most muszáj beszélnünk! Fontos. - mondta Sam a szemembe.

- Még is miről? - kérdeztem, kicsit magamhoz térve. 

- Holly-ról. - mondta, majd húzni kezdett egy asztalhoz, ahol már ültek. Na vajon ki?

- Csá Adam. - intett Luke, amint leültem elé. Tudom, hogy Holly-val csak barátok, de amit Holly mondott az nem nagyon tetszik nekem. Mindegy, majd később szitkozódom.

- Luke. - biccentettem.

- Ne most legyél ellenszenves. - súgta Ty, én meg csak megrántottam a vállam.

- Na, mi van Holly-val? - tértem egyből a 'tárgyra'. 

- Nem is tudsz róla semmit? - kérdezte Sam.

- Nem, több mint egy hete nem is beszéltem vele. - ráztam a fejem csalódottan. Furcsa, hogy ez jobban fáj, mint a szakítás az ex-barátnőmmel. Mondjuk őt nem is szerettem úgy, szóval nem is bánom.

- Mi történt, amikor utoljára találkoztatok? - kérdezte Luke. O-óóó, hát akkor mondjuk el!

- Hát, találkoztunk, mert volt valami baja az egyik barátnőjének és össze volt zavarodva. Szóval, megbeszéltük, eljött hozzánk ebédelni, gitározni tanítottam, aztán...hát... - nagy levegő. Gyerünk! - megcsókoltam.

- HOGY MI????? - kérdezték egyszerre mind a hárman. Igen, valami ilyen reakcióra számítottam.
- Ezt mégis hogy a fenébe csinálhattad? - szűrte a fogai közt Luke és láttam, ahogy ökölbe szorítja a kezeit.
- Ez mégis hogy történt meg? - kérdezte Sam.
- Tudom, hogy hülyeséget csináltam, nem kell ezerszer elmondani. - motyogtam. - És nem tudom, egyszerűen csak megtörtént.
- Ez még is hogy a fenébe történhetett?! - állt fel Luke idegesen. Nocsak, gondolhattam volna, hogy valaki itt többet érez valaki iránt! Hogy tudtam!
- Luke, kérlek, ne most. - intette le Sam higgadtan. A szőke gyerek vett egy nagy levegőt, vonakodva visszaült a helyére. Közben olyan gyilkos pillantással jutalmazott, hogy már halott lennék.
- Szóval mi is van Holly-val? - kérdeztem és figyelmen kívül hagytam Luke-ot.
- Hát...kicsit megváltozott. - kezdte Sam.
- Kicsit? Inkább teljesen kifordult önmagából! - vette át a szót a duzzogó.
- Hogy, mi? - értetlenkedtem.
- Elmagyarázom, minden beleszólás nélkül. - nézett Sam Luke-ra, aki csak biccentett. - Szóval, ugye már találkozgatott egy sráccal, ezzel a Drake-kel és egyszer választásra kényszerítette. Érted, hogy vagy te vagy ő. Aznap, amikor úgy tűnik megcsókoltad, mondta meg neki a választ. Tegyük hozzá, hogy amikor feldúlt vagy ideges mindig rossz döntéseket hoz. Szóval...hát, őt választotta. - sütötte le a szemét. Szóval akkor mégsem egy barátnőjéről beszélt, hanem saját magáról! Ezt még elnézem, de azt hogy azt a srácot választotta helyettem...nem akartam elhinni. És miért érzek ilyen szúró fájdalmat a mellkasomban?
- És most mi van vele? - kérdeztem halkan.
- Mondhatnánk azt is, hogy annyira 'szerelmes', hogy teljesíti a fiúja minden kívánságát. - köpte Luke.
- Ezt nem értem. - ráztam a fejem.
- Nem érted? Akkor úgy mondom, hogy a srác haverjaival lóg, az ő óhaja szerint öltözködik, semmit nem csinálhat, ami nem tetszik ennek a Drake-nek! - csapta az öklét az asztalra! Én meg nem akartam elhinni, amit mondanak. Nem, Holly nem ilyen!
- És mit akartok, mit csináljak? - tártam szét a kezem.
- Azt, hogy beszélj vele! - szólalt meg végre Ty is.
- Mégis hogy beszéljek vele, ha még a telefont sem veszi fel nekem?! - nem tudom miért, de nagyon ideges lettem. Nyugi Adam, nagy levegő. - Meg is próbálhatom, de biztos, hogy nem fog rám hallgatni. Most megyek. - álltam fel és a válaszukat meg sem várva kimentem a gyorsétteremből. Elindultam az utcán a deszkámon, de nem sokáig juthattam, mert beleütköztem valakibe.
- Nagyon sajnálom... - kezdtem, de amikor megfordult, nem akartam hinni a szememnek. Hát, belefutottam az emlegetettbe.

15.rész - Döntöttél?

Sziasztok! Most egy kicsit hamarabb tudtam részt hozni, ami remélem elnyeri a tetszéseteket. Személy szerint ez lett az egyik kedvencem, de várom a ti véleményeteket is;) Nem is beszélek, jó olvasást, Anna xx.

P.S. Köszönöm az újabb feliratkozót!:))

 

Holly

Gyorsan megérkeztünk Adam-ékhez. Amint beléptünk a házba, valami isteni illat kúszott az orromba.
- Megjöttem! - kiáltotta Adam. - És hoztam valakit!
- Kit? - jött ki Adrienne. - Oh, szia Holly! Maradsz ebédre?
- Csak ha nem zavarok. Egyébként Adam hívott meg, az isteni lasagna-ra.
- Jaj, dehogy zavarsz! - rázta a fejét Adam anyukája. - Örülünk, hogy itt vagy! Billie is mindjárt megjön és akkor is már ehetünk! - mondta és már vissza is ment a konyhába.
- Látod? Megmondtam! - lökött meg Adam. - És felejtsd el ezt a zavarok-dolgot, mert esküszöm...nem fogsz jól járni! - fenyegetett meg.
- Húúúú, de félek! - húztam az agyát. - Adam, lehet még egy utolsó kérdésem? - néztem rá.
- Legyen. - sóhajtott.
- Tuti biztos, hogy nem zavarok? - vigyorogtam.
- Na jó, te akartad! - mondta, és...és abban a pillanatban felkapott a vállára, bevitt a nappaliba és ledobott a kanapéra.
- Ez volt a nagy...? - azonban nem tudtam befejezni, mert elkezdett csikizni. - Neeee, Adaaam, neee! Hagyd abbaaaa!! - sikítottam és már a könnyem is folyt a nevetéstől.
- Csak akkor, ha elfelejted a zavar szót. - alkudozott.
- B-biztos, h-hogy n-nem z-za... - már rendesen sem tudtam kimondani egy mondatot és már majdnem bepisiltem. - H-hagyd már abba!!
- Megjö...Itt meg mi folyik? - jelent meg Billie Joe az ajtóban és érdeklődve pillantott ránk. Szerencsére Adam ekkor leált a csikizésemmel.
- A könnyem, de hamarosan más is. - pattantam föl és a legközelebbi mosdóba futottam. Elvégeztem amit kellett és már vissza is mentem a nappaliba, ahol Adam a kanapén elterülve vigyorgott rám. - Ez - vettem fel egy párnát. - gonosz volt! - vágtam az arcába, mire kitört belőle a nevetés. - Ez nem vicces!
- Szerintem az. - nevetett még mindig.
- Adam gyertek enni! - szólt ki Billie Joe. Leültünk az asztalhoz és elkezdtünk enni. Hát mit nem mondjak! Adam igazat mondott, ez tényleg isteni lasagna! Sok lasagnát ettem eddig, de ez mindegyiken túl tesz! 2 kockát megettem, és bár a szemem nagyin is kívánt volna még, a hasam nagyon jól tudta, hogy nem ehetek többet.
- Na mit mondtam? - mondta Adam, amikor nagy nehezen feljöttünk a szobájába és elterültünk az ágyán.
- Jól van, most az egyszer igazad volt. - mondtam kicsit kábultan. A legszívesebben elaludtam volna egy ilyen ebéd után. Hmmm, talán csak egy kicsit  lehunyom a szemem.
Lágy gitár akkordot hallottam, amikor kinyitottam a szemem Adam-et pillantottam meg az ágy végén ülve a gitárjával.
- Hány óra van? - szólaltam meg, mire Adam félig hátrafordult.
- Fél 2. - mondta, majd visszatért a gitárhoz. Nahát, 1 órát aludtam volna? Ez új.
- Mit csinálsz? - ültem fel.
- Csak hangolok. - vont vállat. Aztán elkezdett egy számomra ismerős dallamot, amit rögtön felismertem.
- Imádom ezt a számot. - mondtam és lassan énekelni kezdtem. - Mióta gitározol?
- Nem tudom. 5-6 éve? - nézett fel és úgy játszott tovább. Egymás szemébe néztünk. Én énekeltem, ő gitározott. Csak most vettem észre, hogy milyen gyönyörű kék szemei vannak. Várjunk, mit mondtam?! - Megpróbálod? - kérdezte hirtelen.
- Mit?
- A gitározást. - mosolyodott el.
- Nem tudok gitározni.
- Akkor megtanítalak. - ajánlotta nagy lelkesedéssel.
- Áh, ne. - ráztam a fejem. - Régen tanultam, de nem ment. Inkább maradok az éneklésnél. - magyaráztam.
- Hé, ha egy igazi híresség egy ilyet felajánl, azt nem lehet visszautasítani. - 'háborodott' fel.
- Nem te vagy a híresség, hanem apukád. - javítottam ki nevetve.
- Jó, de egy igazi híresség tehetséges fia egy ilyet felajánl...
- Ha elfogadom, befogod? - vágtam közbe. Nevetve átvette a gitárt, amit felém nyújtott és elhelyeztem az ölemben. - És most?
- Fogd le a húrokat és pengesd meg. - utasított. Tettem ahogy mondta, de egyáltalán nem jött ki egy normális hang se. - Nem így! - mondta, majd hirtelen mögöttem termett és a vállamon áthajolva, kezét az ujjaimra tette és rendesen 'beállította'. - Most próbáld. - én pengettem, míg ő az ujjaimmal fogta le a megfelelő hangokat.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy a dal elejét egyedül(!!) el tudom játszani.
- Látod? Egész jó vagy. - súgta a fülembe és ekkor megéreztem a kezét a térdemen.

Kicsit meglepett ezzel a tettével, de valahogy nem is érdekelt, sőt kifejezetten jól esett. De továbbra sem hagytam abba a gitározást, még a furcsa forróság érzetet is, amit az érintése okozott.
- Egész jó? Inkább briliáns. - nevettem fel óvatosan.
- És szerény. - mondta és...és egy puszit adott a szám szélére! A meglepettségtől még a gitárt is kiejtettem a kezemből, ami elém esett az ágyra. - Mi az? - kérdezte én meg megfordultam, így szemtől szemben voltunk egymással. Meglepetten pillantottam rá és ő is rám. Nem csak őt, de még magamat sem értettem. Miért vágyom a csókjára? Miért, miért, miért?? - Holly, mi a baj? - fogta az arcomat a kezei közé és már vészesen közel volt hozzám.
- Nem tudom. - suttogtam. A szemébe néztem és már nem is érzékeltem a külvilágot. Már csak annyit éreztem, hogy a szája az enyémen volt. Én meg, nem is tudom miért, de visszacsókoltam. Pár perc után el is váltunk. Lassan kinyitottam a szemem, és csak most fogtam fel, hogy pontosan mit is csináltunk! Basszus, basszus, basszus!! Adam szólásra nyitotta a száját, de aztán vissza is csukta.
- Mennem kell! - mondtam és felpattantam az ágyról, kirohantam a szobából és le a lépcsőn. Már a cipőmet vettem fel, amikor Adrienne jött ki a nappaliból.
- Holly hova sietsz ennyire? - kérdezte.
- Ömm, igen, megígértem anyának, hogy még bevásárolok. - igazából, nem is hazudtam. Anya írta, hogy vegyek pár dolgot, mielőtt hazamegyek. - Nagyon köszönöm az ebédet, tényleg isteni volt, de rohannom kell! - kaptam fel a deszkám és mentem volna ki az ajtón.
- Holly, várj! - hallottam meg még Adam hangját, de nem foglalkoztam vele, csak becsuktam az ajtót és szélsebesen száguldottam az utcán a deszkámon. Tudom, hogy hülye és gyerekes viselkedés az, ha elfutok, de összezavarodtam. Adam csak a barátom, nem csókolózhatok vele! Nem is gondolkoztam, elővettem a telefonom és üzentem.
'5 perc múlva a parkban!' - írtam és már a park felé is vettem az irányt. Mire odaértem, már Ő is ott volt.
- Na, döntöttél? - kérdezte. Bizonytalanul, de bólintottam és válaszra nyitottam a számat...

14.rész - Hívj fel!

Sziasztok! Meg is hoztam a következő részt! Nem tudom mennyire lett jó, de mondjátok el ti;) Na, nem is mondok túl sokat, jó olvasást, Anna xx.

P.S. Nagyon köszönöm az új feliratkozókat!

 

Adam

Ma Suzy-ra kellett vigyáznom, mert anyának sok dolgot kellett elintéznie, apának meg a stúdióznia kellett mennie. Nem volt nagy fáradság és mivel Tyler is az új csajával randizik, így legalább nem unatkoztam otthon.
- Suzy, mit akarsz csinálni? - kaptam fel a földről, miközben barbiezott.
- Barbiezni! - fájdalmasan felnyögtem, és kinéztem az ablakon. Az idő pont jó volt.
- Mit szólnál ahhoz, ha elmennénk a játszótérre? - vetettem fel az ötletet. Egész nap bent játszani műanyag babákkal, kicsit időpazarlás. És ha már nem mehetek deszkázni a 3 éves húgommal, akkor neki legyen jó napja. Persze, nem azt mondom, hogy nem szeretem a húgomat, csak, na, értitek.
Szóval fogtuk magunkat és elmentünk a játszótérre. Sokszor jártunk már ide, így nyugodt szívvel engedtem, hogy húgom magától mehessen a mászókára. Én egy közeli padra leültem, hogy figyelhessem. Napszemüvegem felvettem és hátrahajtott fejjel élveztem a Nap kellemes sugarait.
Nem tudom, hogy mióta pihentem így, de egy torok köszörülésre kaptam fel a fejem. Egy lány ült mellettem, eléggé...nos, hiányos öltözetben. Egy kis top, rövid nadrág éppen, hogy takarta a testét.
- Szia. - köszöntem, amikor már egy ideje csak nézett.
- Oh, ne haragudj. - kezdett nevetésbe. Csak szerintem furcsa a csaj? - Még nem láttalak erre. Új vagy?
- Nem, csak ritkán és más időben szoktunk ide kijönni. - feleltem és megkerestem a húgomat. Egy kislánnyal játszott éppen.
- Szoktunk? Kivel jöttél?
- A húgommal. - válaszoltam röviden, és Istenhez fohászkodtam, hogy végre eltűnjön. Nem tűnt el.
- Juj, ez annyira cukiii! - visított fel kissé. Basszus, ez a helyzet majdnem olyan, mint amikor először találkoztam Chrystalal. Ó, ne!
Hirtelen egy jégkrémes kocsi zenéjét hallottuk és minden kisgyerek a szüleihez futott. Ez alól Suzy sem volt kivétel.
- Adam, veszel jégkrémet, légyszii! - nézett rám nagy szemekkel és meg könnyedén felkaptam.
- Hát persze! - indultam volna el a jégkrémes kocsihoz, de valaki elkapta a karom és fordított szembe magával.
- Nekem nem akarsz venni? - dobálta hosszú szőke haját és illetgette magát. Hogyan utasíthatnám vissza?
- Bocs, de most ért véget egy komoly kapcsolatom. - dobtam be az adu-ászt és játszottam meg a szomorú srácot. Látszólag bejött.
- Ó, az nagyon szomcsi, de ha már túltetted magad, akkor hívj fel. - húzott elő egy kis papírt és nyomta a kezembe.
- Oké, szia. - és ezzel hátat fordítottam és otthagytam.
- Szióka cuki srác! - kiáltott még utánam. Vettem két fagyit, és hazaindultunk.
- Ki volt az a lány? - kérdezte a húgom, amint megette a fagyit. Bár így is tiszta maszat volt, de a ruhája tiszta maradt!
- Nem tudom. - elővettem a kis cetlit és kidobtam a legközelebbi kukába. Amikor hazaértünk, anya már az ebédet főzte.
- Megjöttünk! - nyitottam be a konyhába, ahonnan isteni illat volt. - Mi lesz?
- Lasagna. - mondta mosolyogva, nekem meg már összefutott a nyál a számban. Hmmm, anya híres lasagnája. Aztán elővettem a telefonom, mert üzenetem jött.
'Tudnánk találkozni? H' - írta Holly.
'Igen, mikor és hol?' - írtam vissza.
'5 perc múlva, a mólón' - jött a gyors válasz.
- Anya, el kell mennem, de nemsoká' jövök.
- Rendben. - bólintott.
- Anyu, anyu! Képzeld voltunk a játszótéren és fagyiztunk is! - rohant be a szobába visítva Suzy. O-ó, lebuktunk.
- Ebéd előtt? - hallottam anya hangját.
- Elmentem! - kiáltottam és a deszkámmal gyorsan 'kimenekültem' a házból.
Deszkával gyorsan oda is értem, és a móló szélén megláttam Holly-t. Oda gurultam mögé és a füléhez hajoltam.
- Heló. - mondtam, mire megugrott ijedtében. - Bocsi. Szóval - ültem le mellé. - történt valami?

Holly

Őszintén nem tudom, hogy mit csináljak. Most vagy Drake-et választom és elvesztek egy jó baráti kapcsolatot vagy Adam-et és akkor meg egy ígéretesnek tűnő párkapcsolatot.

Bár a múltkori féltékenységi jelenete nem volt valami jó húzás. És ez??!! Egyáltalán miért gondolkodom azon, hogy még is kit válasszak? Hol vagyunk, a dedóban?

- Holly? Hahó, itt vagy? - hallottam meg Adam hangját, ami legalább kizökkentet a káoszból a fejemben.

- Ja, persze. - bólogattam. - Bocs, kicsit elkalandoztam.

- Vettem észre. Minden rendben?

- Persze. Amúgy, ki az a szőke? - váltottam témát.

- Milyen szőke? - nézett rám értetlenül, összeráncolt szemöldökkel.

- Adam - mosolyogtam rá. - egy híresség fia vagy. Azt hiszed, hogy nyugodt egy életed lehet paparazzik nélkül? - vettem elő a telefonom és a képekre mentem, majd a kezébe nyomtam.

- Ez nem lehet igaz! - nyögött fel, én meg csak egy kicsit kiröhögtem. - Hogy utálom ezeket! - morogta.

- Szóvaal? - löktem meg a vállát. - Fel is hívod?

- Háát nem. - adta vissza a telóm. - Először is: Elhagytam a számát...

- Vagyis kidobtad. - vágtam közbe pontosítva.

- Jó, kidobtam. És másodszor: Teljesen olyan volt, mint Chrystal.

- Oh, az szívás. - értettem egyet.

- És veled történt valami? - na most erre mit mondjak, azt, hogy a srác, akivel randizom féltékenységi rohamot kapott miattad és választásra kényszerített? Hát ez elég hülyén hangzik.

- Semmi érdekes. Csak tudod...uh, hát ez elég bonyolult. - mondtam és újra a tengert kezdtem el nézni. Hirtelen megéreztem a kezét a kezemen és megszorította. Olyat sugalt, hogy neki elmondhatom bármi is az. Ez jól esett, de nem értettem a szívem hirtelen zakatolását. Furcsa.

- Tudod, egy barátnőm ma eléggé kiakadt, mert van egy srác, akivel randizik és egy fiú barátjával látta és választásra kényszeríti. És hát, nem tudja, hogy mit csináljon. - végtére is nem hazudtam, csak kicsit átírtam a történetet. Nem nagy cucc, nem? Csak ez az érzés tűnjön el!

Adam láthatóan elgondolkozott ezen és csak később szólalt meg.

- És mióta vannak együtt?

- Még csak párszor találkoztak, de ez miért fontos?

- Hát, én úgy gondolom, hogy ha a fiú barátjával nincs köztök semmi több és nagyon szoros is a barátságuk, akkor miért dobná el egy kapcsolatért, ami nagyon kezdő szinten van. - mondta, én meg csak megdöbbenve néztem rá.

- Te ilyet is tudsz? - nem felelt, csak halványan elmosolyodott. - Nem is tudtam, hogy ilyen bölcs vagy.

- Inkább csak tapasztalat. - vont vállat. - De mindegy. Amúgy miért rágódtál rajta ennyit?

- Hát csak olyan fura. Mindegy, legalább őt is meg tudom nyugtatni. Na megyek, még ebédet is kell szerezni! - álltam fel és ő is követett.

- Nem jössz hozzánk? Anya lasagna-t csinál. - ajánlotta föl.

- Nem akarok zavarni. - ráztam a fejem.

- Persze Holly, azért hívlak mert zavarsz minket. - nevetett. - Na, gyere már, kár lenne kihagyni! - nyaggatott míg végül bele nem egyeztem. - Na, gyere, mert éhen halok. - indultunk el deszkán Adam-ékhez.

13.rész - Válassz!

Sziasztok! Bocsánat, hogy késtem a résszel, de kiment a fejemból, bocsánat. De remélem ez elnyeri a tetszéseteket és kapok pár komit:))

Jó olvasást, Anna xx.

 

Holly

 Szombaton már nem kellett dolgoznom, ezért olyan jó volt sokáig aludni...csak sajnos a telefonom keltett föl a csodás álmomból. Kitapogattam az éjjeliszekrényemen, de közben még mindig nem nyitottam ki a szemem. Nagy nehezen, de megtaláltam a még mindig csörgő készüléket és meg sem nézve ki az, felvettem.
- Haló? - kérdeztem fáradtan, az arcomat a párnába fúrva.
- Holly, beszélhetnénk? - hallottam meg Drake ideges hangját a vonal másik végéről.
- Drake? Baj van? - kérdeztem kicsit éberebben.
- Találkozhatnánk? Ez nem telefontéma. - mondta.
- Ömmm, rendben. Mikor, hol? - keltem fel az ágyból. Tudtam, hogy már úgysem alhatok vissza.
- Fél óra múlva, a parkban. - és ezzel le is tette. Nehezen, de kikászálódtam az ágyból. A fürdőben elkészültem, felvettem egy laza szettet, fogtam a deszkámat és elindultam. Nem volt messze a park sem, és mivel volt még egy csomó időm, megálltam egy cukrászdában és vettem magamnak fagyit. Két gombóc OREO-s fagyival (szeretem ezt a kekszet, na!) és mentem tovább a park felé. Mire megérkeztem a fagyit is megettem és már Drake is ott volt. 
- Mi ennyire fontos? - álltam meg előtte. Nem szólt semmit, csak idegesen átnyújtotta a telefonját.
- Megmagyaráznád? - értetlenül elvettem a telefonját és néztem bele. Valami pletykaoldal lehetett, mert egy csomó kép volt rólunk! Adam-mel! A parton való hülyéskedésünk, majd a tegnapi veszekedésünk és ölelésünk.
- Mit kell ezen megmagyarázni? - adtam neki vissza a telefont.
- Hogy mit kell ezen megmagyarázni?! - emelte fel a hangját és a telóját a zsebébe tette. Mázli, hogy nem volt itt senki. - Talán azt, hogy mégis milyen viszonyban vagy ezzel a gyerekkel!!
- Nyugodj már meg! - kiabáltam én is. - Ezek csak sima baráti hülyülések semmi több! Mi ezzel a baj?!
- Talán az, hogy az egész világ azt hiszi, hogy már az Ő barátnője vagy??!!
- Mi a fenéről beszélsz?! Én nem vagyok senki barátnője! Adam csak egy barát, semmit több! - mintha megütöttem volna, úgy tántorodik hátra egy lépést.
- Így gondolod? Valóban? - nézett rám és a szeméből sugárzott a...csalódottság és szomorúság? Mi van?
- Igen, azt hiszem. - mondtam kissé bizonytalanul.
- Akkor vajon ezt kinek hoztam? - dobott elém egy virágot egy kis cetlivel. Leguggoltam és megnéztem, hogy mit tartalmazhatott. Majdnem dobtam egy hátast, amikor megláttam a kérdést:
'Lennél a barátnőm?' - amint eljutott a tudatomig, meg se tudtam szólalni. Meglepődve néztem fel Drake-re, aki csak csalódottan nézett rám.
- Nem is kell rá válaszolnod. - rázta meg a fejét szomorúan. Kicsit meg is sajnáltam. - Úgy tűnik már nincs jelentősége.
- Miért ne lehetne? - kérdeztem.
- Mert már nem tudok bízni benned. Nem tudom, hogy valóban igazat mondasz-e azzal a sztárocskával kapcsoltban.
- Mit tehetnék, hogy bebizonyítsam? - hihetetlen, hogy ezt kérdeztem. Drake-et nem is ismerem olyan régóta, de szívesen lennék vele is, csak van valami furcsa érzésem miatta. Mintha lelkifurdalásom lenne, holott nem is tudom miért!
- Válassz! Vagy Ő vagy én! - mondta ki komolyan, én meg úgy éreztem, hogy megfordul körülöttem a világ.

12.rész - Békülés

Sziasztok! Meg is hoztam a következő részt! Remélem elnyeri a tetszéseteket;) Várom a véleményeteket!!:D

P.S. Nagyon köszönöm a 6 faleiratkozót!:))
Jó olvasást, Anna xx.

 

Adam

Tyler-rel a szobámban videojátékoztunk. Hiába a játék, a chips és az idióta haver, a gondolataim mindig visszakanyarodtak a tegnap történtekre. Teljesen jogosan akadtam ki, hisz neki barátja van, de közben mással találkozgat. Most nagyot csalódtam benne, mert egyáltalán nem úgy nézett ki, hogy ilyet tegyen. És én tudom, hogy milyen érzés ha az embert megcsalják és átverik. És nem valami jó érzés.

- Na jó, mi van veled? - fordult felém Ty. - Zsinórban ez az 5. nyereségem, de te egyáltalán nem is próbálsz legyőzni. Tudom, hogy jó vagyok, de hogy ennyire!

- Ne szállj el haver! - szóltam rá. Fogtam a telefonom és megnéztem, hogy nem keresett-e valaki. De nem, semmi. Tudom, Holly mondta, hogy csak akkor hívjam, ha 'visszetért' a régi Adam, de ez hülyeség. Itt vagyok! Végül még sem hívtam föl, felkeltem és lementem valamit keresni.

- Adam, el mondanád, hogy mégis mi a fene bajod van? - jött utánam Tyler is.

- Semmi. - rántottam vállat, de még mindig a hűtőben keresgéltem.

- Aha, persze. - csukta be az ajtót. - Csak nem Holly miatt és a veszekedésetek miatt? - húzta fel a szemöldökét, én meg elkerekedett szemmel néztem rá.

- Ezt honnan tudod?

- Én mindent tudok. - húzta ki magát büszkén. - Szóval?

- Tegnap összevesztünk a parton. Nem megyünk el kajálni? - próbáltam terelni a témát. Látszólag bevált.

- Jó. KFC? - bólintottam. Deszkával mentünk, és megebédeltünk.

- Figyelj csak, mennem kell. - nézte meg a telefonját.

- Megint egy randi? Szegény lány. - sóhajtottam föl, mint aki átérzi a lány 'fájdalmát'. Erre csak a vállamba ütött.

- Képzeld csak, ez már nem is tudom hanyadik randim Vele. Úgy tűnik, meg van a sármom. Na, majd dumálunk. - ezzel ott is hagyott.

Még nem akartam haza menni, ezért csak fel le járkáltam az utcán. Ekkor megláttam Holly-t és AZT a srácot a mozi előtt csókolózni. A kezem ökölbe szorult és csak annak a srácnak akartam behúzni. El akartam tűnni, mielőtt észre vesz, de a lábaim gyökeret ereztettek. És ekkor történt az, hogy elváltak és Holly tekintete összeakadt az enyémmel.

Holly

Munka után a mozi előtt találkoztunk Drake-kel. Mire odaértem már megvette a jegyeket.

- Szia. - gurultam oda, és egy puszival köszöntöttem.

- Szia. - mosolygott rám, egy szexi mosollyal. - Mehetünk? - biccentett az ajtó felé. A film egész jó volt, de Drake eléggé elterelte a tekintetem. Tudjátok, bevetette azt a sóhajtás/átkarolós módszert és így a vállára húzott. Soha nem voltam az az érzelgős, bújós fajta, de ez nem volt rossz.

- Na, tetszett a film? - kérdezte, amikor kijöttünk a moziból.

- Aha. - bólintottam mosolyogva. Bár jobb lett volna, ha nem a nyakamat harapdáltad volna. Gondoltam magamban.

- Figyelj édes, most mennem kell, de majd hívlak. - lehajolt hozzám és megcsókolt. Most nem akartam szólni a becenév miatt, csak élveztem a pillanatot. - Szia. - mondta amikor elváltunk, majd megfordult és elment. Én is mentem volna, de amikor megfordultam megláttam a másik oldalon Adam-et. Basszus, ezt biztos hogy látta. A szeméből csak úgy sütött a harag, majd csak megfordult és elment. Utána eredtem.

- Hé Adam, várj már! - kiáltottam utána. Még mindig nem állt meg így a deszkámra állva - miért nem gondoltam rá hamarabb? - hamar be is értem és elkaptam a karját. - Elegem van, elmondanád, hogy mégis min akadtál ki?! - emeltem fel a hangom.
- Még kérdezed is? Pedig elég egyértelmű! - vágott vissza dühösen. Kicsit sem érdekelt, hogy akár nézhetnek minket, már elegem volt ebből a gyerekes viselkedéséből!
- Nem, ugyanis fogalmam sincs, hogy mégis min akadtál ki ennyire! Ha vennéd a fáradságot és elmondanád, talán megérteném!
- Mit nem lehet ezen megérteni? Egy másik sráccal találkozhatsz, miközben barátod van! - kiabálta, nekem meg elkerekedett a szemem. Pár percig még pislogni sem pislogtam.
- Mi? - találtam rá a hangomra. - Még is milyen barátom van nekem? - néztem rá értetlenül. - És még nem is tudok róla? - próbáltam elviccelni. Ez hülyeség.
- Hát az a szőke Luke gyerek a deszka-parkból. - nézett rám értetlenül, afféle 'Tudod kiről beszélek'-képpel. Mi? Hogy én és Luke, mint...egy pár? Hát ez még viccnek is rossz.
- Ő nem a barátom. - mondtam neki.
- De igen, hiszen ahogy ölelgetett meg ahogy egymással beszéltetek. - kezdett magyarázkodni, de leállítottam.
- Adam, hadd tudjam már, hogy kivel járok és kivel nem! Mellesleg, Luke a legjobb barátom és néha, ha nem tud lekoptatni pár csajt, akkor eljátszom a kamu barátnőjét. - magyaráztam neki és látszatra eléggé elfehéredett.
- Oh, basszus. - mondta halkan de még így is meghallottam.
- Akkor megyek is, hogy megemészd a hallottakat. - fordultam meg és mentem volna el, ha Valaki nem kapja el a csuklóm és ránt vissza.
- Sajnálom, csak...tudod...öm, szóval...- kereste a szavakat. Kicsit mintha zavarban lett volna, amitől egész aranyos volt. Várjunk! Mi?
- Nyögd már ki! - sóhajtottam mosolyogva.
- Ömm, amikor azt hittem, hogy a Szőkével jársz, de moziba mentél azzal a sráccal, csalódtam benned, mert nem ilyen lánynak hittelek. Mintha olyan lettél volna, mint... - lehajtotta a fejét. - mint a volt barátnőm. - motyogta, de akkor is megértettem, és egy zsibit adtam neki. - AÚÚÚ!! - kiáltott fel és a fájó ponthoz kapott. - Tudom, hogy megérdemeltem, de akkor is!
- Ne hasonlíts össze vele! - morogtam. - De figyelj, most hogy ezt megbeszéltük, újra a régi leszel?
- Igen. - bólintott vigyorral az arcán.
- Elég hülye tudsz lenni néha. - mondtam neki. - De örülök, hogy az én hülye barátom vagy. - és ezzel meg is öleltem, ami először meglepetésként érte, de rögtön viszonozta is.
- Te meg az én bolond barátom. - mondta a hajamba.
- Megyünk deszkázni? - kérdeztem és elhúzódtam tőle.
- Verseny? - mosolygott féloldalasan.
- Még szép. - kacsintottam.

11.rész - Nem értem

Sziasztok! Új részt hoztam, ami remélem elnyeri a tetszéseteket;) Jó olvasást és várom pár komit!:D

Anna xx.

 

Holly

 Busszal mentem haza, de végig csak a történteken jártak a gondolataim. Egyrészt nem is értem, hogy pontosan min is húzta fel magát. Ha nem is merném és nem csak barátok lennénk, azt mondanám, hogy féltékeny. De mivel erről szó sincs, ezért nem értem. Még hogy a nők bonyolultak! Másrészt, lehet, hogy ez nagyon rosszul érintette, hogy ő meg most szakított a... - hányás visszanyelve -...barátnőjével? Nem tudom.
Leszálltam a buszról, és pár perc séta után haza is értem.
- Megjöttem! - kiáltottam. Igaz, anyáék még nem értek haza, de remélem, hogy Mike már itthon van.
- Kaját hoztál? - kiáltott vissza. Igen, itthon van. Lépteket hallottam, miközben a konyhában keresgéltem valami nasi után. De nem akármilyen nasi után.
- Hol van az OREO-m?! - kiáltottam rá, amikor beért ő is.
- Elfogyott. Miért kér...húgi miért sírsz? - lépett hozzám, és szorosan átölelt. Sírok? Nem is vettem észre, csak akkor amikor megtöröltem az arcomat. - Mi történt?
- S-semmi. - sírtam fel. Nem is értem igazából, hogy miért is sírok.
- Aha, akkor csak örömödben sírsz. - mondta gúnyosan. - Na, most mond el szépen, hogy pontosan ki miatt sírsz, hogy aztán kitekerhessem a nyakát. - nézett a szemembe komolyan. Az állapotomhoz képest mégis felnevettem. - Na, figyelj, most elugrok a boltba neked OREO-ért, aztán szépen elmesélsz mindent. Rendben?
- Ugye tudod, hogy ez úgy hangzott, mintha egy csaj lennél? - néztem rá mosolyogva, miközben a könnyeimet töröltem le az arcomról. Mike elgondolkozott a dolgokon, majd újra megszólalt.
- Oké, új terv. Te áthívod Sam-et, elmeséled ezt neki, aztán elmondod, hogy kinek verjem be a képét. Így már férfias? - csak a homlokomra csaptam, de bólintottam. Tehát, Mike elment, én meg küldtem egy SMS-t Sam-nek.
'Gyere át, beszélnünk kell!' - írtam. Legjobb barátnőm alig 5 perc múlva már meg is érkezett. A szobámba mentünk. Már kezdtem volna a történetet, amikor bátyám is megjött. Egy nagy zacskó OREO-s kekszet adott.
- Köszönöm. - vettem el tőle.
- Nincs mit. És szólj, hogy...
- ...hogy kit kell elverned. - fejeztem be helyette. Adott a homlokomra egy puszit és kisétált a szobámból. A kekszet elfogyasztva meséltem el Sam-nek mindent, ami ma a parton történt.
- És egyáltalán nem értem, hogy miért változott meg hirtelen a hangulata. - töröltem le még pár kósza könnycseppet. Még mindig nem értem, hogy miért sírok, hisz a barátok szoktak veszekedni, de nem sírnak miatta.
- Ezt én se értem. - vakarta a fejét Sam. Kettőnk közül ő volt a csajosabb, és volt pár barátja is. És ha ő sem érti ezt, hát akkor ez tényleg egy bonyolult dolog. - Szerintem ezt vele kéne megbeszélned.
- Tudom, de nem kéne először hagyni, hogy kicsit megnyugodjon? - töprengtem el.
- Holly, Adam nem egy hisztis kislány. - mosolyodott el Sam.
- Ő ríkatott meg? - nyitott be a bátyám hirtelen.
- Te hallgatóztál? - néztem rá hitetlenkedve. 
- Ha a húgomról van szó, akkor igen. - húzta ki magát büszkén és kitárta a karjait. Gondolom ölelést várt, hogy ilyen figyelmes. Hát, nagyon is tévedett, ugyanis Sam-mel egyszerre dobtuk meg egy-egy párnával. - Na, szép! Ezt kapom, hogy elmentem neked kekszért? - vette fel az immár üres zacskót. - Amiből még csak nem is adtatok! - ment ki és becsapta maga után az ajtót. És igen, hölgyeim és uraim, ő a 20 éves, érett, joghallgató bátyám.
- Látszik, hogy a testvéred. - mondta Sam, aki már egy ideje nagyban SMS-ezett.
- Na jó, te kivel üzengetsz már ennyit? - hajoltam oda, de rögtön elhúzta. - Talán egy srác? - húztam fel a szemöldökömet mosolyogva.
- Talán. - mondta halkan, pirulva.
- SAMANTHA BEAKER TE BEPASIZTÁL ÉS NEKEM NEM IS MONDTAD??!! - kiáltottam el magam. Tudom, hogy utálja ha a teljes nevén szólítom, de ha 'dühös' vagyok rá, akkor mindig ezzel büntetem. Legnagyobb örömére. - Mutasd csak. - próbáltam elvenni a telefonját, de nehezen adta.
- Holly, szállj már le rólam! - üvöltötte Sam, amikor megszereztem a telefonját és rajta ülve passzíroztam a matracba. Könnyen feloldottam a telefont és rögtön az üzenetekbe léptem.
- Milyen Tyler? - néztem értetlenül a képernyőre, majd leesett. - Adam barátja Tyler? - néztem hitetlenkedve Sam-re. Sam nem szólt semmit, de a piros képe elárulta. - Mégis mikor?
- Ha nem szállsz le rólam, akkor nem is mondok semmit. - lemásztam róla és elhelyezkedtünk újra és rendesen az ágyon. - Na, a deszkapark után ugye vele mentem el. Nagyon jól elbeszélgettünk és elhívott moziba. Tudod, aznap nem mentem el hamarabb a munkából. - bólintottam, jelezve hogy emlékszem - Na, a mozi is nagyon jó volt, aztán még sétáltunk is a parton. Sokat nevettünk és a végén azt mondta, hogy találkozna velem többször mert nagyon jó fejnek tart és találkozna is velem. Szóval, egy ideje még mindig találkozunk és beszélünk telefonon. Röviden ennyi. - rántott vállat.
- És ezt miért nem mondtad el?
- Mert még én sem tudom, hogy mennyire komoly, nem akartam elkiabálni.
- Aha. - bólintottam. - Hát akkor neveld meg azt a srácot.
- Meglesz. - nevetett fel.
- Holly, segíts! - rontott be hirtelen a szobába Mike...lisztesen.
- Te mi a fenét csináltál? - néztem rajta végig.
- Palacsintát akartam sütni, de...inkább nézd meg. - indult a konyhába, mi meg Sam-mel követtük. A konyha padlóján kiömlött a liszt.
- Most komolyan, mit csináltál? - néztem döbbenten testvéremre, aki csak elhúzta a száját.
- Hát, a lisztet akartam levenni, de véletlenül lelöktem amikor érte nyúltam és a fejemről a földre esett.
- Úristen, mi lesz veled ha barátnőd lesz? - sóhajtottam föl és a kezébe nyomtam a seprűt.
- Csak mázlista lesz! - egó a toppon. Míg ő feltakarított és lezuhanyzott, addig mi megcsináltuk a tésztát és megsütöttük a palacsintákat. Végül együtt ettük meg, de nem feledkeztünk meg anyáékról és Luke-ról sem, így hagytunk egy párat.
Sam hazament, míg én a szobámban ültem és a gondoltaim újra Adam körül forogtak. Az biztos, hogy ezt meg kell beszélnünk és most komolyan! Remélem jó magyarázata van a történtekre!