45.rész - Mi bajod van?

Sziasztok! Nem is kell említenem, de új részt hoztam! Most már újra vasárnaponként fogom hozni a részeket, mert véget ért a szünet (legalábbis az enyém). Sajnálom, hogy nem tudtam több részt hozni, de elég dolgom volt és nem volt időm.

De mindegy is, a részhez jó olvasást kívánok és remélem hagytok pár nyomot magatok után;)

Anna xx.

Holly

Hihetetlen, hogy milyen gyorsan eltelt ez a 4 nap. Bár a munka, a család és a barátok nagyon is lefoglaltak. Amit jól is tettek.
A Luke-kal történt csókomat még mindig nem mondtam el Adam-nek, pedig azóta egyszer már beszéltünk, de mégsem mondhattam, hogy 'Szia Adam, képzeld Luke, akire már egyszer féltékeny voltál, a bulin megcsókolt és szerelmet vallott. De semmi gáz, jó nyaralást, szia!' - öööö, nem. Inkább elmondom neki személyesen, mint gyáván a telefonon keresztül, holott ő egy másik kontinensen van. És ezért is van akkora lelkifurdalásom, ami a világmindenségig is elér.
DE MIÉRT NEKEM VAN LELKIFURDALÁSOM???!!! Luke csókolt meg ENGEM! Nem fordítva, akkor most mér' én érzem szarul magam? Talán azért, mert kicsit élvezted is, ne is tagadd! - szólalt meg a belső hang. Kuss, rád nem kíváncsi senki! - szól vissza az agyam. Mindenki nyugodjon le a picsába!! - kiáltanám, de akkor a körülöttem lévő emberek néznének engem hülyének.
- Húgi, itt vagy még vagy mondjuk ki, hogy nyertem. - hallom meg Mike hangját. Ma úgy döntöttünk, hogy kijövünk együtt a deszka parkba. Az együtt egybefoglal: engem, Mike-ot, Sarah-t (Mike hivatalos barátnőjét) és Sam-et.
Luke-kal most szépen megtartjuk a tisztes távolságot. Igen jól olvastátok. Tartjuk, ugyanis, amikor másnap felkerestem, hogy megbeszélhessem vele, hogy mégis mi van (reménykedtem, hogy alkohol hatása alatt volt), de ott sem arra számítottam, mint amit akartam.

' - Oké, mondd, hogy a bulin a pia beszélt belőled és nem is gondoltad azokat komolyan! - mentem be Luke szobájába, aki még nagyban aludt a szobájában. Mi Sam-mel csak nemrég jöttünk vissza a munkából, ő meg itt lustálkodik, mert később megy a parkba. Mindegy, most nem ezért vagyok itt.
- Hmmm, mi? - dörzsölte az arcát, amikor lehúztam róla a takarót és elvettem a párnáját is. Most aztán biztos nem aludhat! De plusz pont, hogy van rajta alsó.
- Semmi, mi! Kelj fel és vonj vissza mindent, amit mondtál! - rázogattam.
- Nem. - mondta határozottan, világoskék szemeit az én szemeimbe fúrva. Egyáltalán nem olyanok, mint Adam mélykék szemei. Na szép, lelkifurdalás helló, rég találkoztunk.
- Miért? - rökönyödtem meg.
- Mert mindent komolyan is gondoltam, amit mondtam. - nézett rám, de a szemében valami különös csillogást véltem felfedezni. És én ismerem ezt a csillogást! Ezt akkor látod, ha hazudik.
- Hazudsz. - mondom határozottan, az ő szemei pedig elkerekednek.
- Nem hazudok! És ha kell, akár most megcsókolnálak vagy többet is tennék...! - állt fel indulatosan és szinte már kiabált. - Mert szeretlek, érted?!
- Hogy miiiiiii????!!! - rontott be Sam az ajtón és elszabadult a pokol.'

Szerencsére nem volt olyan durva, de azért Luke így is egy monoklival gazdagodott. De legalább tudjátok, hogy Sam miért kerüli a saját testvérét.
- Csak szeretnéd, Mikeyyyy! - húzom az agyát, ugyanis utálja, ha így szólítjuk.
- Jól van, ezt még megbánod. - szólt még utánam, de én már gurultam is a pályán. Még mázli, hogy rajtunk kívül nincs itt senki más, bár vasárnap mindig zárva van a hely, de akinek kulcsa is van, annak vannak ilyen kiváltságai.
Sam és Sarah minket néztek a pálya széléről és röhögtek, amikor próbáltuk a másikat minél zavarba ejtőbb pillanatokba ejteni. Amúgy, azt hiszem ez a lány a legtökéletesebb bátyám számára. Okos, vicces és el tudja viselni a tesóm időnkénti hülyeségeit. És még én is tök jól el tudok vele beszélgetni, ha kell komolyabb vagy éppen lényegtelen dolgokról. Remélem Mike nem fogja elüldözni vagy elcseszni a vele való kapcsolatát.
- Te mi a fenét keresel itt?! - kiabált Sam a kapu irányába. Pont jókor érkeztem fel a pályára, így biztonságosan megleshettem, hogy miért lett ilyen ideges. Na és vajon ki lépett be? Hát persze, hogy Luke.
- Beszélhetnénk? - állt meg a pálya aljánál és ott nézett fel rám. - Négyszemközt. - nézett a tesójára, aki már a száját nyitotta, hogy visszaszóljon neki.
Már nagyon le akarom ezt az egészet zárni Luke-kal, mielőtt Adam hazaér és a saját 'szabályai' szerint intézné ezt el.
Bólintottam egyet, majd egy 'Mindjárt visszajövök' után lemásztam a pályáról és a szőke sráccal hallótávolságon kívülre mentünk a többiektől. Megálltunk az egyik kis büfé mellett, én meg karba font kezekkel vártam, hogy az előttem álló srác kinyögje az igazat.
- Először is: Sajnálom. - sóhajtott és a hajába túrt. Nem szóltam semmit, türelmes voltam, hogy elmondjon mindent. - Sajnálok mindent, amit eddig tettem, de azt nem mondom, hogy nem bántam meg őket. - és már megint hazudik, csak mondaná el, hogy miért. - Amióta ezzel a...'sztárutóddal' vagy kivel vagy... - rajzolt idézőjeleket, de mielőtt folytatta volna, még gyorsan közbeszóltam.
- Adam a neve. - ha így folytatja, nagyon meg fogja bánni.
- Akkor Adam - legyintett(!!). - Eddig mindig számíthattam rád, de most ez a gyerek leköti minden idődet és ez már nagyon idegesít! - vert bele a büfé oldalába, ami kicsit megrémisztett.
- És most mondd el, hogy miért is vagy ilyen valójában. - mondtam higgadtan, mire felém fordult. Kék szemeiben düh és értetlenség keveredett.
- Hogy mi van? Most mondtam el! - emelte fel a hangját.
- Jól van, Luke. Ha már képes vagy őszintén elmondani ezt az egészet, akkor hívj fel. - hagytam ott a dühös srácot.
- Na mi történt? - kérdezte Sam, amint melléjük értem, de mielőtt válaszolhattam volna, hatalmas ajtócsapódást hallottunk. Ezek szerint Luke elment.
- Kiakadt. - rántottam meg a vállam. - Majd ha lenyugszik, talán végre elmondja mi az igazi baja.
- Hát akkor arra várhatsz. - felelte.
- Holly, most akkor folytatjuk vagy sem? - kiáltott hozzám Mike, én pedig abban a pillanatban fel is pattantam.
- Még szép. - gurultam lefelé a pályán.
- Holly, a víz! Állj! - kiáltotta utánam Sam és Sarah szinte egyszerre. Nem értettem, de aztán minden másodpercek alatt ment végbe.
A deszkám megállt valamiben, amitől elestem. De nem akárhogyan. Leestem - szinte repültem - a deszkámról, egyenesen neki a pályának. A fejemet is bevertem és kezdett minden elhomályosodni. Hallottam még a többieket, de egyre messzebb, majd minden elsötétült.

44.rész - Miért csináltad?

Sziasztok! Ahogy mondtam, most hamarabb tudtam részt hozni, amiben már történik is valami;) Köszönöm az előző részhez jött kommenteket:) remélem ehhez is jön egy pár:D

És még itt lenne egy apróság: Szeretnék Boldog Szülinapot kívánni egy fontos személynek, Billie Joe Armstrong-nak!

Nektek meg jó olvasást!

Anna xx.

Adam

- Jól van, fiam, de te fogod kifizetni a számlát. - mondja apa egy nagy sóhaj keretében, én meg boldogan veszem elő a telefonom. Nem volt könnyű, már tegnap óta azzal nyaggattam, hogy hadd hívhassam fel Holly-t, de persze nem volt könnyű. Az biztos, hogy a létező összes házimunkát elvállaltam, amint hazamegyünk és ahogy mondta, a számlát is nekem kell fizetnem. De ha ezzel hallhatom Holly hangját, hát akkor ide nekem a felmosót!

De azért Spanyolország is eszméletlen egy hely. Majdnem olyan kánikula van, mint otthon Los Angelesben, de lehet, hogy itt egy fokkal van melegebb. De szerencsére már megszoktam.

A strandok is hihetetlenek, amióta itt vagyunk Suzy több homokvárat épített, mint otthon. Bár a legtöbbször mi, apával beállunk focizni más srácokhoz vagy ugyanolyan 'túrista' családokhoz, mint mi.

Bár amikor a városban sétáltunk, több lány is jött oda hozzánk, vagyis inkább hozzám. Igaz, a legtöbb spanyol volt, ezért nem is értettem őket. Amikor meg elkezdtem angolul beszélni hozzájuk, csak zavartan mondtak valamit - angolul, de nagyon fura akcentusuk volt - és el is mentek.

Tárcsáztam is Holly számát és már ki is csöngött. Nem kellett túl sokat várnom, pár másodperc után fel is vette.

- Ez nem lesz drága neked? - szólt bele.

- Én is örülök, hogy hallhatlak. - 'köszöntem' én is.
- Jó van, bocsi. - mondja, én meg tudom, hogy most a szemét forgatta. - Akkor azt kérdezem, hogy milyen a nyaralás?
- Hát nagyon jó, bár valaki hiányzik. - válaszoltam.
- Tényleg, és mégis ki?
- Hát Tyler! - vágtam rá, Holly meg felnevetett.
- Szóval csak ő hiányzik? Értem én. - tudom, hogy most vigyorog és bólogat. Ismerem már ennyire.
- Aha, meg talán a deszkám és a deszka park. Már elég régen voltam ott. - ábrándoztam.
- Akkor nem is értem, hogy miért is beszélek veled. Jobb ha most leteszem. - játszotta meg a sértődöttet.
- Tudod, hogy hiányzol. - vallottam be neki.
- Tudom te bolond. Te is hiányzol. - suttogta.
- Hiába suttogsz, így is hallottam. - szólt közbe egy 3. hang. És ez nem Sam, Tyler vagy Luke hangja volt. Hanem egy másik srác.
- Ki van ott? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
- Csak Mike. - válaszolt, mintha természetesnek vette, hogy nekem ez mond is valamit. Pedig nem.
- Aki...?
- Egy nagyon jó barátom. Osztálytársam és itt vagyunk nála. - magyarázta.
- Szóval CSAK EGY jó barát vagyok. Jól van Holly, ez fájt. - és ekkor, Holls felsikított a telefonba. Mit csinálnak?
- Ne bökdöss, oké? Inkább menj be, mert én beszélek. - szólt rá az ÉN barátnőm.
- Jól van. - majd hallottam, hogy valami nyitódik. - Hozzak még egy vodka-narancsot, vagy elég volt ennyi?
- Tűnés! - nevetett Holly, majd valami bevágódott. Gondolom, egy ajtó. - Bocs, szeret ilyeneken hülyéskedni.
- Nekem nem volt vicces. - szóltam. Kicsit zavar, hogy Holly-nak más fiú haverjai is vannak és én nem vagyok ott, hogy az ilyeneket szemmel tartsam.
- Na, ne legyél morcos. Csak hülyültünk.
- Nekem nem tetszett. - mondtam. - Mond, Sam is ott van?
- Igen, apu. - motyogta. - Nem bízol bennem, Adam? Megint itt tartasz? - sóhajtotta.
- Nem, én benned bízom.
- Csak...? - ő is nagyon jól ismer.
- Csak a fiú haverjaidban nem bízom. - mondtam ki őszintén. Holly vett egy mély levegőt, de sokáig nem is szólalt meg.
- Figyelj. - kezdte. - Ha nem bízol a haverjaimban, akik nekem az életem részei, akkor az nekem olyan, mintha bennem nem bíznál. Mindannyian eszméletlen hülyék és ha ismernéd őket, te is bírnád őket. Ők csak ilyen legjobb barátok, de te A barátom vagy, oké? Ilyentől nem kell tartanod. - mondta. Átgondoltam a hallottakat és részben igaza is van. Nem tilthatom el tőlük, még a végén olyan leszek, mint az a Drake nyomorék. Azt pedig egyáltalán nem akarom.
- Tudod, hogy ez nagyon mélyenszántó és nyálas szöveg volt? - nevettem fel, amit Holly is követett.
- Igen, de ez mind a te hibád. Úgyhogy kuss legyen!
- BOMBAAAA! - hallottam meg egy másik hangot, de ez sokkal tompább volt.
- O-óóó. - mondta Holly. - Adam, mennem kell, mielőtt... - azonban befejezni nem tudta.
- Támadáááás!!! - ordította valaki egész közelről és már csak egy nagy loccsanást hallottam.
- Adam, ne haragudj, de most meg kell ölnöm valakit. - szólt még Holly. - Szeretlek, szia.
- Én is, szia. - mondtam. Majd mielőtt letette volna, hallottam még egy 'Te hülye állat!' kiáltást és már le is tette. Hát ő is jól érzi magát, én meg nem leszek 'féltékeny'.

Holly

- Te hülye állat! - tettem le a telefont és dühösen Josh felé fordultam. Az előttem álló fiú ártatlanul mosolygott, de a kezében ott sorakoztam a vízzel teli lufik, amivel az imént dobott háton. A toppom háta és a shortom hátsó fele teljesen vizes lett. - Csak kerülj a kezem közé... - morogtam, majd ahogy tettem felé a lépéseket, ő annál jobban hátrált. Eközben Nick már mindenkit a kertben bombázott, amikor Sam rátámadt a locsolóval.
Pont, amint kitaláltam az ötletemet, Luke jelent meg Josh háta mögött és azonnal lefogta a kezénél fogva. Amint összenéztünk, bólintott egyet, mint aki tudja, hogy mi a dolga. Ördögien elmosolyodtam és barátnőm felé fordultam.
- Hé Sam! - kiáltottam és kíváncsian felém nézett. - Itt a másik, akit le kell locsolni. - mutattam a hátam mögé, majd Luke kicipelte Josh-t a testvére, Nick mellé, akit már szintén elkapott az egyik srác, akinek most nem jut eszembe a neve.
A két srácot valahogy odakötözték a kerítésnek és Sam nem is kímélve őket, locsolta őket vagy 5 percig.
- Elég lesz, még a végén megfulladnak. - állítottam le Sam-et.
- Naaaa, még pár percig. - kérlelt, én meg a folyamatosan röhögő ikerpárra néztem.
- Még 2 perc. - válaszoltam. Nem kellett kétszer mondanom, azonnal folytatta, amit elkezdett.
Aaron, az iskola sulirádiósa és nagyon jó haverunk, elhúzta az üvegajtót és a hangfalakat kifelé irányítva indította el újra a zenét. Na és pont melyik volt az? Hát az egyik kedvencem, a Holiday. Mindenki táncolni kezdett, beleértve engem is. Imádtam ezt a számot, teljesen átadtam magam a zenének. Egyszer csak valaki megkocogtatta a vállamat, mire megfordultam és Luke kéken világító szemeivel találtam meg magam. Nekem is mosolyra húzódott a szám, majd tovább, egymással szemben táncoltunk tovább. Aztán...aztán olyan történt, amire soha nem számítottam.
Luke a derekamra simítva a kezét húzott közelebb magához, úgy hogy egy papírt sem tudtak volna közénk becsúsztatni. Felnézve rá szólni akartam, hogy mégis mit csinál, de az ajkait olyan gyorsan nyomta az enyémeknek, hogy nem tudtam semmit sem tenni. Az agyam egyszerűen leblokkolt.
Majd rögtön észbe is kaptam és abban a pillanatban ellöktem magamtól. Luke értetlenül nézett rám, én meg azonnal elrohantam, ahogy tudtam. Még is mit tettem?
- Holly állj meg! - szaladt utánam Luke, de eszemben sem volt. - Állj már meg! - ragadta meg a karom. Az előkertben voltunk, mert még mielőtt kifuthattam volna a kapum, elkapott.
- Ezt még is miért csináltad? - rántottam ki a kezem a szorítása közül és felé fordultam. Dühös voltam és féltem. Féltem, hogy még is mit fogok csinálni, ha Adam ezt megtudja! - Felfogod, hogy mit tettél?
- Igen. Igen felfogtam. - bólintott komolyan, teljesen nyugodtan. - Akarod tudni, hogy miért?
- Igen. - bólintottam. Mindenre számítottam, csak arra nem, amit mondott:
- Mert szeretlek és nem hagyom, hogy egy híres gyerek miatt elveszítselek!

43.rész - Osztálytársak

Sziasztok! Hoztam is a következő részt! Remélem tetszeni fog nektek:) Na, túléltétek az ún. 'Kétségbeesés hétvégéjét'?:D Nem tudom, nekem csak egy szokásos hétvége volt. Na mindegy.

Oh, nem akarok dicsekedni vagy ilyesmi, de nekem a jövőhét egy teljes hét síszünet lesz, ezért -ha akarjátok- a héten több részt is hoznék. De persze, ez csak rajtatok múlik;) Oké, nem is beszélek többet, jó olvasást!

Anna xx.

Holly

- Esküszöm, ti soha nem fogtok felnőni! - röhögök, amint az előttem álló két idióta srácot fényképezem le. Esküszöm, ennél hülyébbek már nem is lehetnének! Sőőt, jobban áll rajtuk a melltartó, kitömve zoknival, és ráadásnak a fejükön lévő tanga. Ne kérdezzétek, hogy honnan szerezték, mert én sem tudom és biztos vagyok benne, hogy nem is akarom tudni.

- Ugyan. - legyint Nick. - Ha nem csinálsz őrült dolgokat, amíg fiatal vagy, nem lesz min nevetned öregkorodban.

- Bölcs mondás. - bólogatok, de továbbra is lövöm a képeket. Jó lesz visszanézni ezeket, amikor - reményeink szerint - felelősségteljes felnőttek lesznek. Bár erre nem fogadnék.

- Mutiiiiii. - ugrik mellém Josh, majd kikapja a telóm a kezemből és a képeket kezdik nézni.

Ja, hogy még nem mondtam? Akkor most mondom. Egy házibuliban vagyok, egy osztálytársam és egyben egy legjobb barátom buliján. Név szerint Mike buliján. Ezt a bulit mindig augusztus 1-jén rendezi, ezzel is emlékeztetve, hogy hamarosan újra elkezdődik a pokol. Hivatalos nevén: ISKOLA. Brrr, még belegondolni is szörnyű!

Naaa, mindegy. Nem gondolok rá, elég lesz később. Oh és ki a két idióta a fehérneműkkel? Ők az osztály bohócai és a legjobb, hogy ikrek.

Bár, ahhoz képest, hogy azok vagy hogy mindketten eszméletlen hülyék, a személyiségük és az öltözködésük teljesen más. Nick sokkal kedvesebb és csendesebb és a ruhái is mindig olyan egyszerűek, de Josh. Ő a tipikus rossz fiú. Vagány, elegáns öltözködés, hangos és mindenhol ő van a középpontban.
- Holly, gyere mááár!! - jelenik meg Sam, majd összeráncolt szemöldökkel a srácokra néz és csak egy vállrándítással karon ragad és húzni kezd. Szerencsére a telómat még vissza tudtam venni.

Sam a hatalmas nappaliba vezet, ahol a hangszórókból csak üvölt a zene. Bírom ezeket a bulikat, mert az évfolyamból egy csomóan itt vannak, persze csak akiket ismerünk és csak is jó fej lányok vagy csajok. Ez az egyetlen hely, ahol annyit táncolok és még a szokásos diszkózenékre, amiket soha nem is hallgatnék.

Már nem tudom, hogy mióta táncolhattam, de már eléggé kiszáradtam, így egy pohár innivalóval kivonultam egy kicsit a verandára, egy kis csendre. Még így, hogy már sötét van, de az idő még teljesen kellemes. Igen, ezért szeretlek Los Angeles.

Kezem automatikusan a nyakamban lévő nyakláncra tévedt. Adam. Basszus, nem hittem volna, hogy ennyire fog hiányozni, holott 4 napja, hogy elmentek. Azóta nem is beszéltünk és már annyira hiányzik a hangja, hogy volt már majdnem felhívtam, de végül felhagytam evvel. Egyrészt, azért mert egy hívás biztos rohadt drága Spanyolországba. Másrészt, ő is biztosan a családjával együtt akar lenni.

- Na mi van, nem jó a buli? - hallottam meg magam mögött egy hangot, amitől teljesen megijedtem. Zakatoló szívvel fordultam a hang irányába, ami a házigazdához tartozott.

Mike-ban az a legjobb, hogy nagyon helyes és vicces srác. De az ember szeme azonnal a haján akad meg, ugyanis mindig befesti különféle, rikító színekre. Most éppen a kék szín van terítéken.

- Nem, csak egy kicsit kifáradtam és kijöttem. - válaszoltam.

- Csak szólok, hogy az őrült ikrek vízi bombákat töltenek meg a fürdőben. - sétált mellém.

- Nem lesz bajuk a hangszóróknak és más elektronikai kütyüknek? - néztem rá.

- Ezért is fenyegettem meg őket, hogy először ijesszenek ki mindenkit a kertbe. - nevetett fel és én is társultam hozzá. Á, igen, kék hajú barátom elég ijesztő tud lenni, ha kell.

- Akarjam tudni, hogy mivel fenyegetted meg őket? - mosolyogtam.

- Akarod tudni, hogy honnan szedték a fehérneműket? - húzta fel a szemöldökét. Azonnal hevesen rázni kezdtem a fejem. - Na látod. - kacsintott. Ezután egy kisebb csönd telepedett közénk, de nem az olyan kínos csönd, hanem az a megnyugtató, miközben a bent bömbölő zenét hallgattuk.

- Kérdezhetek? - törte meg a csendet.

- Már kérdeztél. - vigyorogtam, de komoly arcát látva, inkább eltüntettem az arcomról. - Ömm, persze.

- Igaz, hogy összejöttél azzal a híresség-gyerekkel?

- Adam-nek hívják és igen, igaz. - bólintottam. Mit akar ezzel?
- Biztos vagy benne, hogy ő jó hozzád? - nézett határozottan a szemembe, én meg, egy kicsit is, de megijedtem. A szeme olyan sötét volt, még soha nem láttam ilyennek. Nem, nem ijedhetek meg ettől a Mike-tól, hisz mégis a legjobb barátom és csak aggódhat.
- Teljesen biztos vagyok benne. - bólintottam határozottan a szemébe nézve. - De hogy jött ez most ide?
- Hát... - nézett be a házba, majd vissza rám. - ...csak hallottam pár dolgot és nem akarom, hogy aztán egy barom miatt sírni lássunk és nekünk kell eltenni láb alól. - hmm, vajon kitől hallhatta? Sam-től? Ugyan, ha haragszik egy srácra, azt ő maga intézi el. Várjunk, Luke is jóban van a srácokkal, de ilyet gondolom nem beszélnének meg együtt. Na jó, nincs több lehetséges informátorom.
- Nézd, bírom amikor ennyire aggódtok értem, de tudok magamra vigyázni. De ha esetleg mégsem, ti lesztek az elsők, akiknek szólni fogok. Vagyis, csak Sam után. - öleltem át jó szorosan kék hajú barátomat, de a végén már elnevettem magam. De tényleg ilyenkor annyira aranyosak, jó hogy ennyi 'bátyó' vesz körül, még ha a nagy részüknél még egy mókus is okosabb lehet.
Végszóra, amikor már visszamentünk volna a házba, a telefonom csörögni kezdett. A kijelzőn Adam neve villogott. Emlegetett szamár is megjelenik, vagy ez esetben hív.

42.rész - Nem mondta?

Sziasztok! Új résszel jelentkezem! Remélem elnyeri a tetszéseteket, bár még nem olyan eseménydús;)

Nagyon köszönöm az előző részhez jött kommenteket, nagyon jól estek:) Ehhez a részhez is várom őket:D

Jó olvasást!

Anna xx.

Holly

A tegnap esti buli után kész felüdülés volt hajnali 6-kor az ágyba bújni. Bár a buli további része átkozottul jó volt. Az biztos, hogy ennyit még soha nem táncoltam egész eddigi életemben. A fellépők és a zene is a legjobb volt. Komolyan, jobbat ki sem lehetne találni.
Még lustálkodtam volna, azonban amikor kinyitottam a szemem, olyan kipihentnek éreztem magam, mint még soha. De egy az egyben elmosolyodtam, amikor megláttam a kezemre kulcsolt másik kezet és a szorosan hátamnak simuló testet. Minden egyes levegővételével megcsikizte a nyakamat. Óvatosan megfordultam, hogy Adam-et még véletlenül se keltsem fel. Fekete haja szanaszét állt a fején, de ez sokkal jobban áll neki. Szemeim akarva, akaratlanul is lejjebb vándoroltak felsőtestére.
Tegnap este vagy inkább hajnalban, amint feljöttünk a szobájába az első dolga volt, hogy mindent ledobáljon magáról - kivéve a bokszerét - és be is vetődött az ágyba. Én még utolsó lelki erőmmel lemostam a kis sminkemet, majd elcsórva Adam egy pólóját én is bemásztam mellé az ágyba.
Lassan végigsimítottam rajta és láttam, ahogy kirázza a hideg. Ettől halkan felkuncogtam.
- Tetszik, amit látsz? - hallottam meg kissé rekedtes hangját.
- Mióta vagy fent? - néztem fel kék szemeibe.
- Nem régóta. - nyújtózkodott, majd hozzám hajolt és egy gyengéd csókot adott. - Jó reggelt.
- Az már szerintem elmúlt. - mosolyogtam rá, amire csak egy vállrándítást kaptam. Már álltam volna föl, hogy lemehessek valamit enni, de egy kéz a csuklómnál fogva visszarántott. Amint visszaestem az ágyamra, Adam fölém kerekedett.
- Még is hova-hova? - húzta fel a szemöldökét.
- Enni valamit. - válaszoltam neki egyszerűen.
- Szerinted a tolvajok megérdemlik? - rángatta meg, a rajtam lévő pólójának az alját. - Nem akarod levenni? - kérdezte és a szemében játékos fény csillogott.
- Azt mondod, hogy áll jól?
- Azt nem, de jobban tetszenél nélküle. - suttogta a fülembe, majd elkezdte nedves puszikkal ellátni a nyakamat. Apró sóhajok és nyögések szaladtak ki a számon, kezemmel pedig hajába túrtam.
Kezét végig simította oldalamon, le egészen a fenekemig.
- Állj! - rúgtam le magamról, amikor hangos lábdobogást hallottam a folyosóról és nem sokra rá az ajtó kivágódott. Na ki jött be?
- Adam, Holly, ébredjetek! - kezdett el ugrálni az ágyon Suzy. Fuh, még mázli, hogy meghallottam, nem hiszem, hogy Adrienne örült volna, ha ilyen sokkhatás érné a kislányt.
- Mitől vagy ilyen energiabomba? - fogta meg Adam és felemelve kishúgát, repülőset játszott vele. Megmosolyogtatott a jelenet, ahogy Adam a húgával játszik. Majdnem olyan volt, mint amilyenek mi voltunk Mike-kal.
- Anya mondta, hogy ébresszelek fel titeket. - nevetett tovább, majd megragadta a kezünket és próbált minket felhúzni. Olyan kis aranyos.
- Jól van, megyünk már. - nevettem, majd felültem. - Te nem jössz? - néztem a még mindig ágyban heverésző Adam-re.
- Persze, majd mindjárt. - legyintett. Mást már nem tudtam mondani, mert Suzy kézen ragadott és már rángatott ki a szobából, le a lépcsőn és onnan a konyhába. A hasam azonnal hangosan megkordult, amint megéreztem az isteni illatokat.
- Hallom valaki éhes. - szólalt meg Adrienne a hátam mögött. A sütőhöz lépett, majd megnézte a benne sülő valamit. - Mindjárt kész az ebéd. - mosolygott rám kedvesen, megértően. - Adam-et hol hagytátok?
- Azt mondta, hogy mindjárt jön. - ekkor jöttem rá, hogy valójában csak egy póló takar, ami, megjegyzem, nem volt túl hosszú. Asszem kérnem kéne valami alsót a barátomtól. - De azt hiszem, inkább felmegyek. - mondtam, majd abban a pillanatban fel is rohantam a lépcsőn, egyenesen Adam szobájába, aki...békésen aludt az ágyában.
Először a szekrényében kerestem valami rövid nadrágot, amit felvettem, majd az álomszuszékhoz sétáltam. Lehajoltam az arcához és a fülébe suttogtam:
- Felkelsz még ma vagy más eszközhöz kell folyamodnom? - a válasza csak hümmögés volt. Hát jó. Kimentem a fürdőbe és egy pohár hideg vízzel tértem vissza. Nyomtam egy apró puszit Adam szájára, majd csak simán leöntöttem. Azonnal felpattant és az arcát törölgetve szitkozódott.
- Ezt még is mi a francért kellett? - fordult felém értetlenkedve.
- Valahogy fel kellett kelteni. - vontam meg a vállam. - Tessék, ezt vedd fel. - dobtam neki egy pólót, amit a székén találtam. Már indultam volna ki, amikor egyszer csak az ajtó bevágódott, majd magával szembe fordítva nyomott neki az ajtónak.
- Mi a...? - befejezni nem volt időm, hevesen az ajkaimnak tapadt. Először nagyon is meglepett ezzel a tettével, de nagyon is tetszett és rögtön viszonoztam csókját. Nem tudom mitől, de amint kezével leért a fenekemhez, felugrottam és lábamat dereka köré fontam. Levegő hiány miatt váltunk el.
- Wow. - mondtam, amikor visszaállt a rendes levegővételem.
- Aha. - helyeselt Adam, majd egy utolsó csókot adott, elengedett és a kezünket összekulcsolva mentünk le. Amint leértünk Billie Joe is pont akkor jött meg.
- Látom jó volt a reggel. - vigyorgott, gondolom a ruhánkra utalva.
- Erre inkább nem mondok semmit. - mondta Adam, majd az étkezőbe húzott engem, ahol az asztal már tálalásra kész volt. Mindannyian leültünk és enni kezdtünk. Az ebéd isteni volt, egy ilyen rakott sajtos csirkemell.
- Úristen. - dőltem hátra a székemen.
- Jaj Holly, egyél még. - kínált még Billie Joe, pedig pontosan tudta, hogy mennyit ettem.
- Szívem hagyd. - rázta a fejét Adrienne. - Inkább mosogass el!
- Én drága, egyetlen feleségem... - kezdett el hízelegni a nagy híresség, de nem volt esélye. Jó volt látni, hogy ennyi év után is ugyanúgy szeretik egymást és mindent ugyanúgy csinálnak, mint egy normális család. Anyáék nagyjából a hét mindennapján, minden órájában dolgoznak.
- Oh, Adam, már összepakoltál az utazásra? - fordult az anyja Adam felé, nekem meg a szemeim kikerekedtek. Hogy mi? Elutazik?
- Még nem. - motyogta lehajtott fejjel. Most mi vaaan?
- Ömm, lemaradtam valamiről? - kérdeztem és érdeklődve pillantottam Adam-re és Adrienne-re.
- Hát elutazunk egy családi nyaralásra. - válaszolt Adrienne. - Adam még nem mondta?
- Azt hiszem elfelejtette. - válaszoltam, majd felálltam az asztaltól és a nappaliba mentem át. Persze Adam jött utánam.
- Holls, ne csináld ezt. Mondani akartam, de... - vakarta a fejét.
- Deeee....?
- De akkor 'szakítottunk' és nem éppen így akartalak visszahódítani. - magyarázta, majd közelebb jött hozzám. - Csak 1 hét, ki fogod bírni. - biztatott. Végül is igaza van, 1 hetet csak ki lehet bírni. Addig visszamegyek dolgozni és majd Sam-mel is csaphatunk pár csajos napot és talán anyáékkal is tölthetnék pár napot. Alig 1 hónap múlva meg a suli is kezdődik. Bah!
- És hova fogtok menni? - kérdeztem meg. Ők is megérdemelnek egy családi utazást, nem kéne emiatt drámáznom.
- Spanyolországba. - rántott vállat. Persze, aki csak egy csettintésre elmehet Európába!
- Oh, es bueno porque el país tiene las playas maravillas. - feleltem neki. (Az jó, mert az országnak csodálatos tengerpartjai vannak - szerk.)
- He? - kérdezett vissza.
- Ez spanyol volt. - kacsintottam rá, majd elindultam felfelé a lépcsőn.
- Te tudsz spanyolul? - ámult, amikor visszamentünk a szobájába.
- Aha. - rántottam meg a vállam és elfeküdtem az ágyon.
- Még annyi mindent nem tudok rólad. - rázta a fejét hitetlenül, majd elővett egy bőröndöt és dobálni kezdte bele a ruháit.
- Majd később mindent megtudsz. - válaszoltam. 1 hét. Ki fogom bírni.

41.rész - A tetőn

Sziasztok! Akkor itt is lenne a mindent eldöntő rész, amit remélem mindannyian annyira vártatok:D Nem tudok semmit sem a részhez fűzni, csak jó olvasást kívánok.

De még gyorsan meg szeretném köszönni az előző részhez jött komikat és az immáron 28 feliratkozót! Nagyon sokat jelentenek nekem, köszönöm:))

Anna xx.

Adam

El tudjátok képzelni a legidegtépőbb pillanatokat, amiket valaha átéltetek? Na, ez is pont egy ilyen volt. Már a gondolattól, hogy Holly is (remélhetőleg) itt lesz a szülinapi bulimon, főleg a tegnapi után.

A bulin sokan itt voltak, bár olyanok is voltak, akiket még soha életemben nem láttam. Mindegy, 'híresség' szülinap van, még a legkevésbé ismert sztárok/celebek is itt vannak. Éppen egy sráccal beszélgettem, amikor Tyler jelent meg mellettem.

- Na kik az ászok? - vigyorgott nagyban, fel-le húzogatva a szemöldökét.

- Elhoztátok? - mosolyogtam, majd a gyomrom rögtön összezsugorodott az aggodalomtól. Ne, már, hogy pont akkor rezelek be, amikor már olyan közel vagyok a célomhoz. Holly-hoz. Na oké, Adam, szedd össze magad!

- Aha. Akkor hozzam vagy még idegeskedsz kicsit? - húzta fel érdeklődve a szemöldökét.

- Hívd ide. - forgattam meg a szemem.

- Jó, először ide hívom Samet. - pötyögött a telefonján.

- Miért? - húztam össze a szemöldököm értetlenül.

- Hogy rendbe tegyen téged, nekem elég volt Holly-t észhez téríteni... - legyintett.

- Várj, mi volt Holly-val??!!

- Majd ő elmondja. - kacsintott és a helyét rögtön Sam vette át.

- Na mi van? Idegeskedsz? - mosolygott rám kedvesen és a színpad hátuljába mentünk.

- Kicsit. - túrtam a hajamba idegesen.

- Nem kell, jó leszel és Holly imádni fogja. - biztatott.

- És ha nem?

- Nincs semmi 'és ha nem'! Érted? Csak állj ki oda, énekeld el neki a dalt és jöjjetek újra össze! - adta a rövid, de annál hatékonyabb fejmosást, ami most nagyon kellett.

- Kösz, Sam.

- Semmiség, de azt hiszem te jössz. - mutatott ki, amikor apa beleszólt a mikrofonba. Kissé idegesen, de kisétáltam a színpadra és kivettem a mikrofont a helyéről. Az első dolog, amit tettem, hogy megkerestem Holly-t a tömegben. Nem is kellett sokat keresnem, mert szinte azonnal megtaláltam, ahogy kissé meglepett arccal néz. Az egyetlen dolog, ami az eszembe jutott, hogy milyen dögösen néz ki ebben a ruhában. Igen, már tudom, hogy ő az én barátnőm és szeretem és vissza is fogom szerezni!

A dallal nem volt semmi gondom, simán el tudtam énekelni - Green Day-es befolyásoltság - de Holly reakciója sokkal jobban érdekelt. Ahogy csak Holly döbbent arcát néztem, lehet hogy jó úton vagyok. Felbátorodva így leugrottam a színpadról és Felé vettem ez irányt. Egyre közelebb értem hozzá, így nagyon is láthattam, ahogy pár könnycsepp végig folyik az arcán. De a legjobb érzés még is csak az volt, amikor megláttam a nyakában lógó nyakláncot. Ezek szerint kibontotta a levelet és újra a barátnőm lesz?

- Lennél újra a barátnőm, Holly? - kérdeztem meg, amikor a számnak vége lett.

Na és ez volt az a pont, amikor minden sokkal lassúbbnak tűnt, mint amilyen valójában lenne. A vér már a fülemben dobogott az izgalomtól, de Holly még mindig csak előttem állt, mozdulatlanul és szótlanul. Mintha évek után, végre megmozdult és a kezét hosszú, barna hajába vezette és remegő hanggal kimondta:
- Nem... - amint, ezt kimondta, úgy éreztem, hogy fojtogatnak. Most komolyan azt mondta, amit mondott? Nem csak rossz a hallásom? Könyörgöm, inkább ez legyen valami hülye vicc!
- ...hiszem el, hogy ezt megtetted értem. - mondta ki a mondat többi részét. A szemöldököm a hajamig is felszaladt. Most csak szórakozik velem vagy tényleg a halálba akar küldeni?
- Most komolyan? - szólaltam meg végre. Holly, hosszú idő, felnevetett, ami már annyira hiányzott.
- Csókold már meg! - hallottam meg Ty hangját valahol mögülem, és így az egész vendég sereg rázendített. CSÓKOT! CSÓKOT! - ismételgették.
Én szíves örömest megtettem. Átkaroltam Holly derekát és az ajkaira tapadtam.

- Igen. - suttogta, amikor elváltunk. Apáék újra rákezdtek egy dalra, így mindenki újra rájuk figyelt, ellenben minket.
- Mi igen?
- Igen, leszek újra a barátnőd. - nevetett, ami csak zene volt szüleimnek.
- Jaj, mindjárt én is sírok! Brühühü. - jött meg idióta haverom és mindkettőnket szorosan magához volt, a nyakunknál átkarolva.
- Ha lehet, egyedül sírj! - bújtam ki alóla. Szegény Holly-nak nem ment ilyen könnyen.
- Na szép, Holly az egyetlen igaz barátom. - ölelte még szorosabban az én barátnőmet.
- Ereszd már el, még megfojtod szegényt. - szólt rá fejcsóválva Sam. Ty vonakodva ugyan, de elengedte Holly-t én meg abban a percben visszahúztam magamhoz, az államat meg a vállán pihentettem tovább.
- Sajnálom srácok, de meg kell, hogy fosszalak titeket csodás társaságomtól. - szólalt meg Ty.
- Jaj ne! Mégis miért?! Nélküled olyan üres az életem... - gúnyolódtam és sírást színlelve Holly nyakába temettem az arcom.
- Tudom haver, semmi baj. - veregette meg a vállam. - Ez nekem is nehéz, de az a lány egyszerűen hívogat a szemével. - és ez volt az utolsó mondata. Itt hagyott minket.
- Azt hiszem, én is szerzek magamnak egy áldozatot. - nézett eltávozott barátom irányába. - Meg azt hiszem, ti is be akartok pótolni ezt-azt. - kacsintott ránk.
- Fogd be. - nevetett fel Holly. Így hát Sam is belevetette magát a tömegbe, mi pedig még egy darabig csak álltunk és továbbra is Őt öleltem.
- Gyere velem. - súgtam a fülébe, majd mielőtt még válaszolhatott volna, megfogtam a kezét és húzni kezdtem magam után. Nem szól semmit, csak csendben jön utánam. Be a házba és egyenesen fel az emeletre megyek, majd meg is állok a padlásra vezető ajtó előtt. Kinyitom és tovább vezetem Holly-t, egészen az ablakig, amit könnyen ki is nyitok. Felé fordulok, de ő még mindig csak kérdőn néz felém.
- És most? - kérdezi kitárt karokkal.
- Ki fogunk mászni a tetőre. - válaszolom egyszerűen.
- Oké, jó vicc. - nevetett fel kissé, de az arcomra nézve láthatta, hogy egyáltalán nem viccelek. - Hülye vagy? Én nem fogok kimászni oda! - mutatott rám, holott tudom, hogy az ablakra mutatott.
- Nem lesz semmi baj. - nyugtattam meg és megfogtam a kezét. - Itt vagyok, bízz bennem, oké? - néztem mélyen gyönyörű szemeibe. Beharapta alsó ajkát, majd megrázta a fejét és levette a magassarkúját.
- Esküszöm, nem vagy normális. - motyogta.
- Oké, amikor azt mondom, hogy te jössz, állj be a keretbe. - adtam meg neki az utasításokat. Ő csak bólintott, én meg kimásztam az ablakon. Van már benne elég tapasztalatom.
- Te jössz. - mondtam, amikor sikeresen megtaláltam az úgynevezett, kapaszkodó helyet.
- Remélem tényleg megéri az életemet kockáztatni. - mondta, amikor megfogtam a kezét és segítettem neki kimászni.
- Szerintem igen. - válaszoltam, majd sikeresen elértük a tökéletes helyet a tetőn. Szerencsére, innen nem lehet már leesni, szóval biztonságban vagyunk, így remélem Holly is meg fog nyugodni. Óvatosan leültem, majd hátradőltem.
- Te nem jössz? - néztem fel Holly-ra, aki csak a látványt nézte.
- Olyan szép. - mondta ámulattal, majd ő is lefeküdt mellém. Vagyis pontosabban a fejét a mellkasomra hajtotta, én pedig a átkaroltam, így még fogtam is, nehogy leessen.
- Ilyet még nem mondtak nekem, de köszönöm. - válaszoltam.
- Hülye, a kilátásra értettem. - bökött oldalba nevetve.
- Tudom. - adtam egy puszit a fejére.
Ez után egy kisebb csend telepedett közénk, de nem az a kínos, hanem az a megnyugtató csönd. Amíg ő a pólómra rajzolt különböző alakzatokat, én a hajával játszadoztam.
- Sajnálom. - mondta, amit őszintén nem nagyon értettem.
- Még is mit? - toltam el egy kicsit magamtól, de csak annyira, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Hát egy jó pár dolgot. - nevetett keserűen. - Először is, hogy nem hallgattalak meg a buli után. - kezét felvezette az arcomra és kezdett el cirógatni. - És azt is, hogy Mike majdnem szétvert a kertünkben.
- Hé, ne érezd rosszul magad. Nem a te hibád. - próbáltam nyugtatni, több-kevesebb sikerrel.
- Ezt nem érted! Én mondtam, hogy verjen meg, de igazából nem hittem volna, hogy olyan gyorsan visszajössz. - temette az arcát a kezeibe. A válla rázkódott, de gondolom, nem nevetett.
- Hé, Holls, ne csináld ezt. - húztam szorosan a mellkasomra. Arcát a pólómba fúrta és éreztem, ahogy pár könnycsepp az anyagon landolt. - Ne hibáztasd magad ez miatt. Igen, néha elég makacs tudsz lenni, de én pont ezért is szeretlek, érted? - mondtam ki a szavakat, anélkül, hogy végig gondoltam őket. Holly lassan felemelte a fejét és csodálkozva nézett rám. Először nem értettem, hogy miért néz rám így, de aztán én is végiggondoltam amit mondtam.
- Ezt most először mondtad ki. - mondta, majd elmosolyodott. Lassan végig simítottam az arcán, majd közelebb is húzódtam hozzá. A szánk súrolták egymást.
- Szeretlek. - suttogtam, majd a szájára tapadtam. Komolyan is gondoltam és most minden rossz előérzet nélkül mondhattam ki egy gyönyörű lánynak, akit a barátnőmnek tudhatok.
- Én is szeretlek. - mondta, amikor a homlokomat az övének döntöttem.
- És van még dolog, amit sajnálsz? - mosolyogtam pimaszul.
- Hát azt igen, hogy nem vettem neked ajándékot. - húzta el a száját.
- Adtál te ajándékot. - mondtam, majd elkezdtem puszikkal elhalmozni a nyakát. - Újra itt vagy velem.
- Hogy lehetsz ilyen? - sóhajtott és kezével a hajamba túrt.
- Pontosan milyen? - ráncoltam a szemöldököm és kíváncsian néztem rá.
- Hát ilyen. - mutatott rajtam végig.
- Ezt nem értem. - ráztam a fejem.
- Tudod, hogy értem. - mérgelődött és bár sötét volt, láttam ahogy kissé elvörösödött.
- Nem igazán. Kérlek világosíts fel. - húztam vissza az ölembe. Holly azonban szembefordult velem, lovagló ülésben ült a csípőmön és karjait a nyakamra kulcsolta. Beismerem, meglepett ezzel a tettével, de nagyon is tetszett. 17 vagyok, na.
- Olyan kedves, vicces vagy. Nem vagy elszállva magadtól, holott mindened megvan, amit akarsz. Nem értem, hogy nem vette észre más lány. - mondta és látszólag nagyon zavarban is volt, ami nagyon is bejött nekem.
- Ezt gondolod rólam? - vigyorogtam.
- Igen, de ha ezt mindig fel fogod emlegetni, esküszöm visszaszívom és még seggbe is rúglak. - válaszolt.
- De azt is lefogadom, hogy a fenekemet is imádod. - incselkedtem.
- Hülye! - csapott a mellkasomra, de én csak nevettem rajta.
Még egy darabig idefent ültünk, de utána már gondoltam, ideje lemenni és bulizni is. Végül is, erre jó egy szülinap, főleg ha a barátaiddal - még ha párat nem is ismersz - és a barátnőddel ünnepelheted.