23.rész - 4th July

Sziasztok! Remélem örülni fogtok, mert meghoztam az új részt, ami elég hosszúra sikerült. Remélem tetszeni fog, és hagytok pár komit magatok után;)

Jó olvasást, Anna xx. 

 

Holly

Már megint nem értettem Adam viselkedését. Komolyan, amikor kibékülünk rögtön valamin mindig felkapja a vizet. Olyan, mint egy hisztis lány, akinek megjön. Tudom, hogy ez szemétség rámondanom, de akkor is!

De mindegy is, ma nem ezen fogok agyalni, ugyanis Július 4.-e van, ami a Függetlenség Napja. Ilyenkor a legjobb minden! Jó, nem fogunk törni és zúzni, de ilyenkor mindent kipróbálunk, amik a szórakozás határain belül vannak.
- Mi a mai program? - kérdezte Mike, amikor a konyhában reggeliztem. Vagyis ebédeltem...na jó, most keltem föl és reggebédeltem. Hogy hogy jött ez a szó? Magam sem tudom, mindegy, kicsit fel vagyok pörögve!! Nyugi, Holly, nyugi. 
- Szerintem elmegyünk a parkba, onnan meg majd minden jön magától. - rántottam meg a vállam. Tudni illik, a parkban ilyenkor egy kisebb kis fesztivál és vidámpark keveréket állítanak fel. Van egy színpad és zenekarok lépnek fel, a végén pedig van meglepetés sztár vendég! Meg hullámvasút, vattacukor és a végén egy nagy tűzijáték!!
- Oké, mi is kimegyünk a haverokkal, lehet, hogy majd találkozunk. - mondta, majd visszafáradt a szobájába egy szendviccsel. Jó, akkor elkészülök és átmegyek Sam-ékhez, mert mindig Luke visz ki minket a kocsijával.
10 perc múlva már Sam és én a szobájában néztünk valamit a TV-ben. Ki csak délután fogunk menni, olyan 4-5 óra fele. 
- És várod már az estét? - kérdezte meg hirtelen Sam.
- Naná, ez mindig a legjobb. - válaszoltam, még mindig a TV-t bámulva.
- És Adam?
- Mi van vele? - fordultam felé értetlenül. Ő is engem nézett. Látszik, hogy egyikünket sem köt le nagyon a sorozat.
- Nem hiányzik?
- Tegnap találkoztam vele. - értetlenkedtem. - Bár már megint furán viselkedett. - grimaszoltam. - Csak tudnám, hogy mi a baja mindig.
- Nem gondolod, hogy szerelmes? - az utolsó szóra szinte lesokkolódtam. Hogy Adam szerelmes lenne? Ugyan, még csak nem is említett egy lányt sem, aki még csak szóba jönne nála. Vagy, ott volt az a szőke....de az nem lehet!! - Min gondolkodsz ennyire?
- Ja, öm, semmin. Nem érdekes. - ráztam a fejem. Ez után inkább másról beszéltünk, majd hívtuk Luke-ot és indultunk is a parkba.
A fiúk már a megbeszélt helyen ott voltak és valamiről nagyon beszélhettek, de amint odaértünk abba is hagyták. Sam köszöntötte a barátját, míg Adam hozzám lépett és ölelt meg. Kicsit meglepődtem, de aztán vissza is öleltem.
- Elengeditek egymást még ma? - nevetett fel Ty, mi meg szétrebbentünk.
- És mivel kezdünk? - tette fel a kérdést Luke.
- Szerintem először menjünk végig a keményebbeken. - feleltem. - Nem akarok kaja után, rögtön hányni. Mint egy rossz modell, aki kaja után rögtön meghánytatja magát a vékonyabb testért.
- Oké, akkor menjünk! - mondta Sam és kezdődhetett a buli!!! 
Nem tudom mennyire, de mindenre felültünk, amire csak lehetett. Néha, kicsit felfordult a gyomrom, de rögtön jobban is voltam.
- És most? - tettem fel a kérdést, amikor leültünk a fűbe a színpadnál. Ezzel egyetemben a gyomrom meg is kordult.
- Ahogy hallom, valami kaja kéne. - nevetett Sam. - Szerintem szerezzünk valami kaját.
- És vattacukrot! - vágtam közbe Adam-mel egyszerre.
- Nem kaphattok! - szólt ránk Tyler és Sam egyszerre. Duzzogva bár, de elmentünk a kajastandokhoz.
- Vattacukrot is fogunk szerezni. - súgta Adam a fülembe. Elég közel volt, és a lehelete csikizte a bőrömet, amitől kirázott a hideg. Persze jó értelemben...Nem értem magam!
- Azt hiszem, én itt le is válok. - szólt Luke és már ment is egy csapat lányhoz. Csodálkozzak? A jó hír, hogy ma nem 'dolgozom' neki. Én sajtburgert kértem és a többiek is vettek maguknak kaját. Az egyik asztalon ettünk, amikor meghallottam egy ismerős zenét. Majd hozzá az ismerős hangot.
- Adam, ez...? - néztem rá, majd egyszerre pattantunk fel és rohantunk a színpadhoz. És igen, jól láttam, maga a Green Day volt a meglepetés vendég. - Tudtad ezt?
- Nem. - rázta a fejét, majd a tömegbe vetettük magunkat, hogy minél jobb helyen láthassuk őket. 
- Hellóóóóó Los Angeles!!!!! - kiáltotta Billie Joe. Egyre nagyobb lett a tömeg és a sikítás is.
A koncert a lehet ő legjobb volt. Minden kedvenc számomat eljátszották - szinte az összeset szeretem - de a vége nagyon meglepett.
- Na, ki szeretne hallani egy számot egy tehetséges fiataltól? - még nagyobb sikítás. - Akkor Adam, feljönnél a színpadra? - nézett oldalra, ahonnan Ő lépett elő, egy gitárral a kezében. Basszus, akár ott is nézhettük volna a koncertet, én barom!
Adam hatalmas sikítást és tapsot kapott. Ezen nem is csodálkozom. Az apja híres, de ő maga is tehetséges, helyes, kedves...Baszki, hagyd már abba, Holly!
- Sziasztok. - lányok végleg megőrülnek. A hatalmas sikítástól, majdnem beszakad a dobhártyám. - Szeretnék előadni egy számot, amiben biztos is vagyok, hogy ismeritek. - mosolygott féloldalasan. - Ez a szám nagyon is közel áll hozzám, szóval remélem nektek is tetszeni fog. - kezdett el játszani a gitáron. Amint meghallottam az első akkordokat...egyszerűen lefagytam. Nem tudom, megszűnt a világ és csak Adam létezett benne, aki megkereste a tekintetem és azokat a kék szemeit az enyémekbe fúrta. A jelenlévők követték a tekintetét, míg végül meg nem találtak. Eskü, a szívem úgy vert, mintha bármelyik pillanatban kiugorhatna. Ez jelent valamit, hisz amikor utoljára ezt énekeltük, akkor megcsókolt, amit igaz én is élveztem, de nem lett jó vége. De akkor miért akarom, hogy ez igen is jelent valamit? Basszus, most teljesen összezavarodtam!
Éreztem, hogy valaki a hátamnál fogva el kezd tolni, hogy a színpad elejéhez kerüljek. A legdurvább az volt, hogy mindenki félreállt és egy ösvényszerűséget alakított ki. Mint, valami nyálasan romantikus filmben.
Nem tudom, hogy de valahogy felkerültem Adam mellé a színpadra és már együtt énekeltük az utolsó sorokat. Még soha nem énekeltem, vagyis soha nem énekeltem közönségnek csak a családnak.
Észre sem vettem és már a számnak is vége volt, de még mindig egymás szemébe néztünk. És ekkor...
- Nagyon jók voltatok srácok! - vetődött közénk Ty. Illúziónak annyi.
- Köszi. - mondtam, majd ekkor vissza is jött a Green Day a színpadra, hogy tovább játszhassanak.
- Szuperek voltatok. - mosolyogtak rám, én meg nem is tudtam megszólalni.
- Köszi mindenkinek. - mondta Adam, majd lementünk a színpadról, mert tovább játszottak.
- Úúúúúristeeen!!! - mondtam a kelleténél hangosabban, amikor már egy vattacukorral a kezemben ültünk és csak a tűzijátékra vártunk. Az idő nagyon eltelt.
- Na mi van? - nevetett Sam.
- El sem hiszem, hogy mások előtt is énekeltem!
- Hát pedig hidd el, hogy megtetted. - mondta Adam. Egész eddig alig szólalt meg.
- Mondd, hogy tényleg tudtál erről! - mutattam rá, majd végre rám nézett.
- Talán. - mondta.
- Na jó, biztos hogy tudtál erről! Miért nem mondtad?
- Elfelejtettem. - rántotta meg a vállát. Oké, ennyi már nem kérdezhetek többet, mert már nincs is mit.
- Szerintem menjünk, mert jó helyet kell szereznünk a tűzijátéknak. - mondta Ty. Megettük a vattacukrot és már mehettünk is. Út közben gyorsan meg is mostam az arcomat és a kezemet, hogy ne ragadjon annyira.
- Egyébként, nagyon jó voltál. - súgta a fülembe Adam, amikor már, egy Tyler szerint megfelelő helyen voltunk.
- Tudom. - kacsintottam rá. Mosolyogva megrázta a fejét, majd újra rám nézett. Látszólag nagyon gondolkozott valamin, majd hirtelen megfogtam a karom és maga után kezdett húzni. - Hé és Sam-ék?
- Csak gyere! - válaszolt. Nem szóltam semmit, csak hagytam, hogy oda vigyen, ahova szeretne. Pár perc után meg is érkeztünk egy kicsivel magasabb helyre, amikor is elkezdődött a tűzijáték.
- Honnan ismered ezt a helyet? - kérdeztem, miközben a fényeket néztük az égen.
- Még nagyon régen találtam. - mondta, majd hirtelen a kezét megéreztem a derekamon és közelebb húzott magához. Ekkor rá néztem és ő is rám. A szeme szinte világított a sötétben és a tűzijáték fényei is csillogtak a tekintetében. A másik kezét az arcomra simította, majd az arcomat még közelebb húzta magához. Éreztem a leheletét az arcomon.
- Mit csinálsz? - suttogtam, bár nem tudom, hogy meghallotta-e.
- Kérlek, csak fogd be. - mondta, majd megéreztem a száját az enyémen.

Nem tudom miért, de nagyon is élveztem és a kezemet a nyaka köré fontam. Most nem érdekelt, hogy mi lesz később, csak élveztem a pillanatot.

22.rész - Mi lesz holnap?

Sziasztok!!! Itt is van a rész, amit vártatok! Bocsánat, hogy nem lett olyan izgalmas, de megígérhetem, hogy a következő(k) már annál inkább az lesz;) 

Köszönöm az előző részhez jött kommenteket és remélem, hogy ehhez is sok jön;) És az újabb 3 feliratkozó!  Na, jó olvasást!

Anna xx.

 

Holly

 Ma reggel sokkal jobb kedvel ébredtem, mint a többi napon. Először is, tegnap nem csak Adam-mel békültem ki, hanem a szüleimmel és a bátyámmal is. Anyáék ezt valami fura tinikorszaknak nevezték, a bátyám valami elmemosásnak. Még most is a fülemben csengenek a szavai: 'Figyelj, a húgom vagy, de tudom hogy nem szólhatok bele a magánéletedbe és ha eltiltalak valakitől utálnál is és meg is szöknél vele. Ezt megpróbálom elfogadni. De ha még egyszer kifordulsz önmagadból, akkor bezárlak a szobádba rácsokkal az ablakán. Világos?' - ezért is szeretem őt annyira. Mindent kimond, és bármit megtesz azért, hogy nekem jó legyen.
Amikor reggel felkeltem, rögtön utána jött 2 üzenetem is. Az egyik Sam-től, a másik Luke-tól. Először Sam-ét néztem meg.
'Gyere most a kávézóba, már mindenki itt van!' - írta. Oké, megnézem Luke-ét és gyorsan elkészülök, majd mehetek is.
'Gyere gyorsan, kell az álbarátnőm! Most!' - ajaj, hogy tud ez ilyen bénán csajozni? Gyorsan elkészültem - na jó nem, mert akartam, hogy kicsit szenvedjen - majd elindultam. Deszkával gyorsan megérkeztem. Először Sam-éket láttam meg, az egyik hátsó asztalnál, majd Luke-ot, aki egy lánnyal ült a pultnál. A lány csak beszélt, Luke meg szerintem majdnem elaludt. Vagyis gondolom, mert ő háttal ült nekem és a fejét a karjával tartotta.
Intettem egyet Sam-nek, és gyorsan Luke segítségére siettem.
- Szia édesem! Bocs, hogy késtem. - öleltem át Luke-ot hátulról. Kicsit megugrott, míg az előtte ülő lány csak kikerekedett szemmel nézett ránk.
- Neked barátnőd van? - kérdezte természetellenesen magas hangon. Most kicsit sajnálom szőke 'barátomat'.
- Igen, nem említettem volna? - kérdezte Luke és hozzám hajolt egy hosszú, szenvedélyes csókra.
Ha őszinte leszek, régen kicsit talán tetszett is Luke és mindent megadtam, hogy a  barátnője legyek. De ugye nekem csak ennyi jutott. Azonban most inkább azt érzem, hogy nem kéne ezt csinálnom. Nem tudom, olyan lelkifurdalásom van, mint még soha. Csak tudnám mitől. 
Már csak a szék nyikorgását és sebes lépteket hallottunk. Amint elváltunk egymástól, Luke megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Jövök neked eggyel.
- Már többel jössz, mint eggyel. - mosolyogtam rá, mire ő csak biccentett. - Jössz vagy még pihensz itt egy kicsit? - én elindultam Sam-ékhez Luke-kal a nyomomban, de egy valaki tekintete azonban kicsit sem tetszett. Ugyanis Adam olyan dühvel nézett ránk, hogy azt hittem, hogy itt helyben fog őrjöngeni. Kicsit félve is, de leültünk hozzájuk.
- Na, most mi lesz? - kérdeztem.

Adam

Ez meg mi a franc volt?? Most ez hogy van? Holly azt mondta, hogy nincs semmi közte és a Luke gyerek között. Ekkor ez most mi??? A legszívesebben behúznék Luke-nak. Senki nem érhet Holly-hoz!!

Basszus, mi a szar van velem? Holly csak egy barátom, akihez semmi közöm ÚGY. Bár én szeretném...MI???!!! Na jó, sürgősen le kell állnom...De akkor mi ez az érzés a mellkasomban?

- Na, most mi lesz? - kérdezte Holly, amikor ők is leültek hozzánk. 

- Meg kell beszélnünk a holnapot. - közölte Sam és Tyler nagyban bólogatott. 

- Miért? Mi lesz holnap? - értetlenkedett Holly és a szemét dörzsölte.

- Ne mondd, hogy nem tudod! Hát Július 4.-e! - mondta Sam, Holly meg rákapta a tekintetét.  

- Máris? 

- Aha, szóval holnap csak szórakozás és szabadság! - nevetett. Nem tudom, hogy mi ebben olyan különleges nap, jó persze én is szeretem ezt az ünnepet, de ők miért vannak így feldobva?

- Értenem kéne ezt az örömöt? - szólaltam meg, és rám kapták a fejüket. 

- Mondjuk csak azt, hogy ilyenkor Holly és Sam nagyon bepörögnek és olyanokat is bevállalnak, amit eddig soha. - válaszolt Luke. Ó, szóval ő már ismeri ezt. Csodálkozzak?

- Oh, hát az nagyon jó. - válaszoltam kicsit gúnyosabban, mint akartam volna. Éreztem, hogy Ty megrúgja a lábamat az asztal alatt.

- Nem kértek valamit? - tette fel a kérdést Ty.

- Én egy limonádét. - válaszolt Sam.

- Én csak egy kólát. - Holly.

- Én meg azt a csajt ott. - állt fel a szőkeség és az egyik lányhoz sietett. Legalább egy gonddal kevesebb.

- Adam, gyere már és segíts! - a válaszomat meg sem várva, megfogta a karom és húzott a pulthoz. - Mi a fene bajod van?

- Nekem semmi. - rántottam meg a vállam. Most komolyan, ezért rángatott ide?

- Aha, ezt mond olyannak, aki nem ismer. - forgatta meg a szemét. - Szerintem Holly az oka.

- Már miért lenne ő az oka? Ő úgyis elvan azzal a Luke gyerekkel. - mintha kicsit dühös is lettem volna.

- Ne csináld már! - nevetett. - Féltékeny vagy?

- Hogy mi vagyok? Ne röhögtess már! - nevettem fel, bár inkább volt erőltetett. Bár, az szokott féltékeny lenni, aki szerelmes, én meg egyáltalán nem voltam az!  

- Aha, akkor miért vagy olyan dühös, hogy Holly, most éppen Luke szájában van? - erre rögtön megfordultam, azonban Holly ugyanott volt. Sam-mel beszélgettek és nagyon nevettek valamin. - Na, igazam volt. - mondta Ty, amikor visszafordultam felé. 

- Még is miben? Ez nem jelent semmit.

- Azt, hogy szerelmes vagy. Holly-ba. - magyarázta, majd az üdítőkkel a kezében visszament a lányokhoz. Oké, ez meg mi a fenéről beszél? Mégis hogy lehetnék szerelmes Holly-ba? Ugyan, ez nevetséges!

Mentem volna vissza, amikor Holly jelent meg mögöttem.

- Valami baj van? - kérdezte és azokkal a gyönyörű szemeivel engem vizslatott. Nem, nem, nem!!

- Persze, csak...ááá, semmi. - ráztam a fejem. Most mondjam el neki, hogy Tyler szerint szerelmes vagyok belé? Ez elég hülyén hangzana.

- Biztos? - vizslatott még mindig.

- Persze. - bólintottam. - Mi van közted és Luke között?

- Semmi. Miért? - nézett rám értetlenül.

- Hát, az a csók nem azt mutatta. - csúszott ki a számon.

- Mond, hogy csak hülyéskedsz. - sóhajtott.

- Persze, csak hülyéskedek. - bólintottam. - Tudod mit? Inkább holnap beszélünk. - mondtam és kifelé vettem az irányt.

Deszkával mentem az utcákon, amikor a telóm rezegni kezdett. Megálltam és megnéztem ki írt.

'Tudtam! Nekem mindig igazam van! T' - írta legjobb haverom.  Ugyan, ne már, nem lehetek szerelmes! De ha még is, pont Holly-ba nem! Egyszerűen nem lehet!! Vagy lehet?

21.rész - Beszélhetünk?

Sziasztok! Akkor meg is hoztam a következő fejezetet, ami remélem, hogy tetszeni fog. Elég hosszú lett;)

Kicsit szomorú vagyok, mert az előző részekhez nem kaptam semmilyen visszajelzést. De remélem, hogy ehhez már jön egy pár:)

És köszönöm, az új feliratkozókat és a több, mint 4400 oldalmegjelenítést!:D

Na, jó olvasást, Anna xx.

 

Adam

Reggel sokkal korábban keltem, mint szoktam. Az órára pillantva tudatosult, hogy még csak fél 9 van. Sam azt mondta, hogy Holly ma beszélni fog velem és ettől a tudattól nem tudok szabadulni. Nem értem, valamiért nagyon izgulok is emiatt.
Lassan lesétáltam a lépcsőn, majd a konyhában találkoztam anyáékkal. 
- Ilyen korán? - kérdezte anya döbbenten. Hát igen, fura ha a gyerek ilyen korán kell nyáron.
- Beteg vagy? - persze, apa nem tudta ezt kihagyni. Halványan elmosolyodtam.
- Nem, de egyszerűen nem bírtam aludni. - magyaráztam, majd leültem egy bögre kakaóval (nem kritizálni!).
- Ha már ilyen korán felkeltél, nincs kedved bejönni a stúdióba? - vetette fel az ötletet apa. Elgondolkoztam. Holly-val biztos, hogy csak délután fogok találkozni. Végül is, a stúdióban nem fogok annyira unatkozni.
- Aha. - válaszoltam egy vállrándítással együtt.
- Rendben, akkor egyél, készülj el, mert olyan 10 perc múlva el akarok indulni! - adta ki az utasítást. Megreggeliztem, felmentem letusolni, majd fel is öltöztem. Pont időben már lent is voltam az ajtó előtt, a deszkával a kezemben.
- Az minek? Kocsival megyünk. - nézett rám furcsállva apa és meglóbálta előttem a kocsi kulcsot. 
- Tudom, de ha Holly-val találkozom, akkor nem akarok buszozni vagy sétálni. - magyaráztam. Kimentünk a kocsihoz és el is indultunk a stúdióba. Az út rövid volt, olyan 20 perc múlva meg is érkeztünk.
Már mindenki ott volt. Tré és Mike bácsi éppen a dallistát nézték át.
- Na kit hoztam? - mondta apa a kelleténél kicsit hangosabban. Érdekes, hogy amikor együtt van a banda, mintha újra fiatalok lennének...ezen jól el lehet gondolkozni, de most nincs kedvem.
- Nahát, a kis Adam-et is lehet látni! - ölelt meg Mike bácsi. Jó szorosan.
- Nem vagyok kicsi! - mondtam mosolyogva, holott tudom, hogy direkt mondják ezt mindig.
Apáék elkezdték a felvételt, amit mindig is csodálattal néztem. Szeretnék már én is a saját bandámmal zenét felvenni és közben hülyéskedni! Bár, ahhoz kéne egy banda is.
- Hé, kis haver, nem akarsz énekelni egyet? - szólt nekem Tré bácsi.
- Á, nem. - ráztam a fejem. - Nem tudok énekelni. 
- Ugyan már! Szerinted apád tud? - nevetett.
- Már elnézést! - háborodott fel apám. 
- Tudod, hogy értettem! - legyintett, majd újra felém fordult. - Na?
- Nem hiszem...
- Csak próbáld meg és ha nem vagy jó, max kiröhögünk! - mondta Mike bácsi. Kösz. Addig nyaggattak, míg végül bele nem egyeztem.
Felvettem a fülhallgatót, majd elkezdődött a Dry Ice. Ezt sokat eljátszottam a gitáromon és magamban énekeltem. Lehunytam a szemem és elkezdtem énekelni. Furcsa mód, rögtön Holly jelent meg előttem. A mosolya, a nevetése, a hülyüléseink, meg úgy minden, ami Ő....Várjunk! MI??!!
Mire feleszméltem, a dalnak már vége is volt. Nem törődve semmivel és apáékkal sem, felkaptam a deszkámat és kimentem.
Végig gurultam a városon, míg meg nem érkeztem a deszkaparkba. Nem voltak túl sokan, így nyugodtan mehettem a kedvenc pályámra. Csináltam pár trükköt, de nagyon nem tudtam koncentrálni, ezért inkább leültem a pálya szélére és gondolkoztam.
Nem tudom, hogy mennyi ideje ülhettem itt, de egyszer csak egy ismerős hangot hallottam meg magam mögött.
- Beszélhetünk? - kérdezte halkan, mire megfordultam. 

Holly
 

Egész nap gyomorgörcsöm volt. Ma rosszullétre panaszkodva kihagytuk a mai munkát és Sam-éknél maradtunk. Reggel még békésen aludtam, amikor hangokat hallottam magam mellett.
- Szerinted nem kéne felébreszteni? - hallottam meg Luke hangját.
- Hülye vagy? Tudod, hogy minimum 10 előtt soha nem kell fel. - válaszolt legjobb barátnőm.
- Nem mindegy hogy 10-kor vagy háromnegyed 10-kor keltjük? Majdnem ugyanaz.
- Nem mindegy, te lüke. - feleltem kómásan, nyújtóztam egyet és kinyitottam a szemeimet.
- Felébresztett ez a hülye? - kérdezte Sam, amikor Luke bevetődött mellém az ágyba. Szerencsére rám nem esett. 
- Nem is vagyok hülye! - háborodott fel az említett.
- Mindegy. - legyintett Sam. - Na? Elmeséled, hogy mi volt, amíg nem voltál magadnál? - próbálta elviccelni, de tartozom nekik ezzel, még ha utálok is erről beszélni. Annyira utálom magam, hogy hagytam magam becsapni.
Elmeséltem, hogy mi is volt. A bulikat, a pláza p*csákat, hogy majdnem le is akartak itatni, meg a többit.
- Esküszöm, hogy nem ússza meg ennyivel! - dühöngött Luke és ökölbe szorította a kezét. Közelebb ültem hozzá és a vállára hajtottam a fejem. Ő meg védelmezően átkarolt.
- Hagyjuk őt, rendben? Csak el akarom felejteni. - mondtam halkan.
- Holly, ezt hogy hagyhatnám csak úgy? Szinte eltiltott tőlünk és teljesen más emberré tett! Ezt senki nem teheti a másik húgommal! 
Elkezdtünk inkább másról beszélni, pont úgy, mint régen.

Később egyedül ki akartam szellőztetni a fejem, mielőtt felhívom Adam-et. Szóval, a deszkapark felé vettem az irányt. Mire odaértem, már szinte senki nem volt bent, de az ajtó még nyitva volt. Az utam, az egyik kedvenc pályámhoz vezetett, csakhogy ült már ott valaki.
Furcsa érzés kerített hatalmába, de ezt betudtam az idegességnek. Hangtalanul mögé sétáltam, majd megszólaltam.
- Beszélhetünk? - olyan halkan mondtam, hogy azt hittem nem is hallja, de megfordult és elég meglepett arccal nézett rám. Bólintott egy aprót.
Leültem mellé, de továbbra sem szólalunk meg. A csend kezdett már kínossá válni, így én szólaltam meg először. 
- Sajnálom. - mondtam. Ő felém kapta a fejét, de én továbbra is előre néztem.
- Pontosan mit? - kérdezte érzelemmentesen. - Azt hogy hazudtál vagy hogy olyanokat vágtál a fejemhez? - húzta fel a szemöldökét. Végre én is rá néztem. Az arcáról nem tudtam semmit sem leolvasni, de a szeméből sok minden áradt: megbántottság, zavarodottság, harag.
- Tudom, hogy sok mindent mondtam, de hidd el, hogy nem gondoltam komolyan. - magyarázkodtam és úgy éreztem, hogy a sírás határán vagyok. - Nem akartam azt mondani, de muszáj volt. 
- Még is miért? Hogy eleget tegyél a drága barátodnak? - az utolsó két szót szinte köpte.
- Nem a barátom. - mondtam halkan és éreztem, hogy az első könnycseppem akaratlanul is lecsúszik az arcomon. - De tudod mit? Azt hittem, hogy normálisan meg tudjuk ezt beszélni, de úgy látszik, hogy tévedtem! Tudom, hogy hibáztam és olyat mondtam és tettem, amivel megbántottalak, pedig nem akartam! Hidd el, sajnálom! Oké? Sajnálom! - fakadtam ki és már a sírást sem tartottam vissza. Adam nem szólalt meg, szerintem a hallottakat emésztette. Felálltam, hogy hazamehessek, de hirtelen megfogta a karom és visszahúzott. Elvesztettem az egyensúlyom és pont az ölébe estem.
- Mi a... - nem tudtam, hogy mit mondjak, Adam csak szorosan magához húzott és megölelt. Az arcát a hajamba temette, úgy ölelt tovább.
-  Örülök, hogy újra a régi vagy. - morogta a hajamba. Ha kívülről nézem magunkat, azt hinném, hogy egy szerelmes pár vagyunk, akik egy nagy vita után újra egymásra találtak....jesszus, miért gondolkodom ilyeneken?!
- Hogy mi? - toltam el kicsit magamtól, hogy láthassam az arcát, amin az az ellenállhatatlan mosolya ült. 
- Már hiányzott a régi Holly. - mondta. - És ahogy elnézlek, visszatértél. - nézett rajtam végig. Igen, már semmi smink nem volt rajtam, sem azok a hülye ruhák. 
- Akkor újra barátok vagyunk? - kérdeztem félénken. 
- Persze, barátok. - mondta, bár egy kis csalódottság is hallatszott a hangjából.
- Van kedved egy versenyhez? - pattantam fel hirtelen az öléből.
- Hányszor akarsz még veszíteni? - kérdezte mosolyogva.
- Ezt egy igennek veszem. - és a deszkámmal már gurultam is a pályán. 

20.rész - Ne említsük többet!

Sziasztok! Akkor meg is hoztam a következő részt, ami remélem elnyeri a tetszéseteket:)) Véleményeket várok!

Nektek milyen volt az első hét? Mindenki túlélte épségben?:D

Na, jó olvasást! Anna xx.

 

Holly

Őszintén, kicsit félek, hogy mit fognak szólni, hogy hívatlanul és váratlanul eljöttem. Jobban mondva, felhívtam Luke-ot, hogy hozzon el, pedig egy ideje már nem is beszéltünk.

Csak néztem a többieket és vártam, hátha ők mondanak valamit. Nem tették, így vettem egy utolsó nagy levegőt, megkerestem a hangom és megszólaltam.

- Tudom, hogy furcsálljátok, hogy most hirtelen itt vagyok. És gondolom haragszotok rám, amiért kerültelek titeket, és tudom, hogy nincs rá mentségem...de nagyon sajnálom! El sem hiszitek mennyire megbántam! - a hangom remegett és éreztem, hogy újabb könnycseppek szántanak végig az arcomon.

Sokáig nem is szólaltak meg, én meg lehajtott fejjel vártam, hogy elküldjenek, de erre nem került sor. Sőt...

- Gyere ide! - hallottam meg Sam hangját és már csak annyit éreztem, hogy szorosan átölel, mint ahogy szokott. Nem haboztam, rögtön visszaöleltem. - Bármilyen hülyeséget csinálsz, mi a barátaid maradunk és te is a miénk. - mondta. Nem is tudom, hogy mitől féltem, hisz ők a legjobb barátaim kiskorom óta.

- Nem baj, ha itt maradok estére? - kérdeztem halkan, miközben bekísért a házba. Felmentünk az emeletre, de a fiúk lent maradtak.
- Persze, hogy nem baj! - vágta rá, amint becsukta a szobája ajtaját. - De előtte elmeséled, hogy mi történt? - neki is elmeséltem, de legalább nem sírtam rajta, de szánalmasnak éreztem magam. - Na, Holly, ne mond ezt! Mindig lesznek ilyen férgek. - vigasztalt. - De amúgy ez az én hibám is. Ha nem mondom, hogy adj neki egy esélyt...
- Ne, Sam! Inkább hagyjuk is ezt a görényt, sőt, még csak ne is említsük többet!
- Ez a beszéd! Na, adok valami normális ruhát, amiben nincs ki a hátsód. És szerintem mosd le, azt a zombi bohóc sminket. - tanácsolta. Adott pár ruhát, én meg bevackoltam a fürdőbe. Lemostam a 'sminket' az arcomról, majd vettem egy gyors zuhanyt - amibe egy hajmosást is belecsempésztem - felvettem Sam ruháit, majd visszamentem a szobába.
Azonnal bedőltem az ágyba és inkább aludtam volna, ha Sam nem jön vissza.
- Sam...
- Fáradt vagy, mi? - mindig előre ki tudta találni, hogy éppen mit fogok mondani. Bár most nem lett volna meglepetés.
- Megmondanád Adam-nek, hogy majd holnap beszélnék vele? - kérdeztem már csukott szemmel.
- Persze, még valami?
- És szólsz anyának, hogy ma este itt leszek nálatok?
- Oké, na majd jövök. Jó éjt Holly. - és ezzel ki is ment, én meg rögtön el is aludtam.

Sam

 Amint lementem, minden szem rám szegeződött.

- Holly? - kérdezte Adam. Nem tudta elrejteni a szemében az aggódást, én meg mosolyogtam magamban.

- Most alszik, de azt mondta, hogy majd holnap fog beszélni veled. - bólintott. Fogtam a telefont és felhívtam Holly anyját, hogy szóljak neki, hogy ma itt lesz nálam. 

- Na jó fiúk, jobb ha mentek! - toltam az ajtó felé a két fiút. Luke testvérem eközben inkább fel ment.

- Szép, így kidobod a barátodat? - duzzogott Ty, mire megfordítottam és adtam neki egy csókot.

- Most örülsz? - kérdeztem, amikor elváltunk.

- Kicsit. De holnap többet kérek. - mosolygott pimaszul. Megforgattam a szemem, bezártam utánuk az ajtót és felmentem én is aludni.