2.rész - A találkozás

Hello mindenki! Új részt hoztam, ami elég hosszú. Ha bárkinek tetszik, az nyugodtan írjon komit vagy iratkozzon fel!:)

Az 1. feliratkozónak nagyon örülök és várok még többet;) :DD

 

Adam

Vasárnap csak úgy kipattant a szemem. Úgy éreztem, hogy ki kell mennem a deszkaparkba. Nem is tudom miért, mert általában vasárnap együtt van az egész család. Most, hogy apa a búcsúkoncertjükre készülnek, ezért most többet próbálnak és dolgoznak.

Ezért is furcsálltam, hogy ki akarok menni. De mindegy is. Az ebédnél is vázoltam az ötletet a szüleimnek.

- Később kimegyek deszkázni Tyler-rel. - anyáék meglepett arccal néztek rám. Nem is csodálom.

- Biztos? - kérdezte apa. - Pedig egy jó filmet akartunk megnézni.

- Igen. - szögeztem le. Ebéd után hívtam is Ty-t, aki szinte azonnal felvette.

- Csá haver. Jól vagy? Vasárnap sosem hívsz.

- Ja, tudom. - válaszoltam. - Jössz velem deszkázni? Mondjuk, most. - 'támadtam' le.

- Bocs, de most nem tudok menni. Mennem kell, dolgom van, de majd holnap. Csá. - köszönt el.

- Oké, csá. - mondtam, majd letettem. Gyorsan átöltöztem, elraktam a telóm, majd az ajtónál felkaptam a deszkám és indultam is.

- Majd jövök! - kiáltottam anyáéknak.

- Jó szórakozást és vigyázz magadra! - kiáltotta anya.

- Mutasd meg nekik, hogy mit tudsz fiam! - kiáltotta apa. Csak egy mosollyal megráztam a fejem.

Mielőtt kiléptem volna, kilestem, hogy nem-e várnak rám. Mármint a fotósok, de ismernek és tudják, hogy ilyenkor soha nem megyünk ki a házból. Így nyugodt szívvel el is indultam.

Szerencsére nincs messze a park. Deszkával 15 perc alatt simán megvan. Ahogy az utcán megyek, a kerekeim szinte nagy zajt csaptak az üres utcákon. Mit hittem, hogy vasárnap hatalmas forgalom lesz?

A park bejárata elé értem. De nem lehetett kinyitni, mert zárva volt. Még jó, hogy volt kulcsom.

Még tavaly kaptam, amikor le akarták bontani a parkot, mert nem volt elég biztonságos, ezért gyűjtést szervezett a többi deszkás, de a leadásnál még hiányzott $10000 és én kifizettem. A vezető ezért adott kulcsot.

Amint bezártam magam mögött, rögtön megcsapta a fülemet valami. Pontosabban az a hang, amikor a pályán valaki deszkázik. Elindultam a hang irányába és megláttam egy lányt(!!) a kedvenc pályámon. Fura, egy lányt sem láttam még deszkázni. Persze csak azokat a lányokat láttam, akik a pasijukat kísérték el.

Azt hiszem észrevehetett, mert a következő pillanatban leesett a deszkáról és legurult az emelkedőről. Rögtön odarohantam hozzá és felsegítettem.

- Hé, jól vagy? - kérdeztem. Kinyitotta a szemeit - amik gyönyörűek voltak. Várjunk, mit mondtam?! - és elég meglepődött arccal nézett rám.

Holly

Basszus, ő hogy kerül ide?! Úgy tudom, hogy vasárnap soha nem dugja ki a képét a házából.

Mellesleg, hogy tudott bejönni? A kaput bezártam, amikor bejöttem. Kizárt, hogy van kulcsa! Persze néha láttam, hogy amikor itt volt a haverjával, azzal a Tyler gyerekkel, de akkor mindig el is húztam, mert egy csomó paparazzi őt faggatta és fényképezte, hogy elállták az utat és nem lehetett deszkázni.

De most itt van és a felbukkanása miatt leestem a deszkámról és beütöttem a fejem. Nagyszerű, ugye?

- Hé, jól vagy? - kérdezte, én meg kinyitottam a szemem. Még pislogtam párat, hátha csak képzelődöm, de nem. Ott volt.

- Jól vagy? - ismételte meg.

- Aha. - válaszoltam, még mindig meglepődve.

- Hogy tudtál bejönni?

- Na várj, itt én teszem fel a kérdéseket! - támadtam le, mire most rajta volt a meglepődés sora. - Egy: Hogy kerülsz ide? Kettő: Hogy tudtál TE bejönni? - emeltem ki direkt a 'te' szót.

- Oké, először is, eljöttem deszkázni. Másodszor, van kulcsom a helyhez. - válaszolt egy félmosollyal. - És te?

- Neked nem lehet kulcsod! Nem lehet, csak én kaptam! - háborodtam fel.

- De lehet. Akkor kaptam, amikor a felújításra adtam oda a hiányzó pénzt. - magyarázta, nekem meg elkerekedett a szemem.

- Te adtad a hiányzó pénzt? - tátottam el a számat. - A vezető csak annyit mondott, hogy egy gazdag fiú volt. Nem gondoltam volna, hogy pont te adod. Nem ilyennek hittelek.

- Pontosan milyennek hiszel? - ráncoltam a szemöldökét.

- Háááát, azt hittem, hogy te olyan elkényeztetett és bunkó srác vagy. Azt hittem... - nem engedte, hogy végig mondjam, félbeszakított.

- Miből gondoltad, hogy ilyen vagyok? Nem is ismersz! - vetette oda.

- Tudom, de az újságokban mindig ki vagy öltözva, meg a nagy házatok és a 'tökéletes' barátnőd mindig befigyel. - magyaráztam.

- Na jó, ha valami fontos dologra vagyunk meghívva, persze, hogy ki kell öltöznöm. És mert az apám híres lett és jól keres, akkor minimum vesz egy szép házat. A barátnőm, meg nem tökéletes, de normális, úgyhogy hagyd őt! - oktatott ki. A barátnő résznél csak megforgattam a szemem.

- Persze, hiszen, az ember barátnője, ha elmegy egy 3 éves zsúrjára, akkor szuper miniszoknyát és 20 centis magassarkút vesz. Hatalmas dekoltázzsal! - vetettem oda. Ezen kicsit elgondolkozott én meg még hozzátettem. - És egy normális ember úgy pózol a kamerába, mint ő. - lesütötte a szemét, majd megszólalt.

- Jó, igazad van. Néha kicsit elszáll vele a ló. - mondta halkan. - Egyébként még be sem mutatkoztam. Adam vagyok. - nyújtotta a kezét. Tereli a témát, ügyes.

- Holly. Holly East. - fogadtam el.

- Nos Holly, mivel te mindent tudsz rólam, akkor mesélj te magadról. - mondta nekem mosolyogva.

- Á, az én életem nem annyira izgalmas. - legyintettem.

- Naaa, szerinted én akartam, hogy ismerd az enyémet?

- Jól van, szóval én itt lakom Los Angeles-ben, a szüleimmel egy házban, a kertvárosban. A bátyám a nyárra hazajött a Harvard-ról. Egy kávézóban dolgozom, hogy szerezzek egy kis plusz zsebpénzt. Imádok deszkázni, szörfözni és zenét hallgatni. A legjobb barátnőm Sam. Már kiskorunk óta barátok vagyunk. Ja és 16 éves vagyok, kb ennyi. - tártam szét a karom.

- És milyen zenét hallgatsz? - kérdezte hirtelen.

- Öhm...főleg punkot és rockot, de szeretem a metált és a rapet.

- És van kedvenc bandád?

- Az első kedvencem a Green Day, de a Hollywood Undead-et is.

- És a Green Day-től mit?

- A kedvencem a See the lights és a Know your enemy.

- Hála sz égnek! - mondta megkönnyebbülve.

- Mi az? - kérdeztem.

- Nem azért szereted az apám zenéit, hogy 'elcsábíts'. - közölte.

- Miért, más lányok mindig ezzel próbálnak bevágódni nálad? - nevettem.

- El sem hiszed, hogy mit csinálnak vagy mondanak. - felelte nevetve. Ahogy beszélgettünk, rá kellett jönnöm, hogy Adam egy rendes és vicces srác, némi extrával. Eléggé félreismertem, néha hamar alkotok az emberekről véleményt.

Adam

Már egy ideje beszélgettünk és egyre többet tudtam meg róla meg a családjáról és arról, ahogy felnőtt.

- És mióta deszkázol? - kérdeztem, mert egy lányt sem ismertem, aki deszkázik.

- Már úgy 5 éves korom óta. - felelte, nekem meg elkerekedett a szemem.

- Fuh, és miért pont a deszka, miért nem a tánc? - kérdeztem mosolyogva?

- Egyszer a bátyám elvitt a haverjaival, mert vigyáznia kellett rám. És 5 éves fejjel tetszett, ahogy azokat a trükköket csinálják, így megkértem, hogy tanítson meg. - vonta meg a vállát.

- És a szörf?

- Ugyanaz, mintha a deszkán állnék csak a vízen. - legyintett.

- Fuh, hol voltál te az életemből? - kérdeztem nevetve.

- Hát, míg te a színfalak mögött, addig én a tömegben vegyültem el. - nevetett ő is. Holly nagyon vicces lány és nem olyan mint a többi.

Már kezdett sötétedni, amikor közölte, hogy haza kell mennie. Kicsit, mintha le is törtem volna.

- Hé, megadod a számod? Tudom, hogy ez fura, de jó lenne még találkozni veled még valamikor , persze csak, mint barátok. Na? - kérdeztem félve, mert amit először gondolt rólam, nem tudom, hogy változott-e.

- Oké, itt a telóm, add a tiedet. - nyújtotta felém, majd megkönnyebbülve írtam bele.

- Tessék - adtam vissza. - majd hívlak.

- Oké, szia. - köszönt el.

- Szia. - köszöntem, majd én is hazaindultam.

Otthon anyáék a filmet néztek, de én gondoltam, hogy inkább fent a szobámban nézek valamit. Befeküdtem az ágyamba és a fimet néztem. Úgy 1 óra körül kikapcsoltam és egy mosollyal az arcomon aludtam el.