3.rész - A legjobb munka

Sziasztok! Új részt hoztam! Nagyon köszönöm az új feliratkozót és az előző részhez kapott kommentet! Remélem ehhez is kapok párat;)

Anna xx.

 

Holly

A legtöbben úgy képzeljük el a nyári szünetet, hogy bulizunk, strandolunk és a legjobb, délig alszunk. Szép terv is lenne, ha nem vállalsz munkát, hogy egy kis zsebpénzt is szerezz.
Mivel a műszakom 9-től délután 1-ig tart (lazítani is akartunk, na), ezért reggel fél 9-kor ébresztett az ébresztő. Hurrá! Gyorsan elkészültem és elindultam. Tegnap Sam-mel, hogy háromnegyed 9 és 9 között találkozunk a kávézó előtt.
Ahogy odaértem megláttam, bár kissé kómás volt.
- Szia - köszöntem. - Hé, ébren vagy? - ráztam meg a vállánál fogva. 
- Mi? Ja, igen. Csak túl sokáig voltam fent tegnap éjjel. - magyarázta és kicsit megrázta magát.
- Miért, mi volt ennyire fontos?
- Á, semmi. - legyintett. - És te mit csináltál tegnap?
- Elmentem deszkázni. Hé, tudod ki adta a hiányzó pénzt a felújításra? - kérdeztem és erre megrázta a fejét. - Tegnap találkoztam vele.
- Tényleg? És ki az? - kérdezte, miközben beléptünk a kávézóba.
- Hát... - kezdtem, de félbeszakítottak.
- Ti vagytok Holly és Samantha? - kérdezte egy pasi.
- Igen. - válaszoltuk egyszerre.
- Jó, jöjjenek velem.
- Majd később elmondom. - súgtam Sam-nek.
A pasi, aki a főnökünk volt, kijelentette, hogy őt 'főnök'-nek kell szólítani. Hova kerültünk? Kaptunk egy-egy kötényt és baseball sapkát, majd a pultnál megmutatta, hogy mit is kell csinálnunk. Egyszerűnek tűnik.
És jött is az első vevőm. Egy férfi. Fura, mert kapucni és szemüveg volt rajta. 
- Mit kér? - kérdeztem.
- Egy fekete kávét. - mondta rekedtes hangon.
- Milyen névre?
- Billie Joe.
- Pár perc. - mondtam. Érdekes, ismerek egy Billie Joe-t, de persze nem személyesen. Gyorsan kiűztem ezt a gondolatot és a kávét kezdtem csinálni.
Hirtelen két fotós rontott be és a vakuk csak úgy villogtak.
- Billie Joe, igaz, hogy súlyos alkohol-és gyógyszer-problémáid vannak? - kiáltotta az egyik. 
- Nem! És kérem, hagyjanak, most éppen szünetem van. - kérte Billie Joe.
- Billie Joe! Igaz, hogy... - és még egy csomó hülye kérdést tettek fel és figyelmen kívül hagyták a kérést. Nem bírtam tovább, így fogtam két limonádés kancsót és rájuk öntöttem. Kicsit furán néztem, ahogy mindkettő a gépét sajnálja, pedig egy csepp sem ment rájuk.
- Ki fogod fizetni, ha bajuk van. - néztek rám dühösen.
- De nem lett bajuk. - vigyorogtam rájuk édesen. Észrevettétek, hogy a felnőttek akkor a legdühösebbek, ha ártatlan képpel vigyorogtok rájuk? Én már igen és ezt szeretem megcsinálni. - Mellesleg, ha nem vesznek kávét, akkor kívül tágasabb.
A két fotós sértődötten kivonult, a többi vendég meg érdeklődve nézett.
- Vége a műsornak! - kiáltottam, így a kávézóba visszatért az élet, BJ meg odajött hozzám.
- Köszönöm, hogy elintézted a fotósokat .
- Nincs mit, amúgy tök jó érzés volt.
- Elhiszem. - nevetett fel. - Hogy hálálhatom meg?
- Nem kell, szívesen tettem.
- De én szeretném. Mi lenne, ha eljönnél a szüleiddel vacsorára?
- Hát rendben - egyeztem bele mosolyogva. - De semmi hal és pereputty vagy mi.
- Nem lesz, itt a számom, hívj fel, hogy mikor jó. Egyébként Billie Joe Armstrong vagyok. - nyújtott kezet.
- Tudom - mosolyogva el is fogadtam. - Én Holly vagyok. És majd hívlak.
Visszaálltam dolgozni, míg Billie Joe elment. Komolyan, az egész családba bele fogok futni?

Adam

  A mai napomat jónak vagy rossznak mondjam? Döntsétek el ti, mert én nem tudom.

Reggel anya azt mondta, hogy vigyáznom kell Suzy-ra. 

- De miért nekem?  - kérdeztem, kicsit nyafogva. Nem azért, mert nem szeretem, sokat is vigyázok rá, de mára mást terveztem.

- Mert apádnak próbája van, nekem meg rengeteg dolgot kell elintéznem. És bébiszittert meg nem fogok hívni. - közölte.

- Jó, akkor vigyázok rá. - adtam meg magam.

- Köszi Adam. Apád úgy 4 után jön haza. Vigyázzatok magatokra. - adott egy puszit nekem és a húgomnak, aki a nappaliban játszott.

- Oké, szia anya. - köszöntem el.

- Sziasztok. - köszönt el Ő is és kiment az ajtón. Én meg levágódtam a kanapéra.

- És mit akarsz csinálni, Suzy?

- Éhes vagyok. - tette a kezét a hasára. Kicsit én is éhes voltam, ezért csináltam magunknak mogyoróvajas szendvicset. 

- Nem akarsz, kint enni a kertben? - kérdeztem, mert elég kellemes idő volt.

- Deeee! - kiáltott fel, majd kirohant. Fogtam a szendvicseket és a két üdítőt és én is utána mentem. Más kérdés, hogy a húgom nem volt sehol.

- Suzy, ha megettük a szendvicseket, akkor rendesen játszunk. 

- Oké - bújt elő a bokorból. Megettük a szendvicseket és kereshettem is. Imád bújócskázni és nagyon is jó benne 3 éves létére. 

Már úgy 20 perce kerestem, amikor megszólalt a telefonom. Chrystal hívott. Mosolyogva vettem föl, de tovább kerestem a húgom.
- Szia Chryisti, mi van veled? - kérdeztem.
- Szia édes! El sem hiszed mi történt! - ujjongott.
- Na, mi?
- Meghívtak egy párizsi bemutatóra egy hónapra! - jelentette be, nekem meg lehervadt a mosoly az arcomról.
- Mi? - nyögtem ki nehezen ezt az egy szót.
- Tudom, hogy messze van és hogy 1 hónap, de ez Párizs! Ez nagy lehetőség!
- Persze, megértem. És mikor indulsz?
- Ma, kettőkor, de még össze kellett pakolnom és csak most lettem kész.
- De az mindjárt lesz. Akkor már nem találkozunk.
- Tudom, de majd hívlak. Puszi, mennem kell. Szia.
- Oké, szia. - letettem, majd leültem a fűre és így megláttam Suzy lábát a bokorban. - Suzy látom a lábad, úgyhogy előjöhetsz! - kiáltottam neki, mire előjött nagy mosollyal az arcán, de amint meglátta a fancsali képem, ő is elszomorodott.
- Mi a baj, Adam? - kérdezte és leült az ölembe. 
- Csak Christal elutazik egy hónapra.
- Oh, de visszajön, nem?
- De. - bólintottam.
- Akkor majd találkoztok utána és majd beszélhetsz vele azon a fénylős izén. - ecsetelte boldogan, mégis már majdnem csukott fejjel.
- Igaz. - bólogattam, majd felvettem, amikor már majdnem elaludt az ölemben. - Na, gyere. Menjünk aludni. - felvittem és beraktam az ágyába.
- Adam, eljátszol valamit? - kérdezte csukott szemmel.
- Persze. - áthoztam a gitáromat és eljátszottam a Time of you life-ot. Kb a szám közepén bealudt, de én végigjátszottam. Szeretek gitározni, de az éneklés nem megy valami jól.
Amikor végeztem, lementem a nappaliba. Elterültem a kanapén és a TV-t néztem. Aztán apa is megjött. Elmesélte, hogy egy lány leöntött 2 fotóst, mert nem hagyták békén és ezért elhívta őket vacsorázni. Aztán megcsörrent a telefon és apa fel is vette.
- Halló? Igen, én vagyok...Oké, ez jó ötlet, akkor holnap. Oké, megvesszük. Úgy 4 körül jöhettek. Mapleton Drive 2032. Szia. - és lerakta. - Holnap vendégek jönnek 4-re, úgyhogy ne menj deszkázni.
- Jól van. - sóhajtottam. - De Tyler átjöhet?
- Persze, csak ne másszon rá a lányra. Oh, és hamburgert fogunk sütni és be kell vásárolni.
- Oké, majd holnap. - legyintettem. Felmentem a szobámba valami filmet nézni és felhívtam Holly-t.
- Szia. - köszönt.
- Szia, van kedved deszkázni holnap a munkád után?
- Bocs, de vacsizni megyünk egy ismerőshöz.
- Oh, hozzánk is vendégek jönnek, de semmi kedvem hozzá - nyögtem fel 'fájdalmasan'.
- Szerintem jól fogod magad érezni. - nevetett.
- Honnan veszed?
- Megérzés, de mennem kell, holnap is korán kelek. Szia. - köszönt el.
- Szia. - tettem le és tovább néztem a fimet. De legalább holnap lesz hamburger.