35.rész - Vége?

Sziasztok! Végre itt a téli szünet, remélem mindenki nagyon várta már! Most kicsit több részt is tudok hozni, de ahhoz az kell, hogy kapjak egy pár visszajelzést!:)

Addig is Kellemes Karácsonyt mindenkinek!

Anna xx.

P.S. Köszönöm az eddigi 22 feliratkozót és a több, mint 14000 oldalmegtekintést!!:))

Adam

Nagy nehezen sikerült a bárhoz jutnom, de útközben elég sok ismerőssel is összefutottam. Egy hős voltam, amikor végre leülhettem az egyik bárszékre és rendelhettem.

- Két üveg kólát. - mondtam a pultosnak. Apa általában engedi, hogy minimum egy-két sört megigyak, de most Holly is itt van és tudom, hogy ő utálja az alkoholt.

Egy örökké valóság volt, amíg az üdítőkre várakoztam. Értitek? Két üdítőre, nem valami flancos koktélra! Már éppen azon voltam, hogy szóljak a pultos srácnak, amikor hirtelen két kar fonódott az egyik karomra és simult az oldalamhoz, amennyire csak tudott. Először azt hittem, hogy Holly az, de az erős parfüm felhő, amit éreztem, rájöttem hogy nem ő az.

Azonnal kihúztam a kezem és az idegen lány felé fordultam...

- Nem hívtál Cuki Fiú! - vetette a szememre a lány, akinek a nevét még mindig nem tudom. 

- Te hogy kerülsz egyáltalán ide? - kérdeztem meglepődve. Azt hittem, hogy a múltkor már sikerült lekoptatnom! 

- Az uncsitesóm elhozott... - Vajon ki lehet, az a szerencsétlen, akinek ő az unokatesója? Az biztos, hogy én inkább fejbe lőném magam. - ...és most hogy megtaláltalak, végre együtt lehetünk!

- Hogy mi?! - ébredtem fel hirtelen bambulásomból, amikor ezt kimondta. Mégis, miért akarnék én vele lenni?! 

- Óh, hát ne tagadd édes. - vihogta túl a zenét is. - Christy mindent elmondott, hogy már az elején megtetszettem a parkban... - CHRISTY???!!!! UGYE NEM AZ A CHRYSTAL AKIVEL ÉN JÁRTAM????!!!!! - És igen, leszek a barátnőd! - még fel sem fogtam, hogy mit mondott, de már éreztem, ahogy a nyakamba ugrik és a száját az enyémre tapasztja. Próbáltam lerázni magamról, de a karjait olyan szorosan fonta a nyakamra, hogy szerintem még harapó fogóval sem tudták volna eltávolítani magamtól.

- Ugyan Lucy, hagyj későbbre is. - jelent meg mellettünk, a Sátán titkos szeretője. Lucy- ahogy nevezte- végre leszált rólam, majd összevihogtak Chrystallal. Ezt az alkalmat választottam arra, hogy azonnal lelépjek és megkeressem Holly-t. Azonban...

- Ha a barátnődet kereset, elment. - állta el az utamat, az a Drake gyerek.

- Mit csináltál vele? - szorult ökölbe a kezem és a legszívesebben pofán vertem volna.

- Én semmit, csak megmutattam neki az igazi oldalad. - vigyorgott rám kárörvendően. Mi a szarról beszél ez a hülye gyerek? Hacsak...hacsak nem látta azt a csókot!! Basszus, meg kell találnom és meg kell neki mindent magyaráznom!!

Félrelöktem az előttem álló srácot és a kijárat felé vettem az irányt. Nem lehetett olyan messze, így találomra elindultam az egyik irányba és próbáltam felhívni Holly-t, de minden alkalommal kinyomta.

- Holly! - kiáltottam, amikor észrevettem egy mezítláb sétáló lányt. Igen, nem volt nehéz kitalálni, hogy ki az. Nem is állt meg vagy fordult meg. - Holly, kérlek, állj meg! - semmi. Megszaporáztam a lépteimet, amíg el nem kaptam a karját. - Hadd magyarázzam meg! - és ekkor, felemelte a kezét és a tenyere hatalmasat csattant az arcomon. A fejem oldalra bicsaklott és rögtön az arcomhoz kaptam, ami szinte égett az ütéstől.

Lassan ránéztem és azt láttam, amit soha nem akartam vele tenni. A smink teljesen szétfolyt az arcán a sírás miatt. A szemei már  pirosak voltak, de könnyei még mindig folytak szeméből.
- Megmagyarázni? Mégis milyen hazugsággal akarsz megint beetetni? - a hangja elcsuklott a végére és próbálta visszafojtani a könnyeit.
- Soha nem nem hazudtam neked. - ráztam a fejem. - Kérlek, ezt az egészet Chrystal és Drake találták ki. - mentegetőztem.
- Ne röhögtess már. - nevetett kínjában. - Most ezzel akarsz beetetni? Ennél okosabbnak hittelek, ha már eddig csak hülyítettél. - nézett rám gyűlölettel.
- Komolyan beszélek! Soha nem szórakoztam veled, minden amit tettem vagy mondtam, az igaz! - bizonygattam, de tudom, hogy úgysem fog hinni nekem.
- Akkor miért is nem mondtál semmit, amikor kimondtam AZT a szót? - emelte ki az 'azt' szót. Először nem is tudtam, hogy mire gondol, de aztán eszembe jutott. Amikor ott a parton kimondta, hogy szeret. Kicsit engem is meglepett vele, de nagyon is jól esett, hogy így érez irántam. Én is ki akartam neki mondani, de megijedtem. Megijedtem, mert amikor utoljára kimondtam ezt egy lánynak, az hálából megcsalt és kihasznált. És igen, jól tudjátok, hogy ki az. - Legalább mondhattad volna azt, hogy 'Bocs Holly, de én csak kedvellek, csá.' vagy tudom is én, mit. De az, hogy meg se mukkantál és a ma este után csak azt érzem, hogy hiba volt összejönnünk... - rázta a fejét, én meg úgy éreztem, hogy itt fogok összeesni, amint kiejtette ezeket a száján.
- Ne mond ezt. - sírhatnékom támadt, de nem akartam, hogy gyengének lásson. - Akartam mondani, de...
- De én nem vagyok olyan jó, mint azok a lányok, mint akikkel találkoztál. Adam értem én, hisz nagy részt, csak ilyen fiúkkal találkoztam, csak nem értem miért lepődök meg mindig. - csuklott el a hangja a végére és el akart menni, de én a csuklójánál fogva visszahúztam. - Engedj el és többé már nem fogsz látni.
- Nem Holly, volt már hogy elengedtem valakit, de téged már nem foglak. Tudom, hogy nehéz eset vagyok, de ha adnál egy esélyt, hogy elmagyarázzak mindent... - nem engedte, hogy végig mondjam, újra közbe vágott.
- Adam, már annyi esélyt adtam neked, hogy az már isteni ajándék. Annyi időd volt elmagyarázni mindent, de nem éltél ezzel a lehetőséggel, így minek folytas... - mielőtt végigmondhatta volna, számat az övére tapasztottam, hogy elhallgattassam. Lassan és gyengéden csókoltam, de miután nem lökött el magától, annál szenvedélyesebb lettem. Úgy csókoltam, mint eddig még soha. Levegőhiány miatt váltunk el, majd homlokomat az övének támasztottam. Pár percig egyikünk sem szólalt meg, végül ő szólalt meg elsőként.
- Engedj el. - suttogta, én meg azt hittem, hogy rosszul hallok.
- Holls...
- Kérlek szépen, engedj el. - mondta halkan, ám annál határozottabban. Döbbenetemben a karjaim magától lehullottak a testem mellé. Holly hátrált pár lépést, tartva a szemkontaktust, majd megfordult és végleg elsétált.
- Ez jobban alakult, mint gondoltam. - hallottam meg a pojáca hangját a hátam mögül.
Az agyamat elborította a vörös köd és már csak annyit éreztem, hogy olyan erősen behúztam a hülye gyereknek, hogy elterült a földön. De itt nem álltam meg és ott kezdtem el ütni-rúgni, ahol csak tudtam. Nem érdekel, ha holnap a címlapokra kerülök, mint egy őrült, verekedős vadállat vagy akármi. Csak az a lényeg, hogy ez a gyerek megkapja azt, amit eddig megérdemelt.
- Adam, te mi a fenét művelsz?! - jött ki volt 'barátnőm' és lelökött Drake-ről, hogy ne verjem halálra.
- Megérdemlitek egymást. - köptem feléjük a szavakat, majd otthagytam őket. Most még is mit csináljak?