38.rész - Ne lássalak többet!

Sziasztok! Meg is hoztam a következő fejezetet, ami személy szerint nem sorolnám a legjobban sikerültek közé, de ez a 6 napos suli (igen, nekünk még tegnap is volt!) teljesen lefárasztott és még egy csomó dogát beígértek. -.-" Mindegy, nem terhellek titeket a gondjaimmal, csak jó olvasást kívánok és akár hideg, akár meleg kis kritikát;)
P.S. Nagyon köszönöm az immáron 24 feliratkozót!:))

Anna xx.

Holly

Nincs is jobb, mint a hülye munka után és egy idegesítő főnök után lemenni a partra. Ne szóljatok, ma nagyon rossz napom van. Nem tudom miért, de remélem a tenger majd megoldja.
A tegnapi után elég rosszul éreztem magam, amikor Mike majdnem szétverte Adam-et. Nem is akarom tudni, hogy mi lett volna, ha később érek haza. Azt hiszem, akkor több kék-zöld seb ékesítené az arcát.
Mindegy, most csak az a lényeg, hogy itt vagyok a parton és nem akarok semmit csinálni csak feküdni és semmit sem csinálni.
- Nem jössz vízbe? Még itt fogsz megsülni. - kérdezte Sam, én meg a napszemüvegemen keresztül néztem fel rá.
- Majd megyek utánad. - legyintettem. Sam szó nélkül bement a vízbe. Lassan én is felültem, majd levettem a szemüvegemet is, nehogy a vízben veszítsem el. Az éles napfény bántotta a szemem, de néhány perc múlva hozzá is szoktam, majd én is a víz felé vettem az írányt egy kisebb deszkával a kezemben. Nem is akartam szörfözni - meg nem is voltak hozzá hullámok - ez csak egy kis pihenő deszka, ha úgy vesszük. Csak fekszem rajta a vízben és hagyom, hogy ellazuljak.
- Végre már! - mondta Sam, de szerintem már ő is itt aludt el. Igen, a tenger egy jó barátunk.
Csak lebegtünk a vízen és hagytuk, hogy a sós víz sodorjon minket.
- Oh, bocsáááá.... - húztam el a mondatot, amikor éreztem, hogy neki mentem valakinek. De amint felnéztem, nem tudtam befejezni a mondatot, mert elakadt a szavam, amikor megláttam az ismerős fekete fürtöket, a széles vállat és azt az izmos hátat. Nem, ez nem lehet!!
De amint megfordult és szembe találtam magam azokkal a kék szemekkel a szívem rögtön heves vágtába kezdett. - Bocsi. - motyogtam, majd már mentem is volna, ha nem kapta volna el a kezem és húzott volna vissza magához. A deszkát ellökte mellőlem, de szerencsére a lábamhoz volt kötve, így csak a hátam mögött lebegett tovább. Kezét derekamra fűzte és húzott még közelebb magához. Kezeim automatikusan nyaka köré fonódtak...basszus, ezt nem lenne szabad, de nem tudok neki ellenállni!
Szája sarkában megjelent az a kis rejtett mosolya és egyre jobban közeledett az arca az enyémhez. Nem tudtam mit csinálni, lehunyt szemmel vártam, hogy végre megcsókoljon. Először csak egy óvatos csókot lehelt a számra, amit inkább neveznék egy hosszú szájra puszinak. Mivel láthatta, hogy egyáltalán nem ellenkezem, annál bátrabban tapadt újra ajkaimra. Csókra lágy volt, ám annál több érzelem és szenvedély volt benne. Azonnal visszacsókoltam neki, akármennyire is haragszom rá. A fenébe is, szeretem ezt az idiótát!
Csókunknak mégis én vetettem véget azzal, hogy eltoltam őt magamtól a mellkasánál fogva.

Nem, nem bocsáthatok meg neki ilyen könnyen, tudni akarom, hogy kellek neki és harcolna értem.

A kezemet az arcára simítottam és éreztem, ahogy enyhén megdönti a fejét és simul bele érintésembe. A szeme alatti monoklit vizsgáltam, amit bátyám okozott neki. Tudom, hogy miattam verte meg, de mentségemre szóljon nem hittem volna, hogy elfog hozzánk még jönni.

- Mennem kell. - mondtam és amilyen gyorsan csak tudtam, elindultam kifelé, bár a vízben ez elég nehezen ment.

- Holly várj! - kiáltott utánam Adam, de én nem tágítottam és addig mentem/úsztam amíg ki nem értem a partra. Még ekkor sem álltam meg, csak kitartóan siettem a cuccainkhoz, ha...Ha egy kéz nem kapja el a karom és nem ránt vissza magához. Reagálni sem volt időm, azonnal a számra tapadt, kezét pedig a számra simítva nem is engedte, hogy szabaduljak.

Egy pillanat, ezt a parfümöt akárhol felismerném...Drake?

Adam

A lábaim a földbe gyökereztek, amikor az a senkiházi csak úgy elkapta. De ahogy Holly próbálja ellökni magától, rögtön elindultam feléjük. Holly az én barátnőm és nem ahogy, hogy akárki más elvegye tőlem!

- Húzz innen! - szedtem le ezt a hülyét Holly-ról és löktem el.

- Nocsak, a kis sztárkölyök is megérkezett. - nevetett. - Mond csak, mit szólna a kis barátnőd, hogy ezzel a kis senkivel csalod? - nézett a hátam mögé, ahol Holly állt.

- Ne beszélj így róla. - szorult ökölbe a kezem. Mindjárt itt fogom leütni. - És a te barátnőd mit szólna, ha megtudná, hogy más lányokat csókolgatsz?

- Tudod, a mi kapcsolatunk elég...hogy is magyarázzam el, egy olyan nyálgépnek, mint te? - gondolkodott el. Hiába a sértése, engem megmosolyogtatott a képe, ami tele volt zúzódással, a szeme alatt monokli és a szája is fel van repedve. Igaz, a szüleim arra neveltek, hogy verekedni nem szabad, de basszus, ez a hülye már nagyon is megérdemelte. - Ja, igen elég nyitottak vagyunk. - vigyorgott.

- Ezt jó tudni. - biccentettem felé semlegesen. - De ha lehet, ne az ÉN barátnőmnél próbálkozz.

- Ha jól hallottam, most zűr van a paradicsomban. - kacsintott és egy ördögi vigyor terült szét az arcán. - Mond csak, hol is van a TE 'barátnőd' - hátra fordultam és tényleg, Holly sehol sem volt. Basszus, végre talán rendbe hozhattuk volna a kapcsolatunkat, de ez a seggfej mindig mindent elront. - Látod, neki nem egy ilyen lúzer, nyálgép kell, hanem egy igazi férfi, mint én. - és ez volt az utolsó. Betelt a pohár, az öklöm hatalmasat csattant (újra) az arcán, a lendülettől pedig a homokba esett.

- Meg ne lássalak téged vagy a barátnődet még egyszer a közelben. Megértetted? - sziszegtem az arcába, majd úgy ahogy ott feküdt, otthagytam.

Most viszont ki kell találnom, hogy még is hogyan kaphatom vissza Holly-t. És már tudom is, hogy mit csináljak...