40.rész - Extraordinary Girl

Sziasztok! Mindenki nagy örömére meghoztam az új részt, ami elég hosszúra sikeredett. Szóval remélem nektek is tetszeni fog és hagytok majd pár nyomot magatok után;)

Jó olvasást!

P.S. Nagyon köszönöm, az immáron 27 feliratkozót! Tényleg, el sem tudom hinni, hogy már ennyien vagytok:')

Anna xx.

Holly

A tükör előtt állok és még mindig magamat vizsgálgatom. Hihetetlen, hogy Sam rábeszélt erre e bulira! Egyébként én nem is akarok menni! Az utolsó buli, amin voltam sem adott valami szép emlékeket. És azokat is próbálom az agyam megsemmisítő felébe dobni.
- Na készen vagy már? - nyitott be Sam és felé fordultam. A ruhája pont tökéletes volt neki.

Mindig is ő volt a lányosabb kettőnk közül és ezt mindketten tudtuk is, de nem érdekelt. Engem nem érdekelt a külsőm, csak hogy jó érezzük magunkat. Jó, azt elismerem, hogy néha kicsit irigykedtem, amikor barátja volt. Mellette volt valaki, aki odáig volt érte, támogatta meg a többi baromság.
És én? Végre volt egy kedves, aranyos, vicces barátom, de őt is ellöktem magam mellől, holott mindig próbálkozott. Most meg, azt sem tudom, hogy visszautasítana-e vagy sem, mert félek a reakciójától. Ez az Holly, egy csődtömeg vagy!
- Nagyon jól nézel ki. - dicsértem meg mosolyogva.
- Azért te sem panaszkodhatsz. - vigyorgott. - Ez a ruha eszméletlen rajtad.

- Hát, kösz. - mondtam, nem valami lelkesen. Basszus, ez a lányosodás vagy nővé érés, de nem a legjobb hatással van rám! Eddig nem érdekelt ennyire, hogy mi van rajtam, de most...áhh, mindegy.

- Na, gyere, még oda kell érnünk! - ragadta meg a karom és húzott kifelé, le a földszintre. Megjegyzem, már nem estem el majdnem annyiszor a magassarkúmban, sőt még a lépcsőn is könnyen le tudtam menni. Te jó ég, mi történik veleeeem???!!!

- Még mindig muszáj mennem nekem is? - nyafogtam.

- Igen és ne hisztizz, mert elviszlek és otthagylak! - fenyegetett.

- Gonosz vagy. - 'haragudtam' meg, majd követtem Sam-et és kiálltunk a ház elé. - És most kire várunk? A szőke hercegre?

- Inkább csak egy barátra. - nevetett fel, majd pont ebben a pillanatban állt meg előttünk egy kocsi. Az ablak lehúzódott és egy régen látott személyt pillantottam meg.

- Ide rendelt valaki egy fuvart? - mosolygott Tyler, majd mindketten be is szálltunk. Én hátra, Sam meg előre, a sofőr mellé. - És hova lesz, szép lányok?

- Tudod te. - válaszolt Sam. Ty bólintott, majd egy gyors pillantást vetett rám a visszapillantóból és elindultunk. Miért érzem azt, hogy ezek eltitkolnak valamit előlem?

Inkább nem kérdeztem semmit, csak fogtam a telefonom és a fülesem és zenét kezdtem hallgatni. Na, vajon melyik szám indult el elsőként? Hát persze, hogy a Boulevard of Broken Dreams. Azonnal előtörtek az emlékek. Amikor először megcsókolt a szobájában, miközben gitáron megtanította ezt a számot...igaz, utána elég hülye döntést hoztam, de ki az, aki soha nem szokott hibázni? Bár a lényeg, hogy már akkor is éreztem valamit iránta.

A másik meg, amikor július 4.-én énekeltük ezt együtt. Basszus, mintha ezer éve lett volna!

Mindegy, inkább átkapcsoltam egy másik számra, de elég nehéz volt nem az énekes fiára gondolni. Ennek hatására a kezem automatikusan is a nyakamban lógó nyakláncra tévedt. Tegnap óta le sem vettem, kivéve amikor fürödtem. Az első dolgom volt, hogy a telefonomat a kezembe vettem és felhívtam...volna. Az ujjam egy ideig a gomb fölött volt és azon gondolkoztam, hogy tényleg felhívjam-e vagy sem. Végül nem tettem. Mégis mit mondhattam volna? 'Szia Adam, megkaptam a nyakláncot! Nagyon tetszik, felejtsük el azt, ami történt és kezdjük újra! Ja és én is szeretlek.' Kösz nem, ez úgy hangzott, mintha valami ribanc lennék, aki egy ékszertől máris szerelmes lesz. Brrr, még a gondolatra is kiráz a hideg.

A gondolataim közül az autó megállása zökkentett ki. Leállítottam a zenét és én is kiszálltam a többiekkel együtt, de amint megláttam a nagyon is jól ismert házat, kedvem lett volna hazafutni a magassarkúmban. Igen, ennyire ugyanis pont Adam-ék háza előtt álltunk, ahonnan nagyon is üvöltött a zene. Azt hiszem, Sam és Tyler kitalálhatták a gondolataimat, ugyanis mindketten megragadták a karomat és esélyt sem adtak, hogy ellenkezzek, kitartóan az ajtóhoz húztak.

- Kérlek, engedjetek! - könyörögtem és éreztem, hogy sírni fogok. Nem, még nem vagyok kész, hogy találkozzak vele. Újra.

- Ne már! Hol van a legjobb barátnőm, aki soha semmitől és senkitől sem rezelt be? - nézett rám Sam értetlenül.

- Otthon maradt, jobb ha vissza is megyek érte! - próbáltam kibújni a kezeik közül, de hiába. Erősen tartottak.

- Na jó, figyelj ide! - fordított maga felé Tyler. - Most szépen veszel egy nagy levegőt és bejössz velünk. Egy kicsit bulizunk, mert mégis csak a legjobb haverom szülinapja van és ha netalán összefutsz vele, nem elrohansz, hanem megbeszéled vele ezt az egészet! Úgyhogy szedd össze végre magad, mert nem ezt a lányt ismertem és kedveltem meg! - mondta keményen az arcomba. Csak pislogtam rá, nem tudtam mást csinálni. Egyszerűen meglepett ezzel a kirohanásával, de mégis, igaza volt. Össze kell szednem magam, mert ez a lány nem én vagyok! Nem eshetek darabokra, főleg nem egy 'kis' szívfájdalom miatt.

- Jól van. - vettem egy nagy levegőt és kifújtam. - Igazad van.

- Nekem mindig, kislány. - kacsintott rám egy hatalmas vigyorral az arcán.

- Komolyan, már azt hittem, tényleg megkomolyodtál. - sóhajtottam, majd Sam felé fordultam. - Nem végeztél jó munkát. - válaszul csak felnevetett.

- Akkor menjünk be. - mondta Ty, amikor kiröhögtük magunkat rajta és kinyitotta az ajtót. Hát, akkor hajrá!

Belépve a házba nem volt akkora tömeg, mint azt vártam. A nappaliban voltak egy páran, de amikor a konyhán át kiléptünk az udvarra, na ott volt igazán mindenki. Még mázli, hogy hatalmas a kert. A kert végében egy színpad is fel volt állítva és, na vajon ki játszott? Hát, a Green Day. De a tömeget látva, nem csak ez a banda volt itt, hanem a Simple Plan, meg ha jól láttam még a Three Days Grace és a Hollywood Undead is. Hát akinek híres az apja.

- Megkeresem Adam-et. - mondta Ty és már el is tűnt a nagy tömegben.

- Gyere, keressünk valamit inni. - húzott vissza a konyhába Sam. Én egy pohár kólát ittam, ő meg Sprite-ot. Kicsit fura volt, hogy ennyi híresség volt itt. Sam pont azt tervezgette, hogy hogyan hálózná be Cody Simpsont - igen, ő is itt van - majd elővette a telefonját.

- Segítenem kell Tyler-nek. - húzta el a száját. - Nem tud lekoptatni egy csajt.

- Nyúljátok Luke taktikáját? - húztam fel a szemöldököm.

- Az ő ötlete volt. - mutatott ki az ajtón, akár egy óvodás.

- De élvezed, mi? - vigyorogtam.

- Akárcsak te élvezted. - kacsintott rám, majd elment. Így egyedül maradtam. Mondjuk nem sokáig, mert nem sokra rá, hogy Sam kilépett az ajtón egy srác termett mellettem. És nem is akárki. Segítek, Logan Lerman volt!

- Szia. - mosolygott rám(!!).

- Sz-sz-szia. - dadogtam, mint egy hülye. Basszus, ő csak egy híres színész, miért vagyok zavarban? Hát, azért, mert egy híres színész, te hülye! - vitatkoztam magammal.

- Szóval tudod ki vagyok? - mosolya még nagyobb lett. - De sajnos én nem tudom, hogy te ki vagy.

- Holly vagyok. - mondtam ki, szerencsére egyben.

- Te lennél Adam új barátnője? - tette fel az igen nehéz kérdést. Vajon még a barátnője vagyok még vagy már nem? Azonban mielőtt még válaszolhattam volna, valaki megelőzött.

- Holly, gyere...oh, helló Logan. - jött Ty és lepacsiztak egymással. - Na, gyere. Ne maradj le a koncertről! - a válaszomat meg sem várva, megragadta a karomat és kifelé kezdett húzni. Szinte behúzott a tömegbe, de egy idő után már nem tudtunk tovább menni. - Francba. - morgott az orra alatt.

- Minek kellett kirángatnod? - kérdeztem, de nem figyelt rám, csak a telefonját nyomkodta. Aztán ekkor Billie Joe beleszólt a mikrofonba.

- Mindenki jól érzi magát? - kérdezte, akár egy koncerten. Persze a válasz így is nagy sikítás volt, pedig mindenki híres volt és gondolom sok koncerten voltak már. - Most lesz egy kis műsor változás, ugyanis Adam, a szülinapos előad egy számot. - mondta, majd az említett meg is jelent a színpadon. Csak ő nem megállt, hanem kivette a helyéből a mikrofont és úgy szólt bele.

- Ezt a számot egy nagyon különleges lánynak küldeném, aki nagyon sokat jelent nekem. - tekintetével végig pásztázta a tömeget, majd megállapodott rajtam. - Remélem tetszeni fog. - mondta és a szám elkezdődött.

Nem akartam hinni a fülemnek. Csak nekem énekli ezt a számot? Tényleg így érez irántam, még azok után is, amiket mondtam vagy tettem?

Adam eközben leugrott a színpadról - igaz, nem volt olyan hatalmas - és felém haladott, miközben még mindig énekelt. Tyler finoman, de mégis határozottan meglökött, így tehettem pár bizonytalan lépést míg Adam-mel találkoztunk. Megállt előttem és kezét az arcomra simítva letörölt pár könnycseppet az arcomról. Na szép, most komolyan sírok?

A számnak vége lett, de még mindig nem tudtam elhinni, hogy ezt megtette értem.

- Lennél újra a barátnőm, Holly? - tette fel a kérdést, ennyi ember előtt. Kék szemébe nézve, sok mindent ki tudtam olvasni: szerelmet, izgatottságot, aggódást. Nem tudtam mit mondani, remegő kezemmel a hajamba túrtam.

- Nem...