39.rész - A levél

Sziasztok! Meg is hoztam a következő részt! Remélem elnyeri a tetszéseteket, mert végre fény derül a titkos levélre;)

Jó olvasást és várom a véleményeket!:D
P.S. Nagyon köszönöm az újabb feliratkozót! Te jó ég, már 25!!:))

Anna xx.

Holly

Hazafelé menet a gondolataim össze-vissza kavarogtak a fejemben. Ahhoz képest, hogy kikapcsolódni és 'felejteni' mentem a partra, csak jobban összezavarodtam és rosszabbul is éreztem magam. Hogy miért? Hát Adam miatt.
Ahogy otthagytam az after-party után, ahogy másnap reggel úgy kidobtam és hogy Mike-kal is szinte megverettem. De még soha nem is hallgattam meg, pedig ő mindig próbálkozott...csak én nem hagytam neki! Basszus, a saját makacsságom miatt szenvedek!
De most még is mit csináltam volna? A rivaldafényben nőtt fel sokkal csinosabb lányokkal is találkozott. Hisz minden srác az agyonsminkelt, 'modell' alkatú lányokra bukik, mint a srácok, akikkel eddig találkoztam.
Mire feleszméltem a gondolataimból már haza is értem. A strand cuccokat ledobtam az előszobában - majd később elpakolom - és már indultam is volna föl a fürdőbe, ha nem szólnak még utánam.
- Holly, már haza is értél? - jött ki anya a nappaliból.
- Igen. - adtam a rövid választ.
- Nem köszönsz a vendégeknek?
- Először le akarok zuhanyozni, de utána lejövök.
- Rendben, de gyere. - bólintottam. Tudom, hogy ha nem jönnék le, anyám simán lerángatna az emeletről. Gyorsan elfoglaltam a fürdőt és beálltam a zuhany alá. Lefürödtem, megmostam a hajam és már kész is voltam. A szobámban kerestem egy laza itthoni viseletet. Egy Green Day-es trikó és egy kényelmes rövidnadrág került a kezembe. Hajamat átdörzsöltem a törülközővel, hogy ne csepegjen belőle a víz, majd kifésültem. Szárítani nem volt kedvem, de amilyen meleg van, magától megszárad és nem is fogok megfázni.
Lassan lépkedtem lefelé a lépcsőn, amikor egy rég látott, de ismerős kislány rohant az ajtó felé, de bátyám hamarabb elkapta.
- Nézd csak ki van itt? - fordult felém Mike, miközben a nevető kislányt a vállára vette.
- Hollyyyy!!!! - nyújtotta a karját Suzy én meg örömmel át is vettem.
- Szia nagylány! Rég láttalak! - mentem vele vissza a nappaliba, ahol anyáék mellett még Adrienne és Billie Joe is ott volt. Amint beléptem, mindenki rám kapta a tekintetét, sőt BJ még külön el is vigyorodott.
- Ki az a helyes férfi a pólódon? - vigyorgott, de felesége azonnal a könyökével meg is ütötte. Há!
- Holly, ki jössz velem játszani? - kérdezte a kezemben tartott kislány, mire rögtön rábólintottam. Nem akartam még Adam szüleivel találkozni vagy beszélni.
- Mit akarsz játszani? - kérdeztem meg Suzy-t, amikor kiértünk a kertbe.
- Bújócskázni! - kiáltott fel. Hjaj, akkor egész nap kereshetném, mert a kert elég nagy, ő meg elég jó.
- Oké, akkor én elszámolok 10-ig, te meg addig bújj el. - mondtam. Viszonylag gyorsan elszámoltam 10-ig, de Suzy már így is eltűnt. Hát akkor hajrá!
- Remélem tudod, hogy estig keresheted. - hallottam meg magam mögött egy hangot. Billie Joe állt a teraszon, amikor a lánya keresésére indultam.
- Tudom. - sóhajtottam.
- Segítsek? - ajánlotta fel mosolyogva. Basszus, mintha Adam mosolyogna rám.
- Biztos?
- Ezzel arra célzol, hogy öreg vagyok? - ért utol.
- Nem én mondtam. - vontam meg a vállam mosolyogva.
- Jól van kislány, ezt megjegyeztem. - fenyegetett meg, miközben kerestük Suzy-t. Ez után sokáig nem szóltunk, majd végül ő kezdett el beszélni.
- Tudod, nagyon hiányzol neki. - mondta, én meg szinte lefagytam. - Elhiszem, hogy nem akarsz erről beszélni, csak gondoltam jobb, ha tudod.
- Persze, jobb. - motyogtam.
- Apaaaa! - ugrott rögtön a kis szőkeség Billie Joe nyakába, amikor megtaláltuk.
- Te aztán jól eltudsz bújni, csöppség. - nevetett BJ.
- Tudooom. - mosolygott Suzy. Na, ez tényleg öröklött. - Holly, miért nem jössz már hozzánk? - fordult felém a kislány érdeklődő szemekkel. Hát most erre mit mondjak?
- Tudod Suzy, egy kicsit összevesztünk a bátyáddal. - magyaráztam neki.
- Akkor ezért sírt tegnap? - kérdésére kikerekedtek a szemeim. Adam sírt volna? Miattam? Ezt azért nem hittem volna.
- De sikeresen felvidítottad, igaz Suzy? - törte meg a csendet Billie Joe.
- Igen, de elég nehéz volt. - szomorodott el hirtelen.
- Ne szomorkodj, beszélni fogok vele. - mondtam határozottan, de mégis kedvesen, miközben Billie Joe szemébe néztem. Ő csak halványan elmosolyodott.
- Gyere kislány, induljunk. - indultak vissza a házba, ahova én is követtem őket.
- De még nem akaroook! - kezdett el hisztizni Suzy és próbált szabadulni apja karjai közül.
- Adam már biztos otthon van. Egyedül akarod hagyni? - kérdezte felvont szemöldökkel, mire a kislány hevesen rázni kezdte a fejét. - Akkor menjünk.
Illedelmesen kikísértem őket, de Billie Joe, még visszafordult hozzám.
- Jobb lenne, ha kinyitnád azt a borítékot. - mondta. Mi?? Ő tudja, hogy mi van benne?
- Mi van benne? - kérdeztem.
- Majd megtudod. - kacsintott, majd megfordult, beszállt a kocsiba és elmentek.
Nekem se kellett több, azonnal felrohantam a szobámba és megkerestem a levelet. Pont ott volt, ahova tegnap leraktam, vagyis az asztalomra. Kezemben a levéllel ültem le az ágyra és szinte farkasszemet néztem vele.
Bevallom, kicsit féltem, hogy mi lesz benne. Hogy talán egy szakítós-levél vagy nem tudom. De ha Adam apja is tudja, hogy mi áll benne és azt mondja, hogy nézzem meg csak nem lehet olyan rossz.
Nagy levegőt vettem és elkezdtem felnyitni a borítékot. Miután sikeresen felbontottam, óvatosan néztem bele, mintha valami kiugrana belőle. De nem, nem ugrott ki semmi, csupán egy egyszerű nyakláncot találtam benne. Hittem én, mert amikor kivettem, hogy jobban szemügyre vegyem, a kezeim remegni kezdtek, a szemembe könnyek gyűltek, de a szám még így is egy hatalmas mosolyra húzódott. A borítékban egy nyaklánc volt, rajta az American Idiot albumon található kéz volt a szív alakú gránátot tartva. És ha ez még nem lett volna elég, a hátuljára egy kis szöveg volt gravírozva. My American Girl. Hihetetlen, hogy megjegyezte, pedig ezt még nagyon régen mondtam neki, még ott júniusban, nemsokkal azután, hogy megismerkedtünk.
Már kidobtam volna a borítékot, amikor kiesett belőle még egy papír is. Összeráncolt szemöldökkel vettem fel, majd kinyitva azt olvasni kezdtem.

'Igazából nem pontosan ilyen körülmények között akartam volna odaadni. Azt hittem, hogy amikor átadom és te meglátod, akkor láthatom a mosolyodat, ami mindig a bearanyozza a napomat vagy talán még egy ölelést is adsz nekem. Most viszont csak reménykedni tudok, hogy nem dobtad ki a kukába és ezt a levelet olvasod.
Nagyon hiányzol! El sem tudnám mondani, hogy mennyire hiányzol, hogy nem vagy itt mellettem, nem hallhatom a hangod vagy a nevetésed. Nem tarthatlak a karomban, vagy nem csókolhatlak meg. Még soha nem éreztem ilyen ürességet, pedig 'állítólag' meg van mindenem, amit akarhatok. Lehet, de az amit akarok, azt nem lehet hírnévvel vagy pénzzel megvenni. És ez te vagy, Holly. Te teszel azzá, ami néha nagyon is akarok lenni, mégpedig egy átlagos sráccá, aki csak a barátnőjét akarja visszaszerezni, de lehet, hogy ez már soha nem fog bekövetkezni.
Szeretlek, ebben az egyben vagyok most pillanatnyilag biztos és nem valami kétségbeesett hang mondatja ezt velem, vagy jelen esetben, íratja. Én tényleg szeretlek, de már nem tudom, hogy te is szeretsz-e még ezek után. De ha nem is, remélem, hogy lehetünk még legalább barátok, bár tudom, hogy nem lesz könnyű azt nézni, ha lesz egy új pasid, de megbirkóznék vele, ha csak ezzel is, de a közeledben maradhatok.
Tudom, hogy hihetetlenül nyálas lett, de most nem tudtam mit írni, csak ami a fejemben és a szívemben van.

Adam'