37.rész - Mi történik?

Sziasztok! Itt is van a következő rész, így a szünet utolsó napján! Ahhh, de nem akarok suliba menni! Mindegy, remélem ez a rész is tetszeni fog, bár az eleje nem lett valami jó.

Köszönöm az eddigi 23 feliratkozót és a kommenteket az előző részhez!:)) Jó olvasást!

Anna xx.

Holly

Még mindig Adam szavai csengtek a fülemben. Tudom, hogy elég igazságtalan voltam, de tényleg csak egy kis időt kértem volna, hogy mindent átgondolhassak. De nem, ő már ezért abba akarta hagyni! Remélem, hogy most már boldog és élheti csillogó és fényűző életét tovább, minden gond nélkül.

Miután meguntam az ajtóban ülést és sírást, feltápászkodtam és felmentem, hogy vehessek egy zuhanyt.
Amint felöltöztem, fogtam a deszkámat és már lent vettem a cipőmet, amikor az én drága bátyám is hazafáradt.
- Helló hogy ment a randi? - kérdeztem, egy pillanatra felpillantva rá.
- Tökéletes. - mondta. - És a legjobb...
- Többet nem akarok tudni. - fojtottam belé a szót. 
- És milyen volt a díjátadó? - kérdésére azonnal lefagytam.
- Nagyon jó. - mondtam és már mentem volna ki, de a visszahúzott a karomnál fogva.
- És az after-party? - húzta föl a szemöldökét. A torkomba rögtön gombóc keletkezett és a szemembe könnyek gyűltek, de nem engedtem utat nekik.
- Nem volt az én stílusom, szóval hamar eljöttünk onnan. - válaszoltam egy levegő vétellel. - Most viszont megyek. - indultam volna, de Mike szorítása nem engedett.
- És akkor most elmondod, hogy mi történt igazából vagy olvassam el újra? - mutatta fel a telefonját. Basszus, ugye nem?
Azonnal kikaptam Mike kezéből a telefont és olvasni kezdtem a sorokat.

'Az ifjabb Armstrong újdonsült barátnőjével jelent meg a vörös szőnyegen! Bár a titokzatos lány nevére még mindig nem derült fény, ahogy a két tini egymásra néz, látszik hogy nagy a szerelem köztük...Vagy mégsem?

Az after-party-ról a lány sírva jött el és Adam Armstrong-gal a nyílt utcán veszekedni kezdtek. Fotósunk annyit hallott, hogy a lány hazugsággal vádolta. Azonban Green Day frontembere fia megcsókolta a lányt, így azt hittük, hogy végül minden megoldódott, de a lány elment. Ezek szerint véget ért a kapcsolatuk? Az ifjabb Armstrong viszont elég érdekesen vezetheti le a feszültséget, ugyanis a lány távozása után nem sokkal verte szét exbarátnője, Chrystal Houser új barátját.

Vajon ennyi volt a kapcsolatuknak? Ha igen, sok szerelmes tini fellélegezhet...'

Majdnem elhajítottam a telefont idegességemben. Igen, a sok szerelmes tini tényleg fellélegezhet!

- Szóval? - vette ki a kezemből bátyám a telefonját, nálam meg eltört a mécses. Sírva borultam testvérem nyakába. Nem mondott semmit, nem kérdezett semmit, tudta, ha abbahagyom akkor majd el fogom mondani, csak kell még egy kis idő hozzá. - Akkor jó hogy ezt megvettem. - mosolygott sunyin, amikor kicsit eltolt magától és előhúzott egy doboz OREO-t a háta mögül. Könnyeimet törölgetve mosolyogtam fel rá és vettem el ajándékát. - Akarod, hogy jól elverjem, ha ide meri dugni a képét? - ajánlatára azonnal felnevettem, de látva halál komoly képét, elhallgattam.
- Az jó lenne. - rántottam meg a vállam, bár tudtam, hogy Adam soha nem fog ide jönni.
- Most átmegyek Sam-hez, majd jövök. - mondtam, majd kiléptem az ajtón. Szerencsére senki nem volt az utcán, bár vasárnap révén nem nagyon kéne meglepődnöm. Sam-ékhez gyorsan megérkeztem. Alig, hogy becsöngettem, legjobb barátnőm már nyitotta is az ajtót és a nyakamba borult. Viszonoztam ölelését.
- Jaj Holly, annyira sajnálom. - behúzott a házba, majd a szobájába vettük az irányt. - Mondd el mi történt!
Felbontottam az ajándék kekszemet és mindent elmeséltem Sam-nek. A díjátadótól kezdve egészen az after-party-ig onnan meg egészen a ma reggelig. Legjobb barátnőm egyszer sem szakított félbe, csak türelmesen hallgatott végig és csak bólogatott.
- És most itt tartunk. - fejeztem be ezt a hihetetlenül izgalmas történetet.
- De ők honnan ismerhetik egymást? - gondolkozott el Sam.
- Azt én sem tudom, de azt olvastam, hogy ő a 'modell' új pasija. - mutattam idézőjelet a modell szónál.
- Az biztos, hogy ők tényleg összepasszolnak. - grimaszolt Sam, én meg csak elmosolyodtam.
- Ja, legalább ők igen. - kerestem a telefonomon valami zenét. Túl sok a Green Day, túlságosan ráemlékeztet. Inkább felhagytam ezzel.
- De biztos, hogy ti újra összejöttök. - biztatott.
- Tényleg? Én nem hiszem. - rántottam meg a vállam. - Azt hiszem nekem nem kell most egy ideig pasi. - dőltem el az ágyon. - De legalább ti jól megvagytok. - néztem barátnőmre.
- Szakítottunk. - vonta meg a vállát, de olyan természetesen, mint ha azt mondta volna 'Esni fog.'
- Hogy mi??? - ültem fel hirtelen és kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Szakítottunk. - ismételte meg ugyanolyan természetesen.
- De...az mégis...Hogy? - dadogtam döbbenetemben.
- Igazából egész könnyen. Tudod, nem volt meg köztünk az a szikra, ami egy kapcsolathoz kell. Mi inkább olyan haveri szinten voltunk. - magyarázta. - De szerintem jobb is, hogy így történt. És elnézve Tylert, most már nem lesz olyan piros az arca. - nevetett fel. Én azonban nem tudtam. Ilyen könnyen szakítani biztos, hogy nem lehet. Bár ha Sam-ről beszélünk, neki nem fáj ennyire, ha tényleg nem érez semmit a srác iránt.
Lehet, hogy Adam-nek és nekem is ez van megírva? Hogy mi csak barátok lehetünk? Nem tudom, de az biztos, hogy most jót tesz, ez a kis szünet, hogy gondolkozhassak.
Még egy ideig Sam-mel beszélgettünk, de nem sokkal 8 után inkább haza mentem, hogy legalább Mike-kal is töltsek egy kis időt. Haza fele úton legalább egy kicsit jobban éreztem magam a Sam-mel töltött órák alatt, de amint a házunkhoz értem, azonnal lefagytam. Ugyanis már csak annyit láttam, hogy Mike ökle Adam arcára csapódik, a srác a lendülettől a földön kötött ki.
- Meg ne lássalak még egyszer a húgom közelében, megértetted??!! - ragadta meg a pólójánál fogva szegény fiút, aki a szemét fogta fájdalmában. De úgy tűnik bátyámnak ez nem volt elég, már lendítette volna az öklét, hogy újabb csapást mérjen Adam-re...
- Mike, elég! - rohantam oda és fogtam le a levegőben lévő kezét. Mindkét fiú rám nézett, de én csak kitartóan néztem tesóm szemébe. Kis gondolkodás után végül ellökte magától a srácot, aki kis híján újra a földön kötött ki. - Menj be, ezt majd én elintézem.
- Holly...
- Mike! Menj be. - mondtam határozottan. Végül bólintott és kérésemre bement. Amint becsukta az ajtót, azonnal Adam segítségére siettem.
- Jól vagy?
- Túlélem! - morogta és a szemét tapogatta. Egy kicsit felszisszent.
- Miért jöttél? - kérdeztem, figyelmen kívül hagyva 'modorát'.
- Tudom, hogy látni sem akarsz, - kezdte, majd a zsebéből előhúzott egy borítékot. - de ezt oda akartam adni. - nyújtotta át.
- Mi ez? - forgattam a kezem között.
- Majd megnézed. - mondta. - Remélem. - tette hozzá halkan.
- Adam... - sóhajtottam.
- Tudom. - tette fel védekezően kezeit. - Akkor...szia. - hajolt közel, de hirtelen megállt, majd csak megfordult és elment a deszkáján.
- Szia. - suttogtam, bár tudom, hogy már nem hallotta.