26.rész - Akkor ne legyünk többé barátok

Éééés *dobpergés* új résszel jelentkezem, ami remélem elnyeri a tetszéseteket;) Várok minden komit, hideget vagy meleget!:D Jó olvasást.

Anna xx.

 

Holly

Úgy tűnik, hogy most nagyjából minden ellenem fordul. A legrosszabb az, hogy ma szinte egész nap esett. Ez még nem lett volna olyan nagy gond, csak még mindig 'utáljuk' egymást Adam-mel. Az hogy nem beszélünk egymással még jó is lenne, de mi még egy légtérben sem vagyunk hajlandóak lenni. Ty és Sam is közöttünk vergődik, hogy hol velem hol vele vannak. Ez már szerintem is kezd nevetséges lenni és nagyon is utálom ezt a helyzetet.

- Unatkozooooom!!! - kiáltottam a díványon elterülve. TV nem volt, ezért az ablakot néztem és az esőcseppeket versenyeztettem, amik az üvegen folytak le.

- Én is!! - hallottam a választ Sam-től, majd ő is megjelent a nappaliban.

- Mi lenne, haaaaa.... - hallottam Tyler hangját, majd meg is jött magával húzva a Sztárgyereket.  Adam motyogott valamit, de Ty kitartóan húzta maga után és leültette a körbe. Sam engem nézett, szerintem a reakciómra számított, de mivel unatkoztam, ezért tudomást sem vettem róla.

- Oké, szabályok - kezdte Tyler. - Ha valaki nem hajlandó megcsinálni a kiszabott feladatát, az levesz egy ruhadarabot. - vigyorgott.

- Csak hülyéskedsz, ugye? - kérdeztem.

- Szerinted úgy néz ki? - válaszol *dobpergés* Adam. Hoppá! Haladunk, mert én nem is szóltam neki vissza.

- Akkor kezdjük! - mondta elég hangosan Sam és pörgetett.

Az eleje nagyon unalmas volt. Mindenki csak felelt és a kérdések is elég gázok voltak. Inkább fejbe lőttem volna magam.

- Srácok ez rohadt unalmas. - nyafogtam. - Lehetne, hogy csak merni lehet?

- Még szép! - kacsintott Ty, majd Adam felé fordult, akinél megállt az üveg. - Na haver? - vigyorgott.

- Ne kímélj. - sóhajtott.

- Csókolj meg valakit! - mondta a feladatot.

- Lehet csak arcon? - kérdezte.

- Legyen. - bólintott. - Deeee, Sam-et nem lehet. - mondta és ekkor történt az, hogy Rá kaptam a tekintetem. Láttam, ahogy gondolkozik, megcsókoljon-e vagy sem. A válasz egyértelmű volt.

- Bocs, de ezt nem fogom megtenni. - mondta haverja szemébe.

- Hát akkor barátom, enyém a pólód. - nevetett. Adam, vonakodva ugyan, de levette azt. Próbáltam nem oda nézni, bár néha, akaratlanul is, a szemem oda téved. - Te pörgetsz. - és vajon még is kinél állt meg? Hát persze, hogy nálam! Adam lassan rám vezette a tekintetét és közben a száját rágta.
- Na, mi lesz? - kérdeztem egy idő után, mert még mindig nem szólalt meg.
- Menj ki az esőbe és járj valami hülye táncot! - vágott közbe Tyler.
- Rendben. - mondtam és mielőtt bárki is megállíthatott volna, felpattantam és kirohantam az esőbe. Az eső annyira esett, hogy szinte rögtön szét is áztam.
- Holly, ez hülyeség! Gyere be, mielőtt megfázol vagy bajod is esik! - hallottam meg 'valaki' hangját mögöttem. 
- Miért nem a 'barátnődért' aggódsz? - kérdeztem macskakörmöket rajzolva. Adam nem szólt semmit, de elindult felém. Az esőcseppek végigcsorogtak felsőtestén...Nem Holly, most haragszol rá.
Ahogy felém jött én ugyanúgy tettem hátra egy lépést.
- Holly, tudom hogy haragszol rám, azért a hülyeségért, de...
- Hülyeség?! Hazudtál nekem! Nem elég, hogy csókolgatsz, de még hazudsz is! - emeltem föl a hangom.
- Mintha te nem hazudtál volna NEKEM! Pedig azt hittem barátok vagyunk! - kiabált ő is.
- Barátok?! Hát persze, hiszen a barátok csak úgy csókolgatják egymást! - a hajam már teljesen hozzá volt tapadva a fejemhez és a ruhám is a testemhez. Már fázni is egy kicsit fáztam, de most nem hátrálhatok meg!
- Tudod mit? - kezdte egy elég hosszú szünet után. - Akkor ne legyünk többé barátok. - mondta ki a szemembe nézve, nekem meg összeszorult a szívem. Ezt most komolyan mondja? 
- Mi? - kérdeztem halkan, szinte suttogva. Arra sem számítottam, hogy meghallja.
- Összeveszünk, kibékülünk. Csókolózunk, összeveszünk, kibékülünk. Ez nem hiszem, hogy normális barátok között, csak ha...
- Szerelmes vagy? - vágtam közbe.
- Számít ez?
- Igen, számít. - bólintottam komolyan.
- Talán, de nem tudom, hogy a lány hogy érez. - mondta, és közben a fákat nézte. - Menjünk be, nem akarom, hogy a szél leszakítson egy ágat, ami pont ránk esne.
- És ha a lány is...érez? - kérdeztem, figyelmen kívül hagyva az előző mondatát. Adam a szemembe nézett, majd megrázta a fejét.
- Holly, ez... - ekkor egy hatalmas reccsenést hallottunk. Felkaptam a fejem, de nem láttam sokat, mert Adam egy fához szorított, így a hatalmas faág nem ránk esett. A szívem majd kiugrott a helyéről, a történtek miatt is, meg azért is, hogy Adam ilyen közel van hozzám.
- Jól vagy? - suttogta a fülembe. Megszólalni nem tudtam, csak bólogattam. Lassan elhúzódott tőlem, de továbbra sem engedett el. Olyan jó érzés volt a karjaiban lenni. A bőre hideg volt az esőtől, de nem érdekel.
Nem érdekelt, hogy hazudott és megbántott. Ha azt vesszük, én is megtettem ezt már vele, ha úgy vesszük, egyenlített.
A kezemet lassan felvezettem a mellkasán, onnan a tarkójára és beletúrtam nedves tincsei közé. Óvatosan felé hajoltam, de amikor a szánk már találkozott volna, halkan megszólalt.
- Biztosan akarod? - kérdezte halkan, de nem húzódott el.
- Igen. - több se kellett neki, rögtön ajkaimra tapadt. Még levegőt sem tudtam venni. Úgy csókolt, mintha ez lenne az utolsó, amit tehet. Majd homlokát az enyémnek döntötte és csak vártuk, hogy légzésünk lecsillapodjon.
- Menjünk be. - szólaltunk meg egyszerre, mire óvatosan felnevettünk. Adam lassan megfogta a kezem és rákulcsolta az ujjait az enyémekre, én meg csak mosolyogtam. Amint beléptünk Sam rögtön nekünk támadt.
- Jól vagytok? - kérdezte. Adam-mel összenéztünk, majd csak annyit mondtam:
- Talán még jobban is. - Gyorsan elmentem tusolni, hogy valamennyire felmelegedjek, majd Adam ment utánam. Felöltöztem és az egyik szobában ülve vártam Adam-re. Amint megérkezett, csak annyit mondtam:
- Beszéljünk!