24.rész - Nekem annyi.

Sziasztok! Új résszel jelentkezem;) Nem tudom, hogy az előző résznél mit gondoltatok a folytatásról, de remélem ezzel a résszel nem akasztalak ki titeket nagyon:D

Kicsit megcsappant a kommentelések száma, de azért hiszem, hogy ehhez több jöhet:))

Jó olvasást, Anna xx.

 

Holly

Ezt nem hiszem el, hogy lehettem ilyen hülye?? Sőt, nem inkább én, hanem a hülye érzések!! Ha ezek nem lennének, akkor most nem fájna! Hihetetlen, hogy pár szó, hogy el tudja cseszni az ember kedvét!

- Olyan-olyan-olyan hülye vagyok! Ezt nem lett volna szabad!! - kiabálom a párnámba, miközben Sam a hátamat simogatja és próbál nyugtatni.

- Nem vagy hülye, csak szerelmes. - mondja, nekem meg az utolsó szó hallatára csak még nagyobb sírhatnékom támad.

- De hát pont ennek nem lett volna szabad megtörténnie!!! Ő CSAK egy barát, több pedig nem lehet!!! - hangsúlyozom ki a 'csak' szócskát, bár legbelül pontosan tudom, hogy ezt nem szabhatom meg. Ez a hülyeség csak úgy jön magától, de én csak kikapcsolnám ezeket a hülye érzéseket.

- Fejezd már be, régen is rajongtál érte most szerelmes vagy. Van különbség? Nincs. - magyarázott. Lassacskán megnyugodtam és sajnos az OREO-m is elfogyott, úgyhogy én csak feküdtem, míg Sam a telefonján pötyögött. Most egyáltalán nem érdekelt semmi. Itthon akartam maradni és nem csinálni semmit.

- Na indulás! - kiáltott fel, de én továbbra sem mozdultam meg. - Ne kelljen húznom, gyerünk már! - mire feleszméltem, már le is lökött az ágyamról le a földre. 

- Héééé!

- Semmi 'hééé'. Most szépen összeszedet magad és kimegyünk a deszkaparkba! Nincs apelláta. - tette hozzá, amikor látta, hogy tiltakozni akartam volna. Mivel kinéztem volna belőle, hogy tényleg elhúzott volna a deszkán, ezért gyorsan összeszedtem magam és már mehettünk is.

A park nem volt messze, de amint legurultam az első pályán, rögtön leültem. A gondolataim csak kavarogtak a fejemben és ezt utálom.

- Látom, ezek az érzések rossz hatással vannak rád. - mondja Sam, majd ő is csatlakozik hozzám. Csak óvatosan elmosolyodtam.

- Mit csináltok szép lányok? - jelent meg köztünk egy fej, akit azonnal felismertem. Csak egy kicsit fordítottam oldalra a fejem és amint megláttam Őt, a szívem rögtön heves vágtába kezdett. Hülye érzések.

Adam

- Te...hülye...idióta...vadbarom. - mondta Tyler és minden egyes szó között megütött a párnával. Jó én is tudom, hogy hülyeséget csináltam, attól még nem kell 'megverni'.

- Hagyd már abba! - gáncsoltam ki, így végre az ágyamon ült, de továbbra is csak ütött.
- Hogy lehettél ekkora vadbarom?

- Nem tudom, egyszerűen csak kicsúszott. - feleltem, majd visszagondoltam a tegnapi csókra.

*Tegnap - Adam szemszöge*

Mivel én magam nem tudtam eldönteni, hogy még is mi a franc van velem, ezért meg kellett próbálnom valamit. Méghozzá nem is akármit.

Amikor megcsókoltam a tűzijáték alatt, úgy éreztem, hogy mindig is ez kellett volna tennem. Tudom, hogy ez őrülten nyálas, főleg egy fiú szájából, de azt hiszem, hogy beleszerettem. Igen, közel 1 hónap ismeretség után, megtörtént, pedig nekem ennek nem szabadott volna megtörténnie.

Amikor hosszú percek után elváltak ajkaink, egyszerűen nem tudtam mit csinálni. A homlokomat nekidöntöttem az övének, majd csak egymás szemébe bámultunk. Az övében nem tudtam semmit sem kiolvasni. És ekkor jött, az a sok 'mi van, ha...' kérdés, mint mi van, ha megint elfut és nem látom, napokig, hónapokig...vagy évekig. Vagy mi van, ha ő is így érez, de mi van, ha nem? Ugye mindenki ugyanúgy utálja ezeket a mondatokat? És ekkor volt, hogy kiböktem a legrosszabb dolgot, amit valaha is mondhattam.

- Barátnőm van. - nyögtem ki...

*Ma*

- Még is, hogy a fenébe csúszhat ki egy ilyen hülyeség a szádon? - oktatott továbbra is Ty. Igen, tudom, hogy hülyeséget mondtam.
- Jól van, tudom, hogy hülye voltam. Nem kell mindig ezt mondani. - motyogtam. Ty már szólni akart, amikor elővette a telefonját és elmosolyodott.
- Gyerünk deszkázni! - ugrott föl, olyan lelkesedéssel, mint egy kisgyerek. 
- Minek? Holly tuti, hogy most ott van. - mondtam. Most még biztosan nem jó ötlet, ha Holly színe elé kerülök.
- Nem, Sam most írta, hogy most moziba mennek. Na, gyere! - húzott a karomnál fogva.
Gyorsan odaértünk, de amikor Tyler nagy sebességgel ment az egyik pályához, volt valami furcsa előérzetem.
És milyen igazam volt! Ugyanis, pont ott ültek a deszkájukon.
Mi is leültünk közéjük (Holly szinte felnyársalt a tekintetével) és elkezdtünk beszélgetni.
Na és most mit csináljunk a következő hétben? - kérdezte Sam, hogy megtörje a köztünk lévő feszült csendet. 
- De ti dolgoztok nem? - mondta Ty.
- Nem. - rázta Holly a fejét. - A sóher főnökünk elutazott egy hétre, és inkább bezárta a helyet, mint hogy valakire rábízta volna. - magyarázta, de egyszer sem nézett rám. Gondoltam.
- És mi lenne, ha elmennénk a szokásos kis 'utazásra'? - kérdezte Sam izgatottan. Szuper, még egy 'hagyomány'-szerűség. Biztos az a Luke is ismeri.
- Tényleg, mindig ilyenkor kell menni! - eresztett Holly is egy nagy mosolyt. Egy gyönyörű mosolyt, ami még szebbé teszi...na jó, Adam, ébredj fel! Most utál téged.
- Akkor azt hiszem, hogy mindenki tudja a dolgát. - bólintott Sam, majd felénk fordult. - Ti akartok jönni?
- Pontosan hova is? - kérdeztem.
- Sátorozni. - mondta Sam, Holly pedig még fehérebb lett, mint eddig. Összezárva vele? Valahol egy erdőben? Nekem annyi lenne. Már éppen vissza akartam utasítani, amikor Tyler megelőzött. 
- Még szép, hogy megyünk! - vágta rá. Holly rám nézett, a szeméből meg olyan éles düh áramlott, hogy attól félek, nekem ugrik.
- Jó, akkor holnap indulunk is! Pakoljatok, ruhát, kaját, sátrat és hálózsákot, meg ami kell. - adta ki az utasítást Sam.
Hát nincs menekvés, de ha Holly nem öl meg, akkor biztos nem haragszik rám...annyira. Na jó, kit álltatok? Nekem annyi.