27.rész - Megpróbáljuk?

Sziasztok! Új fejezettel jelentkezem, amit kicsit hamarabb is tudtam hozni;) Remélem tetszeni fog ez a rész és kapok pár visszajelzést:) És addig is jó szünetet mindenkinek!

Anna xx.

 

Adam

Most nem tudom, hogy még is mi lesz. Még egy kicsit ideges is vagyok, hogy Holly még is mit akar majd. Talán még is csak a barátom akar lenni, vagy már az sem és csak elküld a francba. De ha nem akarna semmit, nem lett volna féltékeny a 'barátnőmre' és nem akart volna megcsókolni.

Mikor már én is letusoltam és felöltöztem bementem a szobába, ahol eddig is voltam. De tudtam, hogy Holly ott fog várni és igazam is lett. Amint beléptem rögtön annyit mondott, hogy:

- Beszéljünk! - Most fog eldőlni minden. Leültem mellé az ágyra, de sokáig egyikünk sem szólalt meg. És ez nem olyan kínos csönd volt, inkább olyan elgondolkodó csönd.

- Szóóóóval - kezdte Holly. - Most hogyan tovább? - nézett rám Holly kérdőn.

- Nem tudom. - rántottam vállat sóhajtva. - Mármint én...vagyis szeretném...basszus, ez de nehéz. - túrtam a hajamba idegesen és az ablakon néztem kifelé. Halk kuncogást hallottam felőle.

- Nagyon profi a kifejezés módod. - mondta, mire egy halvány mosollyal visszafordultam hozzá. Ő nagyban vigyorgott. - De most tényleg. Szerinted mit csináljunk?

- Jöjjetek már össze, az isten szerelmére! - hallottuk meg Tyler hangját az ajtó túloldaláról.

- Hé, hallgatózni nem ér! - kiáltott ki Holly, majd felállt és erősen rácsapott az ajtóra.

- Aúúúú! Tudod, hogy ez fájt? Sőt, meg is sérülhettem volna!

- Nyugi, ennél hülyébb már nem lehetsz. - mondtam neki, mire Holly felnevetett.

- Ha-ha. - hallottuk a nevetést a másik oldalról.

- Na, gyere már te szerencsétlen. - hallottuk meg Sam hangját és gondolom elhúzta az ajtótól a kíváncsi gyereket.

- Na, vissza a tárgyra. - ült vissza Holly is.

- Rajta. - bólintottam.

- Figyelj, még ha nem is működne, ez - mutatott kettőnkre. - Akkor...nem tudom. Nagyon jó barátom vagy és nem akarom, hogy ez miatt ne találkozzunk többé.

- Holly - fogtam meg a kezét és kulcsoltam össze az ujjainkat. - Megígérhetem, hogy ez soha nem fog megtörténni.

- Akkor megpróbáljuk? - kérdezte óvatosan, én meg válasz helyett magamhoz rántottam egy csókra. Azt hiszem értette, hogy mit jelent ez.

Holly

Reggel a nap sugarai pont a szemembe sütöttek, így kénytelen voltam átfordulni a másik oldalamra. De amint ezt megtettem, az ágy besüllyedt mellettem és egy kart éreztem meg a derekamon, ami az illetőhöz még közelebb húzott. Lassan kinyitottam a szemem és megpillantottam Adam békésen nyugvó arcát. Eddig észre sem vettem, vagyis soha nem néztem meg rendesen. Olyan...nem is tudom, férfias az arca, mégis van benne valami kisfiús kisugárzása is. Sötét tincsit megvilágította a nap, így inkább volt sötét barna, mit fekete.

- Tudom, hogy helye vagyok, de ne alvás közben bámulj. - morogta, majd lassan kinyitotta azokat a kék szemeit.

- Csak szeretnéd. - löktem meg a mellkasánál. Felnevetett, majd kaptam egy csókot is. - Jó reggelt. - mosolyogtam rá.

- Eddig egész jó. - mosolygott, majd...majd egyszer csak kivágódott az ajtó.

- Na, gyerünk gerlepár! Ki az ágyból! - ugrott be közénk az ágyba Tyler.

- Már csak te hiányoztál. - nyögte Adam, mert haverja pont rá esett, én meg időben arrébb gurultam.

- Kint hatalmas a kánikula. - jött be Sam is. - Szóval megyünk a tóba!

- Ó, ez az! - kiáltottam fel és átfutottam a szobámba, hogy átöltözzek fürdőruhába. Mire visszaértem, már mindenki ott volt, indulásra készen.

Most hogy már nincs közöttünk semmi baj Adam-mel, végre már tényleg jól érezhetjük magunkat együtt. Sam-nek nagyon is igaza volt, olyan meleg volt, hogy azt hittem elolvadok, mint egy fagyi. Olyan hosszúnak tűnt az út, mire odaértünk a tóhoz. Mindig ez volt a kedvenc helyem, ahányszor eljöttünk ide. A hely és a tó is gyönyörű volt és a kedvencem a hozzá tartozó kis vízesés volt.
Gyorsan bekentem magam naptejjel, hogy nehogy leégjek és már mentem is a vízbe. Báááár...
- ÚRISTEN! EZ ROHADT HIDEG! - kiáltottam fel, amint felértem a felszínre. A többiek meg csak röhögtek rajtam. Hát kösz. - Hé, nem ér kinevetni! - fontam keresztbe a kezem.
- Így jártál. - mondta Adam és felvette a napszemüvegét.
- Utállak titeket. - mondtam és hátat fordítottam nekik. A nap sugarai nagyon szépen csillogtak a víz felszínén.
- Még engem is utálsz? - hallottam meg a fülem mellett hirtelen egy hangot, amitől kicsit meg is ugrottam.
- Igen. - feleltem még mindig durcásan. Halkan nevetett, megfordított a derekamnál fogva és egy puszit nyomott az arcomra.
- Még mindig? - mosolygott szívdöglesztően.
- Igen. - bólintottam, majd egy csókot nyomott a szám sarkába. Direkt kínoz! - Ne csináld már! - csak felnevetett 'hisztimen' és megcsókolt.
- Bomba!!! - kiáltott fel Ty és beugrott a vízbe, minket lelocsolva.
- Nem csillapítanád le a gyereket? - kérdeztem barátnőm mellé úszva és nevetve figyeltük, ahogy a két srác egymást próbálják lenyomni a víz alá.
- És a te gyerekedet nem kell lecsillapítani? - nézett a srácok felé. Elgondolkoztam, majd végül csak röhögve néztük a fiúkat.
- Hé, ki mer leugrani a vízesésről? - kérdezte Ty. Igaz, nem volt olyan nagy, de még soha nem gondoltam rá, hogy leugrok róla.
- Én a helyedben nem próbálnám ki. - mondta Adam, aki a derekamat átölelve állát a vállamon pihentette.
- Miért? Te félsz?
- Nem, de...
- Hah, még szép, hogy félsz! De én nem! - ment fel a dombra, hogy leugorhasson. Ty-nak se kellett több és már le is ugrott, azonban amikor leért a vízbe, nem süllyedt el. Ja igen, ott nem olyan mély a víz, nekem is csak a térdemig ér.
Ő meg éppen azt remélte, hogy bombát ugorhat, úgyhogy ő éppen seggel érkezett a vízbe.
- Azt a rohadt...! - szólalt meg végre. Mind odamentünk hozzá.
- Megsérültél? - kérdezte Sam aggódva.
- Eltörhet az ember hátsója? - nyögte ki?
- Egy ilyen ugrástól nem hiszem, de azért jobb, ha kimész és pihenteted. - tanácsoltam. Sam kikísérte szenvedő barátját a partra.
- Milyen igazad volt. - fordultam Adam felé.
- Hols, nekem mindig igazam van. Ezt ne feledd. - mosolygott.
- A nagy arcodból kicsit visszavehetnél, még a végén nem tudsz bejönni a házba.
- Nem is olyan nagy. - mosolygott továbbra is és felém közelített, addig amíg neki nem dőltem a vízesésnek. - Sarokba szorítottalak. - vigyorgott, én meg csak lefröcsköltem. - Ezt nem kellett volna. - mondta és megcsókolt.

- Azért nem kéne felfalni egymást! - kiáltott nekünk a sérült.
- Te csak pihenjél. - kiáltottam vissza.

Este a tűz körül végre minden konfliktus nélkül le tudtunk ülni. Pillecukrot sütöttünk, hülyültünk és csak jól éreztük magunkat. 
- Ki kér szétégetett pillecukrot? - vettem ki a tűzből a szinte fekete édességet.
- Hjaj, ha ezt elégeted, milyen vagy a konyhában? - hülyéskedett Ty. - Ha lehet, ne süss nekem semmit.
- Azt akarod, hogy 'véletlenül' újra fájjon a feneked? - fenyegettem meg. Adam nevetve húzott magához közelebb és adott egy puszit a homlokomra.
Fél 2 körül már úgy döntöttünk, hogy ideje aludni menni és most a sátrakban aludtunk, ahogy eredetileg terveztük. Na és vajon én kivel vagyok egy sátorban?
- Jó éjt, Hols. - mondta még Adam, derekamnál közelebb húzva magához.
- Jó éjt, Adam. - mondtam, majd rögtön el is nyomott az álom.