30.rész - Mi történt?

Sziasztok! Akkor meg is hoztam az új részt, ami elég hosszúra sikeredett és remélem tetszeni fog;)

Mást nem igen tudnék hozzá fűzni, csak hogy jó olvasást!

Anna xx.

 

Adam

Ha, azt mondjátok, hogy egy idióta vagyok, akkor bizony megérdemlem. Igen, lehet, hogy nem tisztességes, ahogy viselkedtem, de...egyszerűen nem tudom. Eddig minden barátnőm híres volt (vagy éppen nem és az én 'reflektor' fényemet használta ki) és nem tudom, hogy hogy kéne ilyenkor viselkednem. Mert ugye a lesifotósok lefényképeznek minket és jön az a sok pletyka vagy akármi. Én meg nem akarom már elveszíteni Holly-t.
Idegesen mentem vissza a többiekhez, de furcsa mód, Holly már nem volt ott. Bár az előbbi miatt és az egész nap miatt, meg is értem, hogy elment.
- Remélem most örülsz. - hangzott el Ty szájából a mondtad tele gúnnyal.
- Ne szólj hozzám, ha még élni akarsz. - vágtam vissza neki, majd inkább Sam-hez fordultam. - Holly?
- Nem tudom. - rántotta meg a vállát. - Szó nélkül lelépett. Mi történt? - emelte fel a szemöldökét érdeklődve. Bár szerintem nagyon is tudta, hogy mi történt. 
- Veszekedtünk. - mondtam.
- Ki nem találtuk volna. - szólt be Tyler. Komolyan, ha nem fogja be, esküszöm, hogy megverem. 
- Na jó, inkább hazamegyek. - álltam föl.
- Adam.... - sóhajtott Sam, de én csak megráztam a fejem, majd intettem egyet búcsúzásként és hazaindultam. Út közben próbáltam felhívni Holly-t, de ki volt kapcsolva. Gondoltam. 
- Megjöttem! - kiáltottam el magam, amint beértem az ajtón.
- Jaj Adam, de jó, hogy itt vagy! - jött ki anya a konyhába. Suzi meg nyomban utána eléggé mérges arckifejezéssel. Még én is megrémültem. - Kérlek, játssz egy kicsit a húgoddal, nekem ebédet kell főznöm. - és már ott is hagyott a húgom bőrébe bújt ördöggel.
- Akkor mit akarsz csinálni? - hajoltam le hozzá, de ő csak szó nélkül megfordult és felment a lépcsőn. Most minden nő utál? Felmentem utána, majd bekopogtam a szobája ajtaján, de nem válaszolt, így hát inkább benyitottam. Ott ült az ágyán és a babái haját fésülte.
- Hé, mi a baj? - kérdeztem tőle és odamentem az ágyához.
- Semmi. - mondta, de még mindig nem nézett rám.
- Figyelj, a húgom vagy és látom, hogy van valami baj. Mi az? - ekkor láttam, hogy egy könnycsepp szántja végig az arcát, de gyorsan le is törölte. - Mi a baj, prücsök? - ültem fel az ágyra és az ölembe húztam. Nem ellenkezett, kezeivel rögtön átölelt, ahogy tudott és sírni kezdett. Nem szóltam semmit, majd elmondja, ha befejezte.
- Már nem is szeretsz? - kérdezte halkan, szipogva.
- Ezt mégis honnan veszed? - toltam el kicsit magamtól. Az arca csupa könny volt. Nagyon nem szerettem, amikor szomorú, hát még ha sír. Kerestem egy zsepit és megtöröltem az arcát.
- Hát mert nem is játszol velem és soha nem is vagy itthon. - jelentek meg újra a könnyei a szemében.
- Dehogy is. Suzi, a húgom vagy és szeretlek is, de most kicsit túl sok minden történt. - nyomtam egy puszit az arcára. - Figyelj csak, ma egész nap itt leszek és veled fogok játszani, oké?
- Okééé! - terült el egy hatalmas vigyor az arcán. Igen, mindig így szeretném látni. Akkor már csak Holly-val kell tisztáznom a dolgokat.

Másnap is szinte Suzi-val játszottam egész nap, de közben próbáltam hívni Holly-t is, de még mindig ki volt kapcsolva. Nem értem, ennyire megharagudott volna?
Húgom elég hamar kidőlt ezért felvittem az ágyába. Mikor becsuktam magam mögött az ajtót, pont akkor kezdett el csörögni a telefonom.
- Csá haver. - szóltam bele.
- Adam, gyere a kórházba! MOST! - szólt bele legjobb haverom kissé idegesen.
- Mi? Mi történt? - kérdeztem idegesen és lerohantam, hogy felvehessem a cipőm.
- Nem tudom. Sam annyira sír és csak annyit tudott elmondani, hogy Holly és kórház. - mi? Holly kórházba került?!
- Jól van, indulok! - tettem le. - Anya elmentem! - kiáltottam és már mentem is. Bár most motorral mentem. Ja, igen, van egy motorom, de most nem ez a fontos.
Gyorsan a kórházhoz értem, pont akkor, mint amikor Ty-ék is beléptek az ajtón. Sam ment elől és szinte csak rohant. Biztos tudja, hogy hol van Holly.
A 2. emeletre mentünk és onnan egy hosszú folyosó végén a széken ült valaki. Lépéseinkre azonnal felkapta a fejét. Arca csillogott a sok könnytől. De ha nem Holly sérült meg, akkor ki?
- Hogy történt? Mi van vele? - kérdezte Sam és próbálta összeszedni magát. Most tényleg, mi a fene történt és kivel?!

Holly

Amint beértem a kórházba, rögtön anyáékat kerestem meg. A műtő előtti ajtón várakoztak. Apa idegesen járkált, anya meg a széken ült és sírt, míg Mike pár haverja is idegesen várakozott.

- Mi történt? - kérdeztem, amikor már odaértem hozzájuk. Senki nem szólalt meg. - Mi történt?! - kérdeztem idegesen.

- Nagyon gyorsan történt. - szólalt meg Josh. - Épphogy kilépett az útra az autó... - itt megakadt, nekem meg elkezdek folyni a könnyeim is.

- És h-h-hogy v-v-van? - nyögtem ki nehezen.

- Még nem mondtak semmit. - mondta apa idegesen. Leültem anya mellé és próbáltam nyugtatni, csakúgy mint magamat.

Nem tudom, hogy meddig várakozhattunk, de odakint már réges rég besötétedett. A telefonom lemerült, bár lefogadom, hogy Adam-et nem is érdekli, hogy mi van velem!

Egy nővér még haza is küldött minket, mert a 'látogatási idő' már két órája lejárt, ami 10 óra. Nagyszerű, már éjfél van és még mindig nem tudok semmit a bátyám állapotáról!

- De... - ám, amikor megszólalhattam volna, kivágódott az ajtó és a bátyámat tolták ki rajta, mögötte meg az orvos.

- Maguk Mike East hozzátartozói? - kérdezte az orvos és végignézett rajtunk. Majdnem rávágtam, hogy 'Nem, basszus, mi csak itt ülünk és csak úgy sírunk!'   

- Igen, a szülei vagyunk! - válaszolt apára és magára és a mellette álló anyámra mutatott.

- Hogy van? - kérdezte alig hallhatóan anya. Erre mindenki fülelni kezdett.

- Sikerült stabilizálni, de kómába esett... - a többit már nem is hallottam, csak néztem magam elé és inkább arra vártam, hogy ez egy rossz álom.

Másnap már korán ott voltam a kórházban. Tegnap az orvos hazaküldött minket, hogy pihenjük ki magunkat. Basszus, a bátyám kórházban van és én otthon pihenjek?

A telefonomat sikerült, egy kicsit ugyan, de feltölteni, ezért fel is hívtam Sam-et. Nem habozott, mondta, hogy azonnal jön.

Csakhogy én arra számítottam, hogy egyedül jön, de amikor megláttam a fiúkat (főleg Adam-et) inkább el akartam menni, de mivel a tesóm a szobában fekszik maradtam. 

- Hogy történt? Mi van vele? - kérdezte Sam. Ő is azon fáradozott, hogy el ne sírja magát.   

- Most kómában van, de nem tudni, hogy mikor ébred fel. - éreztem, hogy könnyeim újra végig folytak az arcomon.

- Ömm, megkérdezhetem, hogy kiről van szó? - szólalt meg óvatosan Adam, de én nem akartam válaszolni neki.

- Mike. - válaszolt helyettem Sam. Legjobb barátnőm próbált nyugtatni, de nem sikerült teljesen.

- Lányok, kértek kávét? - kérdezte Ty egy idő után.

- Én nem. - ráztam a fejem.

- Én igen. - válaszolt Sam.

- Akkor lejössz velem a büfébe? - ekkor már csak azt érzékeltem, hogy Sam eltűnik mellőlem. Azonban Adam továbbra is itt maradt velem. Tisztes távolságban.

- Te mit csinálsz itt? - kérdeztem, de továbbra is a padlót bámultam. - Nem a parkban kéne lenned a rajongóiddal?

- Holly arra nagyon jó magyarázatom van... - kezdte volna el, ha nem szakítom félbe.

- Szerinted érdekel a magyarázatod? - néztem fel rá. - Teljesen látszik, hogy nem illek az életedbe, mint barátnő. Ez ilyen egyszerű. - mondtam ki egyszerűen, de legbelül szinte ordítottam.        

- Holly, ne mond ezt, kérlek! - guggolt le elém, hogy a szemembe nézhessen. A szemei könyörgést árasztott, de nem hagyhattam, hogy elgyengüljek!

- Nem Adam! - ráztam a fejem. - Most kérlek, menj el! - mondtam, majd felálltam és az éppen kilépő nővérhez siettem, aki Mike-ot vizsgálta. Amikor nem mondott semmi újat, megfordultam, de Adam-et már sehol sem láttam. Elment.