33.rész - Jössz velem?

 Sziasztok! Hát akkor meg is jöttem az újabb résszel! Tudom, hogy az előző nem volt valami izgalmas, de ez után a rész után, próbálok még egy kicsit csavarni a szálakon;) De nem is mondok semmit, csak, annyit hogy jó olvasást!

Anna xx.

Holly
 

Már olyan 1 hete, hogy Mike felébredt. Amikor az orvos azt mondta, hogy pár nap múlva ki is engedik. Hát, ez meg is történt, 4 napra rá. De inkább hagytuk volna ott vagy felvehettünk volna egy kis házi nővérkét, mert most sokat kell pihennie. Szóval most 3 napja itthon vagyok/vagyunk és körülötte ugrálunk.

És hogy mi a helyzet Adam-mel? Most újra minden rendben köztünk. Ha elmegyünk valahova már nem kerül, sőt felvállal, mint barátnőjét. Bár emiatt már többször is kerültünk a címlapokra, de nem is nagyon figyelek rájuk. Csak néha a lányok vennének vissza magukból, főleg az agyonsminkelt plázap*csák. Nagyon az agyamra tudnak menni és a legszívesebben megtépném őket, ha Adam egy kép után kedvesen el nem küldi őket.

- Hollyyyy, hol vaaan a távirányííítóóóó! - szakít ki a bátyám kiabálása gondolatmenetemből. Leállítom a dalt és átmegyek a nagy gyerek szobájába. - Nem láttad?

- Ott van melletted. - mutatok a mellette lévő éjjeli szekrényre. Rögtön el is veszi és a csatornák közt kezd el válogatni. Már mennék is ki a szobájából, amikor megint utánam szól.

- Mennyi az idő?

- Negyed 2. Ne aggódj, hamarosan jön a barátnőd. - vigyorgok rá.

- Nem a barátnőm. - vágja rá, de még mindig a TV-t nézte.

- Még, mi? Értem én. - bólogatok, húzva az agyát.

- Na, gyere csak... - készült felállni az ágyból, de megállítottam.

- Á-á-á, a beteg nem kelhet fel az ágyból. - mondom és abban a pillanatban csöngetnek is, én meg rohanok is ajtót nyitni.

- Szia Sarah. - köszöntem az ajtóban álló lánynak.

- Szia Holly! - köszönt ő is, miközben bejött ő is az ajtón. - Hogy van a bátyád? - a legjobbat nem is mondtam. A tesóm külön kérte - nem is, szinte térden állva könyörgött - Sarah-t, hogy ameddig nem lesz teljesen rendben, addig nézzem már rá otthon is. Persze a lány az elején nemet mondott, de végül csak beadta a derekát.

- Szörnyen. - mondtam, majd visszamentem a szobámba, magára hagyva a 'szerelmes' párt. Rögtön előkapom a telóm és tárcsázok.

- Már is hiányzom? - szól bele minden köszönés nélkül. Csak a szememet forgatom rajta.

- Ha nem akarnék eltűnni itthonról, letettem volna. - szólok neki vissza.

- Baj van? - változik meg rögtön a hangja és ideges lesz.

- Nem, csak Mike az agyamra ment mára. És mivel már itt van a nővérke, nem mehetnénk le a partra? - keresgéltem a ruháim között egy fürdő ruhát keresve.
- Pár perc. - mondta, azt azzal le is tette. Gyorsan felkaptam az egyik bikinimet, rá és kis ruhát. Eltettem a telefonom, egy kis rágcsálni valót, majd köszöntem Mike-éknak és már ki is mentem. Amint bezártam az ajtót, egy motor állt meg a kapunál. Mosollyal az arcomon mentem ki hozzá, elvettem a felém nyújtott sisakot, a derekát szorosan átkarolva felültem mögé és már mentünk is.
Adam megállt és lesétáltunk egy 'elrejtett' részre. Még ő hozott ide az egyik nap, amikor nagyon is elegem volt a sok értetlen tekintetből vagy inkább gyűlölködőből. Ide legalább nem jár senki és csak mi lehetünk.
Leraktuk a cuccunkat és Adam elővette a két deszkánkat. Mivel úgysem járnak erre, ő itt szokta hagyni és már én is.
Levettem a ruhát, hogy bemehessek a tengerbe, de Adam vizslató tekintete eléggé zavaró volt.
- Ne nézz! - szóltam rá és a deszkám mögé próbáltam 'bújni'.
- Miért ne? - kérdezte, majd elvette a kezemből a deszkát és megfogta a derekam. Igézően kék szeme úgy nézett rám, mintha a lelkemig látna.
- Mert ne. - makacskodtam és próbáltam kikerülni ölelő karjai közül, sikertelenül. Bár igazából nem is nagyon akartam.
- Hányszor kell még elmondanom, hogy tökéletes vagy? - húzott még közelebb magához, amíg a mellkasom a mellkasához nem ért. - Ne kételkedj magadban. Sokkal szebb vagy, mint azok a modellek, akiket ismerek. Rendben? - szavai nagyon jól esetek és a szívem is hevesebben kezdett el dobogni. Még soha, senki nem mondott nekem ilyet, ezért nem is tudtam, hogy mit mondjak, csak hozzáhajoltam és megcsókoltam.
- Akkor megyünk szörfözni? - kérdezte mosolyogva, amikor elváltunk. - Bár szívesebben maradok itt veled. - kacsintott.
- Arról még csak ne álmodozz. - mondtam, majd felkaptam a deszkámat és a víz felé rohantam.
Sokkal jobban éreztem magam, mint eddig, de talán az egyik legjobb pillanat az volt, amikor Adam majdnem leesett a deszkájáról, én meg még időben elkaptam a kezét - bár gondoltam rá, hogy hagyom leesni - és megtartottam.

De ez neki nem volt elég, hanem közelebb jött hozzám és megcsókolt.

Csak ezzel az volt a baj, hogy nem figyeltem, elgyengült a lábam és a vízbe estem, Adam-et is magammal rántva. Amikor sikeresen visszamentem a felszínre, rögtön elkaptam a deszkámat és felmásztam rá. Kicsit megijedtem, amikor Adam-et sehol nem találtam.
Azonban nem aggódhattam sokáig, mert hirtelen a deszkámat fellökték és újra a vízben kötöttem ki.
- Ez nem volt vicces! - mordultam rá Adam-re, amikor sikeresen vissza mentem a felszínre, újra és megkapaszkodtam a deszkámban.
- Dehogynem. - nevetett rám. - Mellesleg, hol van az én deszkám? - húzta fel kérdőn a szemöldökét.
- Azt hiszem, a víz már kisodorta a partra. - néztem a cuccainkhoz, és meg is láttam a deszkát közel a vízhez, mégis a parton volt.
Nehezen visszamásztam a deszkámra, majd Adam is követett, de ügyelt arra, hogy még véletlenül se dőljünk fel. Megint.
- Holly. - szólalt meg Adam egy kis csönd után.
- Igen? - vártam, hogy folytassa, de elnézve őt, nemigen tudta kifejezni magát.
- Szóval...lesz egy ilyen díjátadó-féleség, amire apáékat is meghívták. És én is vihetek...ömm...plusz egy főt. - magyarázta, majd a végén a szemembe nézett. - És, na szóval eljönnél velem? - Őszintén, nagyon meglepődtem ezen. A TV-ben mindig megnéztem ezeket a díjátadókat, de sosem gondoltam rá, hogy milyen lehetne ott lenni és részt venni rajta.
- Biztos, hogy velem akarsz mutatkozni? - eresztettem egy halvány mosolyt felé. Idő közben a víz már minket is kisodort a partra.
- Ne kezdjük ezt még egyszer. - rázta a fejét, de az ő szája sarkában is egy mosoly ült. - Akkor? Jössz velem?
- Erre tudok mást mondani? - csúsztam közelebb hozzá és nyomtam egy puszit a szájára, amit ő egy csókká formált. Lassan hátradöntött a deszkán és fölém mászott, de úgy hogy nem szakította meg a csókot. 
Ajkamról áttért nyakamra, én meg mellkasán végigsimítva vezettem fel a hajába. Annyira élveztem kényeztetését, hogy kicsúszott az a szó, amit nem akartam még kimondani.
- Szeretlek...