29.rész - Ezt nem értheted...

Sziasztok! Akkor itt is van az utolsó rész, itt az őszi szünetben. Most, hogy újra kezdődik a suli, visszaállunk a rendes, hétvégi részekre.

Nem tudom ti hogy vagytok, de nekem már most elegem van a suliból!:D

Köszönöm az előző részhez jött komikat. Remélem ez a rész is tetszeni fog;)

Jó olvasást, Anna xx.

 

Holly

A parkba vezető út, nem volt olyan hosszú, de jónak sem nevezhető. Persze beszélgettünk (a kávéházban történteket meg sem említettük) és nevettünk, de Adam viselkedése sokkal furább és másabb volt. Ha közelebb mentem hozzá, szinte rögtön arrébb tolt és ha akár egy puszit akartam volna adni, akkor hirtelen elkapta a fejét. Hát mondhatom, úgy viselkedik, mint aki nem is akar velem lenni. Persze, amikor még csak nem voltunk együtt, simán mehettünk egymás mellett úgy, hogy össze ért a kezünk, most meg! Basszus, szégyell engem! Tuti, hogy ez az oka, amiért nem vagyok híres! Ennyi erővel, még Drake is jobban ragaszkodott hozzám. Mint ahogy most, mert az ujjai szépen, pirosan még mindig itt díszelegnek a karomon, ahol megszorított. Hát nem éppen így képzeltem a találkozást, sőt annak örültem volna, ha soha nem is találkozunk újra.

A parkba érve már nem is éreztem magam olyan szarul, csak amikor rögtön 2 lány jött oda hozzánk. Jobban mondva Adam-hez. Most csodálkozzak? Nem, az apja híres és lassan már ő is az lesz, de az, hogy szinte flörtölnek vele az orrom előtt és ő is ezt teszi, az fáj.

Mikor megelégeltem a lányokat és a vinnyogásaikat, fogtam magam és elindultam a kedvenc pályámhoz.

- Hé, hova rohansz? - hallottam meg magam mögött Sam hangját. Lassítottam lépteimen és bevártam őket. Igen, mert időközben a Sztárocska befejezte az édelgést a lányoknál.

A pályán végre kicsit ki tudtam kapcsolni a gondolataimat és csak száguldottam. Mire visszaértem újabb lányok érkeztek. Basszus, ezek csak úgy potyognak az égből vagy mi? Idegesen leültem Sam mellé és próbáltam nem a lányokra és az állítólagos pasimra gondolni.

- Ne is foglalkozz velük. - bökött a lányokra. Legalább valaki észre vett engem!

- Megpróbálom. - morogtam vissza. A nap eléggé sütött és már eléggé megszomjaztam. - Megyek, szerzek vizet. - mondtam és felálltam.

- Megyek veled! - mondta Adam és ő is készült felállni, a lányok meg pánikolni.

- Nem kell. Inkább maradj. - mondtam szárazon. Adam értetlenül meredt rám, de nem foglalkozva vele, elindultam a büfébe.

- Mit adhatok, kislány? - vigyorgott rám Luke a büfé ablakán.

- Haha, nem vagyok kislány. - nyújtottam rá a nyelvem.

- Hát persze, hogy nem. - forgatta meg a szemét mosolyogva. - Na de tényleg, mit adhatok?

- Egy mentes vizet, de gyorsan. - sietettem, és a vicc kedvéért még tapsoltam is.

- Vigyázz, mert még megjárod. - morogta. - $2. - mondta. Gyorsan fizettem, elköszöntem Luke-tól és már mentem is volna vissza a többiekhez, ha nem mentem volna valakinek.

- Bocsi, ne haragudj, nem láttalak. - kezdtem el szabadkozni. A srác mosolyogva rám nézett, figyelmen kívül hagyva bocsánatkérésemet.

- Én viszont láttalak. - mondta. Értetlen tekintetemet látva felnevetett. - Tudod, már a bejáratnál észrevettelek, csak valahogy soha nem jutottam a közeledbe. - magyarázta.

- Tényleg? És hogy hogy nem sikerült?

- Tudod, a lányok mindig rajtam csüngnek. - sóhajtott fáradtan.

- Micsoda tragédia! - ráztam a fejem nevetve, mire a srác rám kacsintott. - Egyébként, van neved is vagy Anonymus vagy?

- David a becsületes nevem. - hajolt meg. Á, kicsit sem néztek minket hülyének! - És önben kit tisztelhetek szépséges hölgy? - mosolygott fel rám szívdöglesztően.

- Holly vagyok és hagyd ezt abba vagy leöntelek. - mutatkoztam be.

- Na és Holly... - azonban mielőtt valamit mondhatott is volna, félbeszakította valaki.

- Hols! - jött oda hozzánk Adam, majd átfogta a derekam és magához húzva megcsókolt. Nem tudtam mire vélni, hogy hirtelen miért viselkedik így, de hogy pont David előtt, inkább nekem volt ez kínos.

- Ömm, akkor én inkább megyek is. - mondta David. - Örülök, hogy megismerhettelek Holly. - intett felém és már el is veszett a tömegben. Adam-et meg ellöktem magamtól.

- Ezt még is miért kellett? - kérdeztem tőle idegesen.

- Hogy hogy miért? - értetlenkedett. - A srác szinte rádmászott?

- Mi van?! Tudod mi beszélgettünk, azok a cicababák másztak RÁD! - emeltem ki az utolsó szót.

- Te féltékeny vagy? - emelte fel a szemöldökét.

- Én? Még is kire? Az állítólagos 'pasimra', aki egész nap semmibe vett és csajokkal flörtölt? - kérdeztem gúnyosan, idegesen.

- Basszus, ezért vagy kiakadva? - túrt a hajába.

- Igen, miért a te kapcsolatod a volt barátnőddel ilyen volt? - utaltam itt Chrytal-ra, ami láthatóan nem esett jól neki. Hát nekem sem, de megértitek, nem? - Mert, ha te ilyennek hiszel egy kapcsolatot, akkor minek vagyunk együtt? - vetettem oda és el akartam volna menni, de a kezemnél visszahúzott.

- Ezt te nem értheted... - mondta egy idő után halkan, nekem meg elkezdett csörögni a telefonom. Anya hívott.

- Ha nem mondasz semmit, akkor tényleg nem. - ráztam a fejem. - Majd akkor keress, ha tényleg komolyan gondoltad ezt az egészet. - mondtam, majd kitéptem a karomat a szorítása közül, megfordultam és otthagytam őt egyedül. Közben felvettem a telefont. Anya sírva szólt bele, én meg azonnal lefagytam, amikor elmondta, hogy mi is történt. Fogtam a deszkámat és nem szólva Sam-éknek sem, rohantam a kórházba...