32.rész - Felébredt!

Sziasztok! Hát, akkor itt is van az új rész! Remélem tetszeni fog és hagytok pár komit;) Nem is fűzök hozzá mást, csak hogy jó olvasást!

Köszönöm, a több, mint 11000 oldalmegjelenítést és a 20 rendszeres olvasót! Imádlak titeket!<3

Anna xx.

 

Holly
 

- Mike... - mondtam ki nagyon halkan a nevét és éreztem, ahogy könnyek szöknek a szemembe és végig folynak az arcomon. De ezek örömkönnyek voltak.

Adam rögtön felpattant az ágyról és hozzám sietett. Gondolom nem értette a hirtelen hangulatváltásom. - Úristen, ne mozdulj onnan, azonnal megyek!

- Csak megemlíteném, hogy az ágyból sem engednek felállni, úgyhogy elég nehéz lenne elmenni akárhova. - gúnyolódott, mire megforgattam a szemem, bár ő ezt nem láthatta. - És ne forgasd a szemed, mert okosabb vagyok. - mondta, majd nevetés közben le is tettem a telefonom.

- Jó hír? - fordított maga felé Adam és letörölte könnyeimet arcomról. Nem szóltam semmit, csak a nyakába ugrottam és megcsókoltam. Először meglepődött, de rögtön viszonozta is.

- Mike felébredt. - mondtam boldogan, levakarhatatlan mosollyal az arcomon. - Hogy jutok el a kórházba?

- Majd elviszlek. - mosolyodott el, majd a kezemet megragadva húzott le a garázsba.

- Még is mivel? - ráncoltam a szemem és gyorsan felvettem a cipőmet.

- Hát motorral. - rántotta meg a vállát.

- Van motorod? Vagy is, van jogsid? - néztem rá meglepetten. Egyszer láttam az újságban, hogy motoron ül, de azt hittem, hogy az amolyan "menő vagyok és átkozottul helyes" beállás volt és csak a fotósoknak. Már biztos rájöttetek, hogy ez még nyár előtt volt.

- Aha. - bólintott, majd a garázsban átnyújtott egy sisakot. - Vedd fel!

- De nem neked kell? - kérdeztem, amikor feltette a fejemre és rendesen meghúztam az államnál.

- Nekem is van. - vett fel egy másikat, majd hirtelen rávert egyet a fejemre.

- Aúúúú! Ezt minek kellett? - nyafogtam egy kicsit, bár a sisak miatt egy kicsit el is torzult a hangom. Lehet, hogy nem fájt annyira, de akkor is!
- Hogy megnézzem, rendesen fogja-e a fejed. - válaszolt ő is torz hangon. Bár a vállai rázkódásából, azt vettem ki, hogy nagyon is jól mulat rajtam. Ó igen? 
'Véletlenül' én is rávertem a sisakjára, méghozzá jó erősen.
- A tied is rendben van. - mondtam feltartott hüvelykujjal, a sisak alatt pedig jól vigyorogtam rajta.
- Most akarsz menni vagy nem? - tárta szét a karját. Felnyitotta a garázsajtót, majd kitolta a motort. Felült és utasított, hogy én is üljek fel mögé és szorosan kapaszkodjak belé. Tettem ahogy kért, átkaroltam a derekát és olyan szorosan simultam a hátához, mint senki máshoz.
Gyorsan megérkeztünk a kórházhoz. Lepattantam a motorról és levettem a sisakom, majd vártam, hogy Adam is ezt tegye. Ááá, egyáltalán nem keltek életre a gyomromban a pillangók, ahogy levette a sisakját, megrázta a haját, de még bele is túrt azokba a fekete tincseibe, áááá dehogy. Megfogta a szabad kezem és így indultunk el a tesóm 'szobájához'.
- Mike!!!! - kiáltottam fel, amint beléptünk a kórterembe. Rögtön elengedtem Adam kezét és bátyámhoz siettem, és valahogy sikerült is egy hatalmas ölelést adnom neki. Csak nevetett örömömön.
- Holly, tudom, hogy örülsz nekem, de nem kéne megfojtani. - mondta, de adott egy puszit is a homlokomra. Éreztem, hogy megint könnyek gyűlnek a szemembe, de nem hagytam, hogy kiszabaduljanak. Most nem. Felegyenesedtem és ekkor észrevettem, hogy nem vagyunk egyedül. Sam, anya és apa is itt volt. Rögtön anyáékhoz rohantam és megöleltem őket, majd legjobb barátnőm következett.
- Kibékültetek? - kérdezte, halkan, a fülembe súgva.
- Igen. - súgtam vissza és az ajtóra néztem, ahol már nem találtam híres barátomat.
- Húgi, nem tudod, hol lehet a nővér? - kérdezte Mike és nagyon nyomogatott valamit.
- Miért? - kérdeztem vissza értetlenül, de anya már fel is pattant.
- Fáj valamid? Rosszul vagy? - aggodalmaskodott.
- Hát...ömm... - gondolkodott, de pont ekkor be is lépett a drága nővér. Aki hát, elég csinos és fiatal volt...jaaa, leesett.
- Van valami baj? - kérdezte.
- Nem mehetnék ki a mosdóba, elég kellemetlen ebbe az izébe...
- Kérlek, ne folytasd! És ne is vegyél ki onnan semmit. - állítottam meg, még mielőtt valami szörnyű dolgot is mutatott volna.
- Sajnálom uram, de a doktor úr megmondta, hogy nem kelhet fel. - magyarázta az ápoló lány.
- Hívj Mike-nak, nem vagyok olyan öreg. - mosolygott, mire anya megköszörülte a torkát. Ééés ekkor újra kinyílt az ajtó, ám ekkor már egy kopaszodó, fehér köpenyes, idős ember jött be rajta. Gondolom, a bátyám orvosa lehet.
- Önök Mr. Mike East hozzátartozói? - kérdezte.
- Igen, a szülei vagyunk. - bólintott apa.
- Mikor jöhet haza? - kérdezte anya is.
- Nos, a fiuknak szerencséje volt, mert semmilyen komolyabb sérülése nem lett, de egy közepes agyrázkódása miatt még egy pár napig bent kell tartanunk megfigyelésen. - mondta és írt valamit a mappájára, majd távozott.
- Meg kell kérnem önöket, hogy távozzanak. A betegnek pihenésre van szüksége. - kezdett el tolni minket a nővér is az ajtón.
- De hát nem...is...vagy olyan...álmos. - tagolta Mike, csukott szemmel. Na jó, most ébredt fel a kómából olyan 4 nap után és fáradt? Á, inkább nem akarom megérteni.
- Na mi van? - ölelt át hátulról 'valaki' és egy puszit nyomott a fülem mögé, ami kicsit csikizett is.
- Teljesen jól van. Igaz normálisabb nem lett és bejön neki a nővérke, de jól van. - nevettem, majd megfordulva ölelésében, szájára tapadtam.
- Adam, ugye tudod, hogy nyilvánosság előtt vagytok? - hallottam meg Sam hangját, majd a homlokunknál fogva elhúzott minket egymástól.
- Igen. - bólintott határozottan a barátom, majd a derekamnál fogva maga elé húzott, állát a vállamra tette.
- Mr. Hírességnek megjött végre az esze? - jelent meg Tyler is egy melegszendviccsel. Amint megláttam a kaját, a nyál összefutott a számban és gyomrom hatalmas korgással jelezte, hogy bizony ételt akar. Mondjuk, nem csodálkozom, az elmúlt napokban alig ettem pár falatot.
- Csak nem éhes valaki? - terült hatalmas vigyor az idióta arcára majd beleharapott a szendvicsébe. - Hmmm, milyen finom és omlós.
- Adam, ha fontos vagyok neked, akkor elveszed tőle azt a szendvicset és be is húzol neki. - néztem a vállamon pihenő fiúra, de csak egy lusta mosolyt kaptam.
- Nem lenne jobb egy pizza+film? - alkudozott.
- Akkor mit ácsorgunk itt? - kérdeztem. - Ti jöttök? - fordultam legjobb barátnőm felé.
- Nem. - rázta meg a fejét. - Moziba megyünk. - mosolygott rám kedvesen.
- Oh, kár. De megtennéd, hogy...?
- Persze. - bólintott, majd hatalmas vigyorral az arcán tarkón vágta a mellette álló Tyler-t.
- Eht, megh mihnek kehlett? - háborodott fel teli szájjal.
- Mondjuk, hogy tőlem kaptad. - nevettem, majd megfogva Adam karját, elindultunk a folyosón. - Akkor sziasztok. - mondtam.
- Látom nagyon éhes vagy. - nevetett, mire a fejére vágtam a sisakját és én is felvettem az enyémet. - Hozzád vagy hozzám?
- Hozzám. - válaszoltam.
- Oké, de mondd, hogy merre, mert még nem is voltam nálatok. - felültünk a motorra, majd egy kis navigálás után, sikeresen megérkeztünk hozzánk.
Amint beértünk a házba én rögtön megrendeltem a pizzát, majd felmentünk a szobámba. Míg én levetettem magam az ágyamba, addig Adam körülnézett. Remélem nem kap sokkot, hogy a legtöbb helyről az apja néz vissza rá. 
- Klassz szoba. - jegyezte meg.
- Akkor is ezt mondanád, ha nem lenne mindenhol az apád? - mosolyogtam rá, majd szembefordultam vele, amikor ő is mellém feküdt.
- Akkor jobban tetszene. - nevetett fel, mire megütöttem a mellkasánál.
- Szerinted tudtam, hogy egyszer találkozok majd veled? - fordultam el. Éreztem, ahogy közelebb jön hozzám, majd csókokkal borítja el a nyakam és az arcom. Felhevült a bőröm, ahol ajka megérintett.
- Nem, de örülök, hogy megtörtént. - morogta, majd ajka végre találkozott az enyémmel. Követelőző volt, de mégis lágy. Eközben keze végigsimított oldalamon, majd megállapodott pólóm aljánál. Benyúlt alá és simogatni kezdte a bőröm. Szája levándorolt nyakamra, én meg hajába túrtam. Már feljebb vándorolt volna keze a pólóm alatt...
Amikor hirtelen megszólalt a csengő. Adam-et lelöktem magamról és lerohantam. Kifizettem a pizzát, majd azokkal és üdítőkkel mentem vissza a szobámba.
- Mit nézzünk? - kérdeztem, amikor a DVD-k között keresgéltem. Adam az ágyamon feküdt és a pizzákat vágta fel.
- Nekem mindegy. - hangzott a válasz. Így aztán betettem a Családi üzelmeket és az ágyon elhelyezkedve enni kezdtem. Adam már megint furcsán viselkedett, vagyis inkább nagyon csöndben volt.
- Baj van? - húzódtam közelebb hozzá, miután végeztem a kajámmal.
- Nem. - sóhajtott, átkarolt és a mellkasára húzott.
- Ha az előbbi miatt, akkor...
- Nem, Holly. Semmi baj, én léptem túl egy kicsit a határokat. Csak egy kicsit gondolkodtam. - nyomott egy puszit a homlokomra. Elmosolyodtam, majd újra a filmet kezdtem nézni. Most valamiért nem igazán kötött le a film, helyette a gondolataim máshova kalandoztak, majd ki is jött rajtam a több napos fáradság. Éreztem, ahogy a szemeim lassan lecsukódnak és egy mély álomba merülök.