41.rész - A tetőn

Sziasztok! Akkor itt is lenne a mindent eldöntő rész, amit remélem mindannyian annyira vártatok:D Nem tudok semmit sem a részhez fűzni, csak jó olvasást kívánok.

De még gyorsan meg szeretném köszönni az előző részhez jött komikat és az immáron 28 feliratkozót! Nagyon sokat jelentenek nekem, köszönöm:))

Anna xx.

Adam

El tudjátok képzelni a legidegtépőbb pillanatokat, amiket valaha átéltetek? Na, ez is pont egy ilyen volt. Már a gondolattól, hogy Holly is (remélhetőleg) itt lesz a szülinapi bulimon, főleg a tegnapi után.

A bulin sokan itt voltak, bár olyanok is voltak, akiket még soha életemben nem láttam. Mindegy, 'híresség' szülinap van, még a legkevésbé ismert sztárok/celebek is itt vannak. Éppen egy sráccal beszélgettem, amikor Tyler jelent meg mellettem.

- Na kik az ászok? - vigyorgott nagyban, fel-le húzogatva a szemöldökét.

- Elhoztátok? - mosolyogtam, majd a gyomrom rögtön összezsugorodott az aggodalomtól. Ne, már, hogy pont akkor rezelek be, amikor már olyan közel vagyok a célomhoz. Holly-hoz. Na oké, Adam, szedd össze magad!

- Aha. Akkor hozzam vagy még idegeskedsz kicsit? - húzta fel érdeklődve a szemöldökét.

- Hívd ide. - forgattam meg a szemem.

- Jó, először ide hívom Samet. - pötyögött a telefonján.

- Miért? - húztam össze a szemöldököm értetlenül.

- Hogy rendbe tegyen téged, nekem elég volt Holly-t észhez téríteni... - legyintett.

- Várj, mi volt Holly-val??!!

- Majd ő elmondja. - kacsintott és a helyét rögtön Sam vette át.

- Na mi van? Idegeskedsz? - mosolygott rám kedvesen és a színpad hátuljába mentünk.

- Kicsit. - túrtam a hajamba idegesen.

- Nem kell, jó leszel és Holly imádni fogja. - biztatott.

- És ha nem?

- Nincs semmi 'és ha nem'! Érted? Csak állj ki oda, énekeld el neki a dalt és jöjjetek újra össze! - adta a rövid, de annál hatékonyabb fejmosást, ami most nagyon kellett.

- Kösz, Sam.

- Semmiség, de azt hiszem te jössz. - mutatott ki, amikor apa beleszólt a mikrofonba. Kissé idegesen, de kisétáltam a színpadra és kivettem a mikrofont a helyéről. Az első dolog, amit tettem, hogy megkerestem Holly-t a tömegben. Nem is kellett sokat keresnem, mert szinte azonnal megtaláltam, ahogy kissé meglepett arccal néz. Az egyetlen dolog, ami az eszembe jutott, hogy milyen dögösen néz ki ebben a ruhában. Igen, már tudom, hogy ő az én barátnőm és szeretem és vissza is fogom szerezni!

A dallal nem volt semmi gondom, simán el tudtam énekelni - Green Day-es befolyásoltság - de Holly reakciója sokkal jobban érdekelt. Ahogy csak Holly döbbent arcát néztem, lehet hogy jó úton vagyok. Felbátorodva így leugrottam a színpadról és Felé vettem ez irányt. Egyre közelebb értem hozzá, így nagyon is láthattam, ahogy pár könnycsepp végig folyik az arcán. De a legjobb érzés még is csak az volt, amikor megláttam a nyakában lógó nyakláncot. Ezek szerint kibontotta a levelet és újra a barátnőm lesz?

- Lennél újra a barátnőm, Holly? - kérdeztem meg, amikor a számnak vége lett.

Na és ez volt az a pont, amikor minden sokkal lassúbbnak tűnt, mint amilyen valójában lenne. A vér már a fülemben dobogott az izgalomtól, de Holly még mindig csak előttem állt, mozdulatlanul és szótlanul. Mintha évek után, végre megmozdult és a kezét hosszú, barna hajába vezette és remegő hanggal kimondta:
- Nem... - amint, ezt kimondta, úgy éreztem, hogy fojtogatnak. Most komolyan azt mondta, amit mondott? Nem csak rossz a hallásom? Könyörgöm, inkább ez legyen valami hülye vicc!
- ...hiszem el, hogy ezt megtetted értem. - mondta ki a mondat többi részét. A szemöldököm a hajamig is felszaladt. Most csak szórakozik velem vagy tényleg a halálba akar küldeni?
- Most komolyan? - szólaltam meg végre. Holly, hosszú idő, felnevetett, ami már annyira hiányzott.
- Csókold már meg! - hallottam meg Ty hangját valahol mögülem, és így az egész vendég sereg rázendített. CSÓKOT! CSÓKOT! - ismételgették.
Én szíves örömest megtettem. Átkaroltam Holly derekát és az ajkaira tapadtam.

- Igen. - suttogta, amikor elváltunk. Apáék újra rákezdtek egy dalra, így mindenki újra rájuk figyelt, ellenben minket.
- Mi igen?
- Igen, leszek újra a barátnőd. - nevetett, ami csak zene volt szüleimnek.
- Jaj, mindjárt én is sírok! Brühühü. - jött meg idióta haverom és mindkettőnket szorosan magához volt, a nyakunknál átkarolva.
- Ha lehet, egyedül sírj! - bújtam ki alóla. Szegény Holly-nak nem ment ilyen könnyen.
- Na szép, Holly az egyetlen igaz barátom. - ölelte még szorosabban az én barátnőmet.
- Ereszd már el, még megfojtod szegényt. - szólt rá fejcsóválva Sam. Ty vonakodva ugyan, de elengedte Holly-t én meg abban a percben visszahúztam magamhoz, az államat meg a vállán pihentettem tovább.
- Sajnálom srácok, de meg kell, hogy fosszalak titeket csodás társaságomtól. - szólalt meg Ty.
- Jaj ne! Mégis miért?! Nélküled olyan üres az életem... - gúnyolódtam és sírást színlelve Holly nyakába temettem az arcom.
- Tudom haver, semmi baj. - veregette meg a vállam. - Ez nekem is nehéz, de az a lány egyszerűen hívogat a szemével. - és ez volt az utolsó mondata. Itt hagyott minket.
- Azt hiszem, én is szerzek magamnak egy áldozatot. - nézett eltávozott barátom irányába. - Meg azt hiszem, ti is be akartok pótolni ezt-azt. - kacsintott ránk.
- Fogd be. - nevetett fel Holly. Így hát Sam is belevetette magát a tömegbe, mi pedig még egy darabig csak álltunk és továbbra is Őt öleltem.
- Gyere velem. - súgtam a fülébe, majd mielőtt még válaszolhatott volna, megfogtam a kezét és húzni kezdtem magam után. Nem szól semmit, csak csendben jön utánam. Be a házba és egyenesen fel az emeletre megyek, majd meg is állok a padlásra vezető ajtó előtt. Kinyitom és tovább vezetem Holly-t, egészen az ablakig, amit könnyen ki is nyitok. Felé fordulok, de ő még mindig csak kérdőn néz felém.
- És most? - kérdezi kitárt karokkal.
- Ki fogunk mászni a tetőre. - válaszolom egyszerűen.
- Oké, jó vicc. - nevetett fel kissé, de az arcomra nézve láthatta, hogy egyáltalán nem viccelek. - Hülye vagy? Én nem fogok kimászni oda! - mutatott rám, holott tudom, hogy az ablakra mutatott.
- Nem lesz semmi baj. - nyugtattam meg és megfogtam a kezét. - Itt vagyok, bízz bennem, oké? - néztem mélyen gyönyörű szemeibe. Beharapta alsó ajkát, majd megrázta a fejét és levette a magassarkúját.
- Esküszöm, nem vagy normális. - motyogta.
- Oké, amikor azt mondom, hogy te jössz, állj be a keretbe. - adtam meg neki az utasításokat. Ő csak bólintott, én meg kimásztam az ablakon. Van már benne elég tapasztalatom.
- Te jössz. - mondtam, amikor sikeresen megtaláltam az úgynevezett, kapaszkodó helyet.
- Remélem tényleg megéri az életemet kockáztatni. - mondta, amikor megfogtam a kezét és segítettem neki kimászni.
- Szerintem igen. - válaszoltam, majd sikeresen elértük a tökéletes helyet a tetőn. Szerencsére, innen nem lehet már leesni, szóval biztonságban vagyunk, így remélem Holly is meg fog nyugodni. Óvatosan leültem, majd hátradőltem.
- Te nem jössz? - néztem fel Holly-ra, aki csak a látványt nézte.
- Olyan szép. - mondta ámulattal, majd ő is lefeküdt mellém. Vagyis pontosabban a fejét a mellkasomra hajtotta, én pedig a átkaroltam, így még fogtam is, nehogy leessen.
- Ilyet még nem mondtak nekem, de köszönöm. - válaszoltam.
- Hülye, a kilátásra értettem. - bökött oldalba nevetve.
- Tudom. - adtam egy puszit a fejére.
Ez után egy kisebb csend telepedett közénk, de nem az a kínos, hanem az a megnyugtató csönd. Amíg ő a pólómra rajzolt különböző alakzatokat, én a hajával játszadoztam.
- Sajnálom. - mondta, amit őszintén nem nagyon értettem.
- Még is mit? - toltam el egy kicsit magamtól, de csak annyira, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Hát egy jó pár dolgot. - nevetett keserűen. - Először is, hogy nem hallgattalak meg a buli után. - kezét felvezette az arcomra és kezdett el cirógatni. - És azt is, hogy Mike majdnem szétvert a kertünkben.
- Hé, ne érezd rosszul magad. Nem a te hibád. - próbáltam nyugtatni, több-kevesebb sikerrel.
- Ezt nem érted! Én mondtam, hogy verjen meg, de igazából nem hittem volna, hogy olyan gyorsan visszajössz. - temette az arcát a kezeibe. A válla rázkódott, de gondolom, nem nevetett.
- Hé, Holls, ne csináld ezt. - húztam szorosan a mellkasomra. Arcát a pólómba fúrta és éreztem, ahogy pár könnycsepp az anyagon landolt. - Ne hibáztasd magad ez miatt. Igen, néha elég makacs tudsz lenni, de én pont ezért is szeretlek, érted? - mondtam ki a szavakat, anélkül, hogy végig gondoltam őket. Holly lassan felemelte a fejét és csodálkozva nézett rám. Először nem értettem, hogy miért néz rám így, de aztán én is végiggondoltam amit mondtam.
- Ezt most először mondtad ki. - mondta, majd elmosolyodott. Lassan végig simítottam az arcán, majd közelebb is húzódtam hozzá. A szánk súrolták egymást.
- Szeretlek. - suttogtam, majd a szájára tapadtam. Komolyan is gondoltam és most minden rossz előérzet nélkül mondhattam ki egy gyönyörű lánynak, akit a barátnőmnek tudhatok.
- Én is szeretlek. - mondta, amikor a homlokomat az övének döntöttem.
- És van még dolog, amit sajnálsz? - mosolyogtam pimaszul.
- Hát azt igen, hogy nem vettem neked ajándékot. - húzta el a száját.
- Adtál te ajándékot. - mondtam, majd elkezdtem puszikkal elhalmozni a nyakát. - Újra itt vagy velem.
- Hogy lehetsz ilyen? - sóhajtott és kezével a hajamba túrt.
- Pontosan milyen? - ráncoltam a szemöldököm és kíváncsian néztem rá.
- Hát ilyen. - mutatott rajtam végig.
- Ezt nem értem. - ráztam a fejem.
- Tudod, hogy értem. - mérgelődött és bár sötét volt, láttam ahogy kissé elvörösödött.
- Nem igazán. Kérlek világosíts fel. - húztam vissza az ölembe. Holly azonban szembefordult velem, lovagló ülésben ült a csípőmön és karjait a nyakamra kulcsolta. Beismerem, meglepett ezzel a tettével, de nagyon is tetszett. 17 vagyok, na.
- Olyan kedves, vicces vagy. Nem vagy elszállva magadtól, holott mindened megvan, amit akarsz. Nem értem, hogy nem vette észre más lány. - mondta és látszólag nagyon zavarban is volt, ami nagyon is bejött nekem.
- Ezt gondolod rólam? - vigyorogtam.
- Igen, de ha ezt mindig fel fogod emlegetni, esküszöm visszaszívom és még seggbe is rúglak. - válaszolt.
- De azt is lefogadom, hogy a fenekemet is imádod. - incselkedtem.
- Hülye! - csapott a mellkasomra, de én csak nevettem rajta.
Még egy darabig idefent ültünk, de utána már gondoltam, ideje lemenni és bulizni is. Végül is, erre jó egy szülinap, főleg ha a barátaiddal - még ha párat nem is ismersz - és a barátnőddel ünnepelheted.