42.rész - Nem mondta?

Sziasztok! Új résszel jelentkezem! Remélem elnyeri a tetszéseteket, bár még nem olyan eseménydús;)

Nagyon köszönöm az előző részhez jött kommenteket, nagyon jól estek:) Ehhez a részhez is várom őket:D

Jó olvasást!

Anna xx.

Holly

A tegnap esti buli után kész felüdülés volt hajnali 6-kor az ágyba bújni. Bár a buli további része átkozottul jó volt. Az biztos, hogy ennyit még soha nem táncoltam egész eddigi életemben. A fellépők és a zene is a legjobb volt. Komolyan, jobbat ki sem lehetne találni.
Még lustálkodtam volna, azonban amikor kinyitottam a szemem, olyan kipihentnek éreztem magam, mint még soha. De egy az egyben elmosolyodtam, amikor megláttam a kezemre kulcsolt másik kezet és a szorosan hátamnak simuló testet. Minden egyes levegővételével megcsikizte a nyakamat. Óvatosan megfordultam, hogy Adam-et még véletlenül se keltsem fel. Fekete haja szanaszét állt a fején, de ez sokkal jobban áll neki. Szemeim akarva, akaratlanul is lejjebb vándoroltak felsőtestére.
Tegnap este vagy inkább hajnalban, amint feljöttünk a szobájába az első dolga volt, hogy mindent ledobáljon magáról - kivéve a bokszerét - és be is vetődött az ágyba. Én még utolsó lelki erőmmel lemostam a kis sminkemet, majd elcsórva Adam egy pólóját én is bemásztam mellé az ágyba.
Lassan végigsimítottam rajta és láttam, ahogy kirázza a hideg. Ettől halkan felkuncogtam.
- Tetszik, amit látsz? - hallottam meg kissé rekedtes hangját.
- Mióta vagy fent? - néztem fel kék szemeibe.
- Nem régóta. - nyújtózkodott, majd hozzám hajolt és egy gyengéd csókot adott. - Jó reggelt.
- Az már szerintem elmúlt. - mosolyogtam rá, amire csak egy vállrándítást kaptam. Már álltam volna föl, hogy lemehessek valamit enni, de egy kéz a csuklómnál fogva visszarántott. Amint visszaestem az ágyamra, Adam fölém kerekedett.
- Még is hova-hova? - húzta fel a szemöldökét.
- Enni valamit. - válaszoltam neki egyszerűen.
- Szerinted a tolvajok megérdemlik? - rángatta meg, a rajtam lévő pólójának az alját. - Nem akarod levenni? - kérdezte és a szemében játékos fény csillogott.
- Azt mondod, hogy áll jól?
- Azt nem, de jobban tetszenél nélküle. - suttogta a fülembe, majd elkezdte nedves puszikkal ellátni a nyakamat. Apró sóhajok és nyögések szaladtak ki a számon, kezemmel pedig hajába túrtam.
Kezét végig simította oldalamon, le egészen a fenekemig.
- Állj! - rúgtam le magamról, amikor hangos lábdobogást hallottam a folyosóról és nem sokra rá az ajtó kivágódott. Na ki jött be?
- Adam, Holly, ébredjetek! - kezdett el ugrálni az ágyon Suzy. Fuh, még mázli, hogy meghallottam, nem hiszem, hogy Adrienne örült volna, ha ilyen sokkhatás érné a kislányt.
- Mitől vagy ilyen energiabomba? - fogta meg Adam és felemelve kishúgát, repülőset játszott vele. Megmosolyogtatott a jelenet, ahogy Adam a húgával játszik. Majdnem olyan volt, mint amilyenek mi voltunk Mike-kal.
- Anya mondta, hogy ébresszelek fel titeket. - nevetett tovább, majd megragadta a kezünket és próbált minket felhúzni. Olyan kis aranyos.
- Jól van, megyünk már. - nevettem, majd felültem. - Te nem jössz? - néztem a még mindig ágyban heverésző Adam-re.
- Persze, majd mindjárt. - legyintett. Mást már nem tudtam mondani, mert Suzy kézen ragadott és már rángatott ki a szobából, le a lépcsőn és onnan a konyhába. A hasam azonnal hangosan megkordult, amint megéreztem az isteni illatokat.
- Hallom valaki éhes. - szólalt meg Adrienne a hátam mögött. A sütőhöz lépett, majd megnézte a benne sülő valamit. - Mindjárt kész az ebéd. - mosolygott rám kedvesen, megértően. - Adam-et hol hagytátok?
- Azt mondta, hogy mindjárt jön. - ekkor jöttem rá, hogy valójában csak egy póló takar, ami, megjegyzem, nem volt túl hosszú. Asszem kérnem kéne valami alsót a barátomtól. - De azt hiszem, inkább felmegyek. - mondtam, majd abban a pillanatban fel is rohantam a lépcsőn, egyenesen Adam szobájába, aki...békésen aludt az ágyában.
Először a szekrényében kerestem valami rövid nadrágot, amit felvettem, majd az álomszuszékhoz sétáltam. Lehajoltam az arcához és a fülébe suttogtam:
- Felkelsz még ma vagy más eszközhöz kell folyamodnom? - a válasza csak hümmögés volt. Hát jó. Kimentem a fürdőbe és egy pohár hideg vízzel tértem vissza. Nyomtam egy apró puszit Adam szájára, majd csak simán leöntöttem. Azonnal felpattant és az arcát törölgetve szitkozódott.
- Ezt még is mi a francért kellett? - fordult felém értetlenkedve.
- Valahogy fel kellett kelteni. - vontam meg a vállam. - Tessék, ezt vedd fel. - dobtam neki egy pólót, amit a székén találtam. Már indultam volna ki, amikor egyszer csak az ajtó bevágódott, majd magával szembe fordítva nyomott neki az ajtónak.
- Mi a...? - befejezni nem volt időm, hevesen az ajkaimnak tapadt. Először nagyon is meglepett ezzel a tettével, de nagyon is tetszett és rögtön viszonoztam csókját. Nem tudom mitől, de amint kezével leért a fenekemhez, felugrottam és lábamat dereka köré fontam. Levegő hiány miatt váltunk el.
- Wow. - mondtam, amikor visszaállt a rendes levegővételem.
- Aha. - helyeselt Adam, majd egy utolsó csókot adott, elengedett és a kezünket összekulcsolva mentünk le. Amint leértünk Billie Joe is pont akkor jött meg.
- Látom jó volt a reggel. - vigyorgott, gondolom a ruhánkra utalva.
- Erre inkább nem mondok semmit. - mondta Adam, majd az étkezőbe húzott engem, ahol az asztal már tálalásra kész volt. Mindannyian leültünk és enni kezdtünk. Az ebéd isteni volt, egy ilyen rakott sajtos csirkemell.
- Úristen. - dőltem hátra a székemen.
- Jaj Holly, egyél még. - kínált még Billie Joe, pedig pontosan tudta, hogy mennyit ettem.
- Szívem hagyd. - rázta a fejét Adrienne. - Inkább mosogass el!
- Én drága, egyetlen feleségem... - kezdett el hízelegni a nagy híresség, de nem volt esélye. Jó volt látni, hogy ennyi év után is ugyanúgy szeretik egymást és mindent ugyanúgy csinálnak, mint egy normális család. Anyáék nagyjából a hét mindennapján, minden órájában dolgoznak.
- Oh, Adam, már összepakoltál az utazásra? - fordult az anyja Adam felé, nekem meg a szemeim kikerekedtek. Hogy mi? Elutazik?
- Még nem. - motyogta lehajtott fejjel. Most mi vaaan?
- Ömm, lemaradtam valamiről? - kérdeztem és érdeklődve pillantottam Adam-re és Adrienne-re.
- Hát elutazunk egy családi nyaralásra. - válaszolt Adrienne. - Adam még nem mondta?
- Azt hiszem elfelejtette. - válaszoltam, majd felálltam az asztaltól és a nappaliba mentem át. Persze Adam jött utánam.
- Holls, ne csináld ezt. Mondani akartam, de... - vakarta a fejét.
- Deeee....?
- De akkor 'szakítottunk' és nem éppen így akartalak visszahódítani. - magyarázta, majd közelebb jött hozzám. - Csak 1 hét, ki fogod bírni. - biztatott. Végül is igaza van, 1 hetet csak ki lehet bírni. Addig visszamegyek dolgozni és majd Sam-mel is csaphatunk pár csajos napot és talán anyáékkal is tölthetnék pár napot. Alig 1 hónap múlva meg a suli is kezdődik. Bah!
- És hova fogtok menni? - kérdeztem meg. Ők is megérdemelnek egy családi utazást, nem kéne emiatt drámáznom.
- Spanyolországba. - rántott vállat. Persze, aki csak egy csettintésre elmehet Európába!
- Oh, es bueno porque el país tiene las playas maravillas. - feleltem neki. (Az jó, mert az országnak csodálatos tengerpartjai vannak - szerk.)
- He? - kérdezett vissza.
- Ez spanyol volt. - kacsintottam rá, majd elindultam felfelé a lépcsőn.
- Te tudsz spanyolul? - ámult, amikor visszamentünk a szobájába.
- Aha. - rántottam meg a vállam és elfeküdtem az ágyon.
- Még annyi mindent nem tudok rólad. - rázta a fejét hitetlenül, majd elővett egy bőröndöt és dobálni kezdte bele a ruháit.
- Majd később mindent megtudsz. - válaszoltam. 1 hét. Ki fogom bírni.