43.rész - Osztálytársak

Sziasztok! Hoztam is a következő részt! Remélem tetszeni fog nektek:) Na, túléltétek az ún. 'Kétségbeesés hétvégéjét'?:D Nem tudom, nekem csak egy szokásos hétvége volt. Na mindegy.

Oh, nem akarok dicsekedni vagy ilyesmi, de nekem a jövőhét egy teljes hét síszünet lesz, ezért -ha akarjátok- a héten több részt is hoznék. De persze, ez csak rajtatok múlik;) Oké, nem is beszélek többet, jó olvasást!

Anna xx.

Holly

- Esküszöm, ti soha nem fogtok felnőni! - röhögök, amint az előttem álló két idióta srácot fényképezem le. Esküszöm, ennél hülyébbek már nem is lehetnének! Sőőt, jobban áll rajtuk a melltartó, kitömve zoknival, és ráadásnak a fejükön lévő tanga. Ne kérdezzétek, hogy honnan szerezték, mert én sem tudom és biztos vagyok benne, hogy nem is akarom tudni.

- Ugyan. - legyint Nick. - Ha nem csinálsz őrült dolgokat, amíg fiatal vagy, nem lesz min nevetned öregkorodban.

- Bölcs mondás. - bólogatok, de továbbra is lövöm a képeket. Jó lesz visszanézni ezeket, amikor - reményeink szerint - felelősségteljes felnőttek lesznek. Bár erre nem fogadnék.

- Mutiiiiii. - ugrik mellém Josh, majd kikapja a telóm a kezemből és a képeket kezdik nézni.

Ja, hogy még nem mondtam? Akkor most mondom. Egy házibuliban vagyok, egy osztálytársam és egyben egy legjobb barátom buliján. Név szerint Mike buliján. Ezt a bulit mindig augusztus 1-jén rendezi, ezzel is emlékeztetve, hogy hamarosan újra elkezdődik a pokol. Hivatalos nevén: ISKOLA. Brrr, még belegondolni is szörnyű!

Naaa, mindegy. Nem gondolok rá, elég lesz később. Oh és ki a két idióta a fehérneműkkel? Ők az osztály bohócai és a legjobb, hogy ikrek.

Bár, ahhoz képest, hogy azok vagy hogy mindketten eszméletlen hülyék, a személyiségük és az öltözködésük teljesen más. Nick sokkal kedvesebb és csendesebb és a ruhái is mindig olyan egyszerűek, de Josh. Ő a tipikus rossz fiú. Vagány, elegáns öltözködés, hangos és mindenhol ő van a középpontban.
- Holly, gyere mááár!! - jelenik meg Sam, majd összeráncolt szemöldökkel a srácokra néz és csak egy vállrándítással karon ragad és húzni kezd. Szerencsére a telómat még vissza tudtam venni.

Sam a hatalmas nappaliba vezet, ahol a hangszórókból csak üvölt a zene. Bírom ezeket a bulikat, mert az évfolyamból egy csomóan itt vannak, persze csak akiket ismerünk és csak is jó fej lányok vagy csajok. Ez az egyetlen hely, ahol annyit táncolok és még a szokásos diszkózenékre, amiket soha nem is hallgatnék.

Már nem tudom, hogy mióta táncolhattam, de már eléggé kiszáradtam, így egy pohár innivalóval kivonultam egy kicsit a verandára, egy kis csendre. Még így, hogy már sötét van, de az idő még teljesen kellemes. Igen, ezért szeretlek Los Angeles.

Kezem automatikusan a nyakamban lévő nyakláncra tévedt. Adam. Basszus, nem hittem volna, hogy ennyire fog hiányozni, holott 4 napja, hogy elmentek. Azóta nem is beszéltünk és már annyira hiányzik a hangja, hogy volt már majdnem felhívtam, de végül felhagytam evvel. Egyrészt, azért mert egy hívás biztos rohadt drága Spanyolországba. Másrészt, ő is biztosan a családjával együtt akar lenni.

- Na mi van, nem jó a buli? - hallottam meg magam mögött egy hangot, amitől teljesen megijedtem. Zakatoló szívvel fordultam a hang irányába, ami a házigazdához tartozott.

Mike-ban az a legjobb, hogy nagyon helyes és vicces srác. De az ember szeme azonnal a haján akad meg, ugyanis mindig befesti különféle, rikító színekre. Most éppen a kék szín van terítéken.

- Nem, csak egy kicsit kifáradtam és kijöttem. - válaszoltam.

- Csak szólok, hogy az őrült ikrek vízi bombákat töltenek meg a fürdőben. - sétált mellém.

- Nem lesz bajuk a hangszóróknak és más elektronikai kütyüknek? - néztem rá.

- Ezért is fenyegettem meg őket, hogy először ijesszenek ki mindenkit a kertbe. - nevetett fel és én is társultam hozzá. Á, igen, kék hajú barátom elég ijesztő tud lenni, ha kell.

- Akarjam tudni, hogy mivel fenyegetted meg őket? - mosolyogtam.

- Akarod tudni, hogy honnan szedték a fehérneműket? - húzta fel a szemöldökét. Azonnal hevesen rázni kezdtem a fejem. - Na látod. - kacsintott. Ezután egy kisebb csönd telepedett közénk, de nem az olyan kínos csönd, hanem az a megnyugtató, miközben a bent bömbölő zenét hallgattuk.

- Kérdezhetek? - törte meg a csendet.

- Már kérdeztél. - vigyorogtam, de komoly arcát látva, inkább eltüntettem az arcomról. - Ömm, persze.

- Igaz, hogy összejöttél azzal a híresség-gyerekkel?

- Adam-nek hívják és igen, igaz. - bólintottam. Mit akar ezzel?
- Biztos vagy benne, hogy ő jó hozzád? - nézett határozottan a szemembe, én meg, egy kicsit is, de megijedtem. A szeme olyan sötét volt, még soha nem láttam ilyennek. Nem, nem ijedhetek meg ettől a Mike-tól, hisz mégis a legjobb barátom és csak aggódhat.
- Teljesen biztos vagyok benne. - bólintottam határozottan a szemébe nézve. - De hogy jött ez most ide?
- Hát... - nézett be a házba, majd vissza rám. - ...csak hallottam pár dolgot és nem akarom, hogy aztán egy barom miatt sírni lássunk és nekünk kell eltenni láb alól. - hmm, vajon kitől hallhatta? Sam-től? Ugyan, ha haragszik egy srácra, azt ő maga intézi el. Várjunk, Luke is jóban van a srácokkal, de ilyet gondolom nem beszélnének meg együtt. Na jó, nincs több lehetséges informátorom.
- Nézd, bírom amikor ennyire aggódtok értem, de tudok magamra vigyázni. De ha esetleg mégsem, ti lesztek az elsők, akiknek szólni fogok. Vagyis, csak Sam után. - öleltem át jó szorosan kék hajú barátomat, de a végén már elnevettem magam. De tényleg ilyenkor annyira aranyosak, jó hogy ennyi 'bátyó' vesz körül, még ha a nagy részüknél még egy mókus is okosabb lehet.
Végszóra, amikor már visszamentünk volna a házba, a telefonom csörögni kezdett. A kijelzőn Adam neve villogott. Emlegetett szamár is megjelenik, vagy ez esetben hív.