44.rész - Miért csináltad?

Sziasztok! Ahogy mondtam, most hamarabb tudtam részt hozni, amiben már történik is valami;) Köszönöm az előző részhez jött kommenteket:) remélem ehhez is jön egy pár:D

És még itt lenne egy apróság: Szeretnék Boldog Szülinapot kívánni egy fontos személynek, Billie Joe Armstrong-nak!

Nektek meg jó olvasást!

Anna xx.

Adam

- Jól van, fiam, de te fogod kifizetni a számlát. - mondja apa egy nagy sóhaj keretében, én meg boldogan veszem elő a telefonom. Nem volt könnyű, már tegnap óta azzal nyaggattam, hogy hadd hívhassam fel Holly-t, de persze nem volt könnyű. Az biztos, hogy a létező összes házimunkát elvállaltam, amint hazamegyünk és ahogy mondta, a számlát is nekem kell fizetnem. De ha ezzel hallhatom Holly hangját, hát akkor ide nekem a felmosót!

De azért Spanyolország is eszméletlen egy hely. Majdnem olyan kánikula van, mint otthon Los Angelesben, de lehet, hogy itt egy fokkal van melegebb. De szerencsére már megszoktam.

A strandok is hihetetlenek, amióta itt vagyunk Suzy több homokvárat épített, mint otthon. Bár a legtöbbször mi, apával beállunk focizni más srácokhoz vagy ugyanolyan 'túrista' családokhoz, mint mi.

Bár amikor a városban sétáltunk, több lány is jött oda hozzánk, vagyis inkább hozzám. Igaz, a legtöbb spanyol volt, ezért nem is értettem őket. Amikor meg elkezdtem angolul beszélni hozzájuk, csak zavartan mondtak valamit - angolul, de nagyon fura akcentusuk volt - és el is mentek.

Tárcsáztam is Holly számát és már ki is csöngött. Nem kellett túl sokat várnom, pár másodperc után fel is vette.

- Ez nem lesz drága neked? - szólt bele.

- Én is örülök, hogy hallhatlak. - 'köszöntem' én is.
- Jó van, bocsi. - mondja, én meg tudom, hogy most a szemét forgatta. - Akkor azt kérdezem, hogy milyen a nyaralás?
- Hát nagyon jó, bár valaki hiányzik. - válaszoltam.
- Tényleg, és mégis ki?
- Hát Tyler! - vágtam rá, Holly meg felnevetett.
- Szóval csak ő hiányzik? Értem én. - tudom, hogy most vigyorog és bólogat. Ismerem már ennyire.
- Aha, meg talán a deszkám és a deszka park. Már elég régen voltam ott. - ábrándoztam.
- Akkor nem is értem, hogy miért is beszélek veled. Jobb ha most leteszem. - játszotta meg a sértődöttet.
- Tudod, hogy hiányzol. - vallottam be neki.
- Tudom te bolond. Te is hiányzol. - suttogta.
- Hiába suttogsz, így is hallottam. - szólt közbe egy 3. hang. És ez nem Sam, Tyler vagy Luke hangja volt. Hanem egy másik srác.
- Ki van ott? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
- Csak Mike. - válaszolt, mintha természetesnek vette, hogy nekem ez mond is valamit. Pedig nem.
- Aki...?
- Egy nagyon jó barátom. Osztálytársam és itt vagyunk nála. - magyarázta.
- Szóval CSAK EGY jó barát vagyok. Jól van Holly, ez fájt. - és ekkor, Holls felsikított a telefonba. Mit csinálnak?
- Ne bökdöss, oké? Inkább menj be, mert én beszélek. - szólt rá az ÉN barátnőm.
- Jól van. - majd hallottam, hogy valami nyitódik. - Hozzak még egy vodka-narancsot, vagy elég volt ennyi?
- Tűnés! - nevetett Holly, majd valami bevágódott. Gondolom, egy ajtó. - Bocs, szeret ilyeneken hülyéskedni.
- Nekem nem volt vicces. - szóltam. Kicsit zavar, hogy Holly-nak más fiú haverjai is vannak és én nem vagyok ott, hogy az ilyeneket szemmel tartsam.
- Na, ne legyél morcos. Csak hülyültünk.
- Nekem nem tetszett. - mondtam. - Mond, Sam is ott van?
- Igen, apu. - motyogta. - Nem bízol bennem, Adam? Megint itt tartasz? - sóhajtotta.
- Nem, én benned bízom.
- Csak...? - ő is nagyon jól ismer.
- Csak a fiú haverjaidban nem bízom. - mondtam ki őszintén. Holly vett egy mély levegőt, de sokáig nem is szólalt meg.
- Figyelj. - kezdte. - Ha nem bízol a haverjaimban, akik nekem az életem részei, akkor az nekem olyan, mintha bennem nem bíznál. Mindannyian eszméletlen hülyék és ha ismernéd őket, te is bírnád őket. Ők csak ilyen legjobb barátok, de te A barátom vagy, oké? Ilyentől nem kell tartanod. - mondta. Átgondoltam a hallottakat és részben igaza is van. Nem tilthatom el tőlük, még a végén olyan leszek, mint az a Drake nyomorék. Azt pedig egyáltalán nem akarom.
- Tudod, hogy ez nagyon mélyenszántó és nyálas szöveg volt? - nevettem fel, amit Holly is követett.
- Igen, de ez mind a te hibád. Úgyhogy kuss legyen!
- BOMBAAAA! - hallottam meg egy másik hangot, de ez sokkal tompább volt.
- O-óóó. - mondta Holly. - Adam, mennem kell, mielőtt... - azonban befejezni nem tudta.
- Támadáááás!!! - ordította valaki egész közelről és már csak egy nagy loccsanást hallottam.
- Adam, ne haragudj, de most meg kell ölnöm valakit. - szólt még Holly. - Szeretlek, szia.
- Én is, szia. - mondtam. Majd mielőtt letette volna, hallottam még egy 'Te hülye állat!' kiáltást és már le is tette. Hát ő is jól érzi magát, én meg nem leszek 'féltékeny'.

Holly

- Te hülye állat! - tettem le a telefont és dühösen Josh felé fordultam. Az előttem álló fiú ártatlanul mosolygott, de a kezében ott sorakoztam a vízzel teli lufik, amivel az imént dobott háton. A toppom háta és a shortom hátsó fele teljesen vizes lett. - Csak kerülj a kezem közé... - morogtam, majd ahogy tettem felé a lépéseket, ő annál jobban hátrált. Eközben Nick már mindenkit a kertben bombázott, amikor Sam rátámadt a locsolóval.
Pont, amint kitaláltam az ötletemet, Luke jelent meg Josh háta mögött és azonnal lefogta a kezénél fogva. Amint összenéztünk, bólintott egyet, mint aki tudja, hogy mi a dolga. Ördögien elmosolyodtam és barátnőm felé fordultam.
- Hé Sam! - kiáltottam és kíváncsian felém nézett. - Itt a másik, akit le kell locsolni. - mutattam a hátam mögé, majd Luke kicipelte Josh-t a testvére, Nick mellé, akit már szintén elkapott az egyik srác, akinek most nem jut eszembe a neve.
A két srácot valahogy odakötözték a kerítésnek és Sam nem is kímélve őket, locsolta őket vagy 5 percig.
- Elég lesz, még a végén megfulladnak. - állítottam le Sam-et.
- Naaaa, még pár percig. - kérlelt, én meg a folyamatosan röhögő ikerpárra néztem.
- Még 2 perc. - válaszoltam. Nem kellett kétszer mondanom, azonnal folytatta, amit elkezdett.
Aaron, az iskola sulirádiósa és nagyon jó haverunk, elhúzta az üvegajtót és a hangfalakat kifelé irányítva indította el újra a zenét. Na és pont melyik volt az? Hát az egyik kedvencem, a Holiday. Mindenki táncolni kezdett, beleértve engem is. Imádtam ezt a számot, teljesen átadtam magam a zenének. Egyszer csak valaki megkocogtatta a vállamat, mire megfordultam és Luke kéken világító szemeivel találtam meg magam. Nekem is mosolyra húzódott a szám, majd tovább, egymással szemben táncoltunk tovább. Aztán...aztán olyan történt, amire soha nem számítottam.
Luke a derekamra simítva a kezét húzott közelebb magához, úgy hogy egy papírt sem tudtak volna közénk becsúsztatni. Felnézve rá szólni akartam, hogy mégis mit csinál, de az ajkait olyan gyorsan nyomta az enyémeknek, hogy nem tudtam semmit sem tenni. Az agyam egyszerűen leblokkolt.
Majd rögtön észbe is kaptam és abban a pillanatban ellöktem magamtól. Luke értetlenül nézett rám, én meg azonnal elrohantam, ahogy tudtam. Még is mit tettem?
- Holly állj meg! - szaladt utánam Luke, de eszemben sem volt. - Állj már meg! - ragadta meg a karom. Az előkertben voltunk, mert még mielőtt kifuthattam volna a kapum, elkapott.
- Ezt még is miért csináltad? - rántottam ki a kezem a szorítása közül és felé fordultam. Dühös voltam és féltem. Féltem, hogy még is mit fogok csinálni, ha Adam ezt megtudja! - Felfogod, hogy mit tettél?
- Igen. Igen felfogtam. - bólintott komolyan, teljesen nyugodtan. - Akarod tudni, hogy miért?
- Igen. - bólintottam. Mindenre számítottam, csak arra nem, amit mondott:
- Mert szeretlek és nem hagyom, hogy egy híres gyerek miatt elveszítselek!