45.rész - Mi bajod van?

Sziasztok! Nem is kell említenem, de új részt hoztam! Most már újra vasárnaponként fogom hozni a részeket, mert véget ért a szünet (legalábbis az enyém). Sajnálom, hogy nem tudtam több részt hozni, de elég dolgom volt és nem volt időm.

De mindegy is, a részhez jó olvasást kívánok és remélem hagytok pár nyomot magatok után;)

Anna xx.

Holly

Hihetetlen, hogy milyen gyorsan eltelt ez a 4 nap. Bár a munka, a család és a barátok nagyon is lefoglaltak. Amit jól is tettek.
A Luke-kal történt csókomat még mindig nem mondtam el Adam-nek, pedig azóta egyszer már beszéltünk, de mégsem mondhattam, hogy 'Szia Adam, képzeld Luke, akire már egyszer féltékeny voltál, a bulin megcsókolt és szerelmet vallott. De semmi gáz, jó nyaralást, szia!' - öööö, nem. Inkább elmondom neki személyesen, mint gyáván a telefonon keresztül, holott ő egy másik kontinensen van. És ezért is van akkora lelkifurdalásom, ami a világmindenségig is elér.
DE MIÉRT NEKEM VAN LELKIFURDALÁSOM???!!! Luke csókolt meg ENGEM! Nem fordítva, akkor most mér' én érzem szarul magam? Talán azért, mert kicsit élvezted is, ne is tagadd! - szólalt meg a belső hang. Kuss, rád nem kíváncsi senki! - szól vissza az agyam. Mindenki nyugodjon le a picsába!! - kiáltanám, de akkor a körülöttem lévő emberek néznének engem hülyének.
- Húgi, itt vagy még vagy mondjuk ki, hogy nyertem. - hallom meg Mike hangját. Ma úgy döntöttünk, hogy kijövünk együtt a deszka parkba. Az együtt egybefoglal: engem, Mike-ot, Sarah-t (Mike hivatalos barátnőjét) és Sam-et.
Luke-kal most szépen megtartjuk a tisztes távolságot. Igen jól olvastátok. Tartjuk, ugyanis, amikor másnap felkerestem, hogy megbeszélhessem vele, hogy mégis mi van (reménykedtem, hogy alkohol hatása alatt volt), de ott sem arra számítottam, mint amit akartam.

' - Oké, mondd, hogy a bulin a pia beszélt belőled és nem is gondoltad azokat komolyan! - mentem be Luke szobájába, aki még nagyban aludt a szobájában. Mi Sam-mel csak nemrég jöttünk vissza a munkából, ő meg itt lustálkodik, mert később megy a parkba. Mindegy, most nem ezért vagyok itt.
- Hmmm, mi? - dörzsölte az arcát, amikor lehúztam róla a takarót és elvettem a párnáját is. Most aztán biztos nem aludhat! De plusz pont, hogy van rajta alsó.
- Semmi, mi! Kelj fel és vonj vissza mindent, amit mondtál! - rázogattam.
- Nem. - mondta határozottan, világoskék szemeit az én szemeimbe fúrva. Egyáltalán nem olyanok, mint Adam mélykék szemei. Na szép, lelkifurdalás helló, rég találkoztunk.
- Miért? - rökönyödtem meg.
- Mert mindent komolyan is gondoltam, amit mondtam. - nézett rám, de a szemében valami különös csillogást véltem felfedezni. És én ismerem ezt a csillogást! Ezt akkor látod, ha hazudik.
- Hazudsz. - mondom határozottan, az ő szemei pedig elkerekednek.
- Nem hazudok! És ha kell, akár most megcsókolnálak vagy többet is tennék...! - állt fel indulatosan és szinte már kiabált. - Mert szeretlek, érted?!
- Hogy miiiiiii????!!! - rontott be Sam az ajtón és elszabadult a pokol.'

Szerencsére nem volt olyan durva, de azért Luke így is egy monoklival gazdagodott. De legalább tudjátok, hogy Sam miért kerüli a saját testvérét.
- Csak szeretnéd, Mikeyyyy! - húzom az agyát, ugyanis utálja, ha így szólítjuk.
- Jól van, ezt még megbánod. - szólt még utánam, de én már gurultam is a pályán. Még mázli, hogy rajtunk kívül nincs itt senki más, bár vasárnap mindig zárva van a hely, de akinek kulcsa is van, annak vannak ilyen kiváltságai.
Sam és Sarah minket néztek a pálya széléről és röhögtek, amikor próbáltuk a másikat minél zavarba ejtőbb pillanatokba ejteni. Amúgy, azt hiszem ez a lány a legtökéletesebb bátyám számára. Okos, vicces és el tudja viselni a tesóm időnkénti hülyeségeit. És még én is tök jól el tudok vele beszélgetni, ha kell komolyabb vagy éppen lényegtelen dolgokról. Remélem Mike nem fogja elüldözni vagy elcseszni a vele való kapcsolatát.
- Te mi a fenét keresel itt?! - kiabált Sam a kapu irányába. Pont jókor érkeztem fel a pályára, így biztonságosan megleshettem, hogy miért lett ilyen ideges. Na és vajon ki lépett be? Hát persze, hogy Luke.
- Beszélhetnénk? - állt meg a pálya aljánál és ott nézett fel rám. - Négyszemközt. - nézett a tesójára, aki már a száját nyitotta, hogy visszaszóljon neki.
Már nagyon le akarom ezt az egészet zárni Luke-kal, mielőtt Adam hazaér és a saját 'szabályai' szerint intézné ezt el.
Bólintottam egyet, majd egy 'Mindjárt visszajövök' után lemásztam a pályáról és a szőke sráccal hallótávolságon kívülre mentünk a többiektől. Megálltunk az egyik kis büfé mellett, én meg karba font kezekkel vártam, hogy az előttem álló srác kinyögje az igazat.
- Először is: Sajnálom. - sóhajtott és a hajába túrt. Nem szóltam semmit, türelmes voltam, hogy elmondjon mindent. - Sajnálok mindent, amit eddig tettem, de azt nem mondom, hogy nem bántam meg őket. - és már megint hazudik, csak mondaná el, hogy miért. - Amióta ezzel a...'sztárutóddal' vagy kivel vagy... - rajzolt idézőjeleket, de mielőtt folytatta volna, még gyorsan közbeszóltam.
- Adam a neve. - ha így folytatja, nagyon meg fogja bánni.
- Akkor Adam - legyintett(!!). - Eddig mindig számíthattam rád, de most ez a gyerek leköti minden idődet és ez már nagyon idegesít! - vert bele a büfé oldalába, ami kicsit megrémisztett.
- És most mondd el, hogy miért is vagy ilyen valójában. - mondtam higgadtan, mire felém fordult. Kék szemeiben düh és értetlenség keveredett.
- Hogy mi van? Most mondtam el! - emelte fel a hangját.
- Jól van, Luke. Ha már képes vagy őszintén elmondani ezt az egészet, akkor hívj fel. - hagytam ott a dühös srácot.
- Na mi történt? - kérdezte Sam, amint melléjük értem, de mielőtt válaszolhattam volna, hatalmas ajtócsapódást hallottunk. Ezek szerint Luke elment.
- Kiakadt. - rántottam meg a vállam. - Majd ha lenyugszik, talán végre elmondja mi az igazi baja.
- Hát akkor arra várhatsz. - felelte.
- Holly, most akkor folytatjuk vagy sem? - kiáltott hozzám Mike, én pedig abban a pillanatban fel is pattantam.
- Még szép. - gurultam lefelé a pályán.
- Holly, a víz! Állj! - kiáltotta utánam Sam és Sarah szinte egyszerre. Nem értettem, de aztán minden másodpercek alatt ment végbe.
A deszkám megállt valamiben, amitől elestem. De nem akárhogyan. Leestem - szinte repültem - a deszkámról, egyenesen neki a pályának. A fejemet is bevertem és kezdett minden elhomályosodni. Hallottam még a többieket, de egyre messzebb, majd minden elsötétült.