2015. április 5., vasárnap

52.rész - Vihar előtt

Sziasztok!! Tudtam hozni új részt! Remélem elnyeri a tetszéseteket:) várom a véleményeteket!;)
Jó olvasást!
Anna xx.


Holly



Oké, gyerünk! Rajta Holly, meg tudod csinálni. Végtére is csak meg kell nyomnod ezt az átkozott kis gombot. Nem olyan nagy ügy, csak becsöngetsz...és tudatod velük, hogy igenis van valaki az ajtónál. Ezért ki is nyitják, hogy pontosan ki is az...aztán meglátnak engem és én két féle reakció közül választhatok. 1) Boldogan a nyakamba ugranak, örülnek hogy látnak. 2) Elküldenek a francba, amiért ezt tettem a fiukkal. És ez még csak a szülei reakciója, az Övére még csak nem is akarok gondolni. Jaj, gyerünk már, nem fognak nyársra húzni és megsütni!
Jól van, megteszem...vagy mégsem. Basszus, mit is mondott Tyler mielőtt szó szerint kilökött a kocsiból? 'Szedd össze magad, mert ha így fogsz előtte viselkedni, az biztos, hogy simán el tud küldeni, te pedig olyan kis szerencsétlen leszel, hogy el is fogsz menni! És most szépen kiszállsz, bemész abba a házba és helyre teszed a srác fejét és a kapcsolatotokat!' - ja, kb. ilyesmit mondhatott. Akkor még is miért félek?
Egyszerű. Adam reakciójától. Vajon, hogy fog reagálni, ha meglát itt hirtelen? Elítél majd vagy egyszerűen be sem fog engedni?
Mielőtt bármit is végiggondolhattam volna, a karom önálló életet élve, megnyomta a csengőt. Baszki ne! Várjunk, lehet, hogy nincsenek is itthon...de, mert hallom, hogy valaki jön! Te jó ég, el kéne tűnnöm...igen, ez a legjobb megoldás! Amilyen gyorsan lehetett, megfordultam és futottam. Csakhogy egy hang megállított. Egy nagyon is ismerős hang.
- Holly, te meg hova sietsz? - megálltam és Adriennet pillantottam meg az ajtóban állva. Arcán jele sem volt a haragnak vagy elítélésnek. Nem, ugyanazzal a kedves mosollyal nézett rám, mint minden találkozásunkkor. Lassan visszasétáltam hozzá lehajtott fejjel. Tekintetemet felemeltem és azon gondolkoztam, hogy vajon hogyan kéne üdvözölnöm. De azonnal megválaszolta a fejemben lévő kérdést és magához húzva egy gyors ölelésbe vont. - Olyan régen láttalak. Hogy van a fejed? - kérdezte aggodalmasan, pedig meg sem érdemelném a törődését.
- Jól van. - válaszoltam. - Most már. - tettem hozzá magamban.
- Gyere be. Nem kell félni, nem fogunk nevetni. - nevetett fel, mintha a gondolataimban olvasott volna. Bár, lehet, hogy csak a pánikot olvasta le az arcomról. És ha bent összefutok Vele?
Adrienne egészen a konyháig húzott maga után és leültetett az asztalhoz, majd innivalóval kínált.
- Egy pohár kóla elég. - válaszoltam udvariasan. Öntött nekem egy pohárral, majd elém rakva azt leült velem szemben. Óvatosan kortyolgattam a hűs italt, ami egy cseppett sem tudott lehűteni, főleg, hogy Adrienne folyamatosan engem nézett.
- És hogy vagytok mostanában? - tettem fel egy elég hülye kérdést. Jobb nem tudott az eszembe jutni, de meg akartam törni a körülöttünk lévő csendet.
- Jól vagyunk. - válaszolt. - És ti? Nálatok minden rendben?
- Mi is megvagyunk. - bólintottam. Hmmm, ciki.
- Róla nem kérdezel? - kérdezett rá hirtelen, amivel kizökkentett a buborékok bámulásából.
- Talán félek. - suttogtam. Adrienne kérdő tekintete miatt még hozzátettem. - Az igazságtól.
- Mégis miért?
- Nem tudom. Egyszerűen félek, hogy mi lesz, hogy ha meglát engem itt vagy a ti reakcióitoktól. - vallottam be.
- Még is hogy kéne reagálnom, hogy itt vagy? - tette fel a kérdést, de még mielőtt válaszolhattam volna, folytatta. - Hallottam a balesetedről, Holly. Igaz, még nem éltem át ilyesmit, sem magamban vagy bárkivel, aki nagyon is sokat jelent nekem, de valahogy bele tudom magam képzelni. Adam pedig nagyon rosszul viselte az elutasításod, holott próbálkozott.
- Mégis hogy? Oké, hogy megcsókolt és a tesómnak adta a nyakláncot - fogtam a kezem közé az említett tárgyat, ami még most is a nyakamban lógott - hogy adja oda nekem és énekelt nekem egy műsorban. De amikor tényleg beszélni akartam volna vele, egyszerűen elment. Pedig nem is csináltam semmit. - hirtelen egy erős ajtó csapást hallottam meg az emeletről. Úristenem, vajon meghallotta?
- Úgy hallom végre felébredt. - sóhajtott Adrienne, a fejéz rázva. - Bár nem kéne csodálkoznom, reggel 7-kor jött haza egy nagy buli után. - nézett rám. A szeme szinte könyörgött és habár nem mondta ki, de a Csak te tudsz segíteni! kijelentést láttam magam előtt. - Nekem el kell most mennem Billieért, majd onnan még el kell menni Suzyért is Mikeékhoz. - tápászkodott föl és az ajtó felé vette az irányt. Kétségbeesetten utána rohantam, akár egy kisgyerek, aki itthon fognak hagyni.
- És ha nem is fog beszélni velem? - kérdeztem félve.
- Beszélni fog. - mosolygott. - De lehet, az elején elég elutasító és bunkó lesz, de próbáld meg összeragasztani az összetört szívét. - majd egy 'Sok sikert.' kijelentés után, kiment az ajtón, egyedül hagyva Vele, kettesben ebben a nagy házban.
Lassan, remegő lábakkal indultam fel a lépcsőn, igyekezve, hogy a legkisebb zajjal se keltsem fel a figyelmét. Bár, a fürdőből hangzó víz, azt mutatta, hogy éppen fürdik. Az utam egyenesen a szobájába vezetett, ami eléggé megváltozott a legutóbbi alkalom óta. De mikor is volt az, te jó ég! A földön koszos ruhák hegyei sorakoztak és a levegő sem volt valami tiszta. Büdös volt, az kétségtelen. Ezért az ablakhoz mentem, hogy kinyissam azt, egy kis friss levegőért, amikor hirtelen villámlott is egy nagyot és jóval utána dörgött is egy hatalmasat. Úristen, vihar. Mindegy, most ezzel kéne foglalkoznom, bár köztudottan utálom a viharokat.
A villámmal egy időben néhány fényképet is észrevettem az asztalon. Felkapcsoltam a kislámpát, hogy jobban láthassam azokat.
Láthatólag Adam-et elég hamar elkezdték belevezetni a zene világába. Nemsokkal később pedig, meghallottam egy hangot. A hangot.
- Te meg mit keresel itt...? - kérdezte barátságtalanul, én pedig vadul dobogó szívvel felé fordultam.

6 megjegyzés:

  1. Szia Anna!
    Sajnálom hogy mostanában nem igazán írtam kommentet de eléggé el voltam havazva.Szerencsére pénteken megkezdődött a tavaszi szünet szóval most lesz egy kis időm.Nagyon jó lett a rész habár Holly olyan szerencsétlenűl viselkedik amit ki is röhögtem.Adam reakciójára pedig kíváncsi vagyok szóval siess a kövi résszel !!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Tori:) de semmi baj, megértelek, bár tényleg kicsit hiányoztál;)
      Hát igen, Holly kicsit szétesett, de nem olyan sokáig...de minden csak is a kövi részben derül ki. Sietek vele, nem kell aggódni;) :D

      Törlés
  2. Meglepi nálam: http://loveorhateforever.blogspot.ro/2015/04/1dijam.html :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon várom a kövit!Kiváncsi vagyok mi lesz velük

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meghiszem, vagyis reméltem:D Minden kiderül a következőben;) :)

      Törlés