54.rész - A nyár utolsó estéje, avagy epilógus

Sziasztok! Akkor meg is érkeztem az immár utolsó résszel! Wow, annyira hihetetlen ez az egész, hogy most szavakba nem is nagyon tudnám önteni. Talán még a jövőhéten érkeznék, egy ilyen köszönet-féle bejegyzéssel, mert ide nem akarok annyi mindent leírni:D Oké, inkább nem beszélek, csak jó olvasást kívánok!

P.S. Nagyon köszönöm a 33 feliratkozót és az előző részhez jött komikat:) Várom a komikat!:D

Anna xx.

Holly

Reggel a nap sugarai pont a szemembe sütöttek. Basszus, miért nem húztam le a redőnyöket lefekvés előtt? Megfordultam és az arcomat a párnába fúrtam. Ám ezzel egy időben egy kar még közelebb húzott magához.

Ijedtségemben felültem, de a mellettem alvó srác így sem ébredt fel. Először megijedtem, amikor rájöttem, hogy pontosan Adam az, aki mellett fekszem, de aztán eszembe jutott a tegnapi nap. A veszekedés-kibékülés már nem nagyon volt újdonság, mert a nyáron ez elég gyakran előfordult velünk. De ez most teljesen más volt. Nem tudom miért, de az volt. Az biztos, hogy az egész kapcsolatunk nagyon bonyolult volt a kezdetek óta. De a legjobb, hogy mindig visszatalálunk egymáshoz. A tegnap estével pedig még közelebb kerültünk.

Még most sem hiszem el, hogy tényleg megtettem, vagyis megtettük. Lehet, hogy kicsit túl hamar történt, de már nem tudom visszacsinálni és ha őszinte akarok lenni, nem is akarom. Adammel sok mindenen mentünk keresztül, de minden veszekedés eltörpül az érzelmeim mellett, amit iránta érzek...na jó, valaki üssön le, hogy ilyen nyálas szövegeket mondok.

- Ilyen korán? - zavarta meg a gondolatmenetemet egy mély hang mellőlem. Adam a hasán feküdt, de a szemét még mindig nem nyitotta ki. Én a hátamat az ágytámlának támasztva ültem és a hátát simogattam.

- Korán? Fél 11 van. - nevettem fel kicsit. Adam nyújtózkodott és feltámaszkodott mellém. Kb. 5 másodpercig ha ült, majd inkább csak elfeküdt és a fejét az ölemben pihentette. - Persze, helyezd magad kényelembe. - forgattam a szemem mosolyogva és a haját kezdtem el babrálni.

- Azt teszem. - vigyorgott fel rám. - Lopós. - mondta a pólóra utalva, amit viseltem és ami igazából az övé.

- Bocs, kellett valami, amiben aludhatok. - nyújtottam rá a nyelvem.

- Szerintem meg ezek nélkül jobban néznél ki. - kacsintott és egy perverz vigyort villantott.

- Hülye. - nyomtam az arcába az egyik párnáját és még azért is, hogy ne láthassa az arcomat, ami szerintem már egy paradicsomra hasonlított.

- Na jó, most komolyan. - vette el a kezemből is felült velem szembe. - Akkor minden rendben van köztünk? - nézett mélyen a szemembe.

- Igen, minden. - mosolyogtam rá, mire hozzám hajolt és megcsókolt.

- Szeretlek Holly. - mondta a szemembe, miután kicsit elhúzódott.

- Én is szeretlek. - mondtam ki én is, teljesen őszintén.

Adam

- És mit csináljunk? - kérdeztem lefelé menet, miután megéheztünk és lementünk valami kaját keresni.

- Nem tudom. - vont vállat, majd mint egy kisgyereknek, felcsillant a szeme. - Menjünk ki a parkba!

- A parkba? - ráncoltam a szemöldököm. Most játszóterezni akar, mint ahogy Suzy akar mindig?

- Nem abba. - forgatta meg a szemét. - A deszkaparkba!

- De az zárva van vasárnap. - ráztam a fejem.

- Biztos vagy benne? - emelt fel egy kulcscsomót, ami egyébként az enyém, és rázni kezdte.

- Tényleg. - csaptam homlokon magam, majd a hűtőhöz léptem, hátha van valami maradék, de sajnos nem volt. - Hát, ha csak nem fogsz főzni valamit, akkor itt nem fogunk enni. - feleltem, a hűtőben kutakodva, majd kihúztam valamit. - Uborkát? - kérdeztem, mire Holly felnevetett.

Nemsokkal később, már indulásra készen álltunk. Vagyis, én már készen voltam, de nem tudtam, hogy mégis mit csinált eddig.

- Mi tartott eddig? - kérdeztem, amikor már lejött a lépcsőn -persze, a pólómban- a haja még egy kicsit vizes is volt, de nem kell attól tartani, hogy megfázik, ugyanis a tegnapi vihar ellenére iszonyat hűség volt kint. Ez Los Angeles, de ezért is szeretem.

- Tudod, meg kellett keresnem pár ruhadarabot... - dünnyögte, én pedig ennek hallatára felröhögtem, de látva az arcát magamhoz húztam egy csókra.

- Miért nem szóltál, hogy segítsek?

- Mert...talán nem lett volna jó vége. - hallottam a halk választ, de válaszolni nem tudtam, mert abban a pillanatban nyílt az ajtó és anyáék léptek be rajta, Suzy pedig apa karjaiban 'pihent'.

- Hát ti? - kérdezte apa, de minket látva elvigyorodott. - Csak nem...? - mutatott kettőnkre.

- De igen. - húztam magamhoz közelebb Hollyt, aki még egy kicsit feszengve érezte magát a szüleim közelében. - Újra együtt vagyunk. - jelentettem ki.

- Annyira örülök! - ölelt meg minket anya. - Remélem most már normális leszel. - ajándékozott meg egy kisebb ütéssel a fejemen.

- Szeretlek anya. - vetettem be az aduászt és egy öleléssel és egy puszival ajándékoztam meg.

- Hollyyy!!!!! - kapálózott a húgom apa karjaiban, majd átadta őt a barátnőmnek. - Most fogtok velem játszani? - nézett rá csillogó szemmel.

- Figyelj húgi. - álltam melléjük. - Most szeretnénk egy kicsit egyedül lenni és ketten elmenni valahova, de amint visszajöttünk játszani fogunk veled, rendben?

- Rendben. - szomorodott el kissé. - De akkor tényleg gyertek vissza! - 'követelte'. Holly nevetve lerakta Suzy-t, aki futva elment anyáékhoz, én pedig megfogva Holly kezét indultunk el a deszkaparkba. Ahol először találkoztam ezzel a lánnyal, ahol igazából minden kezdődött...de egy percét sem bánom.

Holly

Augusztus 31., kedd

Te jó Isten! Miért jött el ez a nap ilyen gyorsan? Miért, miért, miért??? Az elmúlt hetek olyan gyorsan elteltek, hogy már észre sem vettem és már itt volt az utolsó nap. Adammel nagyon sok időt töltöttünk együtt, de néha Sam és Tyler is hozzánk kapcsolódott. Deszkázni jártunk, a partra, meg úgy mindenhova, hogy kiélvezzük a nyár utolsó napjait.

Mike is már tegnap visszautazott az egyetemre, Saraht 'itthagyva'. Nem tudom, hogy addig mi lesz velük, de nagyon remélem, hogy nem fognak szétmenni az első találkozásukkor.

És ezt hallgassátok, Luke barátnője, Kath is szerves részévé vált kis csapatunknak. És már Adam is jobban elviselni a szőke haveromat a közelemben, hogy tudja, Luke soha nem fog kikezdeni velem, megint.

Sam és Tyler pedig élvezik az 'egyedüllétet'. Habár megpróbáltuk őket is valahogy újra összehozni, de nem sikerült. Először is, tudták hogy mire készülünk, másrészt egy nagy monológot is tartottak nekünk arról, hogy az ő kapcsolatuk/barátságuk úgy tökéletes, ahogy most van. Hát jó, ők tudják.

- Szerintem már kivehetnéd a tűzből. - szólt nekem a kék hajú Mike, kizökkentve a gondolataimból. Ránéztem a tűzben tartott pillecukorra, ami már szénné égett. Hmmm, déja vú.
- Min gondolkoztál? - hajolt hozzám Adam és úgy suttogta a kérdést.
- Csak azon, hogy milyen gyorsan elrepült ez a nyár. - sóhajtottam és a vállára hajtottam a fejem. - Pedig néha úgy érzem, hogy csak most kezdődött.
- Mire észreveszed, már tényleg itt lesz. - nyomott egy puszit a hajamba.
- Nem akarom megzavarni ezt a nyálas kis jelenetet, de visszafoghatnátok magatokat a szinglik kedvéért. - huppant le a tűzhöz Ty, majd őt követte Mike is, aki csak helyeslően bólogatott. Na kösz!
- Nem is tudom, ki illetve kik akarták, hogy újra összejöjjünk...? - vágta rá Adam és a hatás kedvéért még el is gondolkozott.
- Mike, intézd már el az ikreket, már az agyamra mennek. - jelent meg Sam is és lehuppant mellém.
- Mit csináljak velük? - tipikus, ha legjobb barátnőm azt mondja, intézzenek el valamit, azonnal ugranak és nem is kérdezősködnek, csak megcsinálják.
- Dobd be őket a vízbe. Hátha hableányok lesznek. - vágta rá, én meg óvatosan az ikerpáros felé pillantottam, de szerintem a látványra nem voltam soha az életben kíváncsi, hogy pontosan hogyan festenek ki bikiniben. De sajnos megtudtam.
- Rendben. - bólintott. - Adam, Ty. Gyertek és segítsetek. - biccentett feléjük, majd még elkiáltotta magát. - Hé, Baker, gyere te is! - intézte a szavakat Luke-ék irányába, akik az árnyékban próbáltak meghúzódni egy kis egyedüllétre.
Tehát a fiúk elmentek elvégezni a feladatukat, én pedig a tűznél maradtam Sammel és nemsokára Kath is csatlakozott hozzánk.
- Ezek tiszta hülyék. - rázta a fejét, miközben a srácokat néztük, amint a bikinis ikreket már a mólónál dobták bele a vízbe. Néztem, ahogy röhögve visszajönnek és ők is csatlakoznak hozzánk.
Ahogy Adamet elnéztem, nagyon is jól érezte magát a mi kis 'csapatunkban'. Ezt a napot én is szeretem, mert ez egy ilyen kis hagyomány nálunk, hogy a nyár utolsó estéjén, a parton, egy tűz körül búcsúzunk el ettől a nagyszerű évszaktól és újra visszacsöppenünk az iskolába. De az benne a legjobb, hogy már nem is alszunk, így a legtöbbször átalusszuk az unalmas ünnepséget. Úgysem valami izgalmas.
Mindegy, visszakanyarodva, úgy érzem, hogy én Adamben nem csak a szerelmet találtam meg, ő pedig nem csak egy szimpla barátnőt kapott, hanem annál sokkal többet. Mégpedig egy normális kapcsolatot és új, normális haverokat, akik nem a hírnevére vagy pénzéért barátkoznak vele. Persze, Tyler sem ilyen, de az más, ha kis tudatlan gyerekként találsz barátokat, mint amikor már tudod, hogy milyen életet élsz és a rivaldafényben próbálsz olyan barátokat találni, akik mindig melletted vannak és nem csak felszíneskednek.
És a fiúkat elnézve, már be is fogatták őket a csapatba és nem a pénzért és hírnévért.
- Jó a víz? - kérdezte Sam a visszatérő és vizes Joshtól és Nicktől.
- Nagyon frissítő, ki kéne próbálnod neked is. - és egy az egyben megölelték Samet, aki csak röhögve hagyta magát.
- Minden rendben? - karolt át Adam és ha lehetett, még közelebb húzott magához.
- Tökéletesen. - válaszoltam és hagytam, hogy megcsókoljon. Mit mondjak még? Valóban ez volt életem legjobb nyara...

The End