22.rész - Mi lesz holnap?

Sziasztok!!! Itt is van a rész, amit vártatok! Bocsánat, hogy nem lett olyan izgalmas, de megígérhetem, hogy a következő(k) már annál inkább az lesz;) 

Köszönöm az előző részhez jött kommenteket és remélem, hogy ehhez is sok jön;) És az újabb 3 feliratkozó!  Na, jó olvasást!

Anna xx.

 

Holly

 Ma reggel sokkal jobb kedvel ébredtem, mint a többi napon. Először is, tegnap nem csak Adam-mel békültem ki, hanem a szüleimmel és a bátyámmal is. Anyáék ezt valami fura tinikorszaknak nevezték, a bátyám valami elmemosásnak. Még most is a fülemben csengenek a szavai: 'Figyelj, a húgom vagy, de tudom hogy nem szólhatok bele a magánéletedbe és ha eltiltalak valakitől utálnál is és meg is szöknél vele. Ezt megpróbálom elfogadni. De ha még egyszer kifordulsz önmagadból, akkor bezárlak a szobádba rácsokkal az ablakán. Világos?' - ezért is szeretem őt annyira. Mindent kimond, és bármit megtesz azért, hogy nekem jó legyen.
Amikor reggel felkeltem, rögtön utána jött 2 üzenetem is. Az egyik Sam-től, a másik Luke-tól. Először Sam-ét néztem meg.
'Gyere most a kávézóba, már mindenki itt van!' - írta. Oké, megnézem Luke-ét és gyorsan elkészülök, majd mehetek is.
'Gyere gyorsan, kell az álbarátnőm! Most!' - ajaj, hogy tud ez ilyen bénán csajozni? Gyorsan elkészültem - na jó nem, mert akartam, hogy kicsit szenvedjen - majd elindultam. Deszkával gyorsan megérkeztem. Először Sam-éket láttam meg, az egyik hátsó asztalnál, majd Luke-ot, aki egy lánnyal ült a pultnál. A lány csak beszélt, Luke meg szerintem majdnem elaludt. Vagyis gondolom, mert ő háttal ült nekem és a fejét a karjával tartotta.
Intettem egyet Sam-nek, és gyorsan Luke segítségére siettem.
- Szia édesem! Bocs, hogy késtem. - öleltem át Luke-ot hátulról. Kicsit megugrott, míg az előtte ülő lány csak kikerekedett szemmel nézett ránk.
- Neked barátnőd van? - kérdezte természetellenesen magas hangon. Most kicsit sajnálom szőke 'barátomat'.
- Igen, nem említettem volna? - kérdezte Luke és hozzám hajolt egy hosszú, szenvedélyes csókra.
Ha őszinte leszek, régen kicsit talán tetszett is Luke és mindent megadtam, hogy a  barátnője legyek. De ugye nekem csak ennyi jutott. Azonban most inkább azt érzem, hogy nem kéne ezt csinálnom. Nem tudom, olyan lelkifurdalásom van, mint még soha. Csak tudnám mitől. 
Már csak a szék nyikorgását és sebes lépteket hallottunk. Amint elváltunk egymástól, Luke megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Jövök neked eggyel.
- Már többel jössz, mint eggyel. - mosolyogtam rá, mire ő csak biccentett. - Jössz vagy még pihensz itt egy kicsit? - én elindultam Sam-ékhez Luke-kal a nyomomban, de egy valaki tekintete azonban kicsit sem tetszett. Ugyanis Adam olyan dühvel nézett ránk, hogy azt hittem, hogy itt helyben fog őrjöngeni. Kicsit félve is, de leültünk hozzájuk.
- Na, most mi lesz? - kérdeztem.

Adam

Ez meg mi a franc volt?? Most ez hogy van? Holly azt mondta, hogy nincs semmi közte és a Luke gyerek között. Ekkor ez most mi??? A legszívesebben behúznék Luke-nak. Senki nem érhet Holly-hoz!!

Basszus, mi a szar van velem? Holly csak egy barátom, akihez semmi közöm ÚGY. Bár én szeretném...MI???!!! Na jó, sürgősen le kell állnom...De akkor mi ez az érzés a mellkasomban?

- Na, most mi lesz? - kérdezte Holly, amikor ők is leültek hozzánk. 

- Meg kell beszélnünk a holnapot. - közölte Sam és Tyler nagyban bólogatott. 

- Miért? Mi lesz holnap? - értetlenkedett Holly és a szemét dörzsölte.

- Ne mondd, hogy nem tudod! Hát Július 4.-e! - mondta Sam, Holly meg rákapta a tekintetét.  

- Máris? 

- Aha, szóval holnap csak szórakozás és szabadság! - nevetett. Nem tudom, hogy mi ebben olyan különleges nap, jó persze én is szeretem ezt az ünnepet, de ők miért vannak így feldobva?

- Értenem kéne ezt az örömöt? - szólaltam meg, és rám kapták a fejüket. 

- Mondjuk csak azt, hogy ilyenkor Holly és Sam nagyon bepörögnek és olyanokat is bevállalnak, amit eddig soha. - válaszolt Luke. Ó, szóval ő már ismeri ezt. Csodálkozzak?

- Oh, hát az nagyon jó. - válaszoltam kicsit gúnyosabban, mint akartam volna. Éreztem, hogy Ty megrúgja a lábamat az asztal alatt.

- Nem kértek valamit? - tette fel a kérdést Ty.

- Én egy limonádét. - válaszolt Sam.

- Én csak egy kólát. - Holly.

- Én meg azt a csajt ott. - állt fel a szőkeség és az egyik lányhoz sietett. Legalább egy gonddal kevesebb.

- Adam, gyere már és segíts! - a válaszomat meg sem várva, megfogta a karom és húzott a pulthoz. - Mi a fene bajod van?

- Nekem semmi. - rántottam meg a vállam. Most komolyan, ezért rángatott ide?

- Aha, ezt mond olyannak, aki nem ismer. - forgatta meg a szemét. - Szerintem Holly az oka.

- Már miért lenne ő az oka? Ő úgyis elvan azzal a Luke gyerekkel. - mintha kicsit dühös is lettem volna.

- Ne csináld már! - nevetett. - Féltékeny vagy?

- Hogy mi vagyok? Ne röhögtess már! - nevettem fel, bár inkább volt erőltetett. Bár, az szokott féltékeny lenni, aki szerelmes, én meg egyáltalán nem voltam az!  

- Aha, akkor miért vagy olyan dühös, hogy Holly, most éppen Luke szájában van? - erre rögtön megfordultam, azonban Holly ugyanott volt. Sam-mel beszélgettek és nagyon nevettek valamin. - Na, igazam volt. - mondta Ty, amikor visszafordultam felé. 

- Még is miben? Ez nem jelent semmit.

- Azt, hogy szerelmes vagy. Holly-ba. - magyarázta, majd az üdítőkkel a kezében visszament a lányokhoz. Oké, ez meg mi a fenéről beszél? Mégis hogy lehetnék szerelmes Holly-ba? Ugyan, ez nevetséges!

Mentem volna vissza, amikor Holly jelent meg mögöttem.

- Valami baj van? - kérdezte és azokkal a gyönyörű szemeivel engem vizslatott. Nem, nem, nem!!

- Persze, csak...ááá, semmi. - ráztam a fejem. Most mondjam el neki, hogy Tyler szerint szerelmes vagyok belé? Ez elég hülyén hangzana.

- Biztos? - vizslatott még mindig.

- Persze. - bólintottam. - Mi van közted és Luke között?

- Semmi. Miért? - nézett rám értetlenül.

- Hát, az a csók nem azt mutatta. - csúszott ki a számon.

- Mond, hogy csak hülyéskedsz. - sóhajtott.

- Persze, csak hülyéskedek. - bólintottam. - Tudod mit? Inkább holnap beszélünk. - mondtam és kifelé vettem az irányt.

Deszkával mentem az utcákon, amikor a telóm rezegni kezdett. Megálltam és megnéztem ki írt.

'Tudtam! Nekem mindig igazam van! T' - írta legjobb haverom.  Ugyan, ne már, nem lehetek szerelmes! De ha még is, pont Holly-ba nem! Egyszerűen nem lehet!! Vagy lehet?

21.rész - Beszélhetünk?

Sziasztok! Akkor meg is hoztam a következő fejezetet, ami remélem, hogy tetszeni fog. Elég hosszú lett;)

Kicsit szomorú vagyok, mert az előző részekhez nem kaptam semmilyen visszajelzést. De remélem, hogy ehhez már jön egy pár:)

És köszönöm, az új feliratkozókat és a több, mint 4400 oldalmegjelenítést!:D

Na, jó olvasást, Anna xx.

 

Adam

Reggel sokkal korábban keltem, mint szoktam. Az órára pillantva tudatosult, hogy még csak fél 9 van. Sam azt mondta, hogy Holly ma beszélni fog velem és ettől a tudattól nem tudok szabadulni. Nem értem, valamiért nagyon izgulok is emiatt.
Lassan lesétáltam a lépcsőn, majd a konyhában találkoztam anyáékkal. 
- Ilyen korán? - kérdezte anya döbbenten. Hát igen, fura ha a gyerek ilyen korán kell nyáron.
- Beteg vagy? - persze, apa nem tudta ezt kihagyni. Halványan elmosolyodtam.
- Nem, de egyszerűen nem bírtam aludni. - magyaráztam, majd leültem egy bögre kakaóval (nem kritizálni!).
- Ha már ilyen korán felkeltél, nincs kedved bejönni a stúdióba? - vetette fel az ötletet apa. Elgondolkoztam. Holly-val biztos, hogy csak délután fogok találkozni. Végül is, a stúdióban nem fogok annyira unatkozni.
- Aha. - válaszoltam egy vállrándítással együtt.
- Rendben, akkor egyél, készülj el, mert olyan 10 perc múlva el akarok indulni! - adta ki az utasítást. Megreggeliztem, felmentem letusolni, majd fel is öltöztem. Pont időben már lent is voltam az ajtó előtt, a deszkával a kezemben.
- Az minek? Kocsival megyünk. - nézett rám furcsállva apa és meglóbálta előttem a kocsi kulcsot. 
- Tudom, de ha Holly-val találkozom, akkor nem akarok buszozni vagy sétálni. - magyaráztam. Kimentünk a kocsihoz és el is indultunk a stúdióba. Az út rövid volt, olyan 20 perc múlva meg is érkeztünk.
Már mindenki ott volt. Tré és Mike bácsi éppen a dallistát nézték át.
- Na kit hoztam? - mondta apa a kelleténél kicsit hangosabban. Érdekes, hogy amikor együtt van a banda, mintha újra fiatalok lennének...ezen jól el lehet gondolkozni, de most nincs kedvem.
- Nahát, a kis Adam-et is lehet látni! - ölelt meg Mike bácsi. Jó szorosan.
- Nem vagyok kicsi! - mondtam mosolyogva, holott tudom, hogy direkt mondják ezt mindig.
Apáék elkezdték a felvételt, amit mindig is csodálattal néztem. Szeretnék már én is a saját bandámmal zenét felvenni és közben hülyéskedni! Bár, ahhoz kéne egy banda is.
- Hé, kis haver, nem akarsz énekelni egyet? - szólt nekem Tré bácsi.
- Á, nem. - ráztam a fejem. - Nem tudok énekelni. 
- Ugyan már! Szerinted apád tud? - nevetett.
- Már elnézést! - háborodott fel apám. 
- Tudod, hogy értettem! - legyintett, majd újra felém fordult. - Na?
- Nem hiszem...
- Csak próbáld meg és ha nem vagy jó, max kiröhögünk! - mondta Mike bácsi. Kösz. Addig nyaggattak, míg végül bele nem egyeztem.
Felvettem a fülhallgatót, majd elkezdődött a Dry Ice. Ezt sokat eljátszottam a gitáromon és magamban énekeltem. Lehunytam a szemem és elkezdtem énekelni. Furcsa mód, rögtön Holly jelent meg előttem. A mosolya, a nevetése, a hülyüléseink, meg úgy minden, ami Ő....Várjunk! MI??!!
Mire feleszméltem, a dalnak már vége is volt. Nem törődve semmivel és apáékkal sem, felkaptam a deszkámat és kimentem.
Végig gurultam a városon, míg meg nem érkeztem a deszkaparkba. Nem voltak túl sokan, így nyugodtan mehettem a kedvenc pályámra. Csináltam pár trükköt, de nagyon nem tudtam koncentrálni, ezért inkább leültem a pálya szélére és gondolkoztam.
Nem tudom, hogy mennyi ideje ülhettem itt, de egyszer csak egy ismerős hangot hallottam meg magam mögött.
- Beszélhetünk? - kérdezte halkan, mire megfordultam. 

Holly
 

Egész nap gyomorgörcsöm volt. Ma rosszullétre panaszkodva kihagytuk a mai munkát és Sam-éknél maradtunk. Reggel még békésen aludtam, amikor hangokat hallottam magam mellett.
- Szerinted nem kéne felébreszteni? - hallottam meg Luke hangját.
- Hülye vagy? Tudod, hogy minimum 10 előtt soha nem kell fel. - válaszolt legjobb barátnőm.
- Nem mindegy hogy 10-kor vagy háromnegyed 10-kor keltjük? Majdnem ugyanaz.
- Nem mindegy, te lüke. - feleltem kómásan, nyújtóztam egyet és kinyitottam a szemeimet.
- Felébresztett ez a hülye? - kérdezte Sam, amikor Luke bevetődött mellém az ágyba. Szerencsére rám nem esett. 
- Nem is vagyok hülye! - háborodott fel az említett.
- Mindegy. - legyintett Sam. - Na? Elmeséled, hogy mi volt, amíg nem voltál magadnál? - próbálta elviccelni, de tartozom nekik ezzel, még ha utálok is erről beszélni. Annyira utálom magam, hogy hagytam magam becsapni.
Elmeséltem, hogy mi is volt. A bulikat, a pláza p*csákat, hogy majdnem le is akartak itatni, meg a többit.
- Esküszöm, hogy nem ússza meg ennyivel! - dühöngött Luke és ökölbe szorította a kezét. Közelebb ültem hozzá és a vállára hajtottam a fejem. Ő meg védelmezően átkarolt.
- Hagyjuk őt, rendben? Csak el akarom felejteni. - mondtam halkan.
- Holly, ezt hogy hagyhatnám csak úgy? Szinte eltiltott tőlünk és teljesen más emberré tett! Ezt senki nem teheti a másik húgommal! 
Elkezdtünk inkább másról beszélni, pont úgy, mint régen.

Később egyedül ki akartam szellőztetni a fejem, mielőtt felhívom Adam-et. Szóval, a deszkapark felé vettem az irányt. Mire odaértem, már szinte senki nem volt bent, de az ajtó még nyitva volt. Az utam, az egyik kedvenc pályámhoz vezetett, csakhogy ült már ott valaki.
Furcsa érzés kerített hatalmába, de ezt betudtam az idegességnek. Hangtalanul mögé sétáltam, majd megszólaltam.
- Beszélhetünk? - olyan halkan mondtam, hogy azt hittem nem is hallja, de megfordult és elég meglepett arccal nézett rám. Bólintott egy aprót.
Leültem mellé, de továbbra sem szólalunk meg. A csend kezdett már kínossá válni, így én szólaltam meg először. 
- Sajnálom. - mondtam. Ő felém kapta a fejét, de én továbbra is előre néztem.
- Pontosan mit? - kérdezte érzelemmentesen. - Azt hogy hazudtál vagy hogy olyanokat vágtál a fejemhez? - húzta fel a szemöldökét. Végre én is rá néztem. Az arcáról nem tudtam semmit sem leolvasni, de a szeméből sok minden áradt: megbántottság, zavarodottság, harag.
- Tudom, hogy sok mindent mondtam, de hidd el, hogy nem gondoltam komolyan. - magyarázkodtam és úgy éreztem, hogy a sírás határán vagyok. - Nem akartam azt mondani, de muszáj volt. 
- Még is miért? Hogy eleget tegyél a drága barátodnak? - az utolsó két szót szinte köpte.
- Nem a barátom. - mondtam halkan és éreztem, hogy az első könnycseppem akaratlanul is lecsúszik az arcomon. - De tudod mit? Azt hittem, hogy normálisan meg tudjuk ezt beszélni, de úgy látszik, hogy tévedtem! Tudom, hogy hibáztam és olyat mondtam és tettem, amivel megbántottalak, pedig nem akartam! Hidd el, sajnálom! Oké? Sajnálom! - fakadtam ki és már a sírást sem tartottam vissza. Adam nem szólalt meg, szerintem a hallottakat emésztette. Felálltam, hogy hazamehessek, de hirtelen megfogta a karom és visszahúzott. Elvesztettem az egyensúlyom és pont az ölébe estem.
- Mi a... - nem tudtam, hogy mit mondjak, Adam csak szorosan magához húzott és megölelt. Az arcát a hajamba temette, úgy ölelt tovább.
-  Örülök, hogy újra a régi vagy. - morogta a hajamba. Ha kívülről nézem magunkat, azt hinném, hogy egy szerelmes pár vagyunk, akik egy nagy vita után újra egymásra találtak....jesszus, miért gondolkodom ilyeneken?!
- Hogy mi? - toltam el kicsit magamtól, hogy láthassam az arcát, amin az az ellenállhatatlan mosolya ült. 
- Már hiányzott a régi Holly. - mondta. - És ahogy elnézlek, visszatértél. - nézett rajtam végig. Igen, már semmi smink nem volt rajtam, sem azok a hülye ruhák. 
- Akkor újra barátok vagyunk? - kérdeztem félénken. 
- Persze, barátok. - mondta, bár egy kis csalódottság is hallatszott a hangjából.
- Van kedved egy versenyhez? - pattantam fel hirtelen az öléből.
- Hányszor akarsz még veszíteni? - kérdezte mosolyogva.
- Ezt egy igennek veszem. - és a deszkámmal már gurultam is a pályán. 

20.rész - Ne említsük többet!

Sziasztok! Akkor meg is hoztam a következő részt, ami remélem elnyeri a tetszéseteket:)) Véleményeket várok!

Nektek milyen volt az első hét? Mindenki túlélte épségben?:D

Na, jó olvasást! Anna xx.

 

Holly

Őszintén, kicsit félek, hogy mit fognak szólni, hogy hívatlanul és váratlanul eljöttem. Jobban mondva, felhívtam Luke-ot, hogy hozzon el, pedig egy ideje már nem is beszéltünk.

Csak néztem a többieket és vártam, hátha ők mondanak valamit. Nem tették, így vettem egy utolsó nagy levegőt, megkerestem a hangom és megszólaltam.

- Tudom, hogy furcsálljátok, hogy most hirtelen itt vagyok. És gondolom haragszotok rám, amiért kerültelek titeket, és tudom, hogy nincs rá mentségem...de nagyon sajnálom! El sem hiszitek mennyire megbántam! - a hangom remegett és éreztem, hogy újabb könnycseppek szántanak végig az arcomon.

Sokáig nem is szólaltak meg, én meg lehajtott fejjel vártam, hogy elküldjenek, de erre nem került sor. Sőt...

- Gyere ide! - hallottam meg Sam hangját és már csak annyit éreztem, hogy szorosan átölel, mint ahogy szokott. Nem haboztam, rögtön visszaöleltem. - Bármilyen hülyeséget csinálsz, mi a barátaid maradunk és te is a miénk. - mondta. Nem is tudom, hogy mitől féltem, hisz ők a legjobb barátaim kiskorom óta.

- Nem baj, ha itt maradok estére? - kérdeztem halkan, miközben bekísért a házba. Felmentünk az emeletre, de a fiúk lent maradtak.
- Persze, hogy nem baj! - vágta rá, amint becsukta a szobája ajtaját. - De előtte elmeséled, hogy mi történt? - neki is elmeséltem, de legalább nem sírtam rajta, de szánalmasnak éreztem magam. - Na, Holly, ne mond ezt! Mindig lesznek ilyen férgek. - vigasztalt. - De amúgy ez az én hibám is. Ha nem mondom, hogy adj neki egy esélyt...
- Ne, Sam! Inkább hagyjuk is ezt a görényt, sőt, még csak ne is említsük többet!
- Ez a beszéd! Na, adok valami normális ruhát, amiben nincs ki a hátsód. És szerintem mosd le, azt a zombi bohóc sminket. - tanácsolta. Adott pár ruhát, én meg bevackoltam a fürdőbe. Lemostam a 'sminket' az arcomról, majd vettem egy gyors zuhanyt - amibe egy hajmosást is belecsempésztem - felvettem Sam ruháit, majd visszamentem a szobába.
Azonnal bedőltem az ágyba és inkább aludtam volna, ha Sam nem jön vissza.
- Sam...
- Fáradt vagy, mi? - mindig előre ki tudta találni, hogy éppen mit fogok mondani. Bár most nem lett volna meglepetés.
- Megmondanád Adam-nek, hogy majd holnap beszélnék vele? - kérdeztem már csukott szemmel.
- Persze, még valami?
- És szólsz anyának, hogy ma este itt leszek nálatok?
- Oké, na majd jövök. Jó éjt Holly. - és ezzel ki is ment, én meg rögtön el is aludtam.

Sam

 Amint lementem, minden szem rám szegeződött.

- Holly? - kérdezte Adam. Nem tudta elrejteni a szemében az aggódást, én meg mosolyogtam magamban.

- Most alszik, de azt mondta, hogy majd holnap fog beszélni veled. - bólintott. Fogtam a telefont és felhívtam Holly anyját, hogy szóljak neki, hogy ma itt lesz nálam. 

- Na jó fiúk, jobb ha mentek! - toltam az ajtó felé a két fiút. Luke testvérem eközben inkább fel ment.

- Szép, így kidobod a barátodat? - duzzogott Ty, mire megfordítottam és adtam neki egy csókot.

- Most örülsz? - kérdeztem, amikor elváltunk.

- Kicsit. De holnap többet kérek. - mosolygott pimaszul. Megforgattam a szemem, bezártam utánuk az ajtót és felmentem én is aludni.

19.rész - Igazatok volt!

Sziasztok! Most amíg nem kell annyit tanulni, kicsit hamarabb is tudok részt hozni. Most meg van pár rész előre írva, de a tanév hátra lévő idejében, lehet, hogy csak hétvégén tudok majd részt hozni!

Na de addig is remélem, hogy tetszeni fog ez a rész és remélem hagytok nyomot magatok után;) Jó olvasást!

Anna xx.

 

Luke

Most éppen nálunk, a nappaliban beszéljük, hogy mit is tegyünk, hogy visszaszerezzük a régi Holly-t. A sztár gyerek a beszélgetésüket mondta el és eléggé megbántott arcot vágott. Ismerem Holly-t és tudom, hogy ezeket nem gondolta komolyan, de nagyon nem sajnálom ezt az Adam gyereket. Részben az ő hibája, hogy Holly most azzal a seggfejjel van és nem itt velünk.
Mivel amúgy sem szóltam hozzájuk, észrevétlenül ki is tudtam menni a konyhába. Öntöttem magamnak üdítőt, amikor a telefonom csörögni kezdett. Kihalásztam a zsebemből és meglepetésemre Holly neve villogott a kijelzőn. Nem gondolkoztam, azonnal felvettem.
- El tudnál jönni értem? - szólt bele azonnal minden köszönés nélkül.
- Minden rendben? - kérdeztem. Hallottam a hangján, hogy nincs teljesen jól, úgyhogy valaminek történnie kellett. Ha az a Drake csinált vele valamit...!
- Majd elmondom, de kérlek gyere ide! Nem bírok tovább maradni. - egyre jobban halkult a hangja és még szipogott is. - De megértem, ha a történtek után...
- Nem, ne hülyéskedj! Mond el a címet és már megyek is oda! - pontos címet nem mondott, inkább a helyet és magát a házat. Szerintem tudom, hogy hol van! Jártam egy lánnyal, aki a haverjaival sokat bulizott ott és egyszer én is elmehettem. Mit ne mondjak, egy élmény volt. - Ne mozdulj, indulok! - letettem és már indultam is. Felvettem a cipőm, majd felkaptam a kocsi kulcsom és már mehettem is, ha nem állítanak meg.
- Luke, hova sietsz? - jelent meg húgom, majd a két srác is érdeklődve figyelt engem. 
- Holly, telefon, sietek! - ennyit mondtam és már mentem is a garázsba. Bevágódtam a kormány mögé, kitolattam és már mentem is. Mázli, hogy nyárra meg is szereztem a jogsit és a kocsit ajándékként kaptam...na jó, most nem ez a fontos.
Szinte padlógázzal hajtottam végig az utcákon és kevesebb, mint 10 perc múlva meg is érkeztem a már régen látott házhoz. Holly ott állt a kerítésnél - vagy ami megmaradt belőle - és rögtön felkapta a fejét az érkezésemre. Lehúztam az ablakot és kiszóltam neki.
- Ide rendelt valaki fuvart? - kérdeztem, majd rögtön be is szállt mellém és már el is indultam. 

Holly

 

Sokkal jobban éreztem magam, amikor beszálltam Luke kocsijába. Kicsit féltem is, hogy nem jön el, azok után ami történt, de úgy tűnik tévedtem. Megnéztem magam a tükörben, bár ne tettem volna! A smink elfojt, amitől azt hittem, hogy egy zombi van a tükörképem helyén, a szemem meg piros volt a sírástól. Nem is a 'kapcsolatom' végét sirattam, hanem inkább azt, hogy hagytam magam becsapni, kihasználni és irányítani. Most komolyan? Mi van rajtam? A legszívesebben letépném és elégetném!

- Na és, elmondod, hogy mi történt vagy ez csak egy olyan nyugodt részed és holnap már mész is vissza a barátodhoz? - kérdezte a mellettem ülő fiú gúnyosan, amitől még jobban sírhatnékom támadt. - Holly, sajnálom! Csak ne sírj, oké? - félreállt a kocsival, majd próbálta elvenni a kezem az arcomtól. - Szedd össze magad és mond el szépen, hogy mi történt! - a hangja nyugodt volt, de ismerem már annyira, hogy ideges. Lassan felemeltem az arcom, hogy a szemébe nézzek és elmeséltem, hogy mi történt a bulin. Hogy magamra hagyott, Jeremy nyomulását, majd amit mondott és amikor megláttam Drake-et azzal a lánnyal.

- Igazatok volt és nem is tudom, hogy miért nem hagytam ott hamarabb! - ráztam a fejemet, újabb könnycseppeket eresztve. A kocsiban ülve kicsit nehezen, de sikerült magához ölelnie és a vállán sírtam tovább. A hajamat simogatta nyugtatás képen, ami segített is. Amikor már nagyjából megnyugodtam, elhúzódtam tőle.

- Aludhatok ma nálatok? Most nem akarok egyedül lenni. - mondtam halkan.

- Persze, de most még ott vannak a srácok is nálunk. - felelte, amikor beállt a garázsba.

- Srácok?

- Tyler és Adam. - Tudom, hogy egyszer Adam szemébe kell majd néznem a ma történtek után, de most még nem! Nem, nem, nem!

- Lehetne, hogy...? - ám nem tudtam befejezni a mondatot, mert a garázsba vezető ajtó kivágódott és 3 értetlen és meglepett szempár pillantott rám. 

18.rész - Buli

Sziasztok! Hát új fejezet, új tanév! Remélem ennek örültök, mint az iskolának!:D Előre is sok sikert a tanévhez és csak kitartás, mert 180 tanítási nap múlva újra nyár! Na jó, mindegy. Jó olvasást és várom a komikat!;)

Anna xx.

 

Holly

Nem tudom mennyi ideje mentünk, de már 1 órája biztosan. Lassan már 6 óra és a nap is lemenőben van. Ha őszinte akarok lenni, már az elején megbántam, hogy Drake-et választottam. Nem is kicsit. A barátaimat elhanyagoltam, Mike szinte nem is beszél velem, nem engedte, hogy úgy öltözzek, ahogy akarok, hanem az ő barátainak a csajaikkal kellett elmennem vásárolni, hogy 'normális' ruhákban járjak. Sőt, még csak deszkázni sem mehettem! Ha a tükörbe nézek, nem is ismerek magamra és csalódtam is magamban, amiért ilyen lettem. Nem lettem volna ilyen, de Drake mondta, ha nem hallgatok rá, nem lesz jó vége. Nem vagyok az a félős típus, de elég komoly volt, hogy elhiggyem, igazat beszél.

És Adam. Ahogy eszembe jut, hogy ma miket vágtam hozzá, ami még csak igaz sem volt, rögtön lelkifurdalásom lesz. Láttam a szemében, hogy fájtak neki a szavaim, holott még csak komolyan sem gondoltam. De muszáj volt elüldözöm, mert Drake...értitek. És nem tudom, hogy mit tenne vele.

- Megjöttünk! - mondta Drake, amikor megállt egy régi ház előtt. Úgy elmerültem a gondolataimban, hogy nem is vettem észre, hogy megjöttünk. Kiszálltunk, és már innen tisztán kivehető volt a zene. Barátom megfogta a kezemet és húzni kezdett az ajtó irányába, ami nyikorogva, de kinyílt. Drake egyik haverja, Josh állt az ajtónál, kezében egy pohárral.

- Végre már! - mondta, és már így éreztem az alkoholt a leheletében. Nem először találkoztam már velük, de még mindig nem szoktam meg ezt az alkohol imádatukat. Amikor meg engem kínáltak, mindig sikerült valahogy kimagyarázni magam. - Hé, hoztál? - fordult Drake-hez.

- Naná! - emelte fel a kezében tartott zacskót. Mit hozhatott? Belépve a házba már javában tartott a buli. Biztos, hogy ez amolyan bulihelyszín, mert a hangfalak megvannak és mindenhol szemét volt. Üres poharak, dobozok, üvegek.

- Hát megjöttetek! - lépett oda hozzánk Jessica, Josh barátnője és két poharat nyújtott felénk. Drake azonnal meghúzta az övét, míg én csak egy hangyányit vagy még annyit sem 'kotyoltam' az italból. - Gyerünk, BULI VAAAAN!!! - kiáltotta, de a zenét nem tudta túl üvölteni. Mindenki szétszéledt, még Drake is szépen itt hagyott. Na szép!

A tánctérre mentem és táncoltam. Ekkor két kezet éreztem a derekamon, ami a hozzátartozó testhez húzott. Nem tetszett nagyon ez a felállás, próbáltam elhúzódni, de csak szorosabban tartott magánál. Már az illatától rájöttem, hogy ez nem lehet Drake.

- Tudod, ezt folytathatnánk az ágyban is. - mondta a fülembe és a leheletétől elfogott a hányinger. Nagy nehezen, de sikerült kiszabadulnom a karjai közül, majd szembe fordulva vele láttam meg Jeremy-t. Már többször is engem stírölt, ahányszor velük lógtam és volt, hogy ki is kezdett velem, Drake közelében is. Nem is volt az esetem, tele volt tetoválásokkal és piercingekkel. - Na, ne légy már ilyen cica. - nyúlt a kezemért, de én csak elfordultam és az udvarra vettem az irányt. Amint kiértem, a Nap már rég lement, de még nem volt olyan sötét. A kert meg semmilyen volt, tele volt gazzal. Látszik, hogy nem szoktak itt takarítani vagy akármit csinálni a bulizáson kívül.

- Egyedül hagytak? - hallottam meg a hátam mögül Jeremy hangját. Nem igaz, nem tud leszállni rólam?!

- Nem, de egyedül akarok lenni! - vágtam rá, de továbbra sem fordultam meg. A padló nyikorgott, miközben újra mögém sétált.

- Ez olyan elavult duma. - súgta a fülembe, majd apró puszikat kezdett hagyni a nyakamon. Kirázott a hideg tőle és nem a jó értelemben. - Ne áltasd magad. Tudom, hogy akarsz. Senki nem fogja megtudni. - megéreztem a kezét a derekamon. Hirtelen megfordultam és erősen pofon vágtam. A feje oldalra picsaklott és hátra tántorodott. Nem is ütöttem olyan nagyot, gondolom a sok pia.

- Barátom van. - mondtam komolyan, de ő csak nevetett. - Mit nevetsz?

- Komolyan azt hiszed, hogy Drake olyan hűséges és leáll egyetlen lány mellett? Hát ez jó. - nevetett továbbra is. - Már annyi lánnyal megcsalt, hogy megszámolni sem lehet. Sőt, ha most bemész, le merem fogadni, hogy újabb lánnyal van. - Csak részeg, csak részeg. Nem is foglalkozva vele, otthagytam és Drake keresésére indultam. Nem kellett túl sokáig keresnem, ugyan is, amint benéztem a konyhába, rögtön meg is pillantottam! Egy lánnyal! Ahogy elnéztem nagyon jól elvoltak egymás szájában és Drake keze is a lány ruhája alatt kalandozott.
És még miatta hanyagoltam és bántottam meg a barátaimat. Basszus, hogy lehettem ilyen hülye?
- Nem megmondtam? - nem érdekelt semmi és senki. Megfordultam és kimentem a házból és elővettem a mobilom és tárcsáztam. Pár csöngés után fel is vette.
- El tudnál jönni értem? - kérdeztem azonnal.