20.rész - Ne említsük többet!

Sziasztok! Akkor meg is hoztam a következő részt, ami remélem elnyeri a tetszéseteket:)) Véleményeket várok!

Nektek milyen volt az első hét? Mindenki túlélte épségben?:D

Na, jó olvasást! Anna xx.

 

Holly

Őszintén, kicsit félek, hogy mit fognak szólni, hogy hívatlanul és váratlanul eljöttem. Jobban mondva, felhívtam Luke-ot, hogy hozzon el, pedig egy ideje már nem is beszéltünk.

Csak néztem a többieket és vártam, hátha ők mondanak valamit. Nem tették, így vettem egy utolsó nagy levegőt, megkerestem a hangom és megszólaltam.

- Tudom, hogy furcsálljátok, hogy most hirtelen itt vagyok. És gondolom haragszotok rám, amiért kerültelek titeket, és tudom, hogy nincs rá mentségem...de nagyon sajnálom! El sem hiszitek mennyire megbántam! - a hangom remegett és éreztem, hogy újabb könnycseppek szántanak végig az arcomon.

Sokáig nem is szólaltak meg, én meg lehajtott fejjel vártam, hogy elküldjenek, de erre nem került sor. Sőt...

- Gyere ide! - hallottam meg Sam hangját és már csak annyit éreztem, hogy szorosan átölel, mint ahogy szokott. Nem haboztam, rögtön visszaöleltem. - Bármilyen hülyeséget csinálsz, mi a barátaid maradunk és te is a miénk. - mondta. Nem is tudom, hogy mitől féltem, hisz ők a legjobb barátaim kiskorom óta.

- Nem baj, ha itt maradok estére? - kérdeztem halkan, miközben bekísért a házba. Felmentünk az emeletre, de a fiúk lent maradtak.
- Persze, hogy nem baj! - vágta rá, amint becsukta a szobája ajtaját. - De előtte elmeséled, hogy mi történt? - neki is elmeséltem, de legalább nem sírtam rajta, de szánalmasnak éreztem magam. - Na, Holly, ne mond ezt! Mindig lesznek ilyen férgek. - vigasztalt. - De amúgy ez az én hibám is. Ha nem mondom, hogy adj neki egy esélyt...
- Ne, Sam! Inkább hagyjuk is ezt a görényt, sőt, még csak ne is említsük többet!
- Ez a beszéd! Na, adok valami normális ruhát, amiben nincs ki a hátsód. És szerintem mosd le, azt a zombi bohóc sminket. - tanácsolta. Adott pár ruhát, én meg bevackoltam a fürdőbe. Lemostam a 'sminket' az arcomról, majd vettem egy gyors zuhanyt - amibe egy hajmosást is belecsempésztem - felvettem Sam ruháit, majd visszamentem a szobába.
Azonnal bedőltem az ágyba és inkább aludtam volna, ha Sam nem jön vissza.
- Sam...
- Fáradt vagy, mi? - mindig előre ki tudta találni, hogy éppen mit fogok mondani. Bár most nem lett volna meglepetés.
- Megmondanád Adam-nek, hogy majd holnap beszélnék vele? - kérdeztem már csukott szemmel.
- Persze, még valami?
- És szólsz anyának, hogy ma este itt leszek nálatok?
- Oké, na majd jövök. Jó éjt Holly. - és ezzel ki is ment, én meg rögtön el is aludtam.

Sam

 Amint lementem, minden szem rám szegeződött.

- Holly? - kérdezte Adam. Nem tudta elrejteni a szemében az aggódást, én meg mosolyogtam magamban.

- Most alszik, de azt mondta, hogy majd holnap fog beszélni veled. - bólintott. Fogtam a telefont és felhívtam Holly anyját, hogy szóljak neki, hogy ma itt lesz nálam. 

- Na jó fiúk, jobb ha mentek! - toltam az ajtó felé a két fiút. Luke testvérem eközben inkább fel ment.

- Szép, így kidobod a barátodat? - duzzogott Ty, mire megfordítottam és adtam neki egy csókot.

- Most örülsz? - kérdeztem, amikor elváltunk.

- Kicsit. De holnap többet kérek. - mosolygott pimaszul. Megforgattam a szemem, bezártam utánuk az ajtót és felmentem én is aludni.