19.rész - Igazatok volt!

Sziasztok! Most amíg nem kell annyit tanulni, kicsit hamarabb is tudok részt hozni. Most meg van pár rész előre írva, de a tanév hátra lévő idejében, lehet, hogy csak hétvégén tudok majd részt hozni!

Na de addig is remélem, hogy tetszeni fog ez a rész és remélem hagytok nyomot magatok után;) Jó olvasást!

Anna xx.

 

Luke

Most éppen nálunk, a nappaliban beszéljük, hogy mit is tegyünk, hogy visszaszerezzük a régi Holly-t. A sztár gyerek a beszélgetésüket mondta el és eléggé megbántott arcot vágott. Ismerem Holly-t és tudom, hogy ezeket nem gondolta komolyan, de nagyon nem sajnálom ezt az Adam gyereket. Részben az ő hibája, hogy Holly most azzal a seggfejjel van és nem itt velünk.
Mivel amúgy sem szóltam hozzájuk, észrevétlenül ki is tudtam menni a konyhába. Öntöttem magamnak üdítőt, amikor a telefonom csörögni kezdett. Kihalásztam a zsebemből és meglepetésemre Holly neve villogott a kijelzőn. Nem gondolkoztam, azonnal felvettem.
- El tudnál jönni értem? - szólt bele azonnal minden köszönés nélkül.
- Minden rendben? - kérdeztem. Hallottam a hangján, hogy nincs teljesen jól, úgyhogy valaminek történnie kellett. Ha az a Drake csinált vele valamit...!
- Majd elmondom, de kérlek gyere ide! Nem bírok tovább maradni. - egyre jobban halkult a hangja és még szipogott is. - De megértem, ha a történtek után...
- Nem, ne hülyéskedj! Mond el a címet és már megyek is oda! - pontos címet nem mondott, inkább a helyet és magát a házat. Szerintem tudom, hogy hol van! Jártam egy lánnyal, aki a haverjaival sokat bulizott ott és egyszer én is elmehettem. Mit ne mondjak, egy élmény volt. - Ne mozdulj, indulok! - letettem és már indultam is. Felvettem a cipőm, majd felkaptam a kocsi kulcsom és már mehettem is, ha nem állítanak meg.
- Luke, hova sietsz? - jelent meg húgom, majd a két srác is érdeklődve figyelt engem. 
- Holly, telefon, sietek! - ennyit mondtam és már mentem is a garázsba. Bevágódtam a kormány mögé, kitolattam és már mentem is. Mázli, hogy nyárra meg is szereztem a jogsit és a kocsit ajándékként kaptam...na jó, most nem ez a fontos.
Szinte padlógázzal hajtottam végig az utcákon és kevesebb, mint 10 perc múlva meg is érkeztem a már régen látott házhoz. Holly ott állt a kerítésnél - vagy ami megmaradt belőle - és rögtön felkapta a fejét az érkezésemre. Lehúztam az ablakot és kiszóltam neki.
- Ide rendelt valaki fuvart? - kérdeztem, majd rögtön be is szállt mellém és már el is indultam. 

Holly

 

Sokkal jobban éreztem magam, amikor beszálltam Luke kocsijába. Kicsit féltem is, hogy nem jön el, azok után ami történt, de úgy tűnik tévedtem. Megnéztem magam a tükörben, bár ne tettem volna! A smink elfojt, amitől azt hittem, hogy egy zombi van a tükörképem helyén, a szemem meg piros volt a sírástól. Nem is a 'kapcsolatom' végét sirattam, hanem inkább azt, hogy hagytam magam becsapni, kihasználni és irányítani. Most komolyan? Mi van rajtam? A legszívesebben letépném és elégetném!

- Na és, elmondod, hogy mi történt vagy ez csak egy olyan nyugodt részed és holnap már mész is vissza a barátodhoz? - kérdezte a mellettem ülő fiú gúnyosan, amitől még jobban sírhatnékom támadt. - Holly, sajnálom! Csak ne sírj, oké? - félreállt a kocsival, majd próbálta elvenni a kezem az arcomtól. - Szedd össze magad és mond el szépen, hogy mi történt! - a hangja nyugodt volt, de ismerem már annyira, hogy ideges. Lassan felemeltem az arcom, hogy a szemébe nézzek és elmeséltem, hogy mi történt a bulin. Hogy magamra hagyott, Jeremy nyomulását, majd amit mondott és amikor megláttam Drake-et azzal a lánnyal.

- Igazatok volt és nem is tudom, hogy miért nem hagytam ott hamarabb! - ráztam a fejemet, újabb könnycseppeket eresztve. A kocsiban ülve kicsit nehezen, de sikerült magához ölelnie és a vállán sírtam tovább. A hajamat simogatta nyugtatás képen, ami segített is. Amikor már nagyjából megnyugodtam, elhúzódtam tőle.

- Aludhatok ma nálatok? Most nem akarok egyedül lenni. - mondtam halkan.

- Persze, de most még ott vannak a srácok is nálunk. - felelte, amikor beállt a garázsba.

- Srácok?

- Tyler és Adam. - Tudom, hogy egyszer Adam szemébe kell majd néznem a ma történtek után, de most még nem! Nem, nem, nem!

- Lehetne, hogy...? - ám nem tudtam befejezni a mondatot, mert a garázsba vezető ajtó kivágódott és 3 értetlen és meglepett szempár pillantott rám.