2014. augusztus 8., péntek

10.rész - Deszkára föl!

Sziasztok! Hát, meg is hoztam az új részt! Remélem tetszeni fog, mert én úgy érzem, hogy nem lett valami jó:/ De ezt döntsétek el ti!;) Komikat várom!:D
Jó olvasást, Anna xx.
 

Holly


Mindig is imádtam szörfözni. A hűs vizet a bőrömön és a végtelen kékséget. Jó, nem ragozom, szeretek szörfözni és kész. Adam-mel, mint legtöbbször, most is versenyeztünk. Nem törődtem semmivel, kizártam mindent magam körül és csak élveztem. Emlékeztek a Vigyázz, kész, szörf című filmre, amikor Nagy Z arról magyaráz, hogy nincs is jobb, mint a tölcsérben lenni. Na, tudom, hogy miről beszélt, mert nincs is ennél jobb élmény.
A szememmel Adam-et kerestek, de sehol sem találtam. Na, ha visszament és tovább gubbaszt a szobájában, esküszöm, megfojtom az egyik párnájával!
Egyszer csak két kart éreztem meg a derekamon és csak annyit éreztem, hogy valakivel együtt a vízbe landolok. A víz kellemesen hűvös volt, de egy valamit nem értettem. Még pedig az idegen kezek alatt a bőröm mégis...bizsergett. Nem is értem mitől. Lehet, hogy csak nagyon megijedtem. Nem?
Amikor visszaérkeztünk a felszínre, megfordultam, hogy jól kiosszam a támadóm. Adam a haját simította hátra, ami a víztől a szemébe lógott.
- De hülye vagy. - kezdtem el a vizet csapkodni rá. - Ezt minek csináltad?
- Nyertem! - fogta le a kezemet és...hirtelen lenyomott a víz alá. Prüszkölve jöttem vissza a felszínre, míg a jómadár csak rajtam röhögött. Jó volt nézni, hogy újra nevet, de az hogy rajtam, azt nem tűrhettem!
- Szerinted ez vicces? - tettetem sértődöttet.
- Igen. - nevettet még mindig. Egyszer csak gondoltam egyet és felugrottam a hátára. - Kényelmes? - nézett hátra félig.
- Aha. - mosolyogtam. Elkezdett ugrálni meg mindent megpróbált, hogy ledobjon magáról, de én erősen kapaszkodtam, így be kellett látnia, hogy semmi eséllyel nem tud le dobni a hátáról. Pár perc után, amíg így álltunk, már meguntam és - nem tudom pontosan hogyan - kigáncsoltam Adam-et és a vízbe nyomtam. Ugyanúgy jött föl, mint én és én ugyanúgy nevettem rajta.
- Jól van, én most megyek is! - 'sértődött' meg, majd megfogta a deszkáját és a cuccainkhoz vette az irányt.
- Ne csináld már! - értem utol nevetve, de ekkor azt hallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja.
- Holly!! - a hang irányába fordultam és megláttam azt a személyt, akire egyáltalán nem számítottam.

Adam


Holly-val egyszerre én is a hang irányába kaptam a tekintetem. Egy sötét hajú, kissé barna bőrű, tetkós srác tartott felénk és megállt Holly előtt, sőt...
- Jó újra látni. - ölelte meg(!!) - Ugye még áll a holnap? - távolodott el tőle, de még mindig tartotta a derekánál. Nem is tudom miért, de Holly-t el akartam húzni és behúzni ennek a gyereknek.
- Persze. - nevetett Holly. Várjunk, hova megy ezzel? Nem azzal a Luke gyerekkel jár?
- Akkor jó, mert a múltkorit is nagyon élveztem. - kacsintott rá. Vetett rám egy pillantást, majd újra visszatért Rá. - Akkor holnap. Szia. - aztán...aztán hozzáhajolt és megcsókolta!!
- Oké, csá. - mondtam eléggé bunkón, mint terveztem. A srác még egy utolsó pillantást vetett rám, majd elment. 
- Ez mi volt? - fordult felém Holly mérgesen. Még ő van kiakadva?
- Ezt én is kérdezhetném. - fontam keresztbe a karom és álltam a tekintetét. - Ki volt ez?
- Egy srác, oké? A kávézóban találkoztunk, kedden moziztunk és...
- Szóval randiztatok? - ezt nem hiszem el, nem hittem volna, hogy Holly olyan, mint... - És ezt mikor akartad elmondani?
- Egy mozi volt nem igaz! - fújtatott. - Különben is, miért veszekszünk ezen? Úgy csinálsz, mintha valami rosszat csináltam volna! - nagyot sóhajtott, majd újra megszólalt, sokkal nyugodtabban.
- Figyelj Adam, nem tudom, hogy most mi van veled, de akkor jobb ha most megyek. - szedte össze a cuccait és visszavette a ruháját. - Remélem tényleg visszajön az az Adam, akit én ismertem. - és ezzel elment.
Én is inkább hazamentem. Otthon még nem volt senki, aminek most felettébb örültem. A szobámban, a zenét hallgatva jöttem rá, hogy pontosan, mi is történt. Ha lehet, ettől még rosszabbul éreztem magam, mert Holly-t bántottam meg. És ez sokkal rosszabbul esett, mint bármi más.

2014. augusztus 5., kedd

9.rész - Segítek kimozdulni

Sziasztok! Most egy kicsit hamarabb tudtam hozni a részt. Elég hosszú lett, remélem tetszeni fog;) Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a 'Szereplők' menüpontban frissítettem egy személyt!
Na, többet nem is beszélek! Jó olvasást, Anna xx.
Írjatok komit!
 

Adam


Ezt nem hiszem el!! Hogy hagyhattam, hogy átverjen az a ribanc?? Soha többé nem akarom látni, azt az agyonplasztikázott és sminkelt képét!! Na, ha szeretnétek, elmondom, hogy miért is akadtam ki.

*2 nappal korábban*

Hétfő reggel apa azzal fogadott, hogy el kell mennie Párizsba egy megbeszélés miatt. Szívesen elkísértem, mert egyrészt szeretek utazni, másrészt meglátogathatom Chrystal-t is.
- És hány napra megyünk? - kérdeztem, hogy úgy tudjam az időt beosztani.
- 2 napra. - felelt. - 4-kor indulunk, úgyhogy most menj és pakolj be. - Bólintottam, majd felmentem és bepakoltam, aztán az indulásig Suzy-ra vigyáztam. 
Párizsba a Green Day magángépével mentünk. Apáék beszélgettek és röhögtek. Az elején én is, de aztán betettem a fülesemet és az ablakon kibámulva élveztem az utazást. Késő este értünk Párizsba - időeltolódás - ezért úgy gondoltam, hogy majd reggel fogom meglátogatni Chrysalt. Nem lesz nehéz, mert ugyanabban a hotelben szállt meg, mint mi, csak ő az elnöki lakosztályban, míg mi 3 egyszerűben.
Reggel apáék a megbeszélésre mentek, míg én a barátnőmhöz. Felmentem a 12. emeletre, ahol a lakosztály volt és bekopogtam. Furcsa mód, nem nyitottak ajtót, pedig még indulás előtt hívtam és elmondta, hogy ma nem lesz semmi bemutatója, ezért marad és kiélvezi a szoba adta kényeztetést.
Rátettem a kezem a kilincsre és lenyomtam. Szerencsére nyitva volt. Lassan beléptem a szobába, de senki nem volt ott itt, azt leszámítva, hogy halk zene szűrődött ki az egyik hajtón. Odasétáltam és benyitottam. Az állam a földet súrolta, amikor megláttam a BARÁTNŐMET egy hátra nyalt hajú francia fricsurral.
- Chrystal! - mondtam dühvel a hangomban. Chrysti meg elhúzódott a srác szájától, amire nagyban rátapadt. - Ezt mégis hogy a francba tehetted??!!
- Adam, te meg mi a fészkes fenét keresel itt?? - és ez csak a tisztább verzió amit mondott, de a legfontosabb az, hogy amikor végre rám nézett, a szeméből semmi megbánás vagy bűntudat, hanem düh és utálat áradt. 
- Az most nem mindegy? Inkább az a kérdés, hogy te mit csinálsz ezzel a...francia bábuval. - mutattam az ágyon fekvő srácra, aki még mindig csak vigyorogva figyelt minket. Gondolom nem is érti, amit mondunk. - Tudtommal velem jársz vagy nem? - fontam keresztbe a karom és nagy erőfeszítésbe telt, hogy ne kezdjek tőrni-zúzni.
- Tudod Adam, ez nagyon egyszerű magyarázat. - kezdte Chrystal. - Most, hogy végre felfigyeltek rám, ezért már nem kell veled mutatkoznom. Mellesleg ciki és unalmas vagy. Mindig is azt csináltuk, amit te akartál...
- Vagyis a vásárlás, amikor egy vagyont költöttem rád és még tegyük hozzá, hogy nekem köszönheted a 'népszerűségedet' - formáltam idézőjeleket a kezemmel.
 - Oh, igen, ezt sem volt nehéz megcsinálni. Az ügynököm szerint ki kellett használni egy hírességnek a népszerűségét és te olyan kis naiv és szerencsétlen voltál, ezért nem volt nehéz dolgom. Csak el kellett játszanom, hogy kedvellek, vagy az aduászt, a 'szeretlek'-et és már kész, a tenyeremből ettél. - egyre jobban ment fel bennem a pumpa. Miért nem vettem észre?? Annyi árulkodó jel volt, és anyáék és Ty is mindig ezt magyarázta, de engem elvakított valami, ami szerelem biztos nem volt. És Holly, ő is. Már az első találkozásunkkor elmondta a véleményét, de én csak kiálltam a 'barátnőm' mellett. Úristen, mindjárt hányak, ha csak eszembe jut, hogy közöm volt ehhez a kétszínű ribanchoz.
- Tudod, nem is értem, hogy tetszhettél, hiszen semmi igazi nincs rajtad és ez a sok smink, amitől 50 évesnek is elmehetnél. - néztem rajta végig és még öklendeztem is a hatás kedvéért.
- Nem beszélhetsz így velem! - sikított fel olyan magas hangom, hogy azt hittem kitörnek az üvegek.
- De te igen? - emeltem fel a hangom, de rögtön vissza is vettem. - Tudod mit? Nem akarok több időt rád pazarolni, ezért jobb ha kimondom, hogy vége, még ha nem is volt köztünk semmi. És már most sajnálok mindenkit, aki csak szóba elegyedik veled. - és ezzel ki is mentem. Lehet, hogy most dühöngeni fog, de engem kicsit sem érdekel. Részemről, soha nem is létezett.

*Most*

Tehát ez történt Párizsban. Elég gáz, mi? Az biztos, hogy egy ideig nem akarok barátnőt, inkább egy jó nagyot akarok bulizni és mást nem. Bár egy ideje még csak ki sem léptem a szobám ajtaján, csak ha éhes voltam.
Ma már csütörtök van, de még mindig nem csinálok semmit, csak az ágyamon ülök és a gitáromon játszok. Egyszer csak kopogtak az ajtón.
- Nem kérek semmit anya. És jól vagyok. - válaszoltam automatikusan. Hallottam ahogy nyitódik az ajtó, de még mindig nem néztem fel. Egyszer csak...
- Meglepi! - kiáltotta valaki, majd csak annyit éreztem, hogy mellém ugrik. Ijedtemben elejtettem a gitárt, én meg leestem az ágyról. Ez van, ha az ágy szélén ülsz. Érdeklődve pillantottam fel, hogy megtudjam, ki is a 'támadóm'.
- Holly? Mit csinálsz itt? - ültem vissza az ágyra és felvettem a gitárt. Szerencsére nem lett komoly baja. 
- Segítek kimozdulni! - válaszolt mosolyogva, majd felállt és a karomnál próbált engem is felhúzni. - Na, gyere már! - húzott még egy nagyot de mindhiába. Helyette én fogtam meg a karját és rántottam magam mellé.
- Most egyedül akarok lenni. - mondtam.
- Figyelj, nem tudom, hogy mi történt, de egy olyan lány miatt nem éri meg így bezárkózni. - mutatott körbe. - Amúgy is, mikor szellőztettél utoljára? Büdös van. - fintorodott el, majd az ablakhoz érve kinyitotta azt. 
- Tudom, de...annyira hülyének érzem magam! - vágtam egy párnát a szekrénynek és fel-alá kezdtem járkálni a szobában. Holly megfogta a vállam és próbált lenyugtatni.
- Na, jó! Hol van az az Adam, akit én megismertem? Mert te csak itt ülsz és sajnáltatod magad. Ezzel csak azt éred el, hogy annak a libának igaza volt. De ha te ezt akarod, akkor legyen! Én elmentem! - és csak becsapta maga mögött az ajtót. Csak most jutott el a tudatomig, hogy mit is mondott, és sajnos be kell látnom, hogy igaza van. Nem lehetek vesztes és csak Chrystal-nak lenne igaza és azt nem akarom.
Gyorsan lementem, amikor Holly már ment ki az ajtón.
- Várj! - visszafordult. - Hova megyünk? - csak szélesen elmosolyodott.
- Szörfözni. Gyerünk, öltözz át és megyünk a partra! - rekordsebességgel felmentem, átöltöztem és mehettünk is. Anyáék nincsenek itthon és Suzy-t is vitték, az 'állapotom' miatt. Felkaptam a deszkám és Holly is hozta az övét, mehettünk is. Szerencsére nem volt olyan messze a part, olyan 10 perc volt csak. Eközben elmeséltem Holly-nak ezt a Chrysal-os dolgot.
- És komolyan azt mondtad neki, hogy 50  évesnek néz ki? - nevetett. - Ez hogy nem jutott nekem eszembe?
- Én magam sem tudom. - eresztettem egy halvány mosolyt. Közben meg is érkeztünk a partra. - Akkor megyünk? - vettem le a pólóm. Holly tekintete kicsit tovább maradt rajtam, mint kellett volna.
- Tetszik? - kérdeztem egy elégedett vigyorral.
- Hülye. - vágta rá és elfordult. Ezt igennek vettem. De aztán Holly is bikinire vetkőzött.

Na, akkor meg nekem maradt rajta a tekintetem. Még azon se csodálkoznék, ha kiesne a szemem a helyéről. Most ő mosolyodott el.
- Mit nézel? - mosolygott.
- S-s-semmit. - bakker, mi van velem? - Akkor me-megyünk?
- Verseny?
- Ha veszteni akarsz. - rántottam vállat. Ez az, ez már én vagyok!
- Kihívás elfogadva. - nevetett fel és rohant a tengerbe, én meg utána, csak kicsit távolról. Meg kell hagyni, tetszett a látvány...Na jó, hagyd abba, Adam! 

2014. augusztus 2., szombat

8.rész - Eljönnél velem moziba?

Sziasztok!! Na, újabb résszel jelentkezem! Remélem elnyeri a tetszéseteket;) Véleményeket várok! Jó olvasást, Anna xx.
 

Holly


Hétfő reggel a telefonom ébresztője keltett. Fáradtan és morgolódva kikászálódtam az ágyból, hogy elkészüljek, majd a deszkámra pattanva el is indultam.
A kávézó előtt Sam várakozott. Csak velem ellentétben, ő majd kicsattant az energiától.
- Na jó, mennyi energiaitalt ittál te ma reggel? - kérdeztem. - És a legfontosabb kérdés: Nekem miért nem hagytál?
- Tudod Holly, ma egyáltalán nem is ittam energiaitalt. Csak, nem is tudom, jó kedvem van. - rántott vállat. Egy darabig még fürkésztem az arcát. Itt valami más is van a háttérben. Ezt még kiszedem belőle!
- Gyere, menjünk. - amint beléptünk, azonnal minden szempár ránk szegeződött. Jobban mondva, inkább rám. Jaj ne már! Az, ha leöntesz pár fotóst, te is 'híresség' leszel? Nem is foglalkozva a kíváncsi szempárokkal, Sam-mel hátramentünk és felvettük a munkához szükséges kötényt és sapkát. Kezdtünk volna dolgozni, amikor megjelent a Főnök.
Holly, egy percre! - kiáltotta nekem. Sam bátorítóan rám mosolygott és ment dolgozni, míg én visszafordultam.
- Igen Főnök? - varázsoltam egy 'bármit is csináltam, sajnálom' mosolyt az arcomra.
- Szeretném tisztázni, a múltkori incidenst. - Hogy tudtam, hogy ezt akarja!!! - Remélem nem szándékozik újra elkövetni. - nem is értem mi baja ennek. A múltkori kis 'műsor' után ma még többen is jöttek el, mint a múlt héten összesen.
- Nem, nem szándékozok. - ráztam a fejem, és amennyire tudtam, olyan 'bűnbánóan' néztem rá. - És nagyon sajnálom, ha gondot okoztam.
- Sajnálhatja is! Tudja mennyibe kerültek a citromok, amikből a limonádék készültek? És a nagy ragacsos tócsáról ne is beszéljünk, hogy mennyi mosószer kellett hozzá! - gondolom mennyi kupaknyi kellett. A legjobb, hogy milyen smucig egy főnökkel áldott meg a sors! - gondoltam magamban.
- Megígérhetem, hogy több ilyen nem is lesz. De ha nem bánja, mennék dolgozni.
- Rendben. - rögtön be is álltam. Észre sem vettem, hogy visszatartottam a lélegzetem, csak amikor az első vendégnek fel nem vettem a rendelését. Mit ne mondjak, tényleg sokan voltak. Mire eljött az ebéd idő, már fáradtnak éreztem magam. Sam-mel a szemközti gyorséttermekbe mentünk. Én pizzát kívántam, Sam meg a KFC-be állt sorba. Két szelet pizzával és egy üveg kólával a tálcámon vártam barátnőmet egy két személyes asztalnál. Addig a telefonommal voltam elfoglalva, amikor hallottam, hogy valaki leült elém. Először azt hittem, hogy Sam jött meg, de csalódnom kellett. Egy srác vigyorgott rám. Sötét haj, izompóló, és a karjain pár tetkóval. Első ránézésre egy csajozó bunkó srác volt, akit a hátam közepére sem kívántam.
- Mi az kislány? Lepattintottak? - na jó, mi van ezekkel a srácokkal és a kislány-ozással? Komolyan, most a legszívesebben pofon vágnám.
- Nem tudom ki vagy, de nem is érdekel, ezért nem is osztok meg veled semmit. Úgyhogy el is húzhatsz! - vetettem oda szemrebbenés nélkül, csak sajnos a vigyora még szélesebb lett.
- Hmmm, igazi kis ragadozó vagy. Ez tetszik. Hívj, ha szeretnél tombolni valakivel. - csúsztatott hozzám egy kártyát. Fogtam és visszacsúsztattam.
- Előbb vetném vonat elé magamat, mint hogy veled találkozzak. Most pedig húzz el vagy nagyon megjárod! - a srác pislogás nélkül meredt rám, majd se szó, se beszéd felállt és elment. Ekkor jött meg Sam is.
- Ez ki volt? - bökött a távolodó srác felé.
- Egy paraszt. - rántottam vállat, Sam meg csak elröhögte magát.
- Rád mászott? - ült le és kezdtünk el enni.
- Csak próbált. - haraptam a pizzámba.
- Nem azért, de szerintem adhattál volna esélyt ennek a srácnak. Ideje lenne már, nem?
- Sam, ne mááár! - nyögtem föl. - Teljesen jól megvagyok pasi nélkül és kész!
- De... - nem hagytam befejezni, közbeszóltam.
- Semmi de! - és ezzel le is zártam a témát, Sam meg nem erőltette, hisz ismer. - Egyébként, mitől voltál olyan boldog ma reggel? És 'csak úgy' tuti nem, mert te nem vagy olyan. - Sam kicsit elpirult és csak mosolygott, de nem mondott semmit.
- Jobb ha visszamegyünk, mert lejár a szünet. - Hmmm, kerüli a válasz adást, elpirul...tuti, hogy pasi van a dologban. De ezt majd később szedem ki belőle, ugyanis tényleg ideje visszamennünk.
Már délutánra nem voltak annyian. De Sam-nek korábban el kellett mennie, így kettő helyett is dolgozhattam volna. Éppen az előző vendég pénzét tettem a pénztárba és az utolsó vendéghez fordultam. Azonnal lefagyott a mosoly az arcomról, amikor megláttam az éttermi srácot.
- Mit adhatok? - kérdeztem unottan.
- Egy tejeskávét és téged, édes. - kacsintott.
- Az elsőt odaadhatom, a másodikról még csak nem is álmodhatsz. - feleltem unottan. - Milyen névre?
- Drake. - villantott rám egy mosolyt. Nem bánthatsz vendéget. Nem bánthatsz vendéget. Ismételgettem magamnak.
Elkezdtem csinálni. Háttal álltam neki, de még így is éreztem a tekintetét, ami szinte lyukat égetett a hátamba.
- Tessék. - nyújtottam át a poharat. - $2.50 lesz. - átnyújtotta a pénzt, én meg eltettem, majd hátramentem, mert mára lejárt a műszakom. Mire visszamentem, a srác még mindig ott volt. Próbáltam észrevétlenül elmenni mellette, de váratlanul megfogta a csuklóm és visszahúzott.
- Beszélhetnénk? - kérdezte, furcsán kedves hangsúllyal.
- Bocs, de nincs kedvem egy bunkóhoz, úgyhogy kihagyom. - mentem volna, de a szorítása nem engedett. - Elengednél?
- Kérlek, csak 1 percet adj. - a szemei is a könyörgéstől csillogtam. Kicsit meg is sajnáltam. Nagyot sóhajtottam, majd felé fordultam.
- Egy perc! Semmivel sem több. - szögeztem le. Leültem az asztalhoz, és csak vártam, hogy elkezdje.
- Először szeretnék bocsánatot kérni az étteremben történtekért. Egy köcsög voltam, tudom. - húzta el a száját.
- Én erősebb szavakra gondoltam. - eresztettem egy halvány mosolyt.
- Tudom, hogy nem forgathatom vissza az időt, de szeretnék egy új és jobb benyomást tenni. Szóval...uh, öm, eljönnél velem...mondjuk, moziba? - nézett rám. Őszintén, kicsit meglepett ezzel a kis visszahúzódásával. Talán tényleg nem olyan, mint akinek mutatta magát? Aztán eszembe is jutott az, amit Sam mondott. Hogy adhatnék neki egy esélyt. Már válaszoltam volna neki, de megelőzött. - Mielőtt még nemet mondanál, hagyj mondjam el neked, hogy nagyon kedves lánynak tűnsz és szeretnélek jobban megismerni.
- Nem is tudom.
- Ez most olyan, nem is tudom, hogy eljössz velem vagy nem is tudom, hogy koptass le?
- Nem is tudom hogy tudsz ilyen nyálas szövegeket összehordani.
- Pedig a lányok szeretik az ilyeneket. - nevetett fel.
- Nem mindegyik. - nevettem én is. - De akkor legyen, elmegyek veled. - mintha még a szeme is felcsillant volna, amint ezt kimondtam.
- Tényleg? Akkor majd hívlak vagy te engem és megbeszéljük. - csúsztatta elém a kis kártyát. Fogtam én is egy kis papírt és én is felírtam a sajátomat, majd átnyújtottam neki.
- Rendben, akkor majd találkozunk. - mosolyogtam, majd kiléptünk az kávézóból és elindultunk külön, az ellenkező irányba. Ki tudja, talán nem is lesz olyan rossz.

2014. július 28., hétfő

7.rész - Te követsz engem?

Sziasztok! Ennyi idő után, meg is hoztam az új részt! Sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok, de kellett már a szabadság:D Na, mindegy ez elég hosszú rész lett. Jó olvasást és várom a kommenteket:))
Anna xx.
 

Adam


 Reggel Tyler-rel megbeszéltük, hogy elmegyünk moziba. Fél kettő körül jött át hozzánk és deszkával mentünk el a moziba. Megvettük a jegyeket, de a film csak fél óra múlva kezdődött, ezért addig beültünk egy közeli kávézóba.
- Na és mi volt tegnap a lánnyal? - kérdeztem mosolyogva, holott volt sejtésem, hogy mi lett a vége.
- Háát, jól éreztük magunkat meg minden, de...
- Lekoptatott, ugye? - vágtam közbe röhögve.
- Ja, szerinte bunkó vagyok. - tette szét a kezeit. - Szerintem az volt a baja, hogy nem volt közös témánk se. Nem értem a csajokat. - sóhajtotta fáradtan. Nem értem mi baja, már megszokhatta volna. Tudni kell Tyler-ről, hogy nem valami szerencsés a lányok terén. Nem is tudom, miért!
- Ehhez inkább nem is mondok semmit. - sóhajtottam. - Mindjárt jövök. - állok fel, majd kimentem a mosdóba. Alig két percet lehettem ott, de amint visszamentem csak annyit láttam, hogy Ty egy csajtól kap egy pofont. a csaj sértődötten kisétált, legjobb haverom meg odajött hozzám.
- Hát ezt érdemlem? - kérdezte sértődötten.
- Ha ezt kaptad, akkor biztosan. - feleltem mosolyogva.
- Mit tudsz te a lányokról?
- Kicsivel többet, mint te.
- Tényleg, Chrystal jelentkezett már azóta?
- Nem, de most hogy mondod, mozi után felhívom. De jobb ha megyünk, 10 perc múlva kezdődik. - ittam meg a kávémat.
A film csak egy szokásos horror volt. A csajok, akik szerintem a barátjukkal jöttek, minden öldöklős résznél felsikítottak. Esküszöm, a film végére már fájt a fülem.
A végén megbeszéltük, hogy elmegyünk a deszkaparkba. 20 perc volt az odaút deszkával.
- Még mindig sípol a fülem a csajok sikításától. - 'panaszkodtam' a fülemet fogva.
- A csajod is mindig így sikít. - vetette oda, mire csúnyán néztem rá. Nem értem, mi bajuk van Chrystal-lal?
- Fogd be. - és elővettem a telefonomat és Őt tárcsáztam.
- Szia Adam. - szólt bele.
- Szia Chrysti. Milyen Párizsban?
- Olyan szupcsi, hogy azt el sem tudod képzelni. A szobám hatalmas, a sütik isteniek és a hely is gyönyörű... - és még áradozott egy csomó ideig.
- Hát, klassz lehet. - mondtam, amikor a mondandója végére ért.
- Az is, de figyelj most mennem kell. Bulizni megyünk. Szia. - és lerakta.
- Na, mi van? - kérdezte Ty. - Amúgy mi volt az a nagy csend?
- Ja, csak beszélt. - legyintettem. Csak nekem tűnt fel, hogy felőlem nem is kérdezett vagy hogy eddig nem is hívott? Mindegy.
- Hé, állj már meg! - kiáltott utánam. Észre sem vettem, hogy már meg is érkeztünk. Úgy tűnik Chrysti tényleg sokat beszélt. Gyorsan még eltettem a telefonom, aztán mielőtt felnézhettem volna, nekimentem valakinek. Mindketten elestünk és a fejünket fogtuk az ütközéstől. De amikor ránéztem, hogy bocsánatot kérjek, nagyon meglepődtem.

Holly


Ó, öcsém! A fejem sajog az ütközéstől. Azt hittem, hogy nincs annyi idióta, hogy nem figyel, miközben a deszkán megy. Jó, én sem figyeltem, de csak egy másodpercre néztem oldalra és már csak annyit éreztem, hogy neki mentem egy hülyének.
De amikor felültem, hogy jól kiosszam, nemcsak hogy a torkomon akadtak a szavak és csak elröhögtem magam.
- Ezt nem hiszem el. - nevettem továbbra is. - Te követsz engem! Valld be!
- Mi?! Nem, dehogy! - rázta a fejét hevesen, de közben nagyon is kerülte a tekintetem. Gondolom, a tegnapi miatt. Még én magam sem értem, hogy miért nem húzódtam el, vagy toltam el magamtól. Egyszerűen lefagytam és teljes sötétség lepte el az agyam. Ezt majd később meg kell beszélnem vele, négyszemközt.
- Akkor miért is esek le miattad a deszkáról, ha itt vagyunk? - próbáltam elérni, hogy rám nézzen és ez be is vált.
- Mert béna vagy. - jelentette ki, kerek perec. Az állam a földet súrolta.
- Kérem szépen...- azonban nem tudtam befejezni, mert megszakítottak.
- Jól vagy, haver? - gurult hozzánk, az a Tyler gyerek.
- Aha. - rántott vállat Adam és felállt, én is követtem a példáját. - Ja, Ty, ő egy barátom, Holly. Holly ő itt Tyler.
- Hello kislány. - villantott rám egy sexi mosolyt, amitől el kellett volna olvadnom, gondolom.
- Még egy 'kislány' és bemutatlak a betonnak. - vágtam rá, mire védekezően feltartotta a kezét.
- Bocs, akkor hello, örülök a találkozásnak. - nyújtott kezet, amit elfogadtam. Ekkor érkezett meg Sam, aki a hátamra ugrott és majdnem hátraestem. De csak majdnem.
- A víz nemsokára jön!! - mondta elég hangosan, amitől szinte megsüketültem.
- Először is: Nem kell kiabálni, mert megsüketülök. És másodszor: A víz lábakat növesztett, hogy ide fog jönni? - 'dobtam' le a hátamról.
- Aha, a pincér lábain. - vágta rá nevetve, mire én csak homlokon csaptam magam mosolyogva.
- Khm. - köhögött 'valaki' mögöttünk. Ja, a fiúkról majdnem megfeledkeztem.
- Bocs. Fiúk, ő itt a legjobb barátnőm, Sam. Sam, ők itt Adam és Tyler.
- Tudom. - nyújtotta rám a nyelvét. - Örülök, hogy találkoztunk. Holly már sokat beszélt rólad. - fordult Adam-hez, akinek rögtön egy önelégült mosolyra húzódott a szája.
- Igen?
- Nem! - vágtuk rá egyszerre Sam-mel.
- Ezt benézted, haver. - nevette ki kedvesen Ty a haverját.
- Rólad is hallottam néhány dolgot. - fordult most Tyler-höz barátosném.
- Nem hiszem, csak most találkoztunk. - vágta rá.
- Pedig reméltem, hogy beveszed. - 'szomorodott' el Sam. Látom, hamar megtalálta a közös hangot a fiúkkal.
- Itt rendelt vizet valaki? - ölelt át valaki hátulról és két üveg palackot tartott a szemem előtt.
- Isten vagy! - mondtam és elvettem az egyik üveget és szinte a felét ki is ittam.
- Mondj valami újat! - húzta ki magát büszkén. Én csak megforgattam a szemem.
- Végre már tesó! - sóhajtott fel Sam is és elvette az ő vizét. - Mi tartott eddig?
- Pár csaj nem engedett, amíg oda nem adhatták a számukat. - lóbált meg pár kis cetlit.
- De te persze, egyiket sem hívod el, mert foglalt vagy! - jelentettem ki. Tudjátok, Luke Sam ikertestvére és egyben a fiú legjobb barátom. Számomra olyan, mintha a 2. bátyám lenne én meg neki a 2. húga. És ez így van rendjén.
- Ne légy féltékeny édes. Tudtad mibe keveredsz bele, amikor belegyeztél. - ölelte át a vállam nevetve. Oh, említettem, hogy, ha kell, én játszom el a barátnőjét, ha egy csajt nem tud lekoptatni. Akkor nagyon megéri a lányok arcát látni, amikor megjelenek azzal a szöveggel, hogy: 'Helló édes'. De nem kell semmire gondolni, soha nem lesz köztünk több, mint barátság. - Ööö és ti kik vagytok? - nézett a fiúkra, akik eddig csak csöndben hallgatták a beszélgetésünket.
- Ja, tényleg. Luke ők itt Adam és Tyler. Fiúk, ők itt Luke.
- Tényleg, te vagy a Green Day-srác és a haverja. - mondta Luke, én meg csak a bordái közé vágtam. - Hé, ezt most miért?
- Csak. - mondtam egyszerűen. Igazából az is eléggé zavart, mert Adam egy ideje elég furán méreget minket Luke-kal.
- Na jó, vissza kell mennem, a csajok biztos hiányolják az a helyes fiút a büféből. - mondta Luke.
- Mi? Van helyes fiú a büfében? - néztem rögtön a büfé irányába. Persze tudom, hogy magáról beszélt, csak szerettem kicsit húzni az agyát. Ő is szerzett munkát a nyárra, csak ő a deszka park büféjében. Én is gondolkoztam ezen, de akkor 5 percet dolgoztam volna és több órás szünettel deszkáztam volna.
- Ha-ha. Vigyázzatok magatokra. Császtok. - intett, majd a deszkájával el is gurult.
- Oké és most mit csináljunk? - kérdeztem a srácoktól.
- Nekem el kell intéznem valamit, úgyhogy sajnos le kell lépnem. - kapta fel a deszkáját Sam.
- Nekem is. Tarthatok veled? - kérdezte Tyler.
- Felőlem. - rántotta meg a vállát mosolyogva barátnőm és el is gurultak ők is.
- És te? Meddig maradsz? - fordultam végül Adam-hez, aki csak a telefonját nyomkodta.
- Egy verseny? - vetette fel az ötletet, mire én bólintottam.

Adam

Bartája van? Ez most komoly? És ez engem miért is zavar? Nekem úgyis barátnőm van, akit szeretek, de nem értem, miért is gondolkodom ezen, hisz alig pár napja ismerem Holly-t és csak egy barát. De azért, tényleg fáj egy kicsit és nem is tudom miért.
Felvetettem az ötletet, hogy versenyezzünk, amiben tuti, hogy símán nyerek, de legalább nem unatkozunk. Bár elismerem, hogy elég kemény ellenfélnek bizonyult lány létéhez képest.
- Na, milyen érzés kikapni egy lánytól? - kérdezte a végén, amikor leültünk egy kicsit pihenni.
- Nem is nyertél. - vágtam hozzá duzzogva. - Egyezzünk meg döntetlenben. - alkudoztam.
- Félsz, hogy árt az imidzsednek, hogy egy lány levert téged? - nevetett.
- Nem vertél meg, csak...csaltál.
- Na, akkor magadra hagylak, hogy tovább duzzogj. Plusz, holnap munka. Szia. - intett, majd el is ment ő is. Egyszer csak éreztem, hogy rezeg a telefonom.
'Akkor is én nyertem!:D H' - írta. Na, ez kedves.

2014. július 17., csütörtök

6.rész - Ijesztő múlt, de elmúlt

Sziasztok! Itt az új rész, ami remélem tetszeni fog:) Véleményeket továbbra is várom, ne fogjátok vissza magatokat:D Szeretném még azt mondani, hogy szombaton elutazok és csak 1 hét múlva jövök vissza, úgyhogy az új részre kicsit tovább kell várni, sajnálom. De amint hazaértem, hozom is, amilyen hamar csak tudom, mert már félig kész is van! Remélem megértitek:)) De addig is jó olvasást, Anna xx.
P.S. Szeretném megköszönni, hogy +1 feliratkozót:) Remélem lesznek még egy páran:))
 

Holly


Egy kicsit megrémített a kérdés, pedig nem kellett volna. Igaz, már 11 éve történt, de csak 5 éves voltam és akkor is ijesztő élmény volt, de ha most visszagondolok rá, akkor is kiráz a hideg.
Adam érdeklődve figyelte az arcom és várta a választ.
- Háát... - kezdtem. - ez nem valami szép emlékem és az sem tetszik, hogy még mindig rajtam ülsz. - néztem rá kicsit haragosan, mire eresztett egy halvány mosolyt és leszállt rólam, majd mellém feküdt. 
- Szerinted nekem jó volt, hogy a trambulintól féltem? - mosolyodott el kínosan. - És azt mondtad, hogy elmondod. - nézett rám.
- Hát jó. - sóhajtottam és az ég felé fordítottam a tekintetem. - 5 évesen, amikor már gurulni tudtam esés nélkül, el akartam menni a játszótérre. De mivel a bátyám aludt és a fejembe véste, hogy soha ne ébresszem fel, ezért fogtam a deszkámat, de a védőfelszerelést nem és elindultam. Mivel közel laktunk a játszótérhez, azt hittem, hogy nem eshet bajom. De amikor már majdnem ott voltam, valami belement a kerek közé, ami szerintem egy kavics volt és elestem. Pont az útra, egy kocsi elé!
- Hé, ne sírj! - kérte. Nem is vettem észre, csak mikor megtöröltem az arcom. - És utána mi történt? Persze, ha nem bánod.
- Nem. - szipogtam. - A kocsi áthajtott a térdemen. Kórházba szállítottak és hívták a szüleimet. Az orvosok szerint, a térdem több helyen is eltört és csak műtéttel tudták helyre hozni. Emlékszem, a műtét előtt megesküdtem Mike-nak, hogy soha többé nem állok deszkára. De ő nem hagyta, hogy feladjam, végig ott volt mellettem és bátorított. - még több könny szökött a szemembe az emlékre, de nem engedtem őket szabadon.
- Fuh. - Adam csak ennyit tudott mondani. - És teljesen egyedül álltál deszkára...újra?
- Persze, hogy nem. Mike mindig ott volt velem és fogott, ameddig már nem féltem egyedül menni.
- És a szüleid nem aggódtak?
- Az elején igen, de tudták, hogy nem tilthatják meg. Támogatnak, amíg vigyázok is magamra. 
- És mi van a térdeddel? - kérdezte óvatosan.
- Hosszú hónapok után lett már olyan, mint azelőtt. De a műtétről maradt egy kis heg a térdemen, ami mindig emlékeztet arra, hogy soha ne adjam fel. 
- Holly - nézett a szemembe. - Még nem találkoztam olyan lánnyal, mint te. - enyhén zavarba jöttem a szavaitól.
- Ugyan. - legyintettem. - Biztos van még pár ilyen lány.
- Ja, biztos. - mondta halkan.
- És veled mi történt, hogy egy ilyen dologtól féltél. - csapkodtam meg az alattunk lévő trambulint. 
- Az...hosszú. - nézett az égre.
- Van időm, mielőtt indulunk. Szóval? - húztam föl érdeklődve a szemöldököm. Én elmondtam, most ő jön!

Adam


Tudtam, hogy majd nekem is el kell mesélnem, mégis eléggé megijesztett a kérdés. De mivel Holly is elmesélte a számára sem szép emléket, most nekem kell. Nagyot sóhajtottam, majd belekezdtem a nem túl szép emlékembe.
- 5 éves koromban történt. Tylerékkel mentünk nyaralni és ott volt egy ilyen ugráló park féleség. Mindenféle erősségű trambulinnal. Az egyik nap, Tylerrel felmásztunk a legnagyobbra és 'legerősebbre'... - becsuktam a szemem és agylevegőt vettem. - de, nem tudom, valahogy elestem, közel a széléhez. És Ty pont akkor ugrott egyet, csak annyit éreztem, hogy 'felrepülök' és a betonra esek. A gerincemet és a fejemet is bevertem. A dolgozók a mentőket, Ty anyáékat hívta. Mielőtt betettek a mentőautóba, még láttam anya és apa aggódó arcát, de aztán mindent elsötétült. De aztán amikor felébredtem a kórházban, sokkal jobban éreztem magam. - próbáltam mosolyt erőltetni magamra, ami nem jött össze.
- Hogy...mi történt? - kérdezte zavarodottan.
- Anyáék később elmondták, hogy... - folyamatosan az eget néztem. - kómába estem. 3 hónapra!
- Az esés miatt?
- Igen, az orvosok szerint, a kóma mentett meg a tartós agykárosodástól. - húztam el a szám.
- És a gerinced?
- A kóma után fél évig kezelésekre jártam, majd újabb fél évre gyógykezelésekre és úszni jártam. Jó kis gyerekkor, mi? - nevettem fel keserűen. - Ezután egy trambulin közelébe se mentem.
- És ez mikor történt?
- Úgy 11 évvel ezelőtt.
- Hát, hamar szembeszálltál vele. - mosolyodott el halványan.
- Tudom, a szüleim mindig azt mondták, ha készen állok próbáljam meg.
- A barátnőd sosem segített? - ráncolta a szemöldökét.
- Igazából nem is tud róla. Meg gyerekesnek tartja az ilyeneket. - mutattam a trambulinra.
- Ja, ő minden jó dolgot gyerekesnek tart. - forgatta a szemét.
- Hé, ezt már megbeszéltük!
- Tudom, csak...á, mindegy. - legyintett. Ezután csend telepedett közénk és csak egymás szemébe néztünk. A pillanat, olyan... gyengéd volt. A szemem többször is lekalandozott a szájára, önkéntelenül is.Nem tudom hogy vagy miért, de lassan felé kezdtem hajolni, és ő se húzódott el. A szánk már súrolta egymást és...
- Holly, gyere, indulunk! - hallottuk meg Mrs East hangját, mire rögtön elhúzódtunk egymástól és Holly felpattant.
- Megyek! - indult el feléjük, de még hátrafordult. - Szia Adam, majd még beszélünk. - és elment. Én csak a tenyerembe temettem az arcom. Mit művelek? Van barátnőm, akit szeretek és Holly-t is csak pár napja ismerem! Ezt sürgősen el kell felejtenem!
Holly-ék elmentek, mi rendet tettünk, leraktam Suzy-t aludni és fáradtan én is bedőltem az ágyba.