10.rész - Deszkára föl!

Sziasztok! Hát, meg is hoztam az új részt! Remélem tetszeni fog, mert én úgy érzem, hogy nem lett valami jó:/ De ezt döntsétek el ti!;) Komikat várom!:D

Jó olvasást, Anna xx.

 

Holly

Mindig is imádtam szörfözni. A hűs vizet a bőrömön és a végtelen kékséget. Jó, nem ragozom, szeretek szörfözni és kész. Adam-mel, mint legtöbbször, most is versenyeztünk. Nem törődtem semmivel, kizártam mindent magam körül és csak élveztem. Emlékeztek a Vigyázz, kész, szörf című filmre, amikor Nagy Z arról magyaráz, hogy nincs is jobb, mint a tölcsérben lenni. Na, tudom, hogy miről beszélt, mert nincs is ennél jobb élmény.
A szememmel Adam-et kerestek, de sehol sem találtam. Na, ha visszament és tovább gubbaszt a szobájában, esküszöm, megfojtom az egyik párnájával!
Egyszer csak két kart éreztem meg a derekamon és csak annyit éreztem, hogy valakivel együtt a vízbe landolok. A víz kellemesen hűvös volt, de egy valamit nem értettem. Még pedig az idegen kezek alatt a bőröm mégis...bizsergett. Nem is értem mitől. Lehet, hogy csak nagyon megijedtem. Nem?
Amikor visszaérkeztünk a felszínre, megfordultam, hogy jól kiosszam a támadóm. Adam a haját simította hátra, ami a víztől a szemébe lógott.
- De hülye vagy. - kezdtem el a vizet csapkodni rá. - Ezt minek csináltad?
- Nyertem! - fogta le a kezemet és...hirtelen lenyomott a víz alá. Prüszkölve jöttem vissza a felszínre, míg a jómadár csak rajtam röhögött. Jó volt nézni, hogy újra nevet, de az hogy rajtam, azt nem tűrhettem!
- Szerinted ez vicces? - tettetem sértődöttet.
- Igen. - nevettet még mindig. Egyszer csak gondoltam egyet és felugrottam a hátára. - Kényelmes? - nézett hátra félig.
- Aha. - mosolyogtam. Elkezdett ugrálni meg mindent megpróbált, hogy ledobjon magáról, de én erősen kapaszkodtam, így be kellett látnia, hogy semmi eséllyel nem tud le dobni a hátáról. Pár perc után, amíg így álltunk, már meguntam és - nem tudom pontosan hogyan - kigáncsoltam Adam-et és a vízbe nyomtam. Ugyanúgy jött föl, mint én és én ugyanúgy nevettem rajta.
- Jól van, én most megyek is! - 'sértődött' meg, majd megfogta a deszkáját és a cuccainkhoz vette az irányt.
- Ne csináld már! - értem utol nevetve, de ekkor azt hallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja.
- Holly!! - a hang irányába fordultam és megláttam azt a személyt, akire egyáltalán nem számítottam.

Adam

Holly-val egyszerre én is a hang irányába kaptam a tekintetem. Egy sötét hajú, kissé barna bőrű, tetkós srác tartott felénk és megállt Holly előtt, sőt...

- Jó újra látni. - ölelte meg(!!) - Ugye még áll a holnap? - távolodott el tőle, de még mindig tartotta a derekánál. Nem is tudom miért, de Holly-t el akartam húzni és behúzni ennek a gyereknek.

- Persze. - nevetett Holly. Várjunk, hova megy ezzel? Nem azzal a Luke gyerekkel jár?

- Akkor jó, mert a múltkorit is nagyon élveztem. - kacsintott rá. Vetett rám egy pillantást, majd újra visszatért Rá. - Akkor holnap. Szia. - aztán...aztán hozzáhajolt és megcsókolta!!

- Oké, csá. - mondtam eléggé bunkón, mint terveztem. A srác még egy utolsó pillantást vetett rám, majd elment. 

- Ez mi volt? - fordult felém Holly mérgesen. Még ő van kiakadva?

- Ezt én is kérdezhetném. - fontam keresztbe a karom és álltam a tekintetét. - Ki volt ez?
- Egy srác, oké? A kávézóban találkoztunk, kedden moziztunk és...
- Szóval randiztatok? - ezt nem hiszem el, nem hittem volna, hogy Holly olyan, mint... - És ezt mikor akartad elmondani?
- Egy mozi volt nem igaz! - fújtatott. - Különben is, miért veszekszünk ezen? Úgy csinálsz, mintha valami rosszat csináltam volna! - nagyot sóhajtott, majd újra megszólalt, sokkal nyugodtabban.
- Figyelj Adam, nem tudom, hogy most mi van veled, de akkor jobb ha most megyek. - szedte össze a cuccait és visszavette a ruháját. - Remélem tényleg visszajön az az Adam, akit én ismertem. - és ezzel elment.
Én is inkább hazamentem. Otthon még nem volt senki, aminek most felettébb örültem. A szobámban, a zenét hallgatva jöttem rá, hogy pontosan, mi is történt. Ha lehet, ettől még rosszabbul éreztem magam, mert Holly-t bántottam meg. És ez sokkal rosszabbul esett, mint bármi más.