9.rész - Segítek kimozdulni

Sziasztok! Most egy kicsit hamarabb tudtam hozni a részt. Elég hosszú lett, remélem tetszeni fog;) Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a 'Szereplők' menüpontban frissítettem egy személyt!

Na, többet nem is beszélek! Jó olvasást, Anna xx.

Írjatok komit!

 

Adam

Ezt nem hiszem el!! Hogy hagyhattam, hogy átverjen az a ribanc?? Soha többé nem akarom látni, azt az agyonplasztikázott és sminkelt képét!! Na, ha szeretnétek, elmondom, hogy miért is akadtam ki.

*2 nappal korábban*

Hétfő reggel apa azzal fogadott, hogy el kell mennie Párizsba egy megbeszélés miatt. Szívesen elkísértem, mert egyrészt szeretek utazni, másrészt meglátogathatom Chrystal-t is.
- És hány napra megyünk? - kérdeztem, hogy úgy tudjam az időt beosztani.
- 2 napra. - felelt. - 4-kor indulunk, úgyhogy most menj és pakolj be. - Bólintottam, majd felmentem és bepakoltam, aztán az indulásig Suzy-ra vigyáztam. 
Párizsba a Green Day magángépével mentünk. Apáék beszélgettek és röhögtek. Az elején én is, de aztán betettem a fülesemet és az ablakon kibámulva élveztem az utazást. Késő este értünk Párizsba - időeltolódás - ezért úgy gondoltam, hogy majd reggel fogom meglátogatni Chrysalt. Nem lesz nehéz, mert ugyanabban a hotelben szállt meg, mint mi, csak ő az elnöki lakosztályban, míg mi 3 egyszerűben.
Reggel apáék a megbeszélésre mentek, míg én a barátnőmhöz. Felmentem a 12. emeletre, ahol a lakosztály volt és bekopogtam. Furcsa mód, nem nyitottak ajtót, pedig még indulás előtt hívtam és elmondta, hogy ma nem lesz semmi bemutatója, ezért marad és kiélvezi a szoba adta kényeztetést.
Rátettem a kezem a kilincsre és lenyomtam. Szerencsére nyitva volt. Lassan beléptem a szobába, de senki nem volt ott itt, azt leszámítva, hogy halk zene szűrődött ki az egyik hajtón. Odasétáltam és benyitottam. Az állam a földet súrolta, amikor megláttam a BARÁTNŐMET egy hátra nyalt hajú francia fricsurral.
- Chrystal! - mondtam dühvel a hangomban. Chrysti meg elhúzódott a srác szájától, amire nagyban rátapadt. - Ezt mégis hogy a francba tehetted??!!
- Adam, te meg mi a fészkes fenét keresel itt?? - és ez csak a tisztább verzió amit mondott, de a legfontosabb az, hogy amikor végre rám nézett, a szeméből semmi megbánás vagy bűntudat, hanem düh és utálat áradt. 
- Az most nem mindegy? Inkább az a kérdés, hogy te mit csinálsz ezzel a...francia bábuval. - mutattam az ágyon fekvő srácra, aki még mindig csak vigyorogva figyelt minket. Gondolom nem is érti, amit mondunk. - Tudtommal velem jársz vagy nem? - fontam keresztbe a karom és nagy erőfeszítésbe telt, hogy ne kezdjek tőrni-zúzni.
- Tudod Adam, ez nagyon egyszerű magyarázat. - kezdte Chrystal. - Most, hogy végre felfigyeltek rám, ezért már nem kell veled mutatkoznom. Mellesleg ciki és unalmas vagy. Mindig is azt csináltuk, amit te akartál...
- Vagyis a vásárlás, amikor egy vagyont költöttem rád és még tegyük hozzá, hogy nekem köszönheted a 'népszerűségedet' - formáltam idézőjeleket a kezemmel.
 - Oh, igen, ezt sem volt nehéz megcsinálni. Az ügynököm szerint ki kellett használni egy hírességnek a népszerűségét és te olyan kis naiv és szerencsétlen voltál, ezért nem volt nehéz dolgom. Csak el kellett játszanom, hogy kedvellek, vagy az aduászt, a 'szeretlek'-et és már kész, a tenyeremből ettél. - egyre jobban ment fel bennem a pumpa. Miért nem vettem észre?? Annyi árulkodó jel volt, és anyáék és Ty is mindig ezt magyarázta, de engem elvakított valami, ami szerelem biztos nem volt. És Holly, ő is. Már az első találkozásunkkor elmondta a véleményét, de én csak kiálltam a 'barátnőm' mellett. Úristen, mindjárt hányak, ha csak eszembe jut, hogy közöm volt ehhez a kétszínű ribanchoz.
- Tudod, nem is értem, hogy tetszhettél, hiszen semmi igazi nincs rajtad és ez a sok smink, amitől 50 évesnek is elmehetnél. - néztem rajta végig és még öklendeztem is a hatás kedvéért.
- Nem beszélhetsz így velem! - sikított fel olyan magas hangom, hogy azt hittem kitörnek az üvegek.
- De te igen? - emeltem fel a hangom, de rögtön vissza is vettem. - Tudod mit? Nem akarok több időt rád pazarolni, ezért jobb ha kimondom, hogy vége, még ha nem is volt köztünk semmi. És már most sajnálok mindenkit, aki csak szóba elegyedik veled. - és ezzel ki is mentem. Lehet, hogy most dühöngeni fog, de engem kicsit sem érdekel. Részemről, soha nem is létezett.

*Most*

Tehát ez történt Párizsban. Elég gáz, mi? Az biztos, hogy egy ideig nem akarok barátnőt, inkább egy jó nagyot akarok bulizni és mást nem. Bár egy ideje még csak ki sem léptem a szobám ajtaján, csak ha éhes voltam.
Ma már csütörtök van, de még mindig nem csinálok semmit, csak az ágyamon ülök és a gitáromon játszok. Egyszer csak kopogtak az ajtón.
- Nem kérek semmit anya. És jól vagyok. - válaszoltam automatikusan. Hallottam ahogy nyitódik az ajtó, de még mindig nem néztem fel. Egyszer csak...
- Meglepi! - kiáltotta valaki, majd csak annyit éreztem, hogy mellém ugrik. Ijedtemben elejtettem a gitárt, én meg leestem az ágyról. Ez van, ha az ágy szélén ülsz. Érdeklődve pillantottam fel, hogy megtudjam, ki is a 'támadóm'.
- Holly? Mit csinálsz itt? - ültem vissza az ágyra és felvettem a gitárt. Szerencsére nem lett komoly baja. 
- Segítek kimozdulni! - válaszolt mosolyogva, majd felállt és a karomnál próbált engem is felhúzni. - Na, gyere már! - húzott még egy nagyot de mindhiába. Helyette én fogtam meg a karját és rántottam magam mellé.
- Most egyedül akarok lenni. - mondtam.
- Figyelj, nem tudom, hogy mi történt, de egy olyan lány miatt nem éri meg így bezárkózni. - mutatott körbe. - Amúgy is, mikor szellőztettél utoljára? Büdös van. - fintorodott el, majd az ablakhoz érve kinyitotta azt. 
- Tudom, de...annyira hülyének érzem magam! - vágtam egy párnát a szekrénynek és fel-alá kezdtem járkálni a szobában. Holly megfogta a vállam és próbált lenyugtatni.
- Na, jó! Hol van az az Adam, akit én megismertem? Mert te csak itt ülsz és sajnáltatod magad. Ezzel csak azt éred el, hogy annak a libának igaza volt. De ha te ezt akarod, akkor legyen! Én elmentem! - és csak becsapta maga mögött az ajtót. Csak most jutott el a tudatomig, hogy mit is mondott, és sajnos be kell látnom, hogy igaza van. Nem lehetek vesztes és csak Chrystal-nak lenne igaza és azt nem akarom.
Gyorsan lementem, amikor Holly már ment ki az ajtón.
- Várj! - visszafordult. - Hova megyünk? - csak szélesen elmosolyodott.
- Szörfözni. Gyerünk, öltözz át és megyünk a partra! - rekordsebességgel felmentem, átöltöztem és mehettünk is. Anyáék nincsenek itthon és Suzy-t is vitték, az 'állapotom' miatt. Felkaptam a deszkám és Holly is hozta az övét, mehettünk is. Szerencsére nem volt olyan messze a part, olyan 10 perc volt csak. Eközben elmeséltem Holly-nak ezt a Chrysal-os dolgot.
- És komolyan azt mondtad neki, hogy 50  évesnek néz ki? - nevetett. - Ez hogy nem jutott nekem eszembe?
- Én magam sem tudom. - eresztettem egy halvány mosolyt. Közben meg is érkeztünk a partra. - Akkor megyünk? - vettem le a pólóm. Holly tekintete kicsit tovább maradt rajtam, mint kellett volna.
- Tetszik? - kérdeztem egy elégedett vigyorral.
- Hülye. - vágta rá és elfordult. Ezt igennek vettem. De aztán Holly is bikinire vetkőzött.

Na, akkor meg nekem maradt rajta a tekintetem. Még azon se csodálkoznék, ha kiesne a szemem a helyéről. Most ő mosolyodott el.
- Mit nézel? - mosolygott.
- S-s-semmit. - bakker, mi van velem? - Akkor me-megyünk?
- Verseny?
- Ha veszteni akarsz. - rántottam vállat. Ez az, ez már én vagyok!
- Kihívás elfogadva. - nevetett fel és rohant a tengerbe, én meg utána, csak kicsit távolról. Meg kell hagyni, tetszett a látvány...Na jó, hagyd abba, Adam!