7.rész - Te követsz engem?

Sziasztok! Ennyi idő után, meg is hoztam az új részt! Sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok, de kellett már a szabadság:D Na, mindegy ez elég hosszú rész lett. Jó olvasást és várom a kommenteket:))

Anna xx.

 

Adam

 Reggel Tyler-rel megbeszéltük, hogy elmegyünk moziba. Fél kettő körül jött át hozzánk és deszkával mentünk el a moziba. Megvettük a jegyeket, de a film csak fél óra múlva kezdődött, ezért addig beültünk egy közeli kávézóba.
- Na és mi volt tegnap a lánnyal? - kérdeztem mosolyogva, holott volt sejtésem, hogy mi lett a vége.
- Háát, jól éreztük magunkat meg minden, de...
- Lekoptatott, ugye? - vágtam közbe röhögve.
- Ja, szerinte bunkó vagyok. - tette szét a kezeit. - Szerintem az volt a baja, hogy nem volt közös témánk se. Nem értem a csajokat. - sóhajtotta fáradtan. Nem értem mi baja, már megszokhatta volna. Tudni kell Tyler-ről, hogy nem valami szerencsés a lányok terén. Nem is tudom, miért!
- Ehhez inkább nem is mondok semmit. - sóhajtottam. - Mindjárt jövök. - állok fel, majd kimentem a mosdóba. Alig két percet lehettem ott, de amint visszamentem csak annyit láttam, hogy Ty egy csajtól kap egy pofont. a csaj sértődötten kisétált, legjobb haverom meg odajött hozzám.
- Hát ezt érdemlem? - kérdezte sértődötten.
- Ha ezt kaptad, akkor biztosan. - feleltem mosolyogva.
- Mit tudsz te a lányokról?
- Kicsivel többet, mint te.
- Tényleg, Chrystal jelentkezett már azóta?
- Nem, de most hogy mondod, mozi után felhívom. De jobb ha megyünk, 10 perc múlva kezdődik. - ittam meg a kávémat.
A film csak egy szokásos horror volt. A csajok, akik szerintem a barátjukkal jöttek, minden öldöklős résznél felsikítottak. Esküszöm, a film végére már fájt a fülem.
A végén megbeszéltük, hogy elmegyünk a deszkaparkba. 20 perc volt az odaút deszkával.
- Még mindig sípol a fülem a csajok sikításától. - 'panaszkodtam' a fülemet fogva.
- A csajod is mindig így sikít. - vetette oda, mire csúnyán néztem rá. Nem értem, mi bajuk van Chrystal-lal?
- Fogd be. - és elővettem a telefonomat és Őt tárcsáztam.
- Szia Adam. - szólt bele.
- Szia Chrysti. Milyen Párizsban?
- Olyan szupcsi, hogy azt el sem tudod képzelni. A szobám hatalmas, a sütik isteniek és a hely is gyönyörű... - és még áradozott egy csomó ideig.
- Hát, klassz lehet. - mondtam, amikor a mondandója végére ért.
- Az is, de figyelj most mennem kell. Bulizni megyünk. Szia. - és lerakta.
- Na, mi van? - kérdezte Ty. - Amúgy mi volt az a nagy csend?
- Ja, csak beszélt. - legyintettem. Csak nekem tűnt fel, hogy felőlem nem is kérdezett vagy hogy eddig nem is hívott? Mindegy.
- Hé, állj már meg! - kiáltott utánam. Észre sem vettem, hogy már meg is érkeztünk. Úgy tűnik Chrysti tényleg sokat beszélt. Gyorsan még eltettem a telefonom, aztán mielőtt felnézhettem volna, nekimentem valakinek. Mindketten elestünk és a fejünket fogtuk az ütközéstől. De amikor ránéztem, hogy bocsánatot kérjek, nagyon meglepődtem.

Holly

Ó, öcsém! A fejem sajog az ütközéstől. Azt hittem, hogy nincs annyi idióta, hogy nem figyel, miközben a deszkán megy. Jó, én sem figyeltem, de csak egy másodpercre néztem oldalra és már csak annyit éreztem, hogy neki mentem egy hülyének.

De amikor felültem, hogy jól kiosszam, nemcsak hogy a torkomon akadtak a szavak és csak elröhögtem magam.

- Ezt nem hiszem el. - nevettem továbbra is. - Te követsz engem! Valld be!

- Mi?! Nem, dehogy! - rázta a fejét hevesen, de közben nagyon is kerülte a tekintetem. Gondolom, a tegnapi miatt. Még én magam sem értem, hogy miért nem húzódtam el, vagy toltam el magamtól. Egyszerűen lefagytam és teljes sötétség lepte el az agyam. Ezt majd később meg kell beszélnem vele, négyszemközt.

- Akkor miért is esek le miattad a deszkáról, ha itt vagyunk? - próbáltam elérni, hogy rám nézzen és ez be is vált.

- Mert béna vagy. - jelentette ki, kerek perec. Az állam a földet súrolta.

- Kérem szépen...- azonban nem tudtam befejezni, mert megszakítottak.

- Jól vagy, haver? - gurult hozzánk, az a Tyler gyerek.

- Aha. - rántott vállat Adam és felállt, én is követtem a példáját. - Ja, Ty, ő egy barátom, Holly. Holly ő itt Tyler.

- Hello kislány. - villantott rám egy sexi mosolyt, amitől el kellett volna olvadnom, gondolom.

- Még egy 'kislány' és bemutatlak a betonnak. - vágtam rá, mire védekezően feltartotta a kezét.

- Bocs, akkor hello, örülök a találkozásnak. - nyújtott kezet, amit elfogadtam. Ekkor érkezett meg Sam, aki a hátamra ugrott és majdnem hátraestem. De csak majdnem.
- A víz nemsokára jön!! - mondta elég hangosan, amitől szinte megsüketültem.
- Először is: Nem kell kiabálni, mert megsüketülök. És másodszor: A víz lábakat növesztett, hogy ide fog jönni? - 'dobtam' le a hátamról.
- Aha, a pincér lábain. - vágta rá nevetve, mire én csak homlokon csaptam magam mosolyogva.
- Khm. - köhögött 'valaki' mögöttünk. Ja, a fiúkról majdnem megfeledkeztem.
- Bocs. Fiúk, ő itt a legjobb barátnőm, Sam. Sam, ők itt Adam és Tyler.
- Tudom. - nyújtotta rám a nyelvét. - Örülök, hogy találkoztunk. Holly már sokat beszélt rólad. - fordult Adam-hez, akinek rögtön egy önelégült mosolyra húzódott a szája.
- Igen?
- Nem! - vágtuk rá egyszerre Sam-mel.
- Ezt benézted, haver. - nevette ki kedvesen Ty a haverját.
- Rólad is hallottam néhány dolgot. - fordult most Tyler-höz barátosném.
- Nem hiszem, csak most találkoztunk. - vágta rá.
- Pedig reméltem, hogy beveszed. - 'szomorodott' el Sam. Látom, hamar megtalálta a közös hangot a fiúkkal.
- Itt rendelt vizet valaki? - ölelt át valaki hátulról és két üveg palackot tartott a szemem előtt.
- Isten vagy! - mondtam és elvettem az egyik üveget és szinte a felét ki is ittam.
- Mondj valami újat! - húzta ki magát büszkén. Én csak megforgattam a szemem.
- Végre már tesó! - sóhajtott fel Sam is és elvette az ő vizét. - Mi tartott eddig?
- Pár csaj nem engedett, amíg oda nem adhatták a számukat. - lóbált meg pár kis cetlit.
- De te persze, egyiket sem hívod el, mert foglalt vagy! - jelentettem ki. Tudjátok, Luke Sam ikertestvére és egyben a fiú legjobb barátom. Számomra olyan, mintha a 2. bátyám lenne én meg neki a 2. húga. És ez így van rendjén.
- Ne légy féltékeny édes. Tudtad mibe keveredsz bele, amikor belegyeztél. - ölelte át a vállam nevetve. Oh, említettem, hogy, ha kell, én játszom el a barátnőjét, ha egy csajt nem tud lekoptatni. Akkor nagyon megéri a lányok arcát látni, amikor megjelenek azzal a szöveggel, hogy: 'Helló édes'. De nem kell semmire gondolni, soha nem lesz köztünk több, mint barátság. - Ööö és ti kik vagytok? - nézett a fiúkra, akik eddig csak csöndben hallgatták a beszélgetésünket.
- Ja, tényleg. Luke ők itt Adam és Tyler. Fiúk, ők itt Luke.
- Tényleg, te vagy a Green Day-srác és a haverja. - mondta Luke, én meg csak a bordái közé vágtam. - Hé, ezt most miért?
- Csak. - mondtam egyszerűen. Igazából az is eléggé zavart, mert Adam egy ideje elég furán méreget minket Luke-kal.
- Na jó, vissza kell mennem, a csajok biztos hiányolják az a helyes fiút a büféből. - mondta Luke.
- Mi? Van helyes fiú a büfében? - néztem rögtön a büfé irányába. Persze tudom, hogy magáról beszélt, csak szerettem kicsit húzni az agyát. Ő is szerzett munkát a nyárra, csak ő a deszka park büféjében. Én is gondolkoztam ezen, de akkor 5 percet dolgoztam volna és több órás szünettel deszkáztam volna.
- Ha-ha. Vigyázzatok magatokra. Császtok. - intett, majd a deszkájával el is gurult.
- Oké és most mit csináljunk? - kérdeztem a srácoktól.
- Nekem el kell intéznem valamit, úgyhogy sajnos le kell lépnem. - kapta fel a deszkáját Sam.
- Nekem is. Tarthatok veled? - kérdezte Tyler.
- Felőlem. - rántotta meg a vállát mosolyogva barátnőm és el is gurultak ők is.
- És te? Meddig maradsz? - fordultam végül Adam-hez, aki csak a telefonját nyomkodta.
- Egy verseny? - vetette fel az ötletet, mire én bólintottam.

Adam

Bartája van? Ez most komoly? És ez engem miért is zavar? Nekem úgyis barátnőm van, akit szeretek, de nem értem, miért is gondolkodom ezen, hisz alig pár napja ismerem Holly-t és csak egy barát. De azért, tényleg fáj egy kicsit és nem is tudom miért.

Felvetettem az ötletet, hogy versenyezzünk, amiben tuti, hogy símán nyerek, de legalább nem unatkozunk. Bár elismerem, hogy elég kemény ellenfélnek bizonyult lány létéhez képest.

- Na, milyen érzés kikapni egy lánytól? - kérdezte a végén, amikor leültünk egy kicsit pihenni.

- Nem is nyertél. - vágtam hozzá duzzogva. - Egyezzünk meg döntetlenben. - alkudoztam.

- Félsz, hogy árt az imidzsednek, hogy egy lány levert téged? - nevetett.

- Nem vertél meg, csak...csaltál.

- Na, akkor magadra hagylak, hogy tovább duzzogj. Plusz, holnap munka. Szia. - intett, majd el is ment ő is. Egyszer csak éreztem, hogy rezeg a telefonom.

'Akkor is én nyertem!:D H' - írta. Na, ez kedves.