8.rész - Eljönnél velem moziba?

Sziasztok!! Na, újabb résszel jelentkezem! Remélem elnyeri a tetszéseteket;) Véleményeket várok! Jó olvasást, Anna xx.

 

Holly

Hétfő reggel a telefonom ébresztője keltett. Fáradtan és morgolódva kikászálódtam az ágyból, hogy elkészüljek, majd a deszkámra pattanva el is indultam.
A kávézó előtt Sam várakozott. Csak velem ellentétben, ő majd kicsattant az energiától.
- Na jó, mennyi energiaitalt ittál te ma reggel? - kérdeztem. - És a legfontosabb kérdés: Nekem miért nem hagytál?
- Tudod Holly, ma egyáltalán nem is ittam energiaitalt. Csak, nem is tudom, jó kedvem van. - rántott vállat. Egy darabig még fürkésztem az arcát. Itt valami más is van a háttérben. Ezt még kiszedem belőle!
- Gyere, menjünk. - amint beléptünk, azonnal minden szempár ránk szegeződött. Jobban mondva, inkább rám. Jaj ne már! Az, ha leöntesz pár fotóst, te is 'híresség' leszel? Nem is foglalkozva a kíváncsi szempárokkal, Sam-mel hátramentünk és felvettük a munkához szükséges kötényt és sapkát. Kezdtünk volna dolgozni, amikor megjelent a Főnök.
Holly, egy percre! - kiáltotta nekem. Sam bátorítóan rám mosolygott és ment dolgozni, míg én visszafordultam.
- Igen Főnök? - varázsoltam egy 'bármit is csináltam, sajnálom' mosolyt az arcomra.
- Szeretném tisztázni, a múltkori incidenst. - Hogy tudtam, hogy ezt akarja!!! - Remélem nem szándékozik újra elkövetni. - nem is értem mi baja ennek. A múltkori kis 'műsor' után ma még többen is jöttek el, mint a múlt héten összesen.
- Nem, nem szándékozok. - ráztam a fejem, és amennyire tudtam, olyan 'bűnbánóan' néztem rá. - És nagyon sajnálom, ha gondot okoztam.
- Sajnálhatja is! Tudja mennyibe kerültek a citromok, amikből a limonádék készültek? És a nagy ragacsos tócsáról ne is beszéljünk, hogy mennyi mosószer kellett hozzá! - gondolom mennyi kupaknyi kellett. A legjobb, hogy milyen smucig egy főnökkel áldott meg a sors! - gondoltam magamban.
- Megígérhetem, hogy több ilyen nem is lesz. De ha nem bánja, mennék dolgozni.
- Rendben. - rögtön be is álltam. Észre sem vettem, hogy visszatartottam a lélegzetem, csak amikor az első vendégnek fel nem vettem a rendelését. Mit ne mondjak, tényleg sokan voltak. Mire eljött az ebéd idő, már fáradtnak éreztem magam. Sam-mel a szemközti gyorséttermekbe mentünk. Én pizzát kívántam, Sam meg a KFC-be állt sorba. Két szelet pizzával és egy üveg kólával a tálcámon vártam barátnőmet egy két személyes asztalnál. Addig a telefonommal voltam elfoglalva, amikor hallottam, hogy valaki leült elém. Először azt hittem, hogy Sam jött meg, de csalódnom kellett. Egy srác vigyorgott rám. Sötét haj, izompóló, és a karjain pár tetkóval. Első ránézésre egy csajozó bunkó srác volt, akit a hátam közepére sem kívántam.
- Mi az kislány? Lepattintottak? - na jó, mi van ezekkel a srácokkal és a kislány-ozással? Komolyan, most a legszívesebben pofon vágnám.
- Nem tudom ki vagy, de nem is érdekel, ezért nem is osztok meg veled semmit. Úgyhogy el is húzhatsz! - vetettem oda szemrebbenés nélkül, csak sajnos a vigyora még szélesebb lett.
- Hmmm, igazi kis ragadozó vagy. Ez tetszik. Hívj, ha szeretnél tombolni valakivel. - csúsztatott hozzám egy kártyát. Fogtam és visszacsúsztattam.
- Előbb vetném vonat elé magamat, mint hogy veled találkozzak. Most pedig húzz el vagy nagyon megjárod! - a srác pislogás nélkül meredt rám, majd se szó, se beszéd felállt és elment. Ekkor jött meg Sam is.
- Ez ki volt? - bökött a távolodó srác felé.
- Egy paraszt. - rántottam vállat, Sam meg csak elröhögte magát.
- Rád mászott? - ült le és kezdtünk el enni.
- Csak próbált. - haraptam a pizzámba.
- Nem azért, de szerintem adhattál volna esélyt ennek a srácnak. Ideje lenne már, nem?
- Sam, ne mááár! - nyögtem föl. - Teljesen jól megvagyok pasi nélkül és kész!
- De... - nem hagytam befejezni, közbeszóltam.
- Semmi de! - és ezzel le is zártam a témát, Sam meg nem erőltette, hisz ismer. - Egyébként, mitől voltál olyan boldog ma reggel? És 'csak úgy' tuti nem, mert te nem vagy olyan. - Sam kicsit elpirult és csak mosolygott, de nem mondott semmit.
- Jobb ha visszamegyünk, mert lejár a szünet. - Hmmm, kerüli a válasz adást, elpirul...tuti, hogy pasi van a dologban. De ezt majd később szedem ki belőle, ugyanis tényleg ideje visszamennünk.
Már délutánra nem voltak annyian. De Sam-nek korábban el kellett mennie, így kettő helyett is dolgozhattam volna. Éppen az előző vendég pénzét tettem a pénztárba és az utolsó vendéghez fordultam. Azonnal lefagyott a mosoly az arcomról, amikor megláttam az éttermi srácot.
- Mit adhatok? - kérdeztem unottan.
- Egy tejeskávét és téged, édes. - kacsintott.
- Az elsőt odaadhatom, a másodikról még csak nem is álmodhatsz. - feleltem unottan. - Milyen névre?
- Drake. - villantott rám egy mosolyt. Nem bánthatsz vendéget. Nem bánthatsz vendéget. Ismételgettem magamnak.
Elkezdtem csinálni. Háttal álltam neki, de még így is éreztem a tekintetét, ami szinte lyukat égetett a hátamba.
- Tessék. - nyújtottam át a poharat. - $2.50 lesz. - átnyújtotta a pénzt, én meg eltettem, majd hátramentem, mert mára lejárt a műszakom. Mire visszamentem, a srác még mindig ott volt. Próbáltam észrevétlenül elmenni mellette, de váratlanul megfogta a csuklóm és visszahúzott.
- Beszélhetnénk? - kérdezte, furcsán kedves hangsúllyal.
- Bocs, de nincs kedvem egy bunkóhoz, úgyhogy kihagyom. - mentem volna, de a szorítása nem engedett. - Elengednél?
- Kérlek, csak 1 percet adj. - a szemei is a könyörgéstől csillogtam. Kicsit meg is sajnáltam. Nagyot sóhajtottam, majd felé fordultam.
- Egy perc! Semmivel sem több. - szögeztem le. Leültem az asztalhoz, és csak vártam, hogy elkezdje.
- Először szeretnék bocsánatot kérni az étteremben történtekért. Egy köcsög voltam, tudom. - húzta el a száját.
- Én erősebb szavakra gondoltam. - eresztettem egy halvány mosolyt.
- Tudom, hogy nem forgathatom vissza az időt, de szeretnék egy új és jobb benyomást tenni. Szóval...uh, öm, eljönnél velem...mondjuk, moziba? - nézett rám. Őszintén, kicsit meglepett ezzel a kis visszahúzódásával. Talán tényleg nem olyan, mint akinek mutatta magát? Aztán eszembe is jutott az, amit Sam mondott. Hogy adhatnék neki egy esélyt. Már válaszoltam volna neki, de megelőzött. - Mielőtt még nemet mondanál, hagyj mondjam el neked, hogy nagyon kedves lánynak tűnsz és szeretnélek jobban megismerni.
- Nem is tudom.
- Ez most olyan, nem is tudom, hogy eljössz velem vagy nem is tudom, hogy koptass le?
- Nem is tudom hogy tudsz ilyen nyálas szövegeket összehordani.
- Pedig a lányok szeretik az ilyeneket. - nevetett fel.
- Nem mindegyik. - nevettem én is. - De akkor legyen, elmegyek veled. - mintha még a szeme is felcsillant volna, amint ezt kimondtam.
- Tényleg? Akkor majd hívlak vagy te engem és megbeszéljük. - csúsztatta elém a kis kártyát. Fogtam én is egy kis papírt és én is felírtam a sajátomat, majd átnyújtottam neki.
- Rendben, akkor majd találkozunk. - mosolyogtam, majd kiléptünk az kávézóból és elindultunk külön, az ellenkező irányba. Ki tudja, talán nem is lesz olyan rossz.