23.rész - 4th July

Sziasztok! Remélem örülni fogtok, mert meghoztam az új részt, ami elég hosszúra sikerült. Remélem tetszeni fog, és hagytok pár komit magatok után;)

Jó olvasást, Anna xx. 

 

Holly

Már megint nem értettem Adam viselkedését. Komolyan, amikor kibékülünk rögtön valamin mindig felkapja a vizet. Olyan, mint egy hisztis lány, akinek megjön. Tudom, hogy ez szemétség rámondanom, de akkor is!

De mindegy is, ma nem ezen fogok agyalni, ugyanis Július 4.-e van, ami a Függetlenség Napja. Ilyenkor a legjobb minden! Jó, nem fogunk törni és zúzni, de ilyenkor mindent kipróbálunk, amik a szórakozás határain belül vannak.
- Mi a mai program? - kérdezte Mike, amikor a konyhában reggeliztem. Vagyis ebédeltem...na jó, most keltem föl és reggebédeltem. Hogy hogy jött ez a szó? Magam sem tudom, mindegy, kicsit fel vagyok pörögve!! Nyugi, Holly, nyugi. 
- Szerintem elmegyünk a parkba, onnan meg majd minden jön magától. - rántottam meg a vállam. Tudni illik, a parkban ilyenkor egy kisebb kis fesztivál és vidámpark keveréket állítanak fel. Van egy színpad és zenekarok lépnek fel, a végén pedig van meglepetés sztár vendég! Meg hullámvasút, vattacukor és a végén egy nagy tűzijáték!!
- Oké, mi is kimegyünk a haverokkal, lehet, hogy majd találkozunk. - mondta, majd visszafáradt a szobájába egy szendviccsel. Jó, akkor elkészülök és átmegyek Sam-ékhez, mert mindig Luke visz ki minket a kocsijával.
10 perc múlva már Sam és én a szobájában néztünk valamit a TV-ben. Ki csak délután fogunk menni, olyan 4-5 óra fele. 
- És várod már az estét? - kérdezte meg hirtelen Sam.
- Naná, ez mindig a legjobb. - válaszoltam, még mindig a TV-t bámulva.
- És Adam?
- Mi van vele? - fordultam felé értetlenül. Ő is engem nézett. Látszik, hogy egyikünket sem köt le nagyon a sorozat.
- Nem hiányzik?
- Tegnap találkoztam vele. - értetlenkedtem. - Bár már megint furán viselkedett. - grimaszoltam. - Csak tudnám, hogy mi a baja mindig.
- Nem gondolod, hogy szerelmes? - az utolsó szóra szinte lesokkolódtam. Hogy Adam szerelmes lenne? Ugyan, még csak nem is említett egy lányt sem, aki még csak szóba jönne nála. Vagy, ott volt az a szőke....de az nem lehet!! - Min gondolkodsz ennyire?
- Ja, öm, semmin. Nem érdekes. - ráztam a fejem. Ez után inkább másról beszéltünk, majd hívtuk Luke-ot és indultunk is a parkba.
A fiúk már a megbeszélt helyen ott voltak és valamiről nagyon beszélhettek, de amint odaértünk abba is hagyták. Sam köszöntötte a barátját, míg Adam hozzám lépett és ölelt meg. Kicsit meglepődtem, de aztán vissza is öleltem.
- Elengeditek egymást még ma? - nevetett fel Ty, mi meg szétrebbentünk.
- És mivel kezdünk? - tette fel a kérdést Luke.
- Szerintem először menjünk végig a keményebbeken. - feleltem. - Nem akarok kaja után, rögtön hányni. Mint egy rossz modell, aki kaja után rögtön meghánytatja magát a vékonyabb testért.
- Oké, akkor menjünk! - mondta Sam és kezdődhetett a buli!!! 
Nem tudom mennyire, de mindenre felültünk, amire csak lehetett. Néha, kicsit felfordult a gyomrom, de rögtön jobban is voltam.
- És most? - tettem fel a kérdést, amikor leültünk a fűbe a színpadnál. Ezzel egyetemben a gyomrom meg is kordult.
- Ahogy hallom, valami kaja kéne. - nevetett Sam. - Szerintem szerezzünk valami kaját.
- És vattacukrot! - vágtam közbe Adam-mel egyszerre.
- Nem kaphattok! - szólt ránk Tyler és Sam egyszerre. Duzzogva bár, de elmentünk a kajastandokhoz.
- Vattacukrot is fogunk szerezni. - súgta Adam a fülembe. Elég közel volt, és a lehelete csikizte a bőrömet, amitől kirázott a hideg. Persze jó értelemben...Nem értem magam!
- Azt hiszem, én itt le is válok. - szólt Luke és már ment is egy csapat lányhoz. Csodálkozzak? A jó hír, hogy ma nem 'dolgozom' neki. Én sajtburgert kértem és a többiek is vettek maguknak kaját. Az egyik asztalon ettünk, amikor meghallottam egy ismerős zenét. Majd hozzá az ismerős hangot.
- Adam, ez...? - néztem rá, majd egyszerre pattantunk fel és rohantunk a színpadhoz. És igen, jól láttam, maga a Green Day volt a meglepetés vendég. - Tudtad ezt?
- Nem. - rázta a fejét, majd a tömegbe vetettük magunkat, hogy minél jobb helyen láthassuk őket. 
- Hellóóóóó Los Angeles!!!!! - kiáltotta Billie Joe. Egyre nagyobb lett a tömeg és a sikítás is.
A koncert a lehet ő legjobb volt. Minden kedvenc számomat eljátszották - szinte az összeset szeretem - de a vége nagyon meglepett.
- Na, ki szeretne hallani egy számot egy tehetséges fiataltól? - még nagyobb sikítás. - Akkor Adam, feljönnél a színpadra? - nézett oldalra, ahonnan Ő lépett elő, egy gitárral a kezében. Basszus, akár ott is nézhettük volna a koncertet, én barom!
Adam hatalmas sikítást és tapsot kapott. Ezen nem is csodálkozom. Az apja híres, de ő maga is tehetséges, helyes, kedves...Baszki, hagyd már abba, Holly!
- Sziasztok. - lányok végleg megőrülnek. A hatalmas sikítástól, majdnem beszakad a dobhártyám. - Szeretnék előadni egy számot, amiben biztos is vagyok, hogy ismeritek. - mosolygott féloldalasan. - Ez a szám nagyon is közel áll hozzám, szóval remélem nektek is tetszeni fog. - kezdett el játszani a gitáron. Amint meghallottam az első akkordokat...egyszerűen lefagytam. Nem tudom, megszűnt a világ és csak Adam létezett benne, aki megkereste a tekintetem és azokat a kék szemeit az enyémekbe fúrta. A jelenlévők követték a tekintetét, míg végül meg nem találtak. Eskü, a szívem úgy vert, mintha bármelyik pillanatban kiugorhatna. Ez jelent valamit, hisz amikor utoljára ezt énekeltük, akkor megcsókolt, amit igaz én is élveztem, de nem lett jó vége. De akkor miért akarom, hogy ez igen is jelent valamit? Basszus, most teljesen összezavarodtam!
Éreztem, hogy valaki a hátamnál fogva el kezd tolni, hogy a színpad elejéhez kerüljek. A legdurvább az volt, hogy mindenki félreállt és egy ösvényszerűséget alakított ki. Mint, valami nyálasan romantikus filmben.
Nem tudom, hogy de valahogy felkerültem Adam mellé a színpadra és már együtt énekeltük az utolsó sorokat. Még soha nem énekeltem, vagyis soha nem énekeltem közönségnek csak a családnak.
Észre sem vettem és már a számnak is vége volt, de még mindig egymás szemébe néztünk. És ekkor...
- Nagyon jók voltatok srácok! - vetődött közénk Ty. Illúziónak annyi.
- Köszi. - mondtam, majd ekkor vissza is jött a Green Day a színpadra, hogy tovább játszhassanak.
- Szuperek voltatok. - mosolyogtak rám, én meg nem is tudtam megszólalni.
- Köszi mindenkinek. - mondta Adam, majd lementünk a színpadról, mert tovább játszottak.
- Úúúúúristeeen!!! - mondtam a kelleténél hangosabban, amikor már egy vattacukorral a kezemben ültünk és csak a tűzijátékra vártunk. Az idő nagyon eltelt.
- Na mi van? - nevetett Sam.
- El sem hiszem, hogy mások előtt is énekeltem!
- Hát pedig hidd el, hogy megtetted. - mondta Adam. Egész eddig alig szólalt meg.
- Mondd, hogy tényleg tudtál erről! - mutattam rá, majd végre rám nézett.
- Talán. - mondta.
- Na jó, biztos hogy tudtál erről! Miért nem mondtad?
- Elfelejtettem. - rántotta meg a vállát. Oké, ennyi már nem kérdezhetek többet, mert már nincs is mit.
- Szerintem menjünk, mert jó helyet kell szereznünk a tűzijátéknak. - mondta Ty. Megettük a vattacukrot és már mehettünk is. Út közben gyorsan meg is mostam az arcomat és a kezemet, hogy ne ragadjon annyira.
- Egyébként, nagyon jó voltál. - súgta a fülembe Adam, amikor már, egy Tyler szerint megfelelő helyen voltunk.
- Tudom. - kacsintottam rá. Mosolyogva megrázta a fejét, majd újra rám nézett. Látszólag nagyon gondolkozott valamin, majd hirtelen megfogtam a karom és maga után kezdett húzni. - Hé és Sam-ék?
- Csak gyere! - válaszolt. Nem szóltam semmit, csak hagytam, hogy oda vigyen, ahova szeretne. Pár perc után meg is érkeztünk egy kicsivel magasabb helyre, amikor is elkezdődött a tűzijáték.
- Honnan ismered ezt a helyet? - kérdeztem, miközben a fényeket néztük az égen.
- Még nagyon régen találtam. - mondta, majd hirtelen a kezét megéreztem a derekamon és közelebb húzott magához. Ekkor rá néztem és ő is rám. A szeme szinte világított a sötétben és a tűzijáték fényei is csillogtak a tekintetében. A másik kezét az arcomra simította, majd az arcomat még közelebb húzta magához. Éreztem a leheletét az arcomon.
- Mit csinálsz? - suttogtam, bár nem tudom, hogy meghallotta-e.
- Kérlek, csak fogd be. - mondta, majd megéreztem a száját az enyémen.

Nem tudom miért, de nagyon is élveztem és a kezemet a nyaka köré fontam. Most nem érdekelt, hogy mi lesz később, csak élveztem a pillanatot.