46.rész - Hospital...Again.

Sziasztok! Akkor meg is hoztam a következő fejezetet! Ebből még nagyon nem derül ki semmi, csak majd a következő résztől;) Előre is bocsánat, hogy nem lett olyan jó, de remélem, hogy azért tetszeni fog és hagytok pár nyomot:)) Jó olvasást!

P.S. Nagyon köszönöm az előző részhez jött kommenteket és az immár 29(!!) feliratkozót!^^ (Kíváncsi vagyok meglesz-e a 30):D

Anna xx.

 

Adam

És ez a pillanat is eljött. Már a repülőn ülünk, hogy hazamehessünk, Los Angelesbe. Nem azért mondom, hogy utáltam itt lenni, mert nagyon is, csak azért már hiányoznak az otthoniak.

Tyler még az út előtt elújságolta, hogy elkezdett találkozgatni egy lánnyal. A Sammel való kapcsolata után, furcsa, hogy egynél akár több randija is lehet. Nem tudom, hogy az a lány mit csinált vele, de nagyon is jó munkát végzett.

Na és persze ott van Holly is. Amikor a bulin hívtam, utoljára még egyszer beszéltünk. De valami fura volt benne. Nem is tudnám megmondani, olyan volt mintha nem mondana el valamit, bár lehet, hogy ezt csak én képzelem be magamnak. Még is mi történhetett volna? Az egyik srác rámászott azon a bulin? Bár a fiú barátaiban nem bízok, tudom és bízok is benne, hogy nem tenne semmi olyat a hátam mögött, amit a - hányást visszanyelni - volt barátnőm.

A lényeg, hogy most körülbelül 8 óra és újra otthon leszünk, bár mire odaérünk, kb. hajnali 2 lesz.

Még utoljára végig néztem a családomon. Suzy elaludt anya ölében, miközben a hátát simogatja. Apa pedig egy spanyol újságot lapozgat.

- Érted is? - kérdeztem meg. Az egyetlen, amit értettem, az a Hola! felirat volt, az elején.

- Őszintén? - pillantott fel rám. - Kicsit sem. - nevetett fel. - De legalább benne vagyunk. - nyújtotta át. És valóban, az újságban a saját képeink voltak, a nyaralás egyik napján. A nevünket értettem, meg a 'Green Day' nevet, de a cikk többi részét nem. Majd talán megkérem Holly-t, hogy fordítsa le nekem. Visszaadtam az újságot apának, majd az ablakon kifelé nézve vártam a hazautazást.

- Adam kelj fel! - hallottam meg apa hangját, majd erős rázást éreztem. Lassan kinyitottam a szemeim és felültem az ülésben. Úgy tűnik sikerült elaludnom, a kényelmes, első osztályú ülésben. Az ablakon láttam, hogy már itt vagyunk, de éjszaka volt. - Gyere, már csak rád várunk. - húzott fel apa, majd elindultunk a kijárat felé.
- Remélem jól utaztak. - mosolygott ránk a stewardess.
- Igen, köszönjünk. - válaszolt apa és már szálltunk is le. Az arcomat rögtön megcsapta a kissé hűvös éjszakai levegő. Basszus, de hiányzott már.
Mire hazaértünk, nem csináltam semmit, csak egyszerűen bedőltem az ágyba. Bár most aludtam egy kicsit a repülőn, mégis elég fáradtnak éreztem magam. De egy kis alvás után már találkozhatok is Holly-val...

A nap sugarai már megint pont a szemembe sütöttek. Lustán a másik oldalamra fordultam. Kitapogattam az éjjeliszekrényemen hagyott telefonomat és csekkoltam az időt, ami délután 3 órát mutatott. Baszki, hogy tudtam ennyit aludni? Aztán persze, rájöttem, hogy vissza kéne állítanom a telóm repülő üzemmódból. Na, ekkor láttam, hogy volt pár nem fogadott hívásom és SMS-em. Mind Tylertől.
'Gyere a kórházba, ha hazaértél!' - írta. Minek menjek? Különben is, ezt tegnap délután írta.
'Ha felkeltél, hívj fel!' - második üzenet, csak ez már este jött.
'KELJ MÁR!' - na, úgy tűnik, már nagyon ideges. Most már úgy is mindegy, hívtam is.
- Végre már te hülye! - vette fel idegesen a telefont.
- Mi bajod van már? - nyújtózkodtam.
- Hát ha hamarabb hívtál volna, akkor már tudnád, hogy a BARÁTNŐD KÓRHÁZBAN FEKSZIK! - kiabálta a telefonba.
- Hogy miiii???!!!! - pattantam ki az ágyamból és valami ruha után keresgéltem.
- Jól hallottad! Szóval emeld fel a segged és gyere a kórházba! - adta az utasítást és már le is rakta. Csak gyorsan kikaptam pár ruhát és magamra rángattam. Lerohantam a lépcsőn és a motorommal már a kórházba is száguldottam.
Rekord idővel érkeztem meg a kórházba és a recepción lévő nőtől kérdeztem meg Holly szobájának a számát.
- Hozzátartózója? - nézett rám kérdőn.
- A barátja vagyok. - feleltem. A nő pötyögött valamit a gépen, majd végre elmondta, hogy Holly a 2. emeleten fekszik, a 273-as szobában. Nem tétlenkedtem, az embereket kerülgetve rohantam fel. A folyosó végéről már rögtön kiszúrtam Holly családját és Sam-et, akit Tyler vigasztalt.
- Mi történt? - kérdeztem azonnal, amint odaértem.
- Inkább te miért nem vetted fel a telefont?! - állt volna fel Ty, de Sam visszahúzta.
- Nem ez miatt vagyunk itt. - mondta. - Igazából a deszkaparkban voltunk. És az egyik vizes üveg pont a deszkája elé gurult. Ő pedig...ő leesett és a pályának esett. - magyarázta, de abbahagyta.
- De ha ez tegnap délután volt, akkor miért van kórházban? - ha csak ennyi történt, akkor biztos nem lehet ennyire komoly.
- Csak itt nem csak ennyi történt. - vette át a szót Mike. - A feje vérzett is. Össze kellett varrni. Azóta alszik. - mondta, majd egy nővér lépett ki a szobából. Mike rögtön felpattant és oda sietett. - Hogy van?
- Már jól van, de meg kell várnunk, amíg elmúlik az altató hatása. - közölte, majd egy puszit adott Mike arcára. - Ne aggódj. Erős lány, jól lesz. - Hát persze, akkor ő Holly bátyjának az új barátnője!
- Be lehet menni hozzá? - bukott ki belőlem a kérdés.
- Általában nem lehet. - mondta, de az arcomat látva, szerintem meggondolta magát. - De ha be akarsz, akkor is csak pár percre. - bólintottam, majd egy nagy levegő után beléptem a fehér kis szobába. Az ablakon már a lemenő nap sugarai sütöttek az ágyon fekvő lányra. Egy egyenletesen csipogó gép zavarta a csendet. Lassan leültem az ágya mellett elhelyezett székre és megfogtam a kezét, ami jéghideg volt. Az arca sápadt volt, de még így is gyönyörű volt.
- Hát nem hittem volna, hogy így fogunk újra találkozni. - nevettem fel kényszeredetten. - Most így nem is tudom, hogy mit mondhatnék, mert nem tudom hogy hallasz-e. Remélem, hogy hamar felébredsz, mert addig, ha kell, itt fogok várni. Még ha csak kint a folyosón. - simogattam a kézfejét a hüvelykujjammal.
- Ennyi elég, hagyni kell. - nyitott be a nővér. Ez az, Sarah a neve!
- Rendben, megyek. - mondtam, majd felemelkedtem, de még felé hajoltam és egy óvatos csókot nyomtam hideg ajkaira. - Szeretlek. - suttogtam még utoljára.
Már majdnem kiléptem az ajtón, amikor krákogást hallottam mögülem és egy halk, rekedt hangot.
- Ki vagy...?