50.rész - Missing You

Sziasztok! Na vajon mit hoztam? Egyszerű, új részt!:D Remélem a ti tetszéseteket elnyeri, mert én nem vagyok vele annyira megelégedve:/ Deeeee olvassátok el és döntsétek el ti és mondjatok róla vélemény!;)

Ti is várjátok már a tavaszi szünetet? Mert én már nagyon, csak nem lesz valami hosszú:( Plusz, van itt még 2 dolog:

1. A szünetben elutazom és abban nem vagyok még biztos, hogy tudnék-e részt hozni, de igyekezni fogok!

2. Már nagyon közel vagyunk a történet végéhez. Pontos számot nem tudok mondani, de majd szólni fogok, hogy mikor lesz az utolsó rész.

Oké, többet nem dumálok, jó olvasást!

Anna xx.

Holly

- Ajj már, hülye reklámok! - vágtam le magam mellé a távirányítót, Sam meg jót nevetett rajtam. Igen, marhára vicces, hogy mérges vagyok!

- Látom, nagyon várod már. - mosolygott, de továbbra is a telefonját nyomkodta.
- Tudod, ha nem a telefonodat nyomkodnád és újra a régi lennél, aki szintén örülne, ha a Green Day-t láthatja élőben a tévében. - vágtam hozzá egy, a kezem ügyébe kerülő párnát.
- Ha a régi lennél személyesen találkoznál velük. - motyogta Sam, de az egyik fülemen be, a másikon ki.
Ja, hogy még nem említettem miért vagyok ilyen mérges-izgatott? Ez egyszerű. Ma reggel láttam egy képet Instagrammon. Billie Joe Armstrongtól.

Ezzel a szöveggel: Mindenki várja már a műsort? Mi már készen vagyunk...;)
De a műsor még mindig nem kezdődött el és még mindig hülye reklámok mennek! Ááááá, megőrülök!!! Inkább kimentem inni még gyorsan. Töltöm szépen, békésen a kólát magamnak, amikor Sam elkiáltja magát, hogy KEZDŐDIK!!! Persze, mindig a legjobbkor! Az üdítővel a kezemben rohantam vissza a nappaliba és foglaltam helyet. Ellen Show. Ritkán szoktam nézni, de önmagába véve bírom ezt a nőt.
- Köszöntöm a kedves nézőinket! - köszönt Ellen. - A mai napon, egy eléggé ismert és nagy kedvenc banda fog minket meglátogatni, közel 30 éves töretlen sikerrel. Köszöntsük nagy tapssal a Green Day-t!!! - lehet hogy nem voltam ott, de hirtelen felindulásból én is tapsoltam. Oké, megeshet, hogy kevesebb kólát vagy bármilyen koffeines italt kéne innom. De ez már egy másféle 'függőség'. - Na és srácok, várható valami nagy sláger-csoda a közeljövőben?
- Sajnáljuk, de semmit nem oszthatunk meg, mert akkor nem lenne titok. - válaszolt Tré Cool, majd a kamerába kacsintott.
Ellen mindent kérdezett, amit csak lehetett, de a hülyésgedés és a vicces beszólások sem maradhattak el. Azonban volt egy rész, vagyis egy kérdés, ami nagyon kíváncsivá tett.
- Nos, Billie Joe - fordult az énekes felé. - ha jól tudom, a fiad, Adam egy kis meglepetéssel készült.
- Így van. - bólintott BJ teljes higgadtsággal. Mi? Mi? MI?
- Még egy utolsó kérdés, mielőtt őt is behívjuk. Sokan kíváncsiak arra, aki Adammel jár. A nevét esetleg megtudhatnánk?
- Sajnálom, de ezt nem tőlem kéne megkérdezni. - ingatta a fejét, a frontember.
- Akkor rendben. Köszöntsük a színpadon az ifjú Armstrongot! - kezdtek el tapsolni, majd a kamera egy kisebb színpad felé fordult, ahol Adam egy széken ült, kezében egy gitárral és maga előtt egy mikrofonnal.
- Hello mindenki. - szólt bele. - Ezt a számot egy különleges lánynak küldeném, aki nagyon sokat jelent nekem. Remélem tetszeni fog, Holly. - mosolygott és mélyen a szemembe nézett. Vagyis igazából a kamerába, de a parkban történtek után, nagyon is tudom, hogy ez nekem szól.
Adam pengetni kezdte a húrokat, de valahogy már sejtettem, hogy ez milyen dal. Csak amikor már teljesen elkezdte. Missing You. Eddig soha nem éreztem át ennek a dalnak a szövegét, de most! Te Jó Ég! Miért nem emlékszem, hogy (talán) többek is voltunk, mint barátok! Mert a gyomromban lévő lepkék, a térdem remegése és a levakarhatatlan vigyort az arcomon tuti nem Luke gondolata idézte elő...Basszus, Luke! Beszélnem kell vele!
Nem sokkal a szám vége előtt felpattantam és a cipőmért mentem.
- Hová mész? - jött utánam Sam is. Hupsz, róla meg is feledkeztem.
- Beszélnem kell a tesóddal. - kaptam fel a deszkámat és kimentem az ajtón. Persze Sam is jött utánam.
- Oké. - vonta meg a vállát. - Nekem találkoznom kell valakivel. Asszem Luke most otthon döglik. - magyarázta.
Már gurultam is, hogy minél előbb Lukéknál legyek. 5 perc alatt simán ott voltam. Becsöngettem, de nem az nyitott ajtót, akire én számítottam. Ugyanis előttem egy lány állt. 

- Szia. - mosolygott rám.

- Szia. - viszonoztam én is, bár elég kényelmetlenül éreztem magam, mert még soha nem találkoztam ezzel a lánnyal. - Ömm...Luke itt van?

- Persze, gyere be. - állt félre. Csak nekem fura ez az egész?

- Köszi. Te ki is vagy? - kérdeztem rá, amikor felkiabált a szőkeségnek is.

- Jaj tényleg, ne haragudj. Katharine vagyok, de szólíts csak Kathnek. - mutatkozott be és megölelt. Oké, elég hirtelen jött, de ebből látszik, hogy elég közvetlen lány. - És te?

- Holly vagyok. - mondtam a nevemet.

- Szóval te vagy Holly, Luke sokat mesélt rólad. - kacsintott, majd meg is jelent az említett. Nagyon is meglepte, hogy engem meglátott, de gyorsan meg is szólalt.

- Kath, beszélhetnék Hollyval négyszemközt? - nézett a lányra, akinek a derekára simította a kezét. WTF?! A lány bólintott, majd Luke szájára nyomott egy gyors puszit(!!) és besétált a konyhába.

- Meg tudom magyarázni. - fordult felém a szőke.

- Csak ugyan? - fontam keresztbe a karom, de érdekes módon nem voltam dühös. Furcsa, de boldog voltam és megkönnyebbültem. De hogy miért, azt még én sem tudom. - Honnan ismered ezt a lányt? - érdeklődtem.

- Július 4.-én találkoztunk. - kezdett bele a mesélésbe, amikor átmentünk a nappaliba. - És sokszor össze futottunk pár helyen, de ő olyan elutasító volt. És ez tetszett. - vigyorgott, én meg csak a fejemet csapdostam. - Mindent megpróbáltam, hogy valahogy megszerezzem, de egyszer csak furán éreztem magam. Nem tudom hogyan, de valahogy beleestem. És ezt nem akartam, ezért megpróbáltam elfelejteni és téged akartalak 'megszerezni'. - basszus, erre emlékszem! Mike buliján volt, augusztus elsején...na, most meg tudom, hogy alig van még 3 hét a suliig. Mindegy, elég ha csak az utolsó napon siránkozok. - De ma hirtelen megjelent és beszéltünk, ami nagyon jó volt, aztán hirtelen csókolóztunk. És még mindig itt van. - fejezte be, eme nagyszerű történetet.

- Na, ha jól értem, te most becsajoztál és lehet nem csak egy hétre, mert szerelmes vagy. - foglaltam ezt össze.

- Igen. - bólintott, mire kapott tőlem egy pofont. - Aú! - fogta az arcát.

- Te idióta, miért nem mondtad ezt hamarabb?! - túrtam a hajamat. Itt nem csak ő a hibás, én miért éreztem ezt a 'szerelmet' iránta. Jó talán, a közel 3 hónapnyi amnéziám miatt az akkori érzéseim voltak meg. De tudom és érzem, hogy Luke nem lehet több egy barátnál. Ő nem, de érzem, hogy valaki nagyon hiányzik mellőlem. Ez lenne Adam? De hát ő csak egy barátom!

- Tudom, hogy kicsit összekavartam a dolgokat, de megpróbálhatom helyrehozni. - vakarta a tarkóját.

- Mégis mit? - néztem rá összehúzott szemekkel.

- Hogy te és a Green Day-srác újra együtt legyetek. Ne ellenkezz! - állított le azonnal. - Lehet, hogy te nem emlékszel, de látom, hogy most is a vigyorgásodat próbálod visszatartani. - igaz, próbáltam nem elvigyorodni. Most akkor tényleg együtt voltam ezzel a sráccal?

- Akkor jobb, ha most megyek. - álltam föl. - Ti pedig romantikázzatok, de ésszel. - kacsintottam.

- Most már minden újra a régi? - kérdezte Luke, már az ajtóban, hogy becsukhassa utánam.

- Igen. - bólintottam, mire hozzám hajolt és egy gyors puszit nyomott a hajamba. Akkor ezek szerint minden visszaáll a rendes kerékvágásba.

Amint Luke becsukta az ajtót, én pedig mentem volna, ha az út túloldalán nem láttam volna meg egy motoros srácot, aki pont engem nézett. Adam. Az arcán egyszerre jelent meg a düh és csalódottság keveréke, amitől nagyon rosszul éreztem magam, pedig nem csináltam semmit! Vagy lehet, hogy látta a puszit?

Megkérdezni pedig nem tudtam, mert felvette a sisakját és már el is hajtott egy kis porfelhőt hagyva maga után...

U.I. Eredeti zene ITT! Meghallgatni kötelező!;)