2015. január 25., vasárnap

40.rész - Extraordinary Girl

Sziasztok! Mindenki nagy örömére meghoztam az új részt, ami elég hosszúra sikeredett. Szóval remélem nektek is tetszeni fog és hagytok majd pár nyomot magatok után;)
Jó olvasást!
P.S. Nagyon köszönöm, az immáron 27 feliratkozót! Tényleg, el sem tudom hinni, hogy már ennyien vagytok:')
Anna xx.


Holly

A tükör előtt állok és még mindig magamat vizsgálgatom. Hihetetlen, hogy Sam rábeszélt erre e bulira! Egyébként én nem is akarok menni! Az utolsó buli, amin voltam sem adott valami szép emlékeket. És azokat is próbálom az agyam megsemmisítő felébe dobni.
- Na készen vagy már? - nyitott be Sam és felé fordultam. A ruhája pont tökéletes volt neki.
Mindig is ő volt a lányosabb kettőnk közül és ezt mindketten tudtuk is, de nem érdekelt. Engem nem érdekelt a külsőm, csak hogy jó érezzük magunkat. Jó, azt elismerem, hogy néha kicsit irigykedtem, amikor barátja volt. Mellette volt valaki, aki odáig volt érte, támogatta meg a többi baromság.
És én? Végre volt egy kedves, aranyos, vicces barátom, de őt is ellöktem magam mellől, holott mindig próbálkozott. Most meg, azt sem tudom, hogy visszautasítana-e vagy sem, mert félek a reakciójától. Ez az Holly, egy csődtömeg vagy!
- Nagyon jól nézel ki. - dicsértem meg mosolyogva.
- Azért te sem panaszkodhatsz. - vigyorgott. - Ez a ruha eszméletlen rajtad.
- Hát, kösz. - mondtam, nem valami lelkesen. Basszus, ez a lányosodás vagy nővé érés, de nem a legjobb hatással van rám! Eddig nem érdekelt ennyire, hogy mi van rajtam, de most...áhh, mindegy.
- Na, gyere, még oda kell érnünk! - ragadta meg a karom és húzott kifelé, le a földszintre. Megjegyzem, már nem estem el majdnem annyiszor a magassarkúmban, sőt még a lépcsőn is könnyen le tudtam menni. Te jó ég, mi történik veleeeem???!!!
- Még mindig muszáj mennem nekem is? - nyafogtam.
- Igen és ne hisztizz, mert elviszlek és otthagylak! - fenyegetett.
- Gonosz vagy. - 'haragudtam' meg, majd követtem Sam-et és kiálltunk a ház elé. - És most kire várunk? A szőke hercegre?
- Inkább csak egy barátra. - nevetett fel, majd pont ebben a pillanatban állt meg előttünk egy kocsi. Az ablak lehúzódott és egy régen látott személyt pillantottam meg.
- Ide rendelt valaki egy fuvart? - mosolygott Tyler, majd mindketten be is szálltunk. Én hátra, Sam meg előre, a sofőr mellé. - És hova lesz, szép lányok?
- Tudod te. - válaszolt Sam. Ty bólintott, majd egy gyors pillantást vetett rám a visszapillantóból és elindultunk. Miért érzem azt, hogy ezek eltitkolnak valamit előlem?
Inkább nem kérdeztem semmit, csak fogtam a telefonom és a fülesem és zenét kezdtem hallgatni. Na, vajon melyik szám indult el elsőként? Hát persze, hogy a Boulevard of Broken Dreams. Azonnal előtörtek az emlékek. Amikor először megcsókolt a szobájában, miközben gitáron megtanította ezt a számot...igaz, utána elég hülye döntést hoztam, de ki az, aki soha nem szokott hibázni? Bár a lényeg, hogy már akkor is éreztem valamit iránta.
A másik meg, amikor július 4.-én énekeltük ezt együtt. Basszus, mintha ezer éve lett volna!
Mindegy, inkább átkapcsoltam egy másik számra, de elég nehéz volt nem az énekes fiára gondolni. Ennek hatására a kezem automatikusan is a nyakamban lógó nyakláncra tévedt. Tegnap óta le sem vettem, kivéve amikor fürödtem. Az első dolgom volt, hogy a telefonomat a kezembe vettem és felhívtam...volna. Az ujjam egy ideig a gomb fölött volt és azon gondolkoztam, hogy tényleg felhívjam-e vagy sem. Végül nem tettem. Mégis mit mondhattam volna? 'Szia Adam, megkaptam a nyakláncot! Nagyon tetszik, felejtsük el azt, ami történt és kezdjük újra! Ja és én is szeretlek.' Kösz nem, ez úgy hangzott, mintha valami ribanc lennék, aki egy ékszertől máris szerelmes lesz. Brrr, még a gondolatra is kiráz a hideg.
A gondolataim közül az autó megállása zökkentett ki. Leállítottam a zenét és én is kiszálltam a többiekkel együtt, de amint megláttam a nagyon is jól ismert házat, kedvem lett volna hazafutni a magassarkúmban. Igen, ennyire ugyanis pont Adam-ék háza előtt álltunk, ahonnan nagyon is üvöltött a zene. Azt hiszem, Sam és Tyler kitalálhatták a gondolataimat, ugyanis mindketten megragadták a karomat és esélyt sem adtak, hogy ellenkezzek, kitartóan az ajtóhoz húztak.
- Kérlek, engedjetek! - könyörögtem és éreztem, hogy sírni fogok. Nem, még nem vagyok kész, hogy találkozzak vele. Újra.
- Ne már! Hol van a legjobb barátnőm, aki soha semmitől és senkitől sem rezelt be? - nézett rám Sam értetlenül.
- Otthon maradt, jobb ha vissza is megyek érte! - próbáltam kibújni a kezeik közül, de hiába. Erősen tartottak.
- Na jó, figyelj ide! - fordított maga felé Tyler. - Most szépen veszel egy nagy levegőt és bejössz velünk. Egy kicsit bulizunk, mert mégis csak a legjobb haverom szülinapja van és ha netalán összefutsz vele, nem elrohansz, hanem megbeszéled vele ezt az egészet! Úgyhogy szedd össze végre magad, mert nem ezt a lányt ismertem és kedveltem meg! - mondta keményen az arcomba. Csak pislogtam rá, nem tudtam mást csinálni. Egyszerűen meglepett ezzel a kirohanásával, de mégis, igaza volt. Össze kell szednem magam, mert ez a lány nem én vagyok! Nem eshetek darabokra, főleg nem egy 'kis' szívfájdalom miatt.
- Jól van. - vettem egy nagy levegőt és kifújtam. - Igazad van.
- Nekem mindig, kislány. - kacsintott rám egy hatalmas vigyorral az arcán.
- Komolyan, már azt hittem, tényleg megkomolyodtál. - sóhajtottam, majd Sam felé fordultam. - Nem végeztél jó munkát. - válaszul csak felnevetett.
- Akkor menjünk be. - mondta Ty, amikor kiröhögtük magunkat rajta és kinyitotta az ajtót. Hát, akkor hajrá!
Belépve a házba nem volt akkora tömeg, mint azt vártam. A nappaliban voltak egy páran, de amikor a konyhán át kiléptünk az udvarra, na ott volt igazán mindenki. Még mázli, hogy hatalmas a kert. A kert végében egy színpad is fel volt állítva és, na vajon ki játszott? Hát, a Green Day. De a tömeget látva, nem csak ez a banda volt itt, hanem a Simple Plan, meg ha jól láttam még a Three Days Grace és a Hollywood Undead is. Hát akinek híres az apja.
- Megkeresem Adam-et. - mondta Ty és már el is tűnt a nagy tömegben.
- Gyere, keressünk valamit inni. - húzott vissza a konyhába Sam. Én egy pohár kólát ittam, ő meg Sprite-ot. Kicsit fura volt, hogy ennyi híresség volt itt. Sam pont azt tervezgette, hogy hogyan hálózná be Cody Simpsont - igen, ő is itt van - majd elővette a telefonját.
- Segítenem kell Tyler-nek. - húzta el a száját. - Nem tud lekoptatni egy csajt.
- Nyúljátok Luke taktikáját? - húztam fel a szemöldököm.
- Az ő ötlete volt. - mutatott ki az ajtón, akár egy óvodás.
- De élvezed, mi? - vigyorogtam.
- Akárcsak te élvezted. - kacsintott rám, majd elment. Így egyedül maradtam. Mondjuk nem sokáig, mert nem sokra rá, hogy Sam kilépett az ajtón egy srác termett mellettem. És nem is akárki. Segítek, Logan Lerman volt!
- Szia. - mosolygott rám(!!).
- Sz-sz-szia. - dadogtam, mint egy hülye. Basszus, ő csak egy híres színész, miért vagyok zavarban? Hát, azért, mert egy híres színész, te hülye! - vitatkoztam magammal.
- Szóval tudod ki vagyok? - mosolya még nagyobb lett. - De sajnos én nem tudom, hogy te ki vagy.
- Holly vagyok. - mondtam ki, szerencsére egyben.
- Te lennél Adam új barátnője? - tette fel az igen nehéz kérdést. Vajon még a barátnője vagyok még vagy már nem? Azonban mielőtt még válaszolhattam volna, valaki megelőzött.
- Holly, gyere...oh, helló Logan. - jött Ty és lepacsiztak egymással. - Na, gyere. Ne maradj le a koncertről! - a válaszomat meg sem várva, megragadta a karomat és kifelé kezdett húzni. Szinte behúzott a tömegbe, de egy idő után már nem tudtunk tovább menni. - Francba. - morgott az orra alatt.
- Minek kellett kirángatnod? - kérdeztem, de nem figyelt rám, csak a telefonját nyomkodta. Aztán ekkor Billie Joe beleszólt a mikrofonba.
- Mindenki jól érzi magát? - kérdezte, akár egy koncerten. Persze a válasz így is nagy sikítás volt, pedig mindenki híres volt és gondolom sok koncerten voltak már. - Most lesz egy kis műsor változás, ugyanis Adam, a szülinapos előad egy számot. - mondta, majd az említett meg is jelent a színpadon. Csak ő nem megállt, hanem kivette a helyéből a mikrofont és úgy szólt bele.
- Ezt a számot egy nagyon különleges lánynak küldeném, aki nagyon sokat jelent nekem. - tekintetével végig pásztázta a tömeget, majd megállapodott rajtam. - Remélem tetszeni fog. - mondta és a szám elkezdődött.
Nem akartam hinni a fülemnek. Csak nekem énekli ezt a számot? Tényleg így érez irántam, még azok után is, amiket mondtam vagy tettem?
Adam eközben leugrott a színpadról - igaz, nem volt olyan hatalmas - és felém haladott, miközben még mindig énekelt. Tyler finoman, de mégis határozottan meglökött, így tehettem pár bizonytalan lépést míg Adam-mel találkoztunk. Megállt előttem és kezét az arcomra simítva letörölt pár könnycseppet az arcomról. Na szép, most komolyan sírok?
A számnak vége lett, de még mindig nem tudtam elhinni, hogy ezt megtette értem.
- Lennél újra a barátnőm, Holly? - tette fel a kérdést, ennyi ember előtt. Kék szemébe nézve, sok mindent ki tudtam olvasni: szerelmet, izgatottságot, aggódást. Nem tudtam mit mondani, remegő kezemmel a hajamba túrtam.
- Nem...

2015. január 17., szombat

39.rész - A levél

Sziasztok! Meg is hoztam a következő részt! Remélem elnyeri a tetszéseteket, mert végre fény derül a titkos levélre;)
Jó olvasást és várom a véleményeket!:D
P.S. Nagyon köszönöm az újabb feliratkozót! Te jó ég, már 25!!:))
Anna xx.


Holly



Hazafelé menet a gondolataim össze-vissza kavarogtak a fejemben. Ahhoz képest, hogy kikapcsolódni és 'felejteni' mentem a partra, csak jobban összezavarodtam és rosszabbul is éreztem magam. Hogy miért? Hát Adam miatt.
Ahogy otthagytam az after-party után, ahogy másnap reggel úgy kidobtam és hogy Mike-kal is szinte megverettem. De még soha nem is hallgattam meg, pedig ő mindig próbálkozott...csak én nem hagytam neki! Basszus, a saját makacsságom miatt szenvedek!
De most még is mit csináltam volna? A rivaldafényben nőtt fel sokkal csinosabb lányokkal is találkozott. Hisz minden srác az agyonsminkelt, 'modell' alkatú lányokra bukik, mint a srácok, akikkel eddig találkoztam.
Mire feleszméltem a gondolataimból már haza is értem. A strand cuccokat ledobtam az előszobában - majd később elpakolom - és már indultam is volna föl a fürdőbe, ha nem szólnak még utánam.
- Holly, már haza is értél? - jött ki anya a nappaliból.
- Igen. - adtam a rövid választ.
- Nem köszönsz a vendégeknek?
- Először le akarok zuhanyozni, de utána lejövök.
- Rendben, de gyere. - bólintottam. Tudom, hogy ha nem jönnék le, anyám simán lerángatna az emeletről. Gyorsan elfoglaltam a fürdőt és beálltam a zuhany alá. Lefürödtem, megmostam a hajam és már kész is voltam. A szobámban kerestem egy laza itthoni viseletet. Egy Green Day-es trikó és egy kényelmes rövidnadrág került a kezembe. Hajamat átdörzsöltem a törülközővel, hogy ne csepegjen belőle a víz, majd kifésültem. Szárítani nem volt kedvem, de amilyen meleg van, magától megszárad és nem is fogok megfázni.
Lassan lépkedtem lefelé a lépcsőn, amikor egy rég látott, de ismerős kislány rohant az ajtó felé, de bátyám hamarabb elkapta.
- Nézd csak ki van itt? - fordult felém Mike, miközben a nevető kislányt a vállára vette.
- Hollyyyy!!!! - nyújtotta a karját Suzy én meg örömmel át is vettem.
- Szia nagylány! Rég láttalak! - mentem vele vissza a nappaliba, ahol anyáék mellett még Adrienne és Billie Joe is ott volt. Amint beléptem, mindenki rám kapta a tekintetét, sőt BJ még külön el is vigyorodott.
- Ki az a helyes férfi a pólódon? - vigyorgott, de felesége azonnal a könyökével meg is ütötte. Há!
- Holly, ki jössz velem játszani? - kérdezte a kezemben tartott kislány, mire rögtön rábólintottam. Nem akartam még Adam szüleivel találkozni vagy beszélni.
- Mit akarsz játszani? - kérdeztem meg Suzy-t, amikor kiértünk a kertbe.
- Bújócskázni! - kiáltott fel. Hjaj, akkor egész nap kereshetném, mert a kert elég nagy, ő meg elég jó.
- Oké, akkor én elszámolok 10-ig, te meg addig bújj el. - mondtam. Viszonylag gyorsan elszámoltam 10-ig, de Suzy már így is eltűnt. Hát akkor hajrá!
- Remélem tudod, hogy estig keresheted. - hallottam meg magam mögött egy hangot. Billie Joe állt a teraszon, amikor a lánya keresésére indultam.
- Tudom. - sóhajtottam.
- Segítsek? - ajánlotta fel mosolyogva. Basszus, mintha Adam mosolyogna rám.
- Biztos?
- Ezzel arra célzol, hogy öreg vagyok? - ért utol.
- Nem én mondtam. - vontam meg a vállam mosolyogva.
- Jól van kislány, ezt megjegyeztem. - fenyegetett meg, miközben kerestük Suzy-t. Ez után sokáig nem szóltunk, majd végül ő kezdett el beszélni.
- Tudod, nagyon hiányzol neki. - mondta, én meg szinte lefagytam. - Elhiszem, hogy nem akarsz erről beszélni, csak gondoltam jobb, ha tudod.
- Persze, jobb. - motyogtam.
- Apaaaa! - ugrott rögtön a kis szőkeség Billie Joe nyakába, amikor megtaláltuk.
- Te aztán jól eltudsz bújni, csöppség. - nevetett BJ.
- Tudooom. - mosolygott Suzy. Na, ez tényleg öröklött. - Holly, miért nem jössz már hozzánk? - fordult felém a kislány érdeklődő szemekkel. Hát most erre mit mondjak?
- Tudod Suzy, egy kicsit összevesztünk a bátyáddal. - magyaráztam neki.
- Akkor ezért sírt tegnap? - kérdésére kikerekedtek a szemeim. Adam sírt volna? Miattam? Ezt azért nem hittem volna.
- De sikeresen felvidítottad, igaz Suzy? - törte meg a csendet Billie Joe.
- Igen, de elég nehéz volt. - szomorodott el hirtelen.
- Ne szomorkodj, beszélni fogok vele. - mondtam határozottan, de mégis kedvesen, miközben Billie Joe szemébe néztem. Ő csak halványan elmosolyodott.
- Gyere kislány, induljunk. - indultak vissza a házba, ahova én is követtem őket.
- De még nem akaroook! - kezdett el hisztizni Suzy és próbált szabadulni apja karjai közül.
- Adam már biztos otthon van. Egyedül akarod hagyni? - kérdezte felvont szemöldökkel, mire a kislány hevesen rázni kezdte a fejét. - Akkor menjünk.
Illedelmesen kikísértem őket, de Billie Joe, még visszafordult hozzám.
- Jobb lenne, ha kinyitnád azt a borítékot. - mondta. Mi?? Ő tudja, hogy mi van benne?
- Mi van benne? - kérdeztem.
- Majd megtudod. - kacsintott, majd megfordult, beszállt a kocsiba és elmentek.
Nekem se kellett több, azonnal felrohantam a szobámba és megkerestem a levelet. Pont ott volt, ahova tegnap leraktam, vagyis az asztalomra. Kezemben a levéllel ültem le az ágyra és szinte farkasszemet néztem vele.
Bevallom, kicsit féltem, hogy mi lesz benne. Hogy talán egy szakítós-levél vagy nem tudom. De ha Adam apja is tudja, hogy mi áll benne és azt mondja, hogy nézzem meg csak nem lehet olyan rossz.
Nagy levegőt vettem és elkezdtem felnyitni a borítékot. Miután sikeresen felbontottam, óvatosan néztem bele, mintha valami kiugrana belőle. De nem, nem ugrott ki semmi, csupán egy egyszerű nyakláncot találtam benne. Hittem én, mert amikor kivettem, hogy jobban szemügyre vegyem, a kezeim remegni kezdtek, a szemembe könnyek gyűltek, de a szám még így is egy hatalmas mosolyra húzódott. A borítékban egy nyaklánc volt, rajta az American Idiot albumon található kéz volt a szív alakú gránátot tartva. És ha ez még nem lett volna elég, a hátuljára egy kis szöveg volt gravírozva. My American Girl. Hihetetlen, hogy megjegyezte, pedig ezt még nagyon régen mondtam neki, még ott júniusban, nemsokkal azután, hogy megismerkedtünk.
Már kidobtam volna a borítékot, amikor kiesett belőle még egy papír is. Összeráncolt szemöldökkel vettem fel, majd kinyitva azt olvasni kezdtem.

'Igazából nem pontosan ilyen körülmények között akartam volna odaadni. Azt hittem, hogy amikor átadom és te meglátod, akkor láthatom a mosolyodat, ami mindig a bearanyozza a napomat vagy talán még egy ölelést is adsz nekem. Most viszont csak reménykedni tudok, hogy nem dobtad ki a kukába és ezt a levelet olvasod.
Nagyon hiányzol! El sem tudnám mondani, hogy mennyire hiányzol, hogy nem vagy itt mellettem, nem hallhatom a hangod vagy a nevetésed. Nem tarthatlak a karomban, vagy nem csókolhatlak meg. Még soha nem éreztem ilyen ürességet, pedig 'állítólag' meg van mindenem, amit akarhatok. Lehet, de az amit akarok, azt nem lehet hírnévvel vagy pénzzel megvenni. És ez te vagy, Holly. Te teszel azzá, ami néha nagyon is akarok lenni, mégpedig egy átlagos sráccá, aki csak a barátnőjét akarja visszaszerezni, de lehet, hogy ez már soha nem fog bekövetkezni.
Szeretlek, ebben az egyben vagyok most pillanatnyilag biztos és nem valami kétségbeesett hang mondatja ezt velem, vagy jelen esetben, íratja. Én tényleg szeretlek, de már nem tudom, hogy te is szeretsz-e még ezek után. De ha nem is, remélem, hogy lehetünk még legalább barátok, bár tudom, hogy nem lesz könnyű azt nézni, ha lesz egy új pasid, de megbirkóznék vele, ha csak ezzel is, de a közeledben maradhatok.
Tudom, hogy hihetetlenül nyálas lett, de most nem tudtam mit írni, csak ami a fejemben és a szívemben van.


Adam'

2015. január 11., vasárnap

38.rész - Ne lássalak többet!

Sziasztok! Meg is hoztam a következő fejezetet, ami személy szerint nem sorolnám a legjobban sikerültek közé, de ez a 6 napos suli (igen, nekünk még tegnap is volt!) teljesen lefárasztott és még egy csomó dogát beígértek. -.-" Mindegy, nem terhellek titeket a gondjaimmal, csak jó olvasást kívánok és akár hideg, akár meleg kis kritikát;)
P.S. Nagyon köszönöm az immáron 24 feliratkozót!:))
Anna xx.


Holly



Nincs is jobb, mint a hülye munka után és egy idegesítő főnök után lemenni a partra. Ne szóljatok, ma nagyon rossz napom van. Nem tudom miért, de remélem a tenger majd megoldja.
A tegnapi után elég rosszul éreztem magam, amikor Mike majdnem szétverte Adam-et. Nem is akarom tudni, hogy mi lett volna, ha később érek haza. Azt hiszem, akkor több kék-zöld seb ékesítené az arcát.
Mindegy, most csak az a lényeg, hogy itt vagyok a parton és nem akarok semmit csinálni csak feküdni és semmit sem csinálni.
- Nem jössz vízbe? Még itt fogsz megsülni. - kérdezte Sam, én meg a napszemüvegemen keresztül néztem fel rá.
- Majd megyek utánad. - legyintettem. Sam szó nélkül bement a vízbe. Lassan én is felültem, majd levettem a szemüvegemet is, nehogy a vízben veszítsem el. Az éles napfény bántotta a szemem, de néhány perc múlva hozzá is szoktam, majd én is a víz felé vettem az írányt egy kisebb deszkával a kezemben. Nem is akartam szörfözni - meg nem is voltak hozzá hullámok - ez csak egy kis pihenő deszka, ha úgy vesszük. Csak fekszem rajta a vízben és hagyom, hogy ellazuljak.
- Végre már! - mondta Sam, de szerintem már ő is itt aludt el. Igen, a tenger egy jó barátunk.
Csak lebegtünk a vízen és hagytuk, hogy a sós víz sodorjon minket.
- Oh, bocsáááá.... - húztam el a mondatot, amikor éreztem, hogy neki mentem valakinek. De amint felnéztem, nem tudtam befejezni a mondatot, mert elakadt a szavam, amikor megláttam az ismerős fekete fürtöket, a széles vállat és azt az izmos hátat. Nem, ez nem lehet!!
De amint megfordult és szembe találtam magam azokkal a kék szemekkel a szívem rögtön heves vágtába kezdett. - Bocsi. - motyogtam, majd már mentem is volna, ha nem kapta volna el a kezem és húzott volna vissza magához. A deszkát ellökte mellőlem, de szerencsére a lábamhoz volt kötve, így csak a hátam mögött lebegett tovább. Kezét derekamra fűzte és húzott még közelebb magához. Kezeim automatikusan nyaka köré fonódtak...basszus, ezt nem lenne szabad, de nem tudok neki ellenállni!
Szája sarkában megjelent az a kis rejtett mosolya és egyre jobban közeledett az arca az enyémhez. Nem tudtam mit csinálni, lehunyt szemmel vártam, hogy végre megcsókoljon. Először csak egy óvatos csókot lehelt a számra, amit inkább neveznék egy hosszú szájra puszinak. Mivel láthatta, hogy egyáltalán nem ellenkezem, annál bátrabban tapadt újra ajkaimra. Csókra lágy volt, ám annál több érzelem és szenvedély volt benne. Azonnal visszacsókoltam neki, akármennyire is haragszom rá. A fenébe is, szeretem ezt az idiótát!
Csókunknak mégis én vetettem véget azzal, hogy eltoltam őt magamtól a mellkasánál fogva.
Nem, nem bocsáthatok meg neki ilyen könnyen, tudni akarom, hogy kellek neki és harcolna értem.
A kezemet az arcára simítottam és éreztem, ahogy enyhén megdönti a fejét és simul bele érintésembe. A szeme alatti monoklit vizsgáltam, amit bátyám okozott neki. Tudom, hogy miattam verte meg, de mentségemre szóljon nem hittem volna, hogy elfog hozzánk még jönni.
- Mennem kell. - mondtam és amilyen gyorsan csak tudtam, elindultam kifelé, bár a vízben ez elég nehezen ment.
- Holly várj! - kiáltott utánam Adam, de én nem tágítottam és addig mentem/úsztam amíg ki nem értem a partra. Még ekkor sem álltam meg, csak kitartóan siettem a cuccainkhoz, ha...Ha egy kéz nem kapja el a karom és nem ránt vissza magához. Reagálni sem volt időm, azonnal a számra tapadt, kezét pedig a számra simítva nem is engedte, hogy szabaduljak.
Egy pillanat, ezt a parfümöt akárhol felismerném...Drake?

Adam


A lábaim a földbe gyökereztek, amikor az a senkiházi csak úgy elkapta. De ahogy Holly próbálja ellökni magától, rögtön elindultam feléjük. Holly az én barátnőm és nem ahogy, hogy akárki más elvegye tőlem!
- Húzz innen! - szedtem le ezt a hülyét Holly-ról és löktem el.
- Nocsak, a kis sztárkölyök is megérkezett. - nevetett. - Mond csak, mit szólna a kis barátnőd, hogy ezzel a kis senkivel csalod? - nézett a hátam mögé, ahol Holly állt.
- Ne beszélj így róla. - szorult ökölbe a kezem. Mindjárt itt fogom leütni. - És a te barátnőd mit szólna, ha megtudná, hogy más lányokat csókolgatsz?
- Tudod, a mi kapcsolatunk elég...hogy is magyarázzam el, egy olyan nyálgépnek, mint te? - gondolkodott el. Hiába a sértése, engem megmosolyogtatott a képe, ami tele volt zúzódással, a szeme alatt monokli és a szája is fel van repedve. Igaz, a szüleim arra neveltek, hogy verekedni nem szabad, de basszus, ez a hülye már nagyon is megérdemelte. - Ja, igen elég nyitottak vagyunk. - vigyorgott.
- Ezt jó tudni. - biccentettem felé semlegesen. - De ha lehet, ne az ÉN barátnőmnél próbálkozz.
- Ha jól hallottam, most zűr van a paradicsomban. - kacsintott és egy ördögi vigyor terült szét az arcán. - Mond csak, hol is van a TE 'barátnőd' - hátra fordultam és tényleg, Holly sehol sem volt. Basszus, végre talán rendbe hozhattuk volna a kapcsolatunkat, de ez a seggfej mindig mindent elront. - Látod, neki nem egy ilyen lúzer, nyálgép kell, hanem egy igazi férfi, mint én. - és ez volt az utolsó. Betelt a pohár, az öklöm hatalmasat csattant (újra) az arcán, a lendülettől pedig a homokba esett.
- Meg ne lássalak téged vagy a barátnődet még egyszer a közelben. Megértetted? - sziszegtem az arcába, majd úgy ahogy ott feküdt, otthagytam.
Most viszont ki kell találnom, hogy még is hogyan kaphatom vissza Holly-t. És már tudom is, hogy mit csináljak...

2015. január 4., vasárnap

37.rész - Mi történik?

Sziasztok! Itt is van a következő rész, így a szünet utolsó napján! Ahhh, de nem akarok suliba menni! Mindegy, remélem ez a rész is tetszeni fog, bár az eleje nem lett valami jó.
Köszönöm az eddigi 23 feliratkozót és a kommenteket az előző részhez!:)) Jó olvasást!
Anna xx.


Holly



Még mindig Adam szavai csengtek a fülemben. Tudom, hogy elég igazságtalan voltam, de tényleg csak egy kis időt kértem volna, hogy mindent átgondolhassak. De nem, ő már ezért abba akarta hagyni! Remélem, hogy most már boldog és élheti csillogó és fényűző életét tovább, minden gond nélkül.
Miután meguntam az ajtóban ülést és sírást, feltápászkodtam és felmentem, hogy vehessek egy zuhanyt.
Amint felöltöztem, fogtam a deszkámat és már lent vettem a cipőmet, amikor az én drága bátyám is hazafáradt.
- Helló hogy ment a randi? - kérdeztem, egy pillanatra felpillantva rá.
- Tökéletes. - mondta. - És a legjobb...
- Többet nem akarok tudni. - fojtottam belé a szót. 
- És milyen volt a díjátadó? - kérdésére azonnal lefagytam.
- Nagyon jó. - mondtam és már mentem volna ki, de a visszahúzott a karomnál fogva.
- És az after-party? - húzta föl a szemöldökét. A torkomba rögtön gombóc keletkezett és a szemembe könnyek gyűltek, de nem engedtem utat nekik.
- Nem volt az én stílusom, szóval hamar eljöttünk onnan. - válaszoltam egy levegő vétellel. - Most viszont megyek. - indultam volna, de Mike szorítása nem engedett.
- És akkor most elmondod, hogy mi történt igazából vagy olvassam el újra? - mutatta fel a telefonját. Basszus, ugye nem?
Azonnal kikaptam Mike kezéből a telefont és olvasni kezdtem a sorokat.


'Az ifjabb Armstrong újdonsült barátnőjével jelent meg a vörös szőnyegen! Bár a titokzatos lány nevére még mindig nem derült fény, ahogy a két tini egymásra néz, látszik hogy nagy a szerelem köztük...Vagy mégsem?
Az after-party-ról a lány sírva jött el és Adam Armstrong-gal a nyílt utcán veszekedni kezdtek. Fotósunk annyit hallott, hogy a lány hazugsággal vádolta. Azonban Green Day frontembere fia megcsókolta a lányt, így azt hittük, hogy végül minden megoldódott, de a lány elment. Ezek szerint véget ért a kapcsolatuk? Az ifjabb Armstrong viszont elég érdekesen vezetheti le a feszültséget, ugyanis a lány távozása után nem sokkal verte szét exbarátnője, Chrystal Houser új barátját.
Vajon ennyi volt a kapcsolatuknak? Ha igen, sok szerelmes tini fellélegezhet...'

Majdnem elhajítottam a telefont idegességemben. Igen, a sok szerelmes tini tényleg fellélegezhet!
- Szóval? - vette ki a kezemből bátyám a telefonját, nálam meg eltört a mécses. Sírva borultam testvérem nyakába. Nem mondott semmit, nem kérdezett semmit, tudta, ha abbahagyom akkor majd el fogom mondani, csak kell még egy kis idő hozzá. - Akkor jó hogy ezt megvettem. - mosolygott sunyin, amikor kicsit eltolt magától és előhúzott egy doboz OREO-t a háta mögül. Könnyeimet törölgetve mosolyogtam fel rá és vettem el ajándékát. - Akarod, hogy jól elverjem, ha ide meri dugni a képét? - ajánlatára azonnal felnevettem, de látva halál komoly képét, elhallgattam.
- Az jó lenne. - rántottam meg a vállam, bár tudtam, hogy Adam soha nem fog ide jönni.
- Most átmegyek Sam-hez, majd jövök. - mondtam, majd kiléptem az ajtón. Szerencsére senki nem volt az utcán, bár vasárnap révén nem nagyon kéne meglepődnöm. Sam-ékhez gyorsan megérkeztem. Alig, hogy becsöngettem, legjobb barátnőm már nyitotta is az ajtót és a nyakamba borult. Viszonoztam ölelését.
- Jaj Holly, annyira sajnálom. - behúzott a házba, majd a szobájába vettük az irányt. - Mondd el mi történt!
Felbontottam az ajándék kekszemet és mindent elmeséltem Sam-nek. A díjátadótól kezdve egészen az after-party-ig onnan meg egészen a ma reggelig. Legjobb barátnőm egyszer sem szakított félbe, csak türelmesen hallgatott végig és csak bólogatott.
- És most itt tartunk. - fejeztem be ezt a hihetetlenül izgalmas történetet.
- De ők honnan ismerhetik egymást? - gondolkozott el Sam.
- Azt én sem tudom, de azt olvastam, hogy ő a 'modell' új pasija. - mutattam idézőjelet a modell szónál.
- Az biztos, hogy ők tényleg összepasszolnak. - grimaszolt Sam, én meg csak elmosolyodtam.
- Ja, legalább ők igen. - kerestem a telefonomon valami zenét. Túl sok a Green Day, túlságosan ráemlékeztet. Inkább felhagytam ezzel.
- De biztos, hogy ti újra összejöttök. - biztatott.
- Tényleg? Én nem hiszem. - rántottam meg a vállam. - Azt hiszem nekem nem kell most egy ideig pasi. - dőltem el az ágyon. - De legalább ti jól megvagytok. - néztem barátnőmre.
- Szakítottunk. - vonta meg a vállát, de olyan természetesen, mint ha azt mondta volna 'Esni fog.'
- Hogy mi??? - ültem fel hirtelen és kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Szakítottunk. - ismételte meg ugyanolyan természetesen.
- De...az mégis...Hogy? - dadogtam döbbenetemben.
- Igazából egész könnyen. Tudod, nem volt meg köztünk az a szikra, ami egy kapcsolathoz kell. Mi inkább olyan haveri szinten voltunk. - magyarázta. - De szerintem jobb is, hogy így történt. És elnézve Tylert, most már nem lesz olyan piros az arca. - nevetett fel. Én azonban nem tudtam. Ilyen könnyen szakítani biztos, hogy nem lehet. Bár ha Sam-ről beszélünk, neki nem fáj ennyire, ha tényleg nem érez semmit a srác iránt.
Lehet, hogy Adam-nek és nekem is ez van megírva? Hogy mi csak barátok lehetünk? Nem tudom, de az biztos, hogy most jót tesz, ez a kis szünet, hogy gondolkozhassak.
Még egy ideig Sam-mel beszélgettünk, de nem sokkal 8 után inkább haza mentem, hogy legalább Mike-kal is töltsek egy kis időt. Haza fele úton legalább egy kicsit jobban éreztem magam a Sam-mel töltött órák alatt, de amint a házunkhoz értem, azonnal lefagytam. Ugyanis már csak annyit láttam, hogy Mike ökle Adam arcára csapódik, a srác a lendülettől a földön kötött ki.
- Meg ne lássalak még egyszer a húgom közelében, megértetted??!! - ragadta meg a pólójánál fogva szegény fiút, aki a szemét fogta fájdalmában. De úgy tűnik bátyámnak ez nem volt elég, már lendítette volna az öklét, hogy újabb csapást mérjen Adam-re...
- Mike, elég! - rohantam oda és fogtam le a levegőben lévő kezét. Mindkét fiú rám nézett, de én csak kitartóan néztem tesóm szemébe. Kis gondolkodás után végül ellökte magától a srácot, aki kis híján újra a földön kötött ki. - Menj be, ezt majd én elintézem.
- Holly...
- Mike! Menj be. - mondtam határozottan. Végül bólintott és kérésemre bement. Amint becsukta az ajtót, azonnal Adam segítségére siettem.
- Jól vagy?
- Túlélem! - morogta és a szemét tapogatta. Egy kicsit felszisszent.
- Miért jöttél? - kérdeztem, figyelmen kívül hagyva 'modorát'.
- Tudom, hogy látni sem akarsz, - kezdte, majd a zsebéből előhúzott egy borítékot. - de ezt oda akartam adni. - nyújtotta át.
- Mi ez? - forgattam a kezem között.
- Majd megnézed. - mondta. - Remélem. - tette hozzá halkan.
- Adam... - sóhajtottam.
- Tudom. - tette fel védekezően kezeit. - Akkor...szia. - hajolt közel, de hirtelen megállt, majd csak megfordult és elment a deszkáján.
- Szia. - suttogtam, bár tudom, hogy már nem hallotta.

2014. december 29., hétfő

36.rész - Ez már kevés...

Sziasztok! Akkor itt is van a következő rész, ami elég hosszú lett;) Bár remélem, nem fogtok nagyon haragudni és kapok pár visszajelzést:)
Akkor jó olvasást!
Anna xx.


Holly



Egyedül sétáltam haza a sötétben és mezítláb, mert már nem bírtam ezt a hülye magassarkú cipőt. Mégis nem is a lábam fájt, hanem a szívem. Tudom, hogy ez olyan röhejes, de most nem tudom, hogy mi mást tehetnék.
Tudom, hogy nem volt fair, amit mondtam vagy tettem, de mégis kit akarok átverni? Ő egy világsztár fia, én meg csak egy középiskolás lány vagyok, egyszerű élettel. Előre lehetett látni, hogy ez nem fog sokáig tartani!
Mire feleszméltem gondolkodásomból, már haza is értem. Már jóval elmúlhatott éjfél is, a házban sötétség és csend uralkodott. Anyáék már biztosan alszanak, Mike meg remélem az új barátnőjénél tölti az éjszakát. Hangtalanul felmentem az emeletre és rögtön megcéloztam a fürdőt. Jól bezártam, ha anya vagy apa fel is ébred, ne nyissanak rám.
Amint belenéztem a tükörbe, rögtön elszörnyedtem saját magamtól. A szemfestékem szétkenődött és a könnyeim miatt kis fekete csíkok folytak végig az arcomon. De szerencsére a hajam és a ruhám így is tökéletes maradt. Ez a napom fénypontja. Gyorsan lemostam a sminket, vettem egy gyors zuhanyt és már mentem is vissza a szobámba. Felvettem a pizsamámat és kinyomtam a telefonom. Na, vajon ki volt? Nem foglalkoztam vele, inkább csak lefeküdtem és próbáltam elaludni.

A telefonom csörgésére és iszonyat hangos dörömbölésre ébredtem. Gyorsan csekkoltam az órámat, ami hajnali 3-at mutatott. Nagyszerű alhattam 3 órát! De az a gond, hogy ki az a hülye, aki ilyenkor akar meglátogatni? Remélem anyáék nem ébredtek fel.
Lassan felkeltem az ágyamból és a telefonommal világítva lementem az ajtóhoz. Óvatosan elforgattam a kulcsot a zárban, majd lassan kinyitottam az ajtót. Amint teljesen kitárult, valaki beesett rajta.
- Huupsz, ez befelé nyílik. - kacagott fel, mire azonnal kezemet a szájára tapasztottam. Megvilágítottam az arcát, mire rögtön becsukta a szemét és felnyögött az éles fénytől.
- Te mi a fészkes fenét keresel itt? - sziszegtem és segítettem neki feltápászkodni a földről. - Azonnal menj haza! - mint aki meg sem hallotta, hogy mit mondtam, becsukta az ajtót és a konyha felé vette az irányt. - Most komolyan, mit akarsz itt Adam? - mentem utána.
- A párizsinak miért az a neve, hogy párizsi? - turkált a hűtőben. - Párizsban találták fel? De olyan vicces szó. Pááárizsííííí - nevetett a saját poénján és hozzám fordult. Várjunk csak...
- Te részeg vagy? - csapott meg a felismerés.
- Neeeem. - rázta meg a fejét, aztán gyorsan abba is hagyta, mert majdnem hátraesett. - Na jó, talán egy picikééét. - mutatta a 'picikét' a mutató és hüvelykujja között.
- Basszus, most mit csináljak veled? - tettem fel magamnak a kérdést hangosan.
- Hallgass meg! - felelte azonnal és felém sietett, majd megállt előttem. - Nem akarlak egy ilyen hülyeség miatt elveszíteni...
- Hülyeség?! Adam, láttam ahogy megcsaltál! Szerinted ez nekem milyen érzés?! - suttogtam hangosan, hogy anyáék ne ébredjenek fel és ő is megpróbálja megérteni.
- De én nem akartam! Azt az egészet Chrystal és Drake találta ki!
- Már megint ezzel jössz? - sóhajtottam. - Még is honnan a fenéből ismernék egymást? - látszólag erre a kérdésre nem tudott mit felelni. Gondoltam. - Menj haza Adam és aludj egyet. - tanácsoltam és kifelé indultam a konyhából, de még gyorsan elkapta a csuklóm. Érintése nyomán kirázott a hideg.
- Ugye nem akarsz most hazaküldeni? - nézett mélyen a szemembe, gyönyörű, kiskutya szemeivel. - Tudod milyen nehéz volt eljönnöm idáig? - francba a jó természetemmel és hogy nem lehet neki ellenállni!
- Jó, aludhatsz nálam. - suttogtam, mire elmosolyodott. - De most utoljára. - jelentettem ki. Azonnal elkomolyodott.
Megint visszamentem a szobámba, Adam-mel a nyomomban, bár azért figyelnem kellett, nehogy leessen a lépcsőn.
- Oké, megágyazhatok a földön vagy... - fordultam Adam felé, aki már az ágyamon volt kiterülve egy szál bokszerben. Ne kérdezzétek, hogy volt ilyen gyors, mert én sem tudom. - ...vagy csak feküdj az ágyamba, nem probléma. - mérgelődtem, de már nem akartam vitatkozni, ezért csak én is befeküdtem az ágyba, jó messze a vendégtől és aludni próbáltam. Azonban mozgolódást éreztem és hirtelen egy kart, ami szorosan átkarolt és magához húzott. Erőm nem volt már elhúzódni, ezért fejem a mellkasára hajtva aludtam tovább. Még motyogott valamit, de azt már nem értettem, mert magával ragadott az álom.

Adam



Erős fejfájásra ébredtem. A legszívesebben ki sem kelnék az ágyból. A tegnapról csak annyira emlékszem, hogy agyonvertem azt a szarházit, majd utána egy kocsmában kötöttem ki. Halványan rémlik, hogy utána elmentem valahova. De nem tudom hova.
Na jó, szereznem kell egy Aspirint, mert a gondolkodásomtól még jobban fájt a fejem. Lassan kinyitottam a szemem, de azonnal vissza is csuktam, mert a fény bántotta a szemem. Amikor végre kitisztult a látásom, egy idegen szobában találtam magam. Várjunk csak, Green Day-es pószterek, képek Holly családjáról és a barátairól...Oh basszus.
Felkeltem az ágyból és lefelé vettem az irányt. Miért van rajtam alsó és hova lettek a ruháim? Mire leértem, zajt hallottam a konyhából, így rögtön arra vettem az irányt. A fejemet fogva léptem be a helységbe, ahol Holly-t pillantottam meg egy bő pólóban és éppen reggelit csinált.
- Felkeltél? - kérdezte, felém sem nézve.
- Akarom tudni, hogy mit csináltam tegnap este? - ültem le az asztalra, még mindig a fejemet fogva. Holly rögtön letett elém egy pohár vizet és gyógyszert. Hálásan elmosolyodtam, de amint felnéztem rá, azonnal elfordult és tovább folytatta a reggeli készítést.
- Semmi említésre méltó. - mondta érzelemmentes hangon.
- De ugye mi nem...? Érted. - mutogattam kettőnkre.
- Hogy lefeküdtünk-e? Nem. - rázta a fejét. - Amint beértünk a szobámba, azonnal kiterültél egy szál bokszerben. - rántotta meg a vállát, én meg a legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Most komolyan, leiszom magam és rögtön Holly-hoz jövök?! Csak én lehetek ilyen marha!
- Segítsek valamiben? - álltam meg mögötte.
- Fogat az moshatnál. - állt rögtön arrébb, de én elkaptam a derekát, ezzel megállítva cselekedetét. - Engedj el.
- Miért vagy ilyen? - próbáltam a szemébe nézni, de csak kerülte a tekintetem.
- Nem vagyok én semmilyen. - tagadta.
- Miért? - kérdeztem.
- Miért?! Még azt kérdezed, hogy miért?! Beállítasz részegen, próbálod velem elhitetni MEGINT, hogy Drake-ék tervelték ki a tegnap estét! És azt kérdezed, hogy miért vagyok ilyen?! - kiabált és könnyei újra elkezdtek folyni a szeméből.
- Miért nem hiszel nekem? - sóhajtottam fáradtan, szomorúan.
- Ez...már mindegy. - dobta nekem a ruháimat, amiket gyorsan fel is vettem. - Jobb, ha mész.
- De én is szeretlek... - mondtam ki reményvesztetten. Ennek nem lehet így vége.

Holly


Még pislogni sem tudtam, amikor kimondta. Biztos, hogy jól hallottam? Nem képzelődtem? Biztos, hogy képzelődtem.
- Mi...mit...mit mondtál? - dadogtam még mindig döbbenten.
- Ez az igazság. - tárta szét a karját, majd megállt közvetlen előttem és a kezébe fogta az arcom. - Igen, szeretlek. Annyira szeretlek, Holly... - hinni akartam neki, de valahogy nem ment.
- Ez már kevés Adam. - ráztam a fejem és kibontakoztam az öleléséből. - Ez már rég, nagyon kevés.
- Akkor hadd bizonyítsak! - jött utánam. - Kérlek. - suttogta, közel az arcomhoz. Annyira meg akartam csókolni, hozzábújni, de tudtam, hogy nem lehet. - Maradj velem.
- Adj egy kis időt, amíg átgondolom, jó?
- Ezt a szöveget hagyjuk. Tudom, hogy mi lesz a vége! - jött dühbe azonnal. - Akkor már fejezzük is be! - szavai a szívembe martak.
- Ha ezt akarod, akkor legyen. - nyitottam ki előtte az ajtót. - Mehetsz is, szabad vagy. - mutattam ki rajta.
- Nem úgy...
- KIFELÉÉÉ!!! - kiáltottam rá. Vette a lapot és elindult kifelé.
- Ennek még nincs vége. - mondta eltökélten.
- De igen, te magad mondtad. - mondtam és az orra előtt becsuktam az ajtót. Nem bírtam tovább, sírva neki dőltem az ajtónak és lecsúsztam annak mentén a földre. Akkor hát ez ennyi volt? Csak egy nyári szerelem?

2014. december 21., vasárnap

35.rész - Vége?

Sziasztok! Végre itt a téli szünet, remélem mindenki nagyon várta már! Most kicsit több részt is tudok hozni, de ahhoz az kell, hogy kapjak egy pár visszajelzést!:)
Addig is Kellemes Karácsonyt mindenkinek!
Anna xx.
P.S. Köszönöm az eddigi 22 feliratkozót és a több, mint 14000 oldalmegtekintést!!:))

Adam



Nagy nehezen sikerült a bárhoz jutnom, de útközben elég sok ismerőssel is összefutottam. Egy hős voltam, amikor végre leülhettem az egyik bárszékre és rendelhettem.
- Két üveg kólát. - mondtam a pultosnak. Apa általában engedi, hogy minimum egy-két sört megigyak, de most Holly is itt van és tudom, hogy ő utálja az alkoholt.
Egy örökké valóság volt, amíg az üdítőkre várakoztam. Értitek? Két üdítőre, nem valami flancos koktélra! Már éppen azon voltam, hogy szóljak a pultos srácnak, amikor hirtelen két kar fonódott az egyik karomra és simult az oldalamhoz, amennyire csak tudott. Először azt hittem, hogy Holly az, de az erős parfüm felhő, amit éreztem, rájöttem hogy nem ő az.
Azonnal kihúztam a kezem és az idegen lány felé fordultam...
- Nem hívtál Cuki Fiú! - vetette a szememre a lány, akinek a nevét még mindig nem tudom. 
- Te hogy kerülsz egyáltalán ide? - kérdeztem meglepődve. Azt hittem, hogy a múltkor már sikerült lekoptatnom! 
- Az uncsitesóm elhozott... - Vajon ki lehet, az a szerencsétlen, akinek ő az unokatesója? Az biztos, hogy én inkább fejbe lőném magam. - ...és most hogy megtaláltalak, végre együtt lehetünk!
- Hogy mi?! - ébredtem fel hirtelen bambulásomból, amikor ezt kimondta. Mégis, miért akarnék én vele lenni?! 
- Óh, hát ne tagadd édes. - vihogta túl a zenét is. - Christy mindent elmondott, hogy már az elején megtetszettem a parkban... - CHRISTY???!!!! UGYE NEM AZ A CHRYSTAL AKIVEL ÉN JÁRTAM????!!!!! - És igen, leszek a barátnőd! - még fel sem fogtam, hogy mit mondott, de már éreztem, ahogy a nyakamba ugrik és a száját az enyémre tapasztja. Próbáltam lerázni magamról, de a karjait olyan szorosan fonta a nyakamra, hogy szerintem még harapó fogóval sem tudták volna eltávolítani magamtól.
- Ugyan Lucy, hagyj későbbre is. - jelent meg mellettünk, a Sátán titkos szeretője. Lucy- ahogy nevezte- végre leszált rólam, majd összevihogtak Chrystallal. Ezt az alkalmat választottam arra, hogy azonnal lelépjek és megkeressem Holly-t. Azonban...
- Ha a barátnődet kereset, elment. - állta el az utamat, az a Drake gyerek.
- Mit csináltál vele? - szorult ökölbe a kezem és a legszívesebben pofán vertem volna.
- Én semmit, csak megmutattam neki az igazi oldalad. - vigyorgott rám kárörvendően. Mi a szarról beszél ez a hülye gyerek? Hacsak...hacsak nem látta azt a csókot!! Basszus, meg kell találnom és meg kell neki mindent magyaráznom!!
Félrelöktem az előttem álló srácot és a kijárat felé vettem az irányt. Nem lehetett olyan messze, így találomra elindultam az egyik irányba és próbáltam felhívni Holly-t, de minden alkalommal kinyomta.
- Holly! - kiáltottam, amikor észrevettem egy mezítláb sétáló lányt. Igen, nem volt nehéz kitalálni, hogy ki az. Nem is állt meg vagy fordult meg. - Holly, kérlek, állj meg! - semmi. Megszaporáztam a lépteimet, amíg el nem kaptam a karját. - Hadd magyarázzam meg! - és ekkor, felemelte a kezét és a tenyere hatalmasat csattant az arcomon. A fejem oldalra bicsaklott és rögtön az arcomhoz kaptam, ami szinte égett az ütéstől.
Lassan ránéztem és azt láttam, amit soha nem akartam vele tenni. A smink teljesen szétfolyt az arcán a sírás miatt. A szemei már  pirosak voltak, de könnyei még mindig folytak szeméből.
- Megmagyarázni? Mégis milyen hazugsággal akarsz megint beetetni? - a hangja elcsuklott a végére és próbálta visszafojtani a könnyeit.
- Soha nem nem hazudtam neked. - ráztam a fejem. - Kérlek, ezt az egészet Chrystal és Drake találták ki. - mentegetőztem.
- Ne röhögtess már. - nevetett kínjában. - Most ezzel akarsz beetetni? Ennél okosabbnak hittelek, ha már eddig csak hülyítettél. - nézett rám gyűlölettel.
- Komolyan beszélek! Soha nem szórakoztam veled, minden amit tettem vagy mondtam, az igaz! - bizonygattam, de tudom, hogy úgysem fog hinni nekem.
- Akkor miért is nem mondtál semmit, amikor kimondtam AZT a szót? - emelte ki az 'azt' szót. Először nem is tudtam, hogy mire gondol, de aztán eszembe jutott. Amikor ott a parton kimondta, hogy szeret. Kicsit engem is meglepett vele, de nagyon is jól esett, hogy így érez irántam. Én is ki akartam neki mondani, de megijedtem. Megijedtem, mert amikor utoljára kimondtam ezt egy lánynak, az hálából megcsalt és kihasznált. És igen, jól tudjátok, hogy ki az. - Legalább mondhattad volna azt, hogy 'Bocs Holly, de én csak kedvellek, csá.' vagy tudom is én, mit. De az, hogy meg se mukkantál és a ma este után csak azt érzem, hogy hiba volt összejönnünk... - rázta a fejét, én meg úgy éreztem, hogy itt fogok összeesni, amint kiejtette ezeket a száján.
- Ne mond ezt. - sírhatnékom támadt, de nem akartam, hogy gyengének lásson. - Akartam mondani, de...
- De én nem vagyok olyan jó, mint azok a lányok, mint akikkel találkoztál. Adam értem én, hisz nagy részt, csak ilyen fiúkkal találkoztam, csak nem értem miért lepődök meg mindig. - csuklott el a hangja a végére és el akart menni, de én a csuklójánál fogva visszahúztam. - Engedj el és többé már nem fogsz látni.
- Nem Holly, volt már hogy elengedtem valakit, de téged már nem foglak. Tudom, hogy nehéz eset vagyok, de ha adnál egy esélyt, hogy elmagyarázzak mindent... - nem engedte, hogy végig mondjam, újra közbe vágott.
- Adam, már annyi esélyt adtam neked, hogy az már isteni ajándék. Annyi időd volt elmagyarázni mindent, de nem éltél ezzel a lehetőséggel, így minek folytas... - mielőtt végigmondhatta volna, számat az övére tapasztottam, hogy elhallgattassam. Lassan és gyengéden csókoltam, de miután nem lökött el magától, annál szenvedélyesebb lettem. Úgy csókoltam, mint eddig még soha. Levegőhiány miatt váltunk el, majd homlokomat az övének támasztottam. Pár percig egyikünk sem szólalt meg, végül ő szólalt meg elsőként.
- Engedj el. - suttogta, én meg azt hittem, hogy rosszul hallok.
- Holls...
- Kérlek szépen, engedj el. - mondta halkan, ám annál határozottabban. Döbbenetemben a karjaim magától lehullottak a testem mellé. Holly hátrált pár lépést, tartva a szemkontaktust, majd megfordult és végleg elsétált.
- Ez jobban alakult, mint gondoltam. - hallottam meg a pojáca hangját a hátam mögül.
Az agyamat elborította a vörös köd és már csak annyit éreztem, hogy olyan erősen behúztam a hülye gyereknek, hogy elterült a földön. De itt nem álltam meg és ott kezdtem el ütni-rúgni, ahol csak tudtam. Nem érdekel, ha holnap a címlapokra kerülök, mint egy őrült, verekedős vadállat vagy akármi. Csak az a lényeg, hogy ez a gyerek megkapja azt, amit eddig megérdemelt.
- Adam, te mi a fenét művelsz?! - jött ki volt 'barátnőm' és lelökött Drake-ről, hogy ne verjem halálra.
- Megérdemlitek egymást. - köptem feléjük a szavakat, majd otthagytam őket. Most még is mit csináljak?

2014. december 14., vasárnap

34.rész - Túl szép, hogy igaz legyen...

Sziasztok! Bocsánat, hogy ilyen későn hoztam a részt és hogy a múltkor is kimaradt, de elég sok dolgom volt. De most itt van és remélem, hogy tetszeni fog;)
Láttam, hogy kicsit ti is eltűntetek a kommentek számát illetően, de remélem, ehhez kapok egy párat:) Jó olvasást!
P.S. Remélem ti is annyira várjátok a szünetet, mint én! Már csak 5 nap, csak kitartás mindenkinek:D
Anna xx.


Holly


A tükör előtt álltam és még mindig magamat néztem a tükörben. Ma van a díjátadó, amire Adam-mel megyek és persze a Green Day többi tagjával! Ti ezt el tudjátok hinni?! Nem elég, hogy elmehetek egy ilyen hajcihőre, de ráadásul a kedvenc bandámmal mehetek, sőőőt több híres emberrel is!! Basszus, még mindig alig tudom ezt elhinni!
- Hopp, elnézést, de nem láttad a szoknya gyűlölő húgomat? Szerintem a te ősellenséged. - poénkodott Mike, amikor bejött a szobámba és lehuppant az ágyamra.
- Kuss! - mondom, de még mindig magamat lesem a tükörben. Bár tesómnak igaza van, akit most a tükörben látok, teljesen az ellentétem. Ha nekem kellett volna kiválasztanom a ruhámat és én csináltam volna meg a hajamat és a sminkemet(amit nem is tettem volna fel), akkor biztos, hogy máshogy néznék ki, mint most. A vakolat a fejemen, amit sminknek hívnak olyan sok, hogy nem látok semmi 'hibát' az arcomon. A ruhám, szorosan a testemhez tapad és kihangsúlyozza az alakomat. És a legjobb, hogy csak a combom közepéig ér...hát nem remek? Folyamatosan lefelé húzogatom, mert félek, hogy feljebb csúszik. Ráadásul, magassarkút kell hordanom! Agyrém. A legjobban egyedül a hajam tetszik, amit csak az én kérésemre, csak kicsit göndörítettek be, de ráfújtak vagy fél flakon hajlakkot. 
Persze amikor először álltam 'közönség' elé (ami a styliszt, a sminkes és Adam volt) mindenki álla a földet súrolta. Tegyük hozzá, hogy a styliszt még el is akart küldeni egy modell-ügynökséghez. Na, persze. Adam meg nem mondott semmit...csak mosolygott...mint a múltkor, amikor véletlen kimondtam, hogy 'Szeretlek'. Értitek? Csak annyi volt, hogy én kimondtam, ő meg csak egy pillanatra megállt a nyakam csókolgatásával, az izmai meg, mintha megfeszültek volna, majd nem szólt semmit és folytatta azt, amit félbehagyott.
Hát az biztos, hogy nem egészen erre a válaszra vártam. Nem mondanám, hogy fáj, de azért még is rosszul esik, hogy semmit sem mondott. Még annyit sem, hogy 'Bocs, én nem így érzek, inkább ne is találkozzunk többé.' Na jó, talán tényleg fáj egy kicsit, hogy egyáltalán nem mondott semmit.
- Ugyan Mike, ne piszkáld a húgodat! - jött be anya is a szobámban. - Inkább örülj neki, hogy végre kezd nőiesedni.
- Azért az még nem! - jött már be apa is. A kedvenc részem, amikor anya már 'nőként' kezelne, apa meg még mindig 'kislánynak' hisz, aki mindig az ő szeme fénye lesz.
- Ugye most nem rajtam fogtok vitatkozni? - fordultam feléjük és a ruhámat kezdtem babrálni.
- Elismerem, hogy szép vagy. - kezdte Mike.
- Deeee...??? - mosolyogtam, mert tudom, hogy folytatni akarja.
- De nem engedhetlek el ilyen ruhában. - szögezte le, apa meg helyeslően bólogatott. Segítségkérően anyára néztem, de ő csak mosolyogva rázta a fejét.
Szinte fellélegeztem, amikor megszólalt a csengő. Sok esetben rohantam volna ajtót nyitni, de a hülye cipőm ebben megakadályozott, míg Mike rohant is az ajtóhoz. Lassan, de biztosan el is értem a lépcsőhöz. Óvatosan lépkedtem lefelé a fokokon, de félúton meghallottam Mike hangját.
-...és ha egy gyűrődést meglátok a ruhán, esküszöm, elintézem, hogy...
- Mike, neked nem kéne randira menned? - szakítottam félbe, mielőtt befejezhette volna mondatát. Hangomra az ajtóban álló két személy is rögtön felém kapta a tekintetét.
Akaratlanul is elmosolyodtam, amikor megláttam Adam-et. Fekete nadrágot, fehér inget és rá egy fekete bőrdzsekit vett. Hajával nem nagyon vacakolhatott, mert fekete tincsei igézően kék szemébe lógtak és egy ellenállhatatlan mosollyal nézett rám.
- Mehetünk? - kérdezte. A styliszttól kapott dzsekit és táskát magamhoz vettem és már tipegtem is ki az ajtón.
- Várjatok, hadd csináljak egy képet! - szólt nekünk anya. Mivel tudtam, hogy ezt nem úszhatjuk meg, ezért megfordultunk. Adam átkarolta a derekamat, szorosan magához húzott és mosolyogtunk a kamerába.
- Oké, nekünk mennünk kell. - mondtam, majd húzni kezdtem Adam-et ki a kapun, távol a szüleimtől és a bátyámtól.
- Bocs, az előbbiért, de tudod, ez egy ritka alkalmak egyike. - mutattam végig magamon.
- Nem gáz. - rántott vállat. - Egyébként gyönyörű vagy. - jegyezte meg.
- Köszi. - mosolyogtam rá. Bezzeg, ezt ki tudod mondani.
- Most komolyan? - néztem rá kérdőn és csodálkozva, amikor kinyitotta egy limuzin(!!) ajtaját.
- Miért, szeretnél motorral menni? Bár ezt a ruhát nem éppen erre találták ki. - vigyorodott el, mire csak a mellkasába ütöttem. - Ömm...au?
- Vicces vagy. - nyújtottam ki rá a nyelvem, mire megfogta a kezem, magához húzott és egy gyengéd csókot nyomott az ajkaimra.
- Na, szállj be! - parancsolta és a fejével a kocsira bökött. Amikor beszálltam, a teljes Green Day tagjaival és feleségeikkel/barátnikkel találtam szembe magam.
- Holly, hát eljöttél! - köszöntött Adrienne.
- Ki nem hagytam volna! - mosolyogtam, majd zavartan néztem a többi tagra a kocsiban.
- Szóval te lennél a híres Holly? - kérdezte Tré Cool. El nem tudtam hinni, hogy itt vannak mindannyian, ezért csak bólogatni és mosolyogni tudtam. - A kis ember már sokat mesélt rólad. - kacsintott rám, mire csak zavartan lehajtottam a fejem. Adam átkarolta a derekam és közelebb húzott magához, én meg arcomat a mellkasába fúrtam.
- Ne bújj el. - suttogta a fülembe és mellkasa rázkódott a visszafojtott nevetésétől.
Adam mindenkinek bemutatott és még meg is kínáltak egy kis pezsgővel, de én csak kedvesen visszautasítottam és ásványvizet ittam.
Az út további része nagyon jó hangulatban telt, de a telefonom pittyegett, miszerint üzenetem érkezett. Előkotortam a kis táskámból és megnéztem. Ismeretlen szám volt. 'Hidd el, hogy egyáltalán nem szeret téged.' - nem értettem hogy ki és miért küldte el nekem, de lehet hogy téves volt. De ekkor jött még egy. 'Ha nem hiszed, akkor majd láthatod.' - na jó, ez már beteges.
- Hé, baj van? - kérdezte Adam.
- Persze. - mosolyodtam el, majd eltettem a telóm. Pár perc után már meg is érkeztünk a díjátadóra, de még be kell vonulnunk egy csomó fotós és sajtós előtt. Jaj nekem. Adam láthatóan észrevette idegességem, mert megszorította a kezem és a fülembe suttogott.
- Ne izgulj, minden rendben lesz. - súgta, majd a többieket követtük. Hát akkor hajrá!

***

Most az afterparty-n vagyok. A vörös szőnyeget sikeresen túléltem, bár sokan nagyon is kíváncsiak voltak rám, de sikerült kitérnünk ezek elől kitérnünk, ezért továbbra is az 'ismeretlen lány' vagyok, de ez jobb is így.
A díjátadó egész jó volt, sok sztár ott volt és sok fellépés is volt. Bár a két kedvencem a Green Day és a Simple Plan volt. Sőt, ha ez még nem lett volna elég, a Green Day elnyerte a legjobb pop-rock banda és legjobb pop-rock lemez díjat.
- Ha már menni akarsz, csak szólj. - mondta, vagy inkább ordította a fülembe Adam, mert a zene elég hangos volt.
- Oké. - bólogattam. - Hozol valamit inni? Én addig keresek valami helyet, hátul. - Adam bólintott, majd egy gyors csókot nyomott a számra és el is tűnt a tömegben.
Nagy nehezen találtam is egy helyet, majd gyorsan el is foglaltam és Adam-re vártam. Addig megnéztem a telefonom. 2 üzenetem jött, egy anyától a másik az ismeretlentől. Anyának gyorsan válaszoltam, majd a másikat is megnéztem. 'Show Time!' Nem értettem, hogy mi ez, de ekkor valaki megállt mellettem. Felnéztem és nem akartam hinni a szememnek.
Ott állt Chrystal Houser, Adam volt barátnője, teljes életnagyságban. De ha ez nem lett volna elég, Drake is ott állt mellette! Igen, az a Drake!
- Nocsak, csak nem egyedül hagytak? - kezdte a 'modell' nyájas hangon.
- Képzeld el, hogy nem! - vágtam rá. - De minek is köszönhetem ezt a kellemetlen meglepetést?
- Csak előre szólni, hogy a drágalátos barátod, nem csak téged szédít. - vette át a szót volt 'barátom'.
- Ez hülyeség! Adam soha nem tenne ilyet. - ráztam a fejem.
- Igen? Holly, ő egyáltalán nem olyan, mint amilyennek mutatja magát...
- Ne hasonlítsátok össze őt, magatokkal. - vágtam közbe azonnal.
- Kimondta már neked azt, hogy szeret? - kérdezte tőlem Chrystal. Na, ezzel aztán megfogott.
- Ahhoz nektek semmi közötök. - mondtam és megpróbáltam eltűnni, de egyáltalán nem sikerült, mert elállták az utamat.
- Szóval még nem. - bólogatott, mint aki mindent tud. - De gondolom te már igen és ő nem reagált rá semmit. Igazam van? - húzta fel hihetetlenül vékony szemöldökét mindentudóan.
- Ez... - próbáltam valami hihető választ adni, de mit? Végül is, kitalálta, mert pontosan így történt és azóta sem beszéltünk erről. - Nektek nem tartozom magyarázattal! Most pedig, ha megengeditek. - löktem őket arrébb és elindultam megkeresni Adam-et.
Éppen, hogy átverekedtem magam a tömegen, megpillantottam Adam-et...a pultnál...egy lánnyal...csókolózni. Szemembe azonnal könnyek gyűltek és éreztem, ahogy a szívem darabokra tört.
- Ettől akartunk megkímélni! - hallottam meg Drake hangját mögülem, miközben átkarolt. Kitéptem magam a karjai közül és a kijárat felé vettem az irányt.
Tudtam, hogy ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen...