43.rész - Osztálytársak

Sziasztok! Hoztam is a következő részt! Remélem tetszeni fog nektek:) Na, túléltétek az ún. 'Kétségbeesés hétvégéjét'?:D Nem tudom, nekem csak egy szokásos hétvége volt. Na mindegy.

Oh, nem akarok dicsekedni vagy ilyesmi, de nekem a jövőhét egy teljes hét síszünet lesz, ezért -ha akarjátok- a héten több részt is hoznék. De persze, ez csak rajtatok múlik;) Oké, nem is beszélek többet, jó olvasást!

Anna xx.

Holly

- Esküszöm, ti soha nem fogtok felnőni! - röhögök, amint az előttem álló két idióta srácot fényképezem le. Esküszöm, ennél hülyébbek már nem is lehetnének! Sőőt, jobban áll rajtuk a melltartó, kitömve zoknival, és ráadásnak a fejükön lévő tanga. Ne kérdezzétek, hogy honnan szerezték, mert én sem tudom és biztos vagyok benne, hogy nem is akarom tudni.

- Ugyan. - legyint Nick. - Ha nem csinálsz őrült dolgokat, amíg fiatal vagy, nem lesz min nevetned öregkorodban.

- Bölcs mondás. - bólogatok, de továbbra is lövöm a képeket. Jó lesz visszanézni ezeket, amikor - reményeink szerint - felelősségteljes felnőttek lesznek. Bár erre nem fogadnék.

- Mutiiiiii. - ugrik mellém Josh, majd kikapja a telóm a kezemből és a képeket kezdik nézni.

Ja, hogy még nem mondtam? Akkor most mondom. Egy házibuliban vagyok, egy osztálytársam és egyben egy legjobb barátom buliján. Név szerint Mike buliján. Ezt a bulit mindig augusztus 1-jén rendezi, ezzel is emlékeztetve, hogy hamarosan újra elkezdődik a pokol. Hivatalos nevén: ISKOLA. Brrr, még belegondolni is szörnyű!

Naaa, mindegy. Nem gondolok rá, elég lesz később. Oh és ki a két idióta a fehérneműkkel? Ők az osztály bohócai és a legjobb, hogy ikrek.

Bár, ahhoz képest, hogy azok vagy hogy mindketten eszméletlen hülyék, a személyiségük és az öltözködésük teljesen más. Nick sokkal kedvesebb és csendesebb és a ruhái is mindig olyan egyszerűek, de Josh. Ő a tipikus rossz fiú. Vagány, elegáns öltözködés, hangos és mindenhol ő van a középpontban.
- Holly, gyere mááár!! - jelenik meg Sam, majd összeráncolt szemöldökkel a srácokra néz és csak egy vállrándítással karon ragad és húzni kezd. Szerencsére a telómat még vissza tudtam venni.

Sam a hatalmas nappaliba vezet, ahol a hangszórókból csak üvölt a zene. Bírom ezeket a bulikat, mert az évfolyamból egy csomóan itt vannak, persze csak akiket ismerünk és csak is jó fej lányok vagy csajok. Ez az egyetlen hely, ahol annyit táncolok és még a szokásos diszkózenékre, amiket soha nem is hallgatnék.

Már nem tudom, hogy mióta táncolhattam, de már eléggé kiszáradtam, így egy pohár innivalóval kivonultam egy kicsit a verandára, egy kis csendre. Még így, hogy már sötét van, de az idő még teljesen kellemes. Igen, ezért szeretlek Los Angeles.

Kezem automatikusan a nyakamban lévő nyakláncra tévedt. Adam. Basszus, nem hittem volna, hogy ennyire fog hiányozni, holott 4 napja, hogy elmentek. Azóta nem is beszéltünk és már annyira hiányzik a hangja, hogy volt már majdnem felhívtam, de végül felhagytam evvel. Egyrészt, azért mert egy hívás biztos rohadt drága Spanyolországba. Másrészt, ő is biztosan a családjával együtt akar lenni.

- Na mi van, nem jó a buli? - hallottam meg magam mögött egy hangot, amitől teljesen megijedtem. Zakatoló szívvel fordultam a hang irányába, ami a házigazdához tartozott.

Mike-ban az a legjobb, hogy nagyon helyes és vicces srác. De az ember szeme azonnal a haján akad meg, ugyanis mindig befesti különféle, rikító színekre. Most éppen a kék szín van terítéken.

- Nem, csak egy kicsit kifáradtam és kijöttem. - válaszoltam.

- Csak szólok, hogy az őrült ikrek vízi bombákat töltenek meg a fürdőben. - sétált mellém.

- Nem lesz bajuk a hangszóróknak és más elektronikai kütyüknek? - néztem rá.

- Ezért is fenyegettem meg őket, hogy először ijesszenek ki mindenkit a kertbe. - nevetett fel és én is társultam hozzá. Á, igen, kék hajú barátom elég ijesztő tud lenni, ha kell.

- Akarjam tudni, hogy mivel fenyegetted meg őket? - mosolyogtam.

- Akarod tudni, hogy honnan szedték a fehérneműket? - húzta fel a szemöldökét. Azonnal hevesen rázni kezdtem a fejem. - Na látod. - kacsintott. Ezután egy kisebb csönd telepedett közénk, de nem az olyan kínos csönd, hanem az a megnyugtató, miközben a bent bömbölő zenét hallgattuk.

- Kérdezhetek? - törte meg a csendet.

- Már kérdeztél. - vigyorogtam, de komoly arcát látva, inkább eltüntettem az arcomról. - Ömm, persze.

- Igaz, hogy összejöttél azzal a híresség-gyerekkel?

- Adam-nek hívják és igen, igaz. - bólintottam. Mit akar ezzel?
- Biztos vagy benne, hogy ő jó hozzád? - nézett határozottan a szemembe, én meg, egy kicsit is, de megijedtem. A szeme olyan sötét volt, még soha nem láttam ilyennek. Nem, nem ijedhetek meg ettől a Mike-tól, hisz mégis a legjobb barátom és csak aggódhat.
- Teljesen biztos vagyok benne. - bólintottam határozottan a szemébe nézve. - De hogy jött ez most ide?
- Hát... - nézett be a házba, majd vissza rám. - ...csak hallottam pár dolgot és nem akarom, hogy aztán egy barom miatt sírni lássunk és nekünk kell eltenni láb alól. - hmm, vajon kitől hallhatta? Sam-től? Ugyan, ha haragszik egy srácra, azt ő maga intézi el. Várjunk, Luke is jóban van a srácokkal, de ilyet gondolom nem beszélnének meg együtt. Na jó, nincs több lehetséges informátorom.
- Nézd, bírom amikor ennyire aggódtok értem, de tudok magamra vigyázni. De ha esetleg mégsem, ti lesztek az elsők, akiknek szólni fogok. Vagyis, csak Sam után. - öleltem át jó szorosan kék hajú barátomat, de a végén már elnevettem magam. De tényleg ilyenkor annyira aranyosak, jó hogy ennyi 'bátyó' vesz körül, még ha a nagy részüknél még egy mókus is okosabb lehet.
Végszóra, amikor már visszamentünk volna a házba, a telefonom csörögni kezdett. A kijelzőn Adam neve villogott. Emlegetett szamár is megjelenik, vagy ez esetben hív.

42.rész - Nem mondta?

Sziasztok! Új résszel jelentkezem! Remélem elnyeri a tetszéseteket, bár még nem olyan eseménydús;)

Nagyon köszönöm az előző részhez jött kommenteket, nagyon jól estek:) Ehhez a részhez is várom őket:D

Jó olvasást!

Anna xx.

Holly

A tegnap esti buli után kész felüdülés volt hajnali 6-kor az ágyba bújni. Bár a buli további része átkozottul jó volt. Az biztos, hogy ennyit még soha nem táncoltam egész eddigi életemben. A fellépők és a zene is a legjobb volt. Komolyan, jobbat ki sem lehetne találni.
Még lustálkodtam volna, azonban amikor kinyitottam a szemem, olyan kipihentnek éreztem magam, mint még soha. De egy az egyben elmosolyodtam, amikor megláttam a kezemre kulcsolt másik kezet és a szorosan hátamnak simuló testet. Minden egyes levegővételével megcsikizte a nyakamat. Óvatosan megfordultam, hogy Adam-et még véletlenül se keltsem fel. Fekete haja szanaszét állt a fején, de ez sokkal jobban áll neki. Szemeim akarva, akaratlanul is lejjebb vándoroltak felsőtestére.
Tegnap este vagy inkább hajnalban, amint feljöttünk a szobájába az első dolga volt, hogy mindent ledobáljon magáról - kivéve a bokszerét - és be is vetődött az ágyba. Én még utolsó lelki erőmmel lemostam a kis sminkemet, majd elcsórva Adam egy pólóját én is bemásztam mellé az ágyba.
Lassan végigsimítottam rajta és láttam, ahogy kirázza a hideg. Ettől halkan felkuncogtam.
- Tetszik, amit látsz? - hallottam meg kissé rekedtes hangját.
- Mióta vagy fent? - néztem fel kék szemeibe.
- Nem régóta. - nyújtózkodott, majd hozzám hajolt és egy gyengéd csókot adott. - Jó reggelt.
- Az már szerintem elmúlt. - mosolyogtam rá, amire csak egy vállrándítást kaptam. Már álltam volna föl, hogy lemehessek valamit enni, de egy kéz a csuklómnál fogva visszarántott. Amint visszaestem az ágyamra, Adam fölém kerekedett.
- Még is hova-hova? - húzta fel a szemöldökét.
- Enni valamit. - válaszoltam neki egyszerűen.
- Szerinted a tolvajok megérdemlik? - rángatta meg, a rajtam lévő pólójának az alját. - Nem akarod levenni? - kérdezte és a szemében játékos fény csillogott.
- Azt mondod, hogy áll jól?
- Azt nem, de jobban tetszenél nélküle. - suttogta a fülembe, majd elkezdte nedves puszikkal ellátni a nyakamat. Apró sóhajok és nyögések szaladtak ki a számon, kezemmel pedig hajába túrtam.
Kezét végig simította oldalamon, le egészen a fenekemig.
- Állj! - rúgtam le magamról, amikor hangos lábdobogást hallottam a folyosóról és nem sokra rá az ajtó kivágódott. Na ki jött be?
- Adam, Holly, ébredjetek! - kezdett el ugrálni az ágyon Suzy. Fuh, még mázli, hogy meghallottam, nem hiszem, hogy Adrienne örült volna, ha ilyen sokkhatás érné a kislányt.
- Mitől vagy ilyen energiabomba? - fogta meg Adam és felemelve kishúgát, repülőset játszott vele. Megmosolyogtatott a jelenet, ahogy Adam a húgával játszik. Majdnem olyan volt, mint amilyenek mi voltunk Mike-kal.
- Anya mondta, hogy ébresszelek fel titeket. - nevetett tovább, majd megragadta a kezünket és próbált minket felhúzni. Olyan kis aranyos.
- Jól van, megyünk már. - nevettem, majd felültem. - Te nem jössz? - néztem a még mindig ágyban heverésző Adam-re.
- Persze, majd mindjárt. - legyintett. Mást már nem tudtam mondani, mert Suzy kézen ragadott és már rángatott ki a szobából, le a lépcsőn és onnan a konyhába. A hasam azonnal hangosan megkordult, amint megéreztem az isteni illatokat.
- Hallom valaki éhes. - szólalt meg Adrienne a hátam mögött. A sütőhöz lépett, majd megnézte a benne sülő valamit. - Mindjárt kész az ebéd. - mosolygott rám kedvesen, megértően. - Adam-et hol hagytátok?
- Azt mondta, hogy mindjárt jön. - ekkor jöttem rá, hogy valójában csak egy póló takar, ami, megjegyzem, nem volt túl hosszú. Asszem kérnem kéne valami alsót a barátomtól. - De azt hiszem, inkább felmegyek. - mondtam, majd abban a pillanatban fel is rohantam a lépcsőn, egyenesen Adam szobájába, aki...békésen aludt az ágyában.
Először a szekrényében kerestem valami rövid nadrágot, amit felvettem, majd az álomszuszékhoz sétáltam. Lehajoltam az arcához és a fülébe suttogtam:
- Felkelsz még ma vagy más eszközhöz kell folyamodnom? - a válasza csak hümmögés volt. Hát jó. Kimentem a fürdőbe és egy pohár hideg vízzel tértem vissza. Nyomtam egy apró puszit Adam szájára, majd csak simán leöntöttem. Azonnal felpattant és az arcát törölgetve szitkozódott.
- Ezt még is mi a francért kellett? - fordult felém értetlenkedve.
- Valahogy fel kellett kelteni. - vontam meg a vállam. - Tessék, ezt vedd fel. - dobtam neki egy pólót, amit a székén találtam. Már indultam volna ki, amikor egyszer csak az ajtó bevágódott, majd magával szembe fordítva nyomott neki az ajtónak.
- Mi a...? - befejezni nem volt időm, hevesen az ajkaimnak tapadt. Először nagyon is meglepett ezzel a tettével, de nagyon is tetszett és rögtön viszonoztam csókját. Nem tudom mitől, de amint kezével leért a fenekemhez, felugrottam és lábamat dereka köré fontam. Levegő hiány miatt váltunk el.
- Wow. - mondtam, amikor visszaállt a rendes levegővételem.
- Aha. - helyeselt Adam, majd egy utolsó csókot adott, elengedett és a kezünket összekulcsolva mentünk le. Amint leértünk Billie Joe is pont akkor jött meg.
- Látom jó volt a reggel. - vigyorgott, gondolom a ruhánkra utalva.
- Erre inkább nem mondok semmit. - mondta Adam, majd az étkezőbe húzott engem, ahol az asztal már tálalásra kész volt. Mindannyian leültünk és enni kezdtünk. Az ebéd isteni volt, egy ilyen rakott sajtos csirkemell.
- Úristen. - dőltem hátra a székemen.
- Jaj Holly, egyél még. - kínált még Billie Joe, pedig pontosan tudta, hogy mennyit ettem.
- Szívem hagyd. - rázta a fejét Adrienne. - Inkább mosogass el!
- Én drága, egyetlen feleségem... - kezdett el hízelegni a nagy híresség, de nem volt esélye. Jó volt látni, hogy ennyi év után is ugyanúgy szeretik egymást és mindent ugyanúgy csinálnak, mint egy normális család. Anyáék nagyjából a hét mindennapján, minden órájában dolgoznak.
- Oh, Adam, már összepakoltál az utazásra? - fordult az anyja Adam felé, nekem meg a szemeim kikerekedtek. Hogy mi? Elutazik?
- Még nem. - motyogta lehajtott fejjel. Most mi vaaan?
- Ömm, lemaradtam valamiről? - kérdeztem és érdeklődve pillantottam Adam-re és Adrienne-re.
- Hát elutazunk egy családi nyaralásra. - válaszolt Adrienne. - Adam még nem mondta?
- Azt hiszem elfelejtette. - válaszoltam, majd felálltam az asztaltól és a nappaliba mentem át. Persze Adam jött utánam.
- Holls, ne csináld ezt. Mondani akartam, de... - vakarta a fejét.
- Deeee....?
- De akkor 'szakítottunk' és nem éppen így akartalak visszahódítani. - magyarázta, majd közelebb jött hozzám. - Csak 1 hét, ki fogod bírni. - biztatott. Végül is igaza van, 1 hetet csak ki lehet bírni. Addig visszamegyek dolgozni és majd Sam-mel is csaphatunk pár csajos napot és talán anyáékkal is tölthetnék pár napot. Alig 1 hónap múlva meg a suli is kezdődik. Bah!
- És hova fogtok menni? - kérdeztem meg. Ők is megérdemelnek egy családi utazást, nem kéne emiatt drámáznom.
- Spanyolországba. - rántott vállat. Persze, aki csak egy csettintésre elmehet Európába!
- Oh, es bueno porque el país tiene las playas maravillas. - feleltem neki. (Az jó, mert az országnak csodálatos tengerpartjai vannak - szerk.)
- He? - kérdezett vissza.
- Ez spanyol volt. - kacsintottam rá, majd elindultam felfelé a lépcsőn.
- Te tudsz spanyolul? - ámult, amikor visszamentünk a szobájába.
- Aha. - rántottam meg a vállam és elfeküdtem az ágyon.
- Még annyi mindent nem tudok rólad. - rázta a fejét hitetlenül, majd elővett egy bőröndöt és dobálni kezdte bele a ruháit.
- Majd később mindent megtudsz. - válaszoltam. 1 hét. Ki fogom bírni.

41.rész - A tetőn

Sziasztok! Akkor itt is lenne a mindent eldöntő rész, amit remélem mindannyian annyira vártatok:D Nem tudok semmit sem a részhez fűzni, csak jó olvasást kívánok.

De még gyorsan meg szeretném köszönni az előző részhez jött komikat és az immáron 28 feliratkozót! Nagyon sokat jelentenek nekem, köszönöm:))

Anna xx.

Adam

El tudjátok képzelni a legidegtépőbb pillanatokat, amiket valaha átéltetek? Na, ez is pont egy ilyen volt. Már a gondolattól, hogy Holly is (remélhetőleg) itt lesz a szülinapi bulimon, főleg a tegnapi után.

A bulin sokan itt voltak, bár olyanok is voltak, akiket még soha életemben nem láttam. Mindegy, 'híresség' szülinap van, még a legkevésbé ismert sztárok/celebek is itt vannak. Éppen egy sráccal beszélgettem, amikor Tyler jelent meg mellettem.

- Na kik az ászok? - vigyorgott nagyban, fel-le húzogatva a szemöldökét.

- Elhoztátok? - mosolyogtam, majd a gyomrom rögtön összezsugorodott az aggodalomtól. Ne, már, hogy pont akkor rezelek be, amikor már olyan közel vagyok a célomhoz. Holly-hoz. Na oké, Adam, szedd össze magad!

- Aha. Akkor hozzam vagy még idegeskedsz kicsit? - húzta fel érdeklődve a szemöldökét.

- Hívd ide. - forgattam meg a szemem.

- Jó, először ide hívom Samet. - pötyögött a telefonján.

- Miért? - húztam össze a szemöldököm értetlenül.

- Hogy rendbe tegyen téged, nekem elég volt Holly-t észhez téríteni... - legyintett.

- Várj, mi volt Holly-val??!!

- Majd ő elmondja. - kacsintott és a helyét rögtön Sam vette át.

- Na mi van? Idegeskedsz? - mosolygott rám kedvesen és a színpad hátuljába mentünk.

- Kicsit. - túrtam a hajamba idegesen.

- Nem kell, jó leszel és Holly imádni fogja. - biztatott.

- És ha nem?

- Nincs semmi 'és ha nem'! Érted? Csak állj ki oda, énekeld el neki a dalt és jöjjetek újra össze! - adta a rövid, de annál hatékonyabb fejmosást, ami most nagyon kellett.

- Kösz, Sam.

- Semmiség, de azt hiszem te jössz. - mutatott ki, amikor apa beleszólt a mikrofonba. Kissé idegesen, de kisétáltam a színpadra és kivettem a mikrofont a helyéről. Az első dolog, amit tettem, hogy megkerestem Holly-t a tömegben. Nem is kellett sokat keresnem, mert szinte azonnal megtaláltam, ahogy kissé meglepett arccal néz. Az egyetlen dolog, ami az eszembe jutott, hogy milyen dögösen néz ki ebben a ruhában. Igen, már tudom, hogy ő az én barátnőm és szeretem és vissza is fogom szerezni!

A dallal nem volt semmi gondom, simán el tudtam énekelni - Green Day-es befolyásoltság - de Holly reakciója sokkal jobban érdekelt. Ahogy csak Holly döbbent arcát néztem, lehet hogy jó úton vagyok. Felbátorodva így leugrottam a színpadról és Felé vettem ez irányt. Egyre közelebb értem hozzá, így nagyon is láthattam, ahogy pár könnycsepp végig folyik az arcán. De a legjobb érzés még is csak az volt, amikor megláttam a nyakában lógó nyakláncot. Ezek szerint kibontotta a levelet és újra a barátnőm lesz?

- Lennél újra a barátnőm, Holly? - kérdeztem meg, amikor a számnak vége lett.

Na és ez volt az a pont, amikor minden sokkal lassúbbnak tűnt, mint amilyen valójában lenne. A vér már a fülemben dobogott az izgalomtól, de Holly még mindig csak előttem állt, mozdulatlanul és szótlanul. Mintha évek után, végre megmozdult és a kezét hosszú, barna hajába vezette és remegő hanggal kimondta:
- Nem... - amint, ezt kimondta, úgy éreztem, hogy fojtogatnak. Most komolyan azt mondta, amit mondott? Nem csak rossz a hallásom? Könyörgöm, inkább ez legyen valami hülye vicc!
- ...hiszem el, hogy ezt megtetted értem. - mondta ki a mondat többi részét. A szemöldököm a hajamig is felszaladt. Most csak szórakozik velem vagy tényleg a halálba akar küldeni?
- Most komolyan? - szólaltam meg végre. Holly, hosszú idő, felnevetett, ami már annyira hiányzott.
- Csókold már meg! - hallottam meg Ty hangját valahol mögülem, és így az egész vendég sereg rázendített. CSÓKOT! CSÓKOT! - ismételgették.
Én szíves örömest megtettem. Átkaroltam Holly derekát és az ajkaira tapadtam.

- Igen. - suttogta, amikor elváltunk. Apáék újra rákezdtek egy dalra, így mindenki újra rájuk figyelt, ellenben minket.
- Mi igen?
- Igen, leszek újra a barátnőd. - nevetett, ami csak zene volt szüleimnek.
- Jaj, mindjárt én is sírok! Brühühü. - jött meg idióta haverom és mindkettőnket szorosan magához volt, a nyakunknál átkarolva.
- Ha lehet, egyedül sírj! - bújtam ki alóla. Szegény Holly-nak nem ment ilyen könnyen.
- Na szép, Holly az egyetlen igaz barátom. - ölelte még szorosabban az én barátnőmet.
- Ereszd már el, még megfojtod szegényt. - szólt rá fejcsóválva Sam. Ty vonakodva ugyan, de elengedte Holly-t én meg abban a percben visszahúztam magamhoz, az államat meg a vállán pihentettem tovább.
- Sajnálom srácok, de meg kell, hogy fosszalak titeket csodás társaságomtól. - szólalt meg Ty.
- Jaj ne! Mégis miért?! Nélküled olyan üres az életem... - gúnyolódtam és sírást színlelve Holly nyakába temettem az arcom.
- Tudom haver, semmi baj. - veregette meg a vállam. - Ez nekem is nehéz, de az a lány egyszerűen hívogat a szemével. - és ez volt az utolsó mondata. Itt hagyott minket.
- Azt hiszem, én is szerzek magamnak egy áldozatot. - nézett eltávozott barátom irányába. - Meg azt hiszem, ti is be akartok pótolni ezt-azt. - kacsintott ránk.
- Fogd be. - nevetett fel Holly. Így hát Sam is belevetette magát a tömegbe, mi pedig még egy darabig csak álltunk és továbbra is Őt öleltem.
- Gyere velem. - súgtam a fülébe, majd mielőtt még válaszolhatott volna, megfogtam a kezét és húzni kezdtem magam után. Nem szól semmit, csak csendben jön utánam. Be a házba és egyenesen fel az emeletre megyek, majd meg is állok a padlásra vezető ajtó előtt. Kinyitom és tovább vezetem Holly-t, egészen az ablakig, amit könnyen ki is nyitok. Felé fordulok, de ő még mindig csak kérdőn néz felém.
- És most? - kérdezi kitárt karokkal.
- Ki fogunk mászni a tetőre. - válaszolom egyszerűen.
- Oké, jó vicc. - nevetett fel kissé, de az arcomra nézve láthatta, hogy egyáltalán nem viccelek. - Hülye vagy? Én nem fogok kimászni oda! - mutatott rám, holott tudom, hogy az ablakra mutatott.
- Nem lesz semmi baj. - nyugtattam meg és megfogtam a kezét. - Itt vagyok, bízz bennem, oké? - néztem mélyen gyönyörű szemeibe. Beharapta alsó ajkát, majd megrázta a fejét és levette a magassarkúját.
- Esküszöm, nem vagy normális. - motyogta.
- Oké, amikor azt mondom, hogy te jössz, állj be a keretbe. - adtam meg neki az utasításokat. Ő csak bólintott, én meg kimásztam az ablakon. Van már benne elég tapasztalatom.
- Te jössz. - mondtam, amikor sikeresen megtaláltam az úgynevezett, kapaszkodó helyet.
- Remélem tényleg megéri az életemet kockáztatni. - mondta, amikor megfogtam a kezét és segítettem neki kimászni.
- Szerintem igen. - válaszoltam, majd sikeresen elértük a tökéletes helyet a tetőn. Szerencsére, innen nem lehet már leesni, szóval biztonságban vagyunk, így remélem Holly is meg fog nyugodni. Óvatosan leültem, majd hátradőltem.
- Te nem jössz? - néztem fel Holly-ra, aki csak a látványt nézte.
- Olyan szép. - mondta ámulattal, majd ő is lefeküdt mellém. Vagyis pontosabban a fejét a mellkasomra hajtotta, én pedig a átkaroltam, így még fogtam is, nehogy leessen.
- Ilyet még nem mondtak nekem, de köszönöm. - válaszoltam.
- Hülye, a kilátásra értettem. - bökött oldalba nevetve.
- Tudom. - adtam egy puszit a fejére.
Ez után egy kisebb csend telepedett közénk, de nem az a kínos, hanem az a megnyugtató csönd. Amíg ő a pólómra rajzolt különböző alakzatokat, én a hajával játszadoztam.
- Sajnálom. - mondta, amit őszintén nem nagyon értettem.
- Még is mit? - toltam el egy kicsit magamtól, de csak annyira, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Hát egy jó pár dolgot. - nevetett keserűen. - Először is, hogy nem hallgattalak meg a buli után. - kezét felvezette az arcomra és kezdett el cirógatni. - És azt is, hogy Mike majdnem szétvert a kertünkben.
- Hé, ne érezd rosszul magad. Nem a te hibád. - próbáltam nyugtatni, több-kevesebb sikerrel.
- Ezt nem érted! Én mondtam, hogy verjen meg, de igazából nem hittem volna, hogy olyan gyorsan visszajössz. - temette az arcát a kezeibe. A válla rázkódott, de gondolom, nem nevetett.
- Hé, Holls, ne csináld ezt. - húztam szorosan a mellkasomra. Arcát a pólómba fúrta és éreztem, ahogy pár könnycsepp az anyagon landolt. - Ne hibáztasd magad ez miatt. Igen, néha elég makacs tudsz lenni, de én pont ezért is szeretlek, érted? - mondtam ki a szavakat, anélkül, hogy végig gondoltam őket. Holly lassan felemelte a fejét és csodálkozva nézett rám. Először nem értettem, hogy miért néz rám így, de aztán én is végiggondoltam amit mondtam.
- Ezt most először mondtad ki. - mondta, majd elmosolyodott. Lassan végig simítottam az arcán, majd közelebb is húzódtam hozzá. A szánk súrolták egymást.
- Szeretlek. - suttogtam, majd a szájára tapadtam. Komolyan is gondoltam és most minden rossz előérzet nélkül mondhattam ki egy gyönyörű lánynak, akit a barátnőmnek tudhatok.
- Én is szeretlek. - mondta, amikor a homlokomat az övének döntöttem.
- És van még dolog, amit sajnálsz? - mosolyogtam pimaszul.
- Hát azt igen, hogy nem vettem neked ajándékot. - húzta el a száját.
- Adtál te ajándékot. - mondtam, majd elkezdtem puszikkal elhalmozni a nyakát. - Újra itt vagy velem.
- Hogy lehetsz ilyen? - sóhajtott és kezével a hajamba túrt.
- Pontosan milyen? - ráncoltam a szemöldököm és kíváncsian néztem rá.
- Hát ilyen. - mutatott rajtam végig.
- Ezt nem értem. - ráztam a fejem.
- Tudod, hogy értem. - mérgelődött és bár sötét volt, láttam ahogy kissé elvörösödött.
- Nem igazán. Kérlek világosíts fel. - húztam vissza az ölembe. Holly azonban szembefordult velem, lovagló ülésben ült a csípőmön és karjait a nyakamra kulcsolta. Beismerem, meglepett ezzel a tettével, de nagyon is tetszett. 17 vagyok, na.
- Olyan kedves, vicces vagy. Nem vagy elszállva magadtól, holott mindened megvan, amit akarsz. Nem értem, hogy nem vette észre más lány. - mondta és látszólag nagyon zavarban is volt, ami nagyon is bejött nekem.
- Ezt gondolod rólam? - vigyorogtam.
- Igen, de ha ezt mindig fel fogod emlegetni, esküszöm visszaszívom és még seggbe is rúglak. - válaszolt.
- De azt is lefogadom, hogy a fenekemet is imádod. - incselkedtem.
- Hülye! - csapott a mellkasomra, de én csak nevettem rajta.
Még egy darabig idefent ültünk, de utána már gondoltam, ideje lemenni és bulizni is. Végül is, erre jó egy szülinap, főleg ha a barátaiddal - még ha párat nem is ismersz - és a barátnőddel ünnepelheted.

40.rész - Extraordinary Girl

Sziasztok! Mindenki nagy örömére meghoztam az új részt, ami elég hosszúra sikeredett. Szóval remélem nektek is tetszeni fog és hagytok majd pár nyomot magatok után;)

Jó olvasást!

P.S. Nagyon köszönöm, az immáron 27 feliratkozót! Tényleg, el sem tudom hinni, hogy már ennyien vagytok:')

Anna xx.

Holly

A tükör előtt állok és még mindig magamat vizsgálgatom. Hihetetlen, hogy Sam rábeszélt erre e bulira! Egyébként én nem is akarok menni! Az utolsó buli, amin voltam sem adott valami szép emlékeket. És azokat is próbálom az agyam megsemmisítő felébe dobni.
- Na készen vagy már? - nyitott be Sam és felé fordultam. A ruhája pont tökéletes volt neki.

Mindig is ő volt a lányosabb kettőnk közül és ezt mindketten tudtuk is, de nem érdekelt. Engem nem érdekelt a külsőm, csak hogy jó érezzük magunkat. Jó, azt elismerem, hogy néha kicsit irigykedtem, amikor barátja volt. Mellette volt valaki, aki odáig volt érte, támogatta meg a többi baromság.
És én? Végre volt egy kedves, aranyos, vicces barátom, de őt is ellöktem magam mellől, holott mindig próbálkozott. Most meg, azt sem tudom, hogy visszautasítana-e vagy sem, mert félek a reakciójától. Ez az Holly, egy csődtömeg vagy!
- Nagyon jól nézel ki. - dicsértem meg mosolyogva.
- Azért te sem panaszkodhatsz. - vigyorgott. - Ez a ruha eszméletlen rajtad.

- Hát, kösz. - mondtam, nem valami lelkesen. Basszus, ez a lányosodás vagy nővé érés, de nem a legjobb hatással van rám! Eddig nem érdekelt ennyire, hogy mi van rajtam, de most...áhh, mindegy.

- Na, gyere, még oda kell érnünk! - ragadta meg a karom és húzott kifelé, le a földszintre. Megjegyzem, már nem estem el majdnem annyiszor a magassarkúmban, sőt még a lépcsőn is könnyen le tudtam menni. Te jó ég, mi történik veleeeem???!!!

- Még mindig muszáj mennem nekem is? - nyafogtam.

- Igen és ne hisztizz, mert elviszlek és otthagylak! - fenyegetett.

- Gonosz vagy. - 'haragudtam' meg, majd követtem Sam-et és kiálltunk a ház elé. - És most kire várunk? A szőke hercegre?

- Inkább csak egy barátra. - nevetett fel, majd pont ebben a pillanatban állt meg előttünk egy kocsi. Az ablak lehúzódott és egy régen látott személyt pillantottam meg.

- Ide rendelt valaki egy fuvart? - mosolygott Tyler, majd mindketten be is szálltunk. Én hátra, Sam meg előre, a sofőr mellé. - És hova lesz, szép lányok?

- Tudod te. - válaszolt Sam. Ty bólintott, majd egy gyors pillantást vetett rám a visszapillantóból és elindultunk. Miért érzem azt, hogy ezek eltitkolnak valamit előlem?

Inkább nem kérdeztem semmit, csak fogtam a telefonom és a fülesem és zenét kezdtem hallgatni. Na, vajon melyik szám indult el elsőként? Hát persze, hogy a Boulevard of Broken Dreams. Azonnal előtörtek az emlékek. Amikor először megcsókolt a szobájában, miközben gitáron megtanította ezt a számot...igaz, utána elég hülye döntést hoztam, de ki az, aki soha nem szokott hibázni? Bár a lényeg, hogy már akkor is éreztem valamit iránta.

A másik meg, amikor július 4.-én énekeltük ezt együtt. Basszus, mintha ezer éve lett volna!

Mindegy, inkább átkapcsoltam egy másik számra, de elég nehéz volt nem az énekes fiára gondolni. Ennek hatására a kezem automatikusan is a nyakamban lógó nyakláncra tévedt. Tegnap óta le sem vettem, kivéve amikor fürödtem. Az első dolgom volt, hogy a telefonomat a kezembe vettem és felhívtam...volna. Az ujjam egy ideig a gomb fölött volt és azon gondolkoztam, hogy tényleg felhívjam-e vagy sem. Végül nem tettem. Mégis mit mondhattam volna? 'Szia Adam, megkaptam a nyakláncot! Nagyon tetszik, felejtsük el azt, ami történt és kezdjük újra! Ja és én is szeretlek.' Kösz nem, ez úgy hangzott, mintha valami ribanc lennék, aki egy ékszertől máris szerelmes lesz. Brrr, még a gondolatra is kiráz a hideg.

A gondolataim közül az autó megállása zökkentett ki. Leállítottam a zenét és én is kiszálltam a többiekkel együtt, de amint megláttam a nagyon is jól ismert házat, kedvem lett volna hazafutni a magassarkúmban. Igen, ennyire ugyanis pont Adam-ék háza előtt álltunk, ahonnan nagyon is üvöltött a zene. Azt hiszem, Sam és Tyler kitalálhatták a gondolataimat, ugyanis mindketten megragadták a karomat és esélyt sem adtak, hogy ellenkezzek, kitartóan az ajtóhoz húztak.

- Kérlek, engedjetek! - könyörögtem és éreztem, hogy sírni fogok. Nem, még nem vagyok kész, hogy találkozzak vele. Újra.

- Ne már! Hol van a legjobb barátnőm, aki soha semmitől és senkitől sem rezelt be? - nézett rám Sam értetlenül.

- Otthon maradt, jobb ha vissza is megyek érte! - próbáltam kibújni a kezeik közül, de hiába. Erősen tartottak.

- Na jó, figyelj ide! - fordított maga felé Tyler. - Most szépen veszel egy nagy levegőt és bejössz velünk. Egy kicsit bulizunk, mert mégis csak a legjobb haverom szülinapja van és ha netalán összefutsz vele, nem elrohansz, hanem megbeszéled vele ezt az egészet! Úgyhogy szedd össze végre magad, mert nem ezt a lányt ismertem és kedveltem meg! - mondta keményen az arcomba. Csak pislogtam rá, nem tudtam mást csinálni. Egyszerűen meglepett ezzel a kirohanásával, de mégis, igaza volt. Össze kell szednem magam, mert ez a lány nem én vagyok! Nem eshetek darabokra, főleg nem egy 'kis' szívfájdalom miatt.

- Jól van. - vettem egy nagy levegőt és kifújtam. - Igazad van.

- Nekem mindig, kislány. - kacsintott rám egy hatalmas vigyorral az arcán.

- Komolyan, már azt hittem, tényleg megkomolyodtál. - sóhajtottam, majd Sam felé fordultam. - Nem végeztél jó munkát. - válaszul csak felnevetett.

- Akkor menjünk be. - mondta Ty, amikor kiröhögtük magunkat rajta és kinyitotta az ajtót. Hát, akkor hajrá!

Belépve a házba nem volt akkora tömeg, mint azt vártam. A nappaliban voltak egy páran, de amikor a konyhán át kiléptünk az udvarra, na ott volt igazán mindenki. Még mázli, hogy hatalmas a kert. A kert végében egy színpad is fel volt állítva és, na vajon ki játszott? Hát, a Green Day. De a tömeget látva, nem csak ez a banda volt itt, hanem a Simple Plan, meg ha jól láttam még a Three Days Grace és a Hollywood Undead is. Hát akinek híres az apja.

- Megkeresem Adam-et. - mondta Ty és már el is tűnt a nagy tömegben.

- Gyere, keressünk valamit inni. - húzott vissza a konyhába Sam. Én egy pohár kólát ittam, ő meg Sprite-ot. Kicsit fura volt, hogy ennyi híresség volt itt. Sam pont azt tervezgette, hogy hogyan hálózná be Cody Simpsont - igen, ő is itt van - majd elővette a telefonját.

- Segítenem kell Tyler-nek. - húzta el a száját. - Nem tud lekoptatni egy csajt.

- Nyúljátok Luke taktikáját? - húztam fel a szemöldököm.

- Az ő ötlete volt. - mutatott ki az ajtón, akár egy óvodás.

- De élvezed, mi? - vigyorogtam.

- Akárcsak te élvezted. - kacsintott rám, majd elment. Így egyedül maradtam. Mondjuk nem sokáig, mert nem sokra rá, hogy Sam kilépett az ajtón egy srác termett mellettem. És nem is akárki. Segítek, Logan Lerman volt!

- Szia. - mosolygott rám(!!).

- Sz-sz-szia. - dadogtam, mint egy hülye. Basszus, ő csak egy híres színész, miért vagyok zavarban? Hát, azért, mert egy híres színész, te hülye! - vitatkoztam magammal.

- Szóval tudod ki vagyok? - mosolya még nagyobb lett. - De sajnos én nem tudom, hogy te ki vagy.

- Holly vagyok. - mondtam ki, szerencsére egyben.

- Te lennél Adam új barátnője? - tette fel az igen nehéz kérdést. Vajon még a barátnője vagyok még vagy már nem? Azonban mielőtt még válaszolhattam volna, valaki megelőzött.

- Holly, gyere...oh, helló Logan. - jött Ty és lepacsiztak egymással. - Na, gyere. Ne maradj le a koncertről! - a válaszomat meg sem várva, megragadta a karomat és kifelé kezdett húzni. Szinte behúzott a tömegbe, de egy idő után már nem tudtunk tovább menni. - Francba. - morgott az orra alatt.

- Minek kellett kirángatnod? - kérdeztem, de nem figyelt rám, csak a telefonját nyomkodta. Aztán ekkor Billie Joe beleszólt a mikrofonba.

- Mindenki jól érzi magát? - kérdezte, akár egy koncerten. Persze a válasz így is nagy sikítás volt, pedig mindenki híres volt és gondolom sok koncerten voltak már. - Most lesz egy kis műsor változás, ugyanis Adam, a szülinapos előad egy számot. - mondta, majd az említett meg is jelent a színpadon. Csak ő nem megállt, hanem kivette a helyéből a mikrofont és úgy szólt bele.

- Ezt a számot egy nagyon különleges lánynak küldeném, aki nagyon sokat jelent nekem. - tekintetével végig pásztázta a tömeget, majd megállapodott rajtam. - Remélem tetszeni fog. - mondta és a szám elkezdődött.

Nem akartam hinni a fülemnek. Csak nekem énekli ezt a számot? Tényleg így érez irántam, még azok után is, amiket mondtam vagy tettem?

Adam eközben leugrott a színpadról - igaz, nem volt olyan hatalmas - és felém haladott, miközben még mindig énekelt. Tyler finoman, de mégis határozottan meglökött, így tehettem pár bizonytalan lépést míg Adam-mel találkoztunk. Megállt előttem és kezét az arcomra simítva letörölt pár könnycseppet az arcomról. Na szép, most komolyan sírok?

A számnak vége lett, de még mindig nem tudtam elhinni, hogy ezt megtette értem.

- Lennél újra a barátnőm, Holly? - tette fel a kérdést, ennyi ember előtt. Kék szemébe nézve, sok mindent ki tudtam olvasni: szerelmet, izgatottságot, aggódást. Nem tudtam mit mondani, remegő kezemmel a hajamba túrtam.

- Nem...

39.rész - A levél

Sziasztok! Meg is hoztam a következő részt! Remélem elnyeri a tetszéseteket, mert végre fény derül a titkos levélre;)

Jó olvasást és várom a véleményeket!:D
P.S. Nagyon köszönöm az újabb feliratkozót! Te jó ég, már 25!!:))

Anna xx.

Holly

Hazafelé menet a gondolataim össze-vissza kavarogtak a fejemben. Ahhoz képest, hogy kikapcsolódni és 'felejteni' mentem a partra, csak jobban összezavarodtam és rosszabbul is éreztem magam. Hogy miért? Hát Adam miatt.
Ahogy otthagytam az after-party után, ahogy másnap reggel úgy kidobtam és hogy Mike-kal is szinte megverettem. De még soha nem is hallgattam meg, pedig ő mindig próbálkozott...csak én nem hagytam neki! Basszus, a saját makacsságom miatt szenvedek!
De most még is mit csináltam volna? A rivaldafényben nőtt fel sokkal csinosabb lányokkal is találkozott. Hisz minden srác az agyonsminkelt, 'modell' alkatú lányokra bukik, mint a srácok, akikkel eddig találkoztam.
Mire feleszméltem a gondolataimból már haza is értem. A strand cuccokat ledobtam az előszobában - majd később elpakolom - és már indultam is volna föl a fürdőbe, ha nem szólnak még utánam.
- Holly, már haza is értél? - jött ki anya a nappaliból.
- Igen. - adtam a rövid választ.
- Nem köszönsz a vendégeknek?
- Először le akarok zuhanyozni, de utána lejövök.
- Rendben, de gyere. - bólintottam. Tudom, hogy ha nem jönnék le, anyám simán lerángatna az emeletről. Gyorsan elfoglaltam a fürdőt és beálltam a zuhany alá. Lefürödtem, megmostam a hajam és már kész is voltam. A szobámban kerestem egy laza itthoni viseletet. Egy Green Day-es trikó és egy kényelmes rövidnadrág került a kezembe. Hajamat átdörzsöltem a törülközővel, hogy ne csepegjen belőle a víz, majd kifésültem. Szárítani nem volt kedvem, de amilyen meleg van, magától megszárad és nem is fogok megfázni.
Lassan lépkedtem lefelé a lépcsőn, amikor egy rég látott, de ismerős kislány rohant az ajtó felé, de bátyám hamarabb elkapta.
- Nézd csak ki van itt? - fordult felém Mike, miközben a nevető kislányt a vállára vette.
- Hollyyyy!!!! - nyújtotta a karját Suzy én meg örömmel át is vettem.
- Szia nagylány! Rég láttalak! - mentem vele vissza a nappaliba, ahol anyáék mellett még Adrienne és Billie Joe is ott volt. Amint beléptem, mindenki rám kapta a tekintetét, sőt BJ még külön el is vigyorodott.
- Ki az a helyes férfi a pólódon? - vigyorgott, de felesége azonnal a könyökével meg is ütötte. Há!
- Holly, ki jössz velem játszani? - kérdezte a kezemben tartott kislány, mire rögtön rábólintottam. Nem akartam még Adam szüleivel találkozni vagy beszélni.
- Mit akarsz játszani? - kérdeztem meg Suzy-t, amikor kiértünk a kertbe.
- Bújócskázni! - kiáltott fel. Hjaj, akkor egész nap kereshetném, mert a kert elég nagy, ő meg elég jó.
- Oké, akkor én elszámolok 10-ig, te meg addig bújj el. - mondtam. Viszonylag gyorsan elszámoltam 10-ig, de Suzy már így is eltűnt. Hát akkor hajrá!
- Remélem tudod, hogy estig keresheted. - hallottam meg magam mögött egy hangot. Billie Joe állt a teraszon, amikor a lánya keresésére indultam.
- Tudom. - sóhajtottam.
- Segítsek? - ajánlotta fel mosolyogva. Basszus, mintha Adam mosolyogna rám.
- Biztos?
- Ezzel arra célzol, hogy öreg vagyok? - ért utol.
- Nem én mondtam. - vontam meg a vállam mosolyogva.
- Jól van kislány, ezt megjegyeztem. - fenyegetett meg, miközben kerestük Suzy-t. Ez után sokáig nem szóltunk, majd végül ő kezdett el beszélni.
- Tudod, nagyon hiányzol neki. - mondta, én meg szinte lefagytam. - Elhiszem, hogy nem akarsz erről beszélni, csak gondoltam jobb, ha tudod.
- Persze, jobb. - motyogtam.
- Apaaaa! - ugrott rögtön a kis szőkeség Billie Joe nyakába, amikor megtaláltuk.
- Te aztán jól eltudsz bújni, csöppség. - nevetett BJ.
- Tudooom. - mosolygott Suzy. Na, ez tényleg öröklött. - Holly, miért nem jössz már hozzánk? - fordult felém a kislány érdeklődő szemekkel. Hát most erre mit mondjak?
- Tudod Suzy, egy kicsit összevesztünk a bátyáddal. - magyaráztam neki.
- Akkor ezért sírt tegnap? - kérdésére kikerekedtek a szemeim. Adam sírt volna? Miattam? Ezt azért nem hittem volna.
- De sikeresen felvidítottad, igaz Suzy? - törte meg a csendet Billie Joe.
- Igen, de elég nehéz volt. - szomorodott el hirtelen.
- Ne szomorkodj, beszélni fogok vele. - mondtam határozottan, de mégis kedvesen, miközben Billie Joe szemébe néztem. Ő csak halványan elmosolyodott.
- Gyere kislány, induljunk. - indultak vissza a házba, ahova én is követtem őket.
- De még nem akaroook! - kezdett el hisztizni Suzy és próbált szabadulni apja karjai közül.
- Adam már biztos otthon van. Egyedül akarod hagyni? - kérdezte felvont szemöldökkel, mire a kislány hevesen rázni kezdte a fejét. - Akkor menjünk.
Illedelmesen kikísértem őket, de Billie Joe, még visszafordult hozzám.
- Jobb lenne, ha kinyitnád azt a borítékot. - mondta. Mi?? Ő tudja, hogy mi van benne?
- Mi van benne? - kérdeztem.
- Majd megtudod. - kacsintott, majd megfordult, beszállt a kocsiba és elmentek.
Nekem se kellett több, azonnal felrohantam a szobámba és megkerestem a levelet. Pont ott volt, ahova tegnap leraktam, vagyis az asztalomra. Kezemben a levéllel ültem le az ágyra és szinte farkasszemet néztem vele.
Bevallom, kicsit féltem, hogy mi lesz benne. Hogy talán egy szakítós-levél vagy nem tudom. De ha Adam apja is tudja, hogy mi áll benne és azt mondja, hogy nézzem meg csak nem lehet olyan rossz.
Nagy levegőt vettem és elkezdtem felnyitni a borítékot. Miután sikeresen felbontottam, óvatosan néztem bele, mintha valami kiugrana belőle. De nem, nem ugrott ki semmi, csupán egy egyszerű nyakláncot találtam benne. Hittem én, mert amikor kivettem, hogy jobban szemügyre vegyem, a kezeim remegni kezdtek, a szemembe könnyek gyűltek, de a szám még így is egy hatalmas mosolyra húzódott. A borítékban egy nyaklánc volt, rajta az American Idiot albumon található kéz volt a szív alakú gránátot tartva. És ha ez még nem lett volna elég, a hátuljára egy kis szöveg volt gravírozva. My American Girl. Hihetetlen, hogy megjegyezte, pedig ezt még nagyon régen mondtam neki, még ott júniusban, nemsokkal azután, hogy megismerkedtünk.
Már kidobtam volna a borítékot, amikor kiesett belőle még egy papír is. Összeráncolt szemöldökkel vettem fel, majd kinyitva azt olvasni kezdtem.

'Igazából nem pontosan ilyen körülmények között akartam volna odaadni. Azt hittem, hogy amikor átadom és te meglátod, akkor láthatom a mosolyodat, ami mindig a bearanyozza a napomat vagy talán még egy ölelést is adsz nekem. Most viszont csak reménykedni tudok, hogy nem dobtad ki a kukába és ezt a levelet olvasod.
Nagyon hiányzol! El sem tudnám mondani, hogy mennyire hiányzol, hogy nem vagy itt mellettem, nem hallhatom a hangod vagy a nevetésed. Nem tarthatlak a karomban, vagy nem csókolhatlak meg. Még soha nem éreztem ilyen ürességet, pedig 'állítólag' meg van mindenem, amit akarhatok. Lehet, de az amit akarok, azt nem lehet hírnévvel vagy pénzzel megvenni. És ez te vagy, Holly. Te teszel azzá, ami néha nagyon is akarok lenni, mégpedig egy átlagos sráccá, aki csak a barátnőjét akarja visszaszerezni, de lehet, hogy ez már soha nem fog bekövetkezni.
Szeretlek, ebben az egyben vagyok most pillanatnyilag biztos és nem valami kétségbeesett hang mondatja ezt velem, vagy jelen esetben, íratja. Én tényleg szeretlek, de már nem tudom, hogy te is szeretsz-e még ezek után. De ha nem is, remélem, hogy lehetünk még legalább barátok, bár tudom, hogy nem lesz könnyű azt nézni, ha lesz egy új pasid, de megbirkóznék vele, ha csak ezzel is, de a közeledben maradhatok.
Tudom, hogy hihetetlenül nyálas lett, de most nem tudtam mit írni, csak ami a fejemben és a szívemben van.

Adam'

38.rész - Ne lássalak többet!

Sziasztok! Meg is hoztam a következő fejezetet, ami személy szerint nem sorolnám a legjobban sikerültek közé, de ez a 6 napos suli (igen, nekünk még tegnap is volt!) teljesen lefárasztott és még egy csomó dogát beígértek. -.-" Mindegy, nem terhellek titeket a gondjaimmal, csak jó olvasást kívánok és akár hideg, akár meleg kis kritikát;)
P.S. Nagyon köszönöm az immáron 24 feliratkozót!:))

Anna xx.

Holly

Nincs is jobb, mint a hülye munka után és egy idegesítő főnök után lemenni a partra. Ne szóljatok, ma nagyon rossz napom van. Nem tudom miért, de remélem a tenger majd megoldja.
A tegnapi után elég rosszul éreztem magam, amikor Mike majdnem szétverte Adam-et. Nem is akarom tudni, hogy mi lett volna, ha később érek haza. Azt hiszem, akkor több kék-zöld seb ékesítené az arcát.
Mindegy, most csak az a lényeg, hogy itt vagyok a parton és nem akarok semmit csinálni csak feküdni és semmit sem csinálni.
- Nem jössz vízbe? Még itt fogsz megsülni. - kérdezte Sam, én meg a napszemüvegemen keresztül néztem fel rá.
- Majd megyek utánad. - legyintettem. Sam szó nélkül bement a vízbe. Lassan én is felültem, majd levettem a szemüvegemet is, nehogy a vízben veszítsem el. Az éles napfény bántotta a szemem, de néhány perc múlva hozzá is szoktam, majd én is a víz felé vettem az írányt egy kisebb deszkával a kezemben. Nem is akartam szörfözni - meg nem is voltak hozzá hullámok - ez csak egy kis pihenő deszka, ha úgy vesszük. Csak fekszem rajta a vízben és hagyom, hogy ellazuljak.
- Végre már! - mondta Sam, de szerintem már ő is itt aludt el. Igen, a tenger egy jó barátunk.
Csak lebegtünk a vízen és hagytuk, hogy a sós víz sodorjon minket.
- Oh, bocsáááá.... - húztam el a mondatot, amikor éreztem, hogy neki mentem valakinek. De amint felnéztem, nem tudtam befejezni a mondatot, mert elakadt a szavam, amikor megláttam az ismerős fekete fürtöket, a széles vállat és azt az izmos hátat. Nem, ez nem lehet!!
De amint megfordult és szembe találtam magam azokkal a kék szemekkel a szívem rögtön heves vágtába kezdett. - Bocsi. - motyogtam, majd már mentem is volna, ha nem kapta volna el a kezem és húzott volna vissza magához. A deszkát ellökte mellőlem, de szerencsére a lábamhoz volt kötve, így csak a hátam mögött lebegett tovább. Kezét derekamra fűzte és húzott még közelebb magához. Kezeim automatikusan nyaka köré fonódtak...basszus, ezt nem lenne szabad, de nem tudok neki ellenállni!
Szája sarkában megjelent az a kis rejtett mosolya és egyre jobban közeledett az arca az enyémhez. Nem tudtam mit csinálni, lehunyt szemmel vártam, hogy végre megcsókoljon. Először csak egy óvatos csókot lehelt a számra, amit inkább neveznék egy hosszú szájra puszinak. Mivel láthatta, hogy egyáltalán nem ellenkezem, annál bátrabban tapadt újra ajkaimra. Csókra lágy volt, ám annál több érzelem és szenvedély volt benne. Azonnal visszacsókoltam neki, akármennyire is haragszom rá. A fenébe is, szeretem ezt az idiótát!
Csókunknak mégis én vetettem véget azzal, hogy eltoltam őt magamtól a mellkasánál fogva.

Nem, nem bocsáthatok meg neki ilyen könnyen, tudni akarom, hogy kellek neki és harcolna értem.

A kezemet az arcára simítottam és éreztem, ahogy enyhén megdönti a fejét és simul bele érintésembe. A szeme alatti monoklit vizsgáltam, amit bátyám okozott neki. Tudom, hogy miattam verte meg, de mentségemre szóljon nem hittem volna, hogy elfog hozzánk még jönni.

- Mennem kell. - mondtam és amilyen gyorsan csak tudtam, elindultam kifelé, bár a vízben ez elég nehezen ment.

- Holly várj! - kiáltott utánam Adam, de én nem tágítottam és addig mentem/úsztam amíg ki nem értem a partra. Még ekkor sem álltam meg, csak kitartóan siettem a cuccainkhoz, ha...Ha egy kéz nem kapja el a karom és nem ránt vissza magához. Reagálni sem volt időm, azonnal a számra tapadt, kezét pedig a számra simítva nem is engedte, hogy szabaduljak.

Egy pillanat, ezt a parfümöt akárhol felismerném...Drake?

Adam

A lábaim a földbe gyökereztek, amikor az a senkiházi csak úgy elkapta. De ahogy Holly próbálja ellökni magától, rögtön elindultam feléjük. Holly az én barátnőm és nem ahogy, hogy akárki más elvegye tőlem!

- Húzz innen! - szedtem le ezt a hülyét Holly-ról és löktem el.

- Nocsak, a kis sztárkölyök is megérkezett. - nevetett. - Mond csak, mit szólna a kis barátnőd, hogy ezzel a kis senkivel csalod? - nézett a hátam mögé, ahol Holly állt.

- Ne beszélj így róla. - szorult ökölbe a kezem. Mindjárt itt fogom leütni. - És a te barátnőd mit szólna, ha megtudná, hogy más lányokat csókolgatsz?

- Tudod, a mi kapcsolatunk elég...hogy is magyarázzam el, egy olyan nyálgépnek, mint te? - gondolkodott el. Hiába a sértése, engem megmosolyogtatott a képe, ami tele volt zúzódással, a szeme alatt monokli és a szája is fel van repedve. Igaz, a szüleim arra neveltek, hogy verekedni nem szabad, de basszus, ez a hülye már nagyon is megérdemelte. - Ja, igen elég nyitottak vagyunk. - vigyorgott.

- Ezt jó tudni. - biccentettem felé semlegesen. - De ha lehet, ne az ÉN barátnőmnél próbálkozz.

- Ha jól hallottam, most zűr van a paradicsomban. - kacsintott és egy ördögi vigyor terült szét az arcán. - Mond csak, hol is van a TE 'barátnőd' - hátra fordultam és tényleg, Holly sehol sem volt. Basszus, végre talán rendbe hozhattuk volna a kapcsolatunkat, de ez a seggfej mindig mindent elront. - Látod, neki nem egy ilyen lúzer, nyálgép kell, hanem egy igazi férfi, mint én. - és ez volt az utolsó. Betelt a pohár, az öklöm hatalmasat csattant (újra) az arcán, a lendülettől pedig a homokba esett.

- Meg ne lássalak téged vagy a barátnődet még egyszer a közelben. Megértetted? - sziszegtem az arcába, majd úgy ahogy ott feküdt, otthagytam.

Most viszont ki kell találnom, hogy még is hogyan kaphatom vissza Holly-t. És már tudom is, hogy mit csináljak...

37.rész - Mi történik?

Sziasztok! Itt is van a következő rész, így a szünet utolsó napján! Ahhh, de nem akarok suliba menni! Mindegy, remélem ez a rész is tetszeni fog, bár az eleje nem lett valami jó.

Köszönöm az eddigi 23 feliratkozót és a kommenteket az előző részhez!:)) Jó olvasást!

Anna xx.

Holly

Még mindig Adam szavai csengtek a fülemben. Tudom, hogy elég igazságtalan voltam, de tényleg csak egy kis időt kértem volna, hogy mindent átgondolhassak. De nem, ő már ezért abba akarta hagyni! Remélem, hogy most már boldog és élheti csillogó és fényűző életét tovább, minden gond nélkül.

Miután meguntam az ajtóban ülést és sírást, feltápászkodtam és felmentem, hogy vehessek egy zuhanyt.
Amint felöltöztem, fogtam a deszkámat és már lent vettem a cipőmet, amikor az én drága bátyám is hazafáradt.
- Helló hogy ment a randi? - kérdeztem, egy pillanatra felpillantva rá.
- Tökéletes. - mondta. - És a legjobb...
- Többet nem akarok tudni. - fojtottam belé a szót. 
- És milyen volt a díjátadó? - kérdésére azonnal lefagytam.
- Nagyon jó. - mondtam és már mentem volna ki, de a visszahúzott a karomnál fogva.
- És az after-party? - húzta föl a szemöldökét. A torkomba rögtön gombóc keletkezett és a szemembe könnyek gyűltek, de nem engedtem utat nekik.
- Nem volt az én stílusom, szóval hamar eljöttünk onnan. - válaszoltam egy levegő vétellel. - Most viszont megyek. - indultam volna, de Mike szorítása nem engedett.
- És akkor most elmondod, hogy mi történt igazából vagy olvassam el újra? - mutatta fel a telefonját. Basszus, ugye nem?
Azonnal kikaptam Mike kezéből a telefont és olvasni kezdtem a sorokat.

'Az ifjabb Armstrong újdonsült barátnőjével jelent meg a vörös szőnyegen! Bár a titokzatos lány nevére még mindig nem derült fény, ahogy a két tini egymásra néz, látszik hogy nagy a szerelem köztük...Vagy mégsem?

Az after-party-ról a lány sírva jött el és Adam Armstrong-gal a nyílt utcán veszekedni kezdtek. Fotósunk annyit hallott, hogy a lány hazugsággal vádolta. Azonban Green Day frontembere fia megcsókolta a lányt, így azt hittük, hogy végül minden megoldódott, de a lány elment. Ezek szerint véget ért a kapcsolatuk? Az ifjabb Armstrong viszont elég érdekesen vezetheti le a feszültséget, ugyanis a lány távozása után nem sokkal verte szét exbarátnője, Chrystal Houser új barátját.

Vajon ennyi volt a kapcsolatuknak? Ha igen, sok szerelmes tini fellélegezhet...'

Majdnem elhajítottam a telefont idegességemben. Igen, a sok szerelmes tini tényleg fellélegezhet!

- Szóval? - vette ki a kezemből bátyám a telefonját, nálam meg eltört a mécses. Sírva borultam testvérem nyakába. Nem mondott semmit, nem kérdezett semmit, tudta, ha abbahagyom akkor majd el fogom mondani, csak kell még egy kis idő hozzá. - Akkor jó hogy ezt megvettem. - mosolygott sunyin, amikor kicsit eltolt magától és előhúzott egy doboz OREO-t a háta mögül. Könnyeimet törölgetve mosolyogtam fel rá és vettem el ajándékát. - Akarod, hogy jól elverjem, ha ide meri dugni a képét? - ajánlatára azonnal felnevettem, de látva halál komoly képét, elhallgattam.
- Az jó lenne. - rántottam meg a vállam, bár tudtam, hogy Adam soha nem fog ide jönni.
- Most átmegyek Sam-hez, majd jövök. - mondtam, majd kiléptem az ajtón. Szerencsére senki nem volt az utcán, bár vasárnap révén nem nagyon kéne meglepődnöm. Sam-ékhez gyorsan megérkeztem. Alig, hogy becsöngettem, legjobb barátnőm már nyitotta is az ajtót és a nyakamba borult. Viszonoztam ölelését.
- Jaj Holly, annyira sajnálom. - behúzott a házba, majd a szobájába vettük az irányt. - Mondd el mi történt!
Felbontottam az ajándék kekszemet és mindent elmeséltem Sam-nek. A díjátadótól kezdve egészen az after-party-ig onnan meg egészen a ma reggelig. Legjobb barátnőm egyszer sem szakított félbe, csak türelmesen hallgatott végig és csak bólogatott.
- És most itt tartunk. - fejeztem be ezt a hihetetlenül izgalmas történetet.
- De ők honnan ismerhetik egymást? - gondolkozott el Sam.
- Azt én sem tudom, de azt olvastam, hogy ő a 'modell' új pasija. - mutattam idézőjelet a modell szónál.
- Az biztos, hogy ők tényleg összepasszolnak. - grimaszolt Sam, én meg csak elmosolyodtam.
- Ja, legalább ők igen. - kerestem a telefonomon valami zenét. Túl sok a Green Day, túlságosan ráemlékeztet. Inkább felhagytam ezzel.
- De biztos, hogy ti újra összejöttök. - biztatott.
- Tényleg? Én nem hiszem. - rántottam meg a vállam. - Azt hiszem nekem nem kell most egy ideig pasi. - dőltem el az ágyon. - De legalább ti jól megvagytok. - néztem barátnőmre.
- Szakítottunk. - vonta meg a vállát, de olyan természetesen, mint ha azt mondta volna 'Esni fog.'
- Hogy mi??? - ültem fel hirtelen és kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Szakítottunk. - ismételte meg ugyanolyan természetesen.
- De...az mégis...Hogy? - dadogtam döbbenetemben.
- Igazából egész könnyen. Tudod, nem volt meg köztünk az a szikra, ami egy kapcsolathoz kell. Mi inkább olyan haveri szinten voltunk. - magyarázta. - De szerintem jobb is, hogy így történt. És elnézve Tylert, most már nem lesz olyan piros az arca. - nevetett fel. Én azonban nem tudtam. Ilyen könnyen szakítani biztos, hogy nem lehet. Bár ha Sam-ről beszélünk, neki nem fáj ennyire, ha tényleg nem érez semmit a srác iránt.
Lehet, hogy Adam-nek és nekem is ez van megírva? Hogy mi csak barátok lehetünk? Nem tudom, de az biztos, hogy most jót tesz, ez a kis szünet, hogy gondolkozhassak.
Még egy ideig Sam-mel beszélgettünk, de nem sokkal 8 után inkább haza mentem, hogy legalább Mike-kal is töltsek egy kis időt. Haza fele úton legalább egy kicsit jobban éreztem magam a Sam-mel töltött órák alatt, de amint a házunkhoz értem, azonnal lefagytam. Ugyanis már csak annyit láttam, hogy Mike ökle Adam arcára csapódik, a srác a lendülettől a földön kötött ki.
- Meg ne lássalak még egyszer a húgom közelében, megértetted??!! - ragadta meg a pólójánál fogva szegény fiút, aki a szemét fogta fájdalmában. De úgy tűnik bátyámnak ez nem volt elég, már lendítette volna az öklét, hogy újabb csapást mérjen Adam-re...
- Mike, elég! - rohantam oda és fogtam le a levegőben lévő kezét. Mindkét fiú rám nézett, de én csak kitartóan néztem tesóm szemébe. Kis gondolkodás után végül ellökte magától a srácot, aki kis híján újra a földön kötött ki. - Menj be, ezt majd én elintézem.
- Holly...
- Mike! Menj be. - mondtam határozottan. Végül bólintott és kérésemre bement. Amint becsukta az ajtót, azonnal Adam segítségére siettem.
- Jól vagy?
- Túlélem! - morogta és a szemét tapogatta. Egy kicsit felszisszent.
- Miért jöttél? - kérdeztem, figyelmen kívül hagyva 'modorát'.
- Tudom, hogy látni sem akarsz, - kezdte, majd a zsebéből előhúzott egy borítékot. - de ezt oda akartam adni. - nyújtotta át.
- Mi ez? - forgattam a kezem között.
- Majd megnézed. - mondta. - Remélem. - tette hozzá halkan.
- Adam... - sóhajtottam.
- Tudom. - tette fel védekezően kezeit. - Akkor...szia. - hajolt közel, de hirtelen megállt, majd csak megfordult és elment a deszkáján.
- Szia. - suttogtam, bár tudom, hogy már nem hallotta.