2014. szeptember 3., szerda

19.rész - Igazatok volt!

Sziasztok! Most amíg nem kell annyit tanulni, kicsit hamarabb is tudok részt hozni. Most meg van pár rész előre írva, de a tanév hátra lévő idejében, lehet, hogy csak hétvégén tudok majd részt hozni!
Na de addig is remélem, hogy tetszeni fog ez a rész és remélem hagytok nyomot magatok után;) Jó olvasást!
Anna xx.
 

Luke


Most éppen nálunk, a nappaliban beszéljük, hogy mit is tegyünk, hogy visszaszerezzük a régi Holly-t. A sztár gyerek a beszélgetésüket mondta el és eléggé megbántott arcot vágott. Ismerem Holly-t és tudom, hogy ezeket nem gondolta komolyan, de nagyon nem sajnálom ezt az Adam gyereket. Részben az ő hibája, hogy Holly most azzal a seggfejjel van és nem itt velünk.
Mivel amúgy sem szóltam hozzájuk, észrevétlenül ki is tudtam menni a konyhába. Öntöttem magamnak üdítőt, amikor a telefonom csörögni kezdett. Kihalásztam a zsebemből és meglepetésemre Holly neve villogott a kijelzőn. Nem gondolkoztam, azonnal felvettem.
- El tudnál jönni értem? - szólt bele azonnal minden köszönés nélkül.
- Minden rendben? - kérdeztem. Hallottam a hangján, hogy nincs teljesen jól, úgyhogy valaminek történnie kellett. Ha az a Drake csinált vele valamit...!
- Majd elmondom, de kérlek gyere ide! Nem bírok tovább maradni. - egyre jobban halkult a hangja és még szipogott is. - De megértem, ha a történtek után...
- Nem, ne hülyéskedj! Mond el a címet és már megyek is oda! - pontos címet nem mondott, inkább a helyet és magát a házat. Szerintem tudom, hogy hol van! Jártam egy lánnyal, aki a haverjaival sokat bulizott ott és egyszer én is elmehettem. Mit ne mondjak, egy élmény volt. - Ne mozdulj, indulok! - letettem és már indultam is. Felvettem a cipőm, majd felkaptam a kocsi kulcsom és már mehettem is, ha nem állítanak meg.
- Luke, hova sietsz? - jelent meg húgom, majd a két srác is érdeklődve figyelt engem. 
- Holly, telefon, sietek! - ennyit mondtam és már mentem is a garázsba. Bevágódtam a kormány mögé, kitolattam és már mentem is. Mázli, hogy nyárra meg is szereztem a jogsit és a kocsit ajándékként kaptam...na jó, most nem ez a fontos.
Szinte padlógázzal hajtottam végig az utcákon és kevesebb, mint 10 perc múlva meg is érkeztem a már régen látott házhoz. Holly ott állt a kerítésnél - vagy ami megmaradt belőle - és rögtön felkapta a fejét az érkezésemre. Lehúztam az ablakot és kiszóltam neki.
- Ide rendelt valaki fuvart? - kérdeztem, majd rögtön be is szállt mellém és már el is indultam. 

Holly

 
Sokkal jobban éreztem magam, amikor beszálltam Luke kocsijába. Kicsit féltem is, hogy nem jön el, azok után ami történt, de úgy tűnik tévedtem. Megnéztem magam a tükörben, bár ne tettem volna! A smink elfojt, amitől azt hittem, hogy egy zombi van a tükörképem helyén, a szemem meg piros volt a sírástól. Nem is a 'kapcsolatom' végét sirattam, hanem inkább azt, hogy hagytam magam becsapni, kihasználni és irányítani. Most komolyan? Mi van rajtam? A legszívesebben letépném és elégetném!
- Na és, elmondod, hogy mi történt vagy ez csak egy olyan nyugodt részed és holnap már mész is vissza a barátodhoz? - kérdezte a mellettem ülő fiú gúnyosan, amitől még jobban sírhatnékom támadt. - Holly, sajnálom! Csak ne sírj, oké? - félreállt a kocsival, majd próbálta elvenni a kezem az arcomtól. - Szedd össze magad és mond el szépen, hogy mi történt! - a hangja nyugodt volt, de ismerem már annyira, hogy ideges. Lassan felemeltem az arcom, hogy a szemébe nézzek és elmeséltem, hogy mi történt a bulin. Hogy magamra hagyott, Jeremy nyomulását, majd amit mondott és amikor megláttam Drake-et azzal a lánnyal.
- Igazatok volt és nem is tudom, hogy miért nem hagytam ott hamarabb! - ráztam a fejemet, újabb könnycseppeket eresztve. A kocsiban ülve kicsit nehezen, de sikerült magához ölelnie és a vállán sírtam tovább. A hajamat simogatta nyugtatás képen, ami segített is. Amikor már nagyjából megnyugodtam, elhúzódtam tőle.
- Aludhatok ma nálatok? Most nem akarok egyedül lenni. - mondtam halkan.
- Persze, de most még ott vannak a srácok is nálunk. - felelte, amikor beállt a garázsba.
- Srácok?
- Tyler és Adam. - Tudom, hogy egyszer Adam szemébe kell majd néznem a ma történtek után, de most még nem! Nem, nem, nem!
- Lehetne, hogy...? - ám nem tudtam befejezni a mondatot, mert a garázsba vezető ajtó kivágódott és 3 értetlen és meglepett szempár pillantott rám. 

2014. szeptember 1., hétfő

18.rész - Buli

Sziasztok! Hát új fejezet, új tanév! Remélem ennek örültök, mint az iskolának!:D Előre is sok sikert a tanévhez és csak kitartás, mert 180 tanítási nap múlva újra nyár! Na jó, mindegy. Jó olvasást és várom a komikat!;)
Anna xx.
 

Holly



Nem tudom mennyi ideje mentünk, de már 1 órája biztosan. Lassan már 6 óra és a nap is lemenőben van. Ha őszinte akarok lenni, már az elején megbántam, hogy Drake-et választottam. Nem is kicsit. A barátaimat elhanyagoltam, Mike szinte nem is beszél velem, nem engedte, hogy úgy öltözzek, ahogy akarok, hanem az ő barátainak a csajaikkal kellett elmennem vásárolni, hogy 'normális' ruhákban járjak. Sőt, még csak deszkázni sem mehettem! Ha a tükörbe nézek, nem is ismerek magamra és csalódtam is magamban, amiért ilyen lettem. Nem lettem volna ilyen, de Drake mondta, ha nem hallgatok rá, nem lesz jó vége. Nem vagyok az a félős típus, de elég komoly volt, hogy elhiggyem, igazat beszél.
És Adam. Ahogy eszembe jut, hogy ma miket vágtam hozzá, ami még csak igaz sem volt, rögtön lelkifurdalásom lesz. Láttam a szemében, hogy fájtak neki a szavaim, holott még csak komolyan sem gondoltam. De muszáj volt elüldözöm, mert Drake...értitek. És nem tudom, hogy mit tenne vele.
- Megjöttünk! - mondta Drake, amikor megállt egy régi ház előtt. Úgy elmerültem a gondolataimban, hogy nem is vettem észre, hogy megjöttünk. Kiszálltunk, és már innen tisztán kivehető volt a zene. Barátom megfogta a kezemet és húzni kezdett az ajtó irányába, ami nyikorogva, de kinyílt. Drake egyik haverja, Josh állt az ajtónál, kezében egy pohárral.
- Végre már! - mondta, és már így éreztem az alkoholt a leheletében. Nem először találkoztam már velük, de még mindig nem szoktam meg ezt az alkohol imádatukat. Amikor meg engem kínáltak, mindig sikerült valahogy kimagyarázni magam. - Hé, hoztál? - fordult Drake-hez.
- Naná! - emelte fel a kezében tartott zacskót. Mit hozhatott? Belépve a házba már javában tartott a buli. Biztos, hogy ez amolyan bulihelyszín, mert a hangfalak megvannak és mindenhol szemét volt. Üres poharak, dobozok, üvegek.
- Hát megjöttetek! - lépett oda hozzánk Jessica, Josh barátnője és két poharat nyújtott felénk. Drake azonnal meghúzta az övét, míg én csak egy hangyányit vagy még annyit sem 'kotyoltam' az italból. - Gyerünk, BULI VAAAAN!!! - kiáltotta, de a zenét nem tudta túl üvölteni. Mindenki szétszéledt, még Drake is szépen itt hagyott. Na szép!
A tánctérre mentem és táncoltam. Ekkor két kezet éreztem a derekamon, ami a hozzátartozó testhez húzott. Nem tetszett nagyon ez a felállás, próbáltam elhúzódni, de csak szorosabban tartott magánál. Már az illatától rájöttem, hogy ez nem lehet Drake.
- Tudod, ezt folytathatnánk az ágyban is. - mondta a fülembe és a leheletétől elfogott a hányinger. Nagy nehezen, de sikerült kiszabadulnom a karjai közül, majd szembe fordulva vele láttam meg Jeremy-t. Már többször is engem stírölt, ahányszor velük lógtam és volt, hogy ki is kezdett velem, Drake közelében is. Nem is volt az esetem, tele volt tetoválásokkal és piercingekkel. - Na, ne légy már ilyen cica. - nyúlt a kezemért, de én csak elfordultam és az udvarra vettem az irányt. Amint kiértem, a Nap már rég lement, de még nem volt olyan sötét. A kert meg semmilyen volt, tele volt gazzal. Látszik, hogy nem szoktak itt takarítani vagy akármit csinálni a bulizáson kívül.
- Egyedül hagytak? - hallottam meg a hátam mögül Jeremy hangját. Nem igaz, nem tud leszállni rólam?!
- Nem, de egyedül akarok lenni! - vágtam rá, de továbbra sem fordultam meg. A padló nyikorgott, miközben újra mögém sétált.
- Ez olyan elavult duma. - súgta a fülembe, majd apró puszikat kezdett hagyni a nyakamon. Kirázott a hideg tőle és nem a jó értelemben. - Ne áltasd magad. Tudom, hogy akarsz. Senki nem fogja megtudni. - megéreztem a kezét a derekamon. Hirtelen megfordultam és erősen pofon vágtam. A feje oldalra picsaklott és hátra tántorodott. Nem is ütöttem olyan nagyot, gondolom a sok pia.
- Barátom van. - mondtam komolyan, de ő csak nevetett. - Mit nevetsz?
- Komolyan azt hiszed, hogy Drake olyan hűséges és leáll egyetlen lány mellett? Hát ez jó. - nevetett továbbra is. - Már annyi lánnyal megcsalt, hogy megszámolni sem lehet. Sőt, ha most bemész, le merem fogadni, hogy újabb lánnyal van. - Csak részeg, csak részeg. Nem is foglalkozva vele, otthagytam és Drake keresésére indultam. Nem kellett túl sokáig keresnem, ugyan is, amint benéztem a konyhába, rögtön meg is pillantottam! Egy lánnyal! Ahogy elnéztem nagyon jól elvoltak egymás szájában és Drake keze is a lány ruhája alatt kalandozott.
És még miatta hanyagoltam és bántottam meg a barátaimat. Basszus, hogy lehettem ilyen hülye?
- Nem megmondtam? - nem érdekelt semmi és senki. Megfordultam és kimentem a házból és elővettem a mobilom és tárcsáztam. Pár csöngés után fel is vette.
- El tudnál jönni értem? - kérdeztem azonnal.

2014. augusztus 29., péntek

17.rész - A barátod vagyok, nem?

Sziasztok! Itt is van a következő rész! Nem érzem a legjobban sikerültnek, de remélem tetszeni fog;) Várom a véleményeteket! Jó olvasást, Anna xx.
 

Adam


Hát, ha az előbb nem hittem el, amit a többiek mondtak, most a saját szememmel láthatom, hogy igazuk volt. Holly teljesen más volt, mint amikor utoljára láttam.  Nem is ismertem volna fel, ha nem fordul meg és láthatom a szemeit, amit most egy adag smink takar. A ruhája, meg teljesen olyan, mint egy...egy plázacicának. Rövid top és rövid nadrág. Nem hittem volna, hogy őt is ilyenekben fogom látni, teljesen máshogy ismertem meg.
Amint gyorsan fordult is meg, olyan gyorsan akart eltűnni, de még idejében elkaptam a karját.
- Holly... - kezdtem volna, de továbbra sem nézett rám, csak próbált kiszabadulni a szorításomból sikertelenül. - Sajnálom. - suttogtam. Nem hittem volna, hogy meghallja, de gondolom, meghallottam, mert abbahagyta a kapálózást és végre rám nézett. A szeméből értetlenség szűrődött ki.
- Nem a te hibád. - suttogta vissza. Ezt nem értettem, hisz biztosra tudom, hogy ez az én hibám, hisz ha nem csókolom meg, akkor nem került volna engem és, hát...nem lenne teljesen más. - De most mennem kell! - mondta keményen és újra kapálózni kezdett. Nem értettem a hirtelen jött hangulatváltozását, még mindig szorosan tartottam.
- Nem, amíg meg nem magyarázod, hogy még is mi bajod van! - feleltem határozottan.
- Neked nem tartozom magyarázattal! - vágta rá keményen. - Engedj el!
- Dehogy nem! A barátod vagyok, nem?
- Én úgy tudom, hogy a barátok nem csókolóznak és tiszteletben tartják mások döntéseit! - szeméből semmit nem tudtam kiolvasni.
- Azt hittem, hogy az előbb... - nem is hagyta, hogy befejezzem, rögtön közbevágott.
- Rosszul hitted! Nem mondom még egyszer, engedj már el! - kiabált most már hisztérikusan.
- Holly, mi lett veled? - kérdeztem csendesen.
- Semmi, csak már nem akarok veled mutatkozni, mert bármikor felkerülhetek a netre vagy egy hülye pletykalap címlapjára!
- De hát nem is volt semmi bajod ezekkel. Azt mondtad, hogy nem érdekelnek az ilyenek. - fájt amiket mondott, de nem mutattam ki. Tudom, hogy ez nem az a Holly, akit én megismertem. Csak meg kéne tudnom, hogy pontosan hol is van az igazi Holly. Holly válaszra nyitotta a száját, azonban nem mondott semmit, mert egy új hangot hallottunk.
- Hé, cuki srác! - hátra fordultam és nem akartam elhinni, hogy mit, illetve kit látok. Istenem, miért büntetsz engem?

Holly

Amikor meghallottuk a természetellenesen magas hangot. Adam-mel egyszerre fordultunk a hang irányába és pillantottuk meg azt a szőke lányt, akivel a múltkor is lefotózták a játszótéren.
A csaj szinte futva jött oda hozzánk és rögtön Adam nyakába vetette magát. Nyugi Holly, ne akard megfojtani, ne akard megfojtani!
- Nem hívtál! - nyávogta, amikor Adam nagy nehezen lehámozta magáról és tisztes távolságra állt tőlem.
- Ömm, igen, sajnálom, de nem volt rám időm. - vakarta zavartan Adam a tarkóját.
- Ó, semmit baj, tudom milyen érzés, amikor véget ér egy kapcsolatod. - simított végig a karján(!!). Van barátom, akkor ez miért zavar?! - Nincs kedved most egy kávéhoz? - hajolt Adam-hez, így tökéletes belátást engedett a dekoltázsára.
- Hát...- nem engedtem, hogy visszautasítsa.
- De szívesen menne veled. - mondtam. - Nekem úgyis mennem kell, nem is zavarok! - és ezzel ott is hagytam őket. Tudom, hogy hülyeség, de muszáj volt, valahogy le kellett ráznom.
- Hol voltál már eddig? - hallottam meg Drake hangját. Odamentem hozzá, míg ő egy csókkal köszöntött. Akaratom ellenére, rögtön az Adam-mel való csókom. Az igazat szólva, sokkal jobb volt, mint ezek! Várjunk, nem gondolhatok ezekre, mert nekem már barátom van!
- Tudom, csak sokan voltak. Sajnálom. - mondtam. Tudom, nem szép dolog hazudni, de Drake nem szereti, ha Adam-ről beszélek.
- Jó, mindegy. - fogta meg a kezem, és így mentünk a kocsijához. - Indulnunk kell, a többiek már várnak. Ez hatalmas buli lesz! - mondta, szerintem inkább magának, mint nekem. Hát, akkor menjünk és bulizzunk egyet! Hurrá!

2014. augusztus 26., kedd

16.rész - Beszélj vele!

Sziasztok! Meg is hoztam a következő részt! Nem sikerült a legjobbra, de remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket;) Komikat várom és élvezzétek ki az utolsó hetet!:D
Anna xx.
 

 Adam


Oké, nem tudom, hogy mi ütött belém! Nem is tudom, hogy miért tettem, de...nem tudom, egyszerűen valami azt súgta, hogy tedd meg! Én meg, hát, megtettem. És lehet, hogy most elvesztettem Holly barátságát is. Basszus, hogy lehettem ilyen szerencsétlen!
- Adam, történt valami? - hallottam meg anya hangját mögöttem. Nem tudom mennyi ideje, de már elég régóta az ajtót bámultam, amin nemrég kiment. Vagyis inkább kimenekült. Talán azért bámulom ennyire, hogy hátha visszajön és valahogy megbeszélhetjük, ezt a kis botlást. Kicsit mondtam? Inkább hatalmas, gigantikus botlást.
- Semmi, ha a nagy hülyeségemet annak vesszük. - mondtam, majd megfordultam és visszamentem a szobámba. Elterültem az ágyamon és csak átkoztam magam! Hirtelen ötlettől vezérelve elővettem a telefonom és üzentem neki.
'Tudom, hogy hülyeséget csináltam, de kérlek, beszéljük meg!' - sokáig gondolkoztam, hogy tényleg elküldjem-e. Végül elküldtem. Nem vártam, hogy válaszoljon, de csak remélni tudtam, hogy egyáltalán elolvassa. Remélem nemsokára hallok felőle!

*10 nappal később*

Jól van, tudom, hogy egy lánynak időre van szüksége, hogy gondolkodjon, de több, mint egy hete nem is láttam vagy hallottam felőle! Az üzeneteimre nem válaszol, ha hívom nem veszi fel, kinyom vagy ha fel is veszi, akkor is 'nem tud beszélni, mert dolga van' dumát használja. Egyszerűen nem értem, hogy még is meddig haragszik rám. Ha egyáltalán haragszik még!
- Adam, menjünk már el kajálni, mert éhen halok! - szólalt meg Tyler. Ja igen, ma (is) itt van nálunk és most kajáért hisztizik.
- Akkor menj és keress valamit a kajával megtömött hideg dobozban. Tudod, hűtő. - mondtam, majd tovább néztem a TV-t. Igaz nem nagyon kötött le, a legtöbbször így is a telefonomat figyeltem, hátha üzen vagy hív. Bakker, ez szánalmas!
- Na jó, találkozom a barátnőmmel és neked is jönnöd kell! - jelentette ki, nekem meg kikerekedett a szemem. 
- Ne mááár, barátnőd van? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Még szép, hogy van! - húzta ki magát büszkén.
- És tényleg kibírja melletted?
- Menj a francba. - dobott meg egy párnával. Már mindenki csak engem dobálgat? - Na, most szépen felkelsz onnan és jössz velem! - utasított. Megforgattam a szemem, de mivel úgysincs más dolgom, követtem. Deszkával mentünk, majd pár perc múlva megérkeztünk egy McDonald's-ba. Felkaptunk a deszkáinkat és bementünk. Nem voltak túl sokan.
- Végre már! - hallottam meg egy elég ismerős hangot a hátunk mögül. Megfordultam és láttam, ahogy egy ismerős szőke hajú lány, legjobb haverom nyakába ugrik.
- Helló édes. - mondta Ty, én meg azt hittem, hogy rosszul hallok. Mit is mondott?
- Mit mondtam a becézésekről? - nézett rá Sam, amikor elengedték egymást. - Tudod, hogy utálom.
- Pont ezért csinálom. - nyomott az arcára egy puszit. Oké, még is hova kerültem? - Haver, baj van? - kérdezte Tyler és mindketten rám néztek.
- Perszeeee. - mondtam még mindig elképedve.
- Figyelj, majd később feldolgozod, de most muszáj beszélnünk! Fontos. - mondta Sam a szemembe.
- Még is miről? - kérdeztem, kicsit magamhoz térve. 
- Holly-ról. - mondta, majd húzni kezdett egy asztalhoz, ahol már ültek. Na vajon ki?
- Csá Adam. - intett Luke, amint leültem elé. Tudom, hogy Holly-val csak barátok, de amit Holly mondott az nem nagyon tetszik nekem. Mindegy, majd később szitkozódom.
- Luke. - biccentettem.
- Ne most legyél ellenszenves. - súgta Ty, én meg csak megrántottam a vállam.
- Na, mi van Holly-val? - tértem egyből a 'tárgyra'. 
- Nem is tudsz róla semmit? - kérdezte Sam.
- Nem, több mint egy hete nem is beszéltem vele. - ráztam a fejem csalódottan. Furcsa, hogy ez jobban fáj, mint a szakítás az ex-barátnőmmel. Mondjuk őt nem is szerettem úgy, szóval nem is bánom.
- Mi történt, amikor utoljára találkoztatok? - kérdezte Luke. O-óóó, hát akkor mondjuk el!
- Hát, találkoztunk, mert volt valami baja az egyik barátnőjének és össze volt zavarodva. Szóval, megbeszéltük, eljött hozzánk ebédelni, gitározni tanítottam, aztán...hát... - nagy levegő. Gyerünk! - megcsókoltam.
- HOGY MI????? - kérdezték egyszerre mind a hárman. Igen, valami ilyen reakcióra számítottam.
- Ezt mégis hogy a fenébe csinálhattad? - szűrte a fogai közt Luke és láttam, ahogy ökölbe szorítja a kezeit.
- Ez mégis hogy történt meg? - kérdezte Sam.
- Tudom, hogy hülyeséget csináltam, nem kell ezerszer elmondani. - motyogtam. - És nem tudom, egyszerűen csak megtörtént.
- Ez még is hogy a fenébe történhetett?! - állt fel Luke idegesen. Nocsak, gondolhattam volna, hogy valaki itt többet érez valaki iránt! Hogy tudtam!
- Luke, kérlek, ne most. - intette le Sam higgadtan. A szőke gyerek vett egy nagy levegőt, vonakodva visszaült a helyére. Közben olyan gyilkos pillantással jutalmazott, hogy már halott lennék.
- Szóval mi is van Holly-val? - kérdeztem és figyelmen kívül hagytam Luke-ot.
- Hát...kicsit megváltozott. - kezdte Sam.
- Kicsit? Inkább teljesen kifordult önmagából! - vette át a szót a duzzogó.
- Hogy, mi? - értetlenkedtem.
- Elmagyarázom, minden beleszólás nélkül. - nézett Sam Luke-ra, aki csak biccentett. - Szóval, ugye már találkozgatott egy sráccal, ezzel a Drake-kel és egyszer választásra kényszerítette. Érted, hogy vagy te vagy ő. Aznap, amikor úgy tűnik megcsókoltad, mondta meg neki a választ. Tegyük hozzá, hogy amikor feldúlt vagy ideges mindig rossz döntéseket hoz. Szóval...hát, őt választotta. - sütötte le a szemét. Szóval akkor mégsem egy barátnőjéről beszélt, hanem saját magáról! Ezt még elnézem, de azt hogy azt a srácot választotta helyettem...nem akartam elhinni. És miért érzek ilyen szúró fájdalmat a mellkasomban?
- És most mi van vele? - kérdeztem halkan.
- Mondhatnánk azt is, hogy annyira 'szerelmes', hogy teljesíti a fiúja minden kívánságát. - köpte Luke.
- Ezt nem értem. - ráztam a fejem.
- Nem érted? Akkor úgy mondom, hogy a srác haverjaival lóg, az ő óhaja szerint öltözködik, semmit nem csinálhat, ami nem tetszik ennek a Drake-nek! - csapta az öklét az asztalra! Én meg nem akartam elhinni, amit mondanak. Nem, Holly nem ilyen!
- És mit akartok, mit csináljak? - tártam szét a kezem.
- Azt, hogy beszélj vele! - szólalt meg végre Ty is.
- Mégis hogy beszéljek vele, ha még a telefont sem veszi fel nekem?! - nem tudom miért, de nagyon ideges lettem. Nyugi Adam, nagy levegő. - Meg is próbálhatom, de biztos, hogy nem fog rám hallgatni. Most megyek. - álltam fel és a válaszukat meg sem várva kimentem a gyorsétteremből. Elindultam az utcán a deszkámon, de nem sokáig juthattam, mert beleütköztem valakibe.
- Nagyon sajnálom... - kezdtem, de amikor megfordult, nem akartam hinni a szememnek. Hát, belefutottam az emlegetettbe.

2014. augusztus 23., szombat

15.rész - Döntöttél?

Sziasztok! Most egy kicsit hamarabb tudtam részt hozni, ami remélem elnyeri a tetszéseteket. Személy szerint ez lett az egyik kedvencem, de várom a ti véleményeteket is;) Nem is beszélek, jó olvasást, Anna xx.
P.S. Köszönöm az újabb feliratkozót!:))
 

Holly


Gyorsan megérkeztünk Adam-ékhez. Amint beléptünk a házba, valami isteni illat kúszott az orromba.
- Megjöttem! - kiáltotta Adam. - És hoztam valakit!
- Kit? - jött ki Adrienne. - Oh, szia Holly! Maradsz ebédre?
- Csak ha nem zavarok. Egyébként Adam hívott meg, az isteni lasagna-ra.
- Jaj, dehogy zavarsz! - rázta a fejét Adam anyukája. - Örülünk, hogy itt vagy! Billie is mindjárt megjön és akkor is már ehetünk! - mondta és már vissza is ment a konyhába.
- Látod? Megmondtam! - lökött meg Adam. - És felejtsd el ezt a zavarok-dolgot, mert esküszöm...nem fogsz jól járni! - fenyegetett meg.
- Húúúú, de félek! - húztam az agyát. - Adam, lehet még egy utolsó kérdésem? - néztem rá.
- Legyen. - sóhajtott.
- Tuti biztos, hogy nem zavarok? - vigyorogtam.
- Na jó, te akartad! - mondta, és...és abban a pillanatban felkapott a vállára, bevitt a nappaliba és ledobott a kanapéra.
- Ez volt a nagy...? - azonban nem tudtam befejezni, mert elkezdett csikizni. - Neeee, Adaaam, neee! Hagyd abbaaaa!! - sikítottam és már a könnyem is folyt a nevetéstől.
- Csak akkor, ha elfelejted a zavar szót. - alkudozott.
- B-biztos, h-hogy n-nem z-za... - már rendesen sem tudtam kimondani egy mondatot és már majdnem bepisiltem. - H-hagyd már abba!!
- Megjö...Itt meg mi folyik? - jelent meg Billie Joe az ajtóban és érdeklődve pillantott ránk. Szerencsére Adam ekkor leált a csikizésemmel.
- A könnyem, de hamarosan más is. - pattantam föl és a legközelebbi mosdóba futottam. Elvégeztem amit kellett és már vissza is mentem a nappaliba, ahol Adam a kanapén elterülve vigyorgott rám. - Ez - vettem fel egy párnát. - gonosz volt! - vágtam az arcába, mire kitört belőle a nevetés. - Ez nem vicces!
- Szerintem az. - nevetett még mindig.
- Adam gyertek enni! - szólt ki Billie Joe. Leültünk az asztalhoz és elkezdtünk enni. Hát mit nem mondjak! Adam igazat mondott, ez tényleg isteni lasagna! Sok lasagnát ettem eddig, de ez mindegyiken túl tesz! 2 kockát megettem, és bár a szemem nagyin is kívánt volna még, a hasam nagyon jól tudta, hogy nem ehetek többet.
- Na mit mondtam? - mondta Adam, amikor nagy nehezen feljöttünk a szobájába és elterültünk az ágyán.
- Jól van, most az egyszer igazad volt. - mondtam kicsit kábultan. A legszívesebben elaludtam volna egy ilyen ebéd után. Hmmm, talán csak egy kicsit  lehunyom a szemem.
Lágy gitár akkordot hallottam, amikor kinyitottam a szemem Adam-et pillantottam meg az ágy végén ülve a gitárjával.
- Hány óra van? - szólaltam meg, mire Adam félig hátrafordult.
- Fél 2. - mondta, majd visszatért a gitárhoz. Nahát, 1 órát aludtam volna? Ez új.
- Mit csinálsz? - ültem fel.
- Csak hangolok. - vont vállat. Aztán elkezdett egy számomra ismerős dallamot, amit rögtön felismertem.
- Imádom ezt a számot. - mondtam és lassan énekelni kezdtem. - Mióta gitározol?
- Nem tudom. 5-6 éve? - nézett fel és úgy játszott tovább. Egymás szemébe néztünk. Én énekeltem, ő gitározott. Csak most vettem észre, hogy milyen gyönyörű kék szemei vannak. Várjunk, mit mondtam?! - Megpróbálod? - kérdezte hirtelen.
- Mit?
- A gitározást. - mosolyodott el.
- Nem tudok gitározni.
- Akkor megtanítalak. - ajánlotta nagy lelkesedéssel.
- Áh, ne. - ráztam a fejem. - Régen tanultam, de nem ment. Inkább maradok az éneklésnél. - magyaráztam.
- Hé, ha egy igazi híresség egy ilyet felajánl, azt nem lehet visszautasítani. - 'háborodott' fel.
- Nem te vagy a híresség, hanem apukád. - javítottam ki nevetve.
- Jó, de egy igazi híresség tehetséges fia egy ilyet felajánl...
- Ha elfogadom, befogod? - vágtam közbe. Nevetve átvette a gitárt, amit felém nyújtott és elhelyeztem az ölemben. - És most?
- Fogd le a húrokat és pengesd meg. - utasított. Tettem ahogy mondta, de egyáltalán nem jött ki egy normális hang se. - Nem így! - mondta, majd hirtelen mögöttem termett és a vállamon áthajolva, kezét az ujjaimra tette és rendesen 'beállította'. - Most próbáld. - én pengettem, míg ő az ujjaimmal fogta le a megfelelő hangokat.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy a dal elejét egyedül(!!) el tudom játszani.
- Látod? Egész jó vagy. - súgta a fülembe és ekkor megéreztem a kezét a térdemen.
Kicsit meglepett ezzel a tettével, de valahogy nem is érdekelt, sőt kifejezetten jól esett. De továbbra sem hagytam abba a gitározást, még a furcsa forróság érzetet is, amit az érintése okozott.
- Egész jó? Inkább briliáns. - nevettem fel óvatosan.
- És szerény. - mondta és...és egy puszit adott a szám szélére! A meglepettségtől még a gitárt is kiejtettem a kezemből, ami elém esett az ágyra. - Mi az? - kérdezte én meg megfordultam, így szemtől szemben voltunk egymással. Meglepetten pillantottam rá és ő is rám. Nem csak őt, de még magamat sem értettem. Miért vágyom a csókjára? Miért, miért, miért?? - Holly, mi a baj? - fogta az arcomat a kezei közé és már vészesen közel volt hozzám.
- Nem tudom. - suttogtam. A szemébe néztem és már nem is érzékeltem a külvilágot. Már csak annyit éreztem, hogy a szája az enyémen volt. Én meg, nem is tudom miért, de visszacsókoltam. Pár perc után el is váltunk. Lassan kinyitottam a szemem, és csak most fogtam fel, hogy pontosan mit is csináltunk! Basszus, basszus, basszus!! Adam szólásra nyitotta a száját, de aztán vissza is csukta.
- Mennem kell! - mondtam és felpattantam az ágyról, kirohantam a szobából és le a lépcsőn. Már a cipőmet vettem fel, amikor Adrienne jött ki a nappaliból.
- Holly hova sietsz ennyire? - kérdezte.
- Ömm, igen, megígértem anyának, hogy még bevásárolok. - igazából, nem is hazudtam. Anya írta, hogy vegyek pár dolgot, mielőtt hazamegyek. - Nagyon köszönöm az ebédet, tényleg isteni volt, de rohannom kell! - kaptam fel a deszkám és mentem volna ki az ajtón.
- Holly, várj! - hallottam meg még Adam hangját, de nem foglalkoztam vele, csak becsuktam az ajtót és szélsebesen száguldottam az utcán a deszkámon. Tudom, hogy hülye és gyerekes viselkedés az, ha elfutok, de összezavarodtam. Adam csak a barátom, nem csókolózhatok vele! Nem is gondolkoztam, elővettem a telefonom és üzentem.
'5 perc múlva a parkban!' - írtam és már a park felé is vettem az irányt. Mire odaértem, már Ő is ott volt.
- Na, döntöttél? - kérdezte. Bizonytalanul, de bólintottam és válaszra nyitottam a számat...

2014. augusztus 20., szerda

14.rész - Hívj fel!

Sziasztok! Meg is hoztam a következő részt! Nem tudom mennyire lett jó, de mondjátok el ti;) Na, nem is mondok túl sokat, jó olvasást, Anna xx.
P.S. Nagyon köszönöm az új feliratkozókat!
 

Adam



Ma Suzy-ra kellett vigyáznom, mert anyának sok dolgot kellett elintéznie, apának meg a stúdióznia kellett mennie. Nem volt nagy fáradság és mivel Tyler is az új csajával randizik, így legalább nem unatkoztam otthon.
- Suzy, mit akarsz csinálni? - kaptam fel a földről, miközben barbiezott.
- Barbiezni! - fájdalmasan felnyögtem, és kinéztem az ablakon. Az idő pont jó volt.
- Mit szólnál ahhoz, ha elmennénk a játszótérre? - vetettem fel az ötletet. Egész nap bent játszani műanyag babákkal, kicsit időpazarlás. És ha már nem mehetek deszkázni a 3 éves húgommal, akkor neki legyen jó napja. Persze, nem azt mondom, hogy nem szeretem a húgomat, csak, na, értitek.
Szóval fogtuk magunkat és elmentünk a játszótérre. Sokszor jártunk már ide, így nyugodt szívvel engedtem, hogy húgom magától mehessen a mászókára. Én egy közeli padra leültem, hogy figyelhessem. Napszemüvegem felvettem és hátrahajtott fejjel élveztem a Nap kellemes sugarait.
Nem tudom, hogy mióta pihentem így, de egy torok köszörülésre kaptam fel a fejem. Egy lány ült mellettem, eléggé...nos, hiányos öltözetben. Egy kis top, rövid nadrág éppen, hogy takarta a testét.
- Szia. - köszöntem, amikor már egy ideje csak nézett.
- Oh, ne haragudj. - kezdett nevetésbe. Csak szerintem furcsa a csaj? - Még nem láttalak erre. Új vagy?
- Nem, csak ritkán és más időben szoktunk ide kijönni. - feleltem és megkerestem a húgomat. Egy kislánnyal játszott éppen.
- Szoktunk? Kivel jöttél?
- A húgommal. - válaszoltam röviden, és Istenhez fohászkodtam, hogy végre eltűnjön. Nem tűnt el.
- Juj, ez annyira cukiii! - visított fel kissé. Basszus, ez a helyzet majdnem olyan, mint amikor először találkoztam Chrystalal. Ó, ne!
Hirtelen egy jégkrémes kocsi zenéjét hallottuk és minden kisgyerek a szüleihez futott. Ez alól Suzy sem volt kivétel.
- Adam, veszel jégkrémet, légyszii! - nézett rám nagy szemekkel és meg könnyedén felkaptam.
- Hát persze! - indultam volna el a jégkrémes kocsihoz, de valaki elkapta a karom és fordított szembe magával.
- Nekem nem akarsz venni? - dobálta hosszú szőke haját és illetgette magát. Hogyan utasíthatnám vissza?
- Bocs, de most ért véget egy komoly kapcsolatom. - dobtam be az adu-ászt és játszottam meg a szomorú srácot. Látszólag bejött.
- Ó, az nagyon szomcsi, de ha már túltetted magad, akkor hívj fel. - húzott elő egy kis papírt és nyomta a kezembe.
- Oké, szia. - és ezzel hátat fordítottam és otthagytam.
- Szióka cuki srác! - kiáltott még utánam. Vettem két fagyit, és hazaindultunk.
- Ki volt az a lány? - kérdezte a húgom, amint megette a fagyit. Bár így is tiszta maszat volt, de a ruhája tiszta maradt!
- Nem tudom. - elővettem a kis cetlit és kidobtam a legközelebbi kukába. Amikor hazaértünk, anya már az ebédet főzte.
- Megjöttünk! - nyitottam be a konyhába, ahonnan isteni illat volt. - Mi lesz?
- Lasagna. - mondta mosolyogva, nekem meg már összefutott a nyál a számban. Hmmm, anya híres lasagnája. Aztán elővettem a telefonom, mert üzenetem jött.
'Tudnánk találkozni? H' - írta Holly.
'Igen, mikor és hol?' - írtam vissza.
'5 perc múlva, a mólón' - jött a gyors válasz.
- Anya, el kell mennem, de nemsoká' jövök.
- Rendben. - bólintott.
- Anyu, anyu! Képzeld voltunk a játszótéren és fagyiztunk is! - rohant be a szobába visítva Suzy. O-ó, lebuktunk.
- Ebéd előtt? - hallottam anya hangját.
- Elmentem! - kiáltottam és a deszkámmal gyorsan 'kimenekültem' a házból.
Deszkával gyorsan oda is értem, és a móló szélén megláttam Holly-t. Oda gurultam mögé és a füléhez hajoltam.
- Heló. - mondtam, mire megugrott ijedtében. - Bocsi. Szóval - ültem le mellé. - történt valami?


Holly


Őszintén nem tudom, hogy mit csináljak. Most vagy Drake-et választom és elvesztek egy jó baráti kapcsolatot vagy Adam-et és akkor meg egy ígéretesnek tűnő párkapcsolatot.
Bár a múltkori féltékenységi jelenete nem volt valami jó húzás. És ez??!! Egyáltalán miért gondolkodom azon, hogy még is kit válasszak? Hol vagyunk, a dedóban?
- Holly? Hahó, itt vagy? - hallottam meg Adam hangját, ami legalább kizökkentet a káoszból a fejemben.
- Ja, persze. - bólogattam. - Bocs, kicsit elkalandoztam.
- Vettem észre. Minden rendben?
- Persze. Amúgy, ki az a szőke? - váltottam témát.
- Milyen szőke? - nézett rám értetlenül, összeráncolt szemöldökkel.
- Adam - mosolyogtam rá. - egy híresség fia vagy. Azt hiszed, hogy nyugodt egy életed lehet paparazzik nélkül? - vettem elő a telefonom és a képekre mentem, majd a kezébe nyomtam.
- Ez nem lehet igaz! - nyögött fel, én meg csak egy kicsit kiröhögtem. - Hogy utálom ezeket! - morogta.
- Szóvaal? - löktem meg a vállát. - Fel is hívod?
- Háát nem. - adta vissza a telóm. - Először is: Elhagytam a számát...
- Vagyis kidobtad. - vágtam közbe pontosítva.
- Jó, kidobtam. És másodszor: Teljesen olyan volt, mint Chrystal.
- Oh, az szívás. - értettem egyet.
- És veled történt valami? - na most erre mit mondjak, azt, hogy a srác, akivel randizom féltékenységi rohamot kapott miattad és választásra kényszerített? Hát ez elég hülyén hangzik.
- Semmi érdekes. Csak tudod...uh, hát ez elég bonyolult. - mondtam és újra a tengert kezdtem el nézni. Hirtelen megéreztem a kezét a kezemen és megszorította. Olyat sugalt, hogy neki elmondhatom bármi is az. Ez jól esett, de nem értettem a szívem hirtelen zakatolását. Furcsa.
- Tudod, egy barátnőm ma eléggé kiakadt, mert van egy srác, akivel randizik és egy fiú barátjával látta és választásra kényszeríti. És hát, nem tudja, hogy mit csináljon. - végtére is nem hazudtam, csak kicsit átírtam a történetet. Nem nagy cucc, nem? Csak ez az érzés tűnjön el!
Adam láthatóan elgondolkozott ezen és csak később szólalt meg.
- És mióta vannak együtt?
- Még csak párszor találkoztak, de ez miért fontos?
- Hát, én úgy gondolom, hogy ha a fiú barátjával nincs köztök semmi több és nagyon szoros is a barátságuk, akkor miért dobná el egy kapcsolatért, ami nagyon kezdő szinten van. - mondta, én meg csak megdöbbenve néztem rá.
- Te ilyet is tudsz? - nem felelt, csak halványan elmosolyodott. - Nem is tudtam, hogy ilyen bölcs vagy.
- Inkább csak tapasztalat. - vont vállat. - De mindegy. Amúgy miért rágódtál rajta ennyit?
- Hát csak olyan fura. Mindegy, legalább őt is meg tudom nyugtatni. Na megyek, még ebédet is kell szerezni! - álltam fel és ő is követett.
- Nem jössz hozzánk? Anya lasagna-t csinál. - ajánlotta föl.
- Nem akarok zavarni. - ráztam a fejem.
- Persze Holly, azért hívlak mert zavarsz minket. - nevetett. - Na, gyere már, kár lenne kihagyni! - nyaggatott míg végül bele nem egyeztem. - Na, gyere, mert éhen halok. - indultunk el deszkán Adam-ékhez.

2014. augusztus 17., vasárnap

13.rész - Válassz!

Sziasztok! Bocsánat, hogy késtem a résszel, de kiment a fejemból, bocsánat. De remélem ez elnyeri a tetszéseteket és kapok pár komit:))
Jó olvasást, Anna xx.
 

Holly


 Szombaton már nem kellett dolgoznom, ezért olyan jó volt sokáig aludni...csak sajnos a telefonom keltett föl a csodás álmomból. Kitapogattam az éjjeliszekrényemen, de közben még mindig nem nyitottam ki a szemem. Nagy nehezen, de megtaláltam a még mindig csörgő készüléket és meg sem nézve ki az, felvettem.
- Haló? - kérdeztem fáradtan, az arcomat a párnába fúrva.
- Holly, beszélhetnénk? - hallottam meg Drake ideges hangját a vonal másik végéről.
- Drake? Baj van? - kérdeztem kicsit éberebben.
- Találkozhatnánk? Ez nem telefontéma. - mondta.
- Ömmm, rendben. Mikor, hol? - keltem fel az ágyból. Tudtam, hogy már úgysem alhatok vissza.
- Fél óra múlva, a parkban. - és ezzel le is tette. Nehezen, de kikászálódtam az ágyból. A fürdőben elkészültem, felvettem egy laza szettet, fogtam a deszkámat és elindultam. Nem volt messze a park sem, és mivel volt még egy csomó időm, megálltam egy cukrászdában és vettem magamnak fagyit. Két gombóc OREO-s fagyival (szeretem ezt a kekszet, na!) és mentem tovább a park felé. Mire megérkeztem a fagyit is megettem és már Drake is ott volt. 
- Mi ennyire fontos? - álltam meg előtte. Nem szólt semmit, csak idegesen átnyújtotta a telefonját.
- Megmagyaráznád? - értetlenül elvettem a telefonját és néztem bele. Valami pletykaoldal lehetett, mert egy csomó kép volt rólunk! Adam-mel! A parton való hülyéskedésünk, majd a tegnapi veszekedésünk és ölelésünk.
- Mit kell ezen megmagyarázni? - adtam neki vissza a telefont.
- Hogy mit kell ezen megmagyarázni?! - emelte fel a hangját és a telóját a zsebébe tette. Mázli, hogy nem volt itt senki. - Talán azt, hogy mégis milyen viszonyban vagy ezzel a gyerekkel!!
- Nyugodj már meg! - kiabáltam én is. - Ezek csak sima baráti hülyülések semmi több! Mi ezzel a baj?!
- Talán az, hogy az egész világ azt hiszi, hogy már az Ő barátnője vagy??!!
- Mi a fenéről beszélsz?! Én nem vagyok senki barátnője! Adam csak egy barát, semmit több! - mintha megütöttem volna, úgy tántorodik hátra egy lépést.
- Így gondolod? Valóban? - nézett rám és a szeméből sugárzott a...csalódottság és szomorúság? Mi van?
- Igen, azt hiszem. - mondtam kissé bizonytalanul.
- Akkor vajon ezt kinek hoztam? - dobott elém egy virágot egy kis cetlivel. Leguggoltam és megnéztem, hogy mit tartalmazhatott. Majdnem dobtam egy hátast, amikor megláttam a kérdést:
'Lennél a barátnőm?' - amint eljutott a tudatomig, meg se tudtam szólalni. Meglepődve néztem fel Drake-re, aki csak csalódottan nézett rám.
- Nem is kell rá válaszolnod. - rázta meg a fejét szomorúan. Kicsit meg is sajnáltam. - Úgy tűnik már nincs jelentősége.
- Miért ne lehetne? - kérdeztem.
- Mert már nem tudok bízni benned. Nem tudom, hogy valóban igazat mondasz-e azzal a sztárocskával kapcsoltban.
- Mit tehetnék, hogy bebizonyítsam? - hihetetlen, hogy ezt kérdeztem. Drake-et nem is ismerem olyan régóta, de szívesen lennék vele is, csak van valami furcsa érzésem miatta. Mintha lelkifurdalásom lenne, holott nem is tudom miért!
- Válassz! Vagy Ő vagy én! - mondta ki komolyan, én meg úgy éreztem, hogy megfordul körülöttem a világ.