16.rész - Beszélj vele!

Sziasztok! Meg is hoztam a következő részt! Nem sikerült a legjobbra, de remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket;) Komikat várom és élvezzétek ki az utolsó hetet!:D

Anna xx.

 

 Adam

Oké, nem tudom, hogy mi ütött belém! Nem is tudom, hogy miért tettem, de...nem tudom, egyszerűen valami azt súgta, hogy tedd meg! Én meg, hát, megtettem. És lehet, hogy most elvesztettem Holly barátságát is. Basszus, hogy lehettem ilyen szerencsétlen!

- Adam, történt valami? - hallottam meg anya hangját mögöttem. Nem tudom mennyi ideje, de már elég régóta az ajtót bámultam, amin nemrég kiment. Vagyis inkább kimenekült. Talán azért bámulom ennyire, hogy hátha visszajön és valahogy megbeszélhetjük, ezt a kis botlást. Kicsit mondtam? Inkább hatalmas, gigantikus botlást.

- Semmi, ha a nagy hülyeségemet annak vesszük. - mondtam, majd megfordultam és visszamentem a szobámba. Elterültem az ágyamon és csak átkoztam magam! Hirtelen ötlettől vezérelve elővettem a telefonom és üzentem neki.

'Tudom, hogy hülyeséget csináltam, de kérlek, beszéljük meg!' - sokáig gondolkoztam, hogy tényleg elküldjem-e. Végül elküldtem. Nem vártam, hogy válaszoljon, de csak remélni tudtam, hogy egyáltalán elolvassa. Remélem nemsokára hallok felőle!

*10 nappal később*

Jól van, tudom, hogy egy lánynak időre van szüksége, hogy gondolkodjon, de több, mint egy hete nem is láttam vagy hallottam felőle! Az üzeneteimre nem válaszol, ha hívom nem veszi fel, kinyom vagy ha fel is veszi, akkor is 'nem tud beszélni, mert dolga van' dumát használja. Egyszerűen nem értem, hogy még is meddig haragszik rám. Ha egyáltalán haragszik még!

- Adam, menjünk már el kajálni, mert éhen halok! - szólalt meg Tyler. Ja igen, ma (is) itt van nálunk és most kajáért hisztizik.

- Akkor menj és keress valamit a kajával megtömött hideg dobozban. Tudod, hűtő. - mondtam, majd tovább néztem a TV-t. Igaz nem nagyon kötött le, a legtöbbször így is a telefonomat figyeltem, hátha üzen vagy hív. Bakker, ez szánalmas!

- Na jó, találkozom a barátnőmmel és neked is jönnöd kell! - jelentette ki, nekem meg kikerekedett a szemem. 

- Ne mááár, barátnőd van? - kérdeztem hitetlenkedve.

- Még szép, hogy van! - húzta ki magát büszkén.

- És tényleg kibírja melletted?

- Menj a francba. - dobott meg egy párnával. Már mindenki csak engem dobálgat? - Na, most szépen felkelsz onnan és jössz velem! - utasított. Megforgattam a szemem, de mivel úgysincs más dolgom, követtem. Deszkával mentünk, majd pár perc múlva megérkeztünk egy McDonald's-ba. Felkaptunk a deszkáinkat és bementünk. Nem voltak túl sokan.

- Végre már! - hallottam meg egy elég ismerős hangot a hátunk mögül. Megfordultam és láttam, ahogy egy ismerős szőke hajú lány, legjobb haverom nyakába ugrik.

- Helló édes. - mondta Ty, én meg azt hittem, hogy rosszul hallok. Mit is mondott?

- Mit mondtam a becézésekről? - nézett rá Sam, amikor elengedték egymást. - Tudod, hogy utálom.

- Pont ezért csinálom. - nyomott az arcára egy puszit. Oké, még is hova kerültem? - Haver, baj van? - kérdezte Tyler és mindketten rám néztek.

- Perszeeee. - mondtam még mindig elképedve.

- Figyelj, majd később feldolgozod, de most muszáj beszélnünk! Fontos. - mondta Sam a szemembe.

- Még is miről? - kérdeztem, kicsit magamhoz térve. 

- Holly-ról. - mondta, majd húzni kezdett egy asztalhoz, ahol már ültek. Na vajon ki?

- Csá Adam. - intett Luke, amint leültem elé. Tudom, hogy Holly-val csak barátok, de amit Holly mondott az nem nagyon tetszik nekem. Mindegy, majd később szitkozódom.

- Luke. - biccentettem.

- Ne most legyél ellenszenves. - súgta Ty, én meg csak megrántottam a vállam.

- Na, mi van Holly-val? - tértem egyből a 'tárgyra'. 

- Nem is tudsz róla semmit? - kérdezte Sam.

- Nem, több mint egy hete nem is beszéltem vele. - ráztam a fejem csalódottan. Furcsa, hogy ez jobban fáj, mint a szakítás az ex-barátnőmmel. Mondjuk őt nem is szerettem úgy, szóval nem is bánom.

- Mi történt, amikor utoljára találkoztatok? - kérdezte Luke. O-óóó, hát akkor mondjuk el!

- Hát, találkoztunk, mert volt valami baja az egyik barátnőjének és össze volt zavarodva. Szóval, megbeszéltük, eljött hozzánk ebédelni, gitározni tanítottam, aztán...hát... - nagy levegő. Gyerünk! - megcsókoltam.

- HOGY MI????? - kérdezték egyszerre mind a hárman. Igen, valami ilyen reakcióra számítottam.
- Ezt mégis hogy a fenébe csinálhattad? - szűrte a fogai közt Luke és láttam, ahogy ökölbe szorítja a kezeit.
- Ez mégis hogy történt meg? - kérdezte Sam.
- Tudom, hogy hülyeséget csináltam, nem kell ezerszer elmondani. - motyogtam. - És nem tudom, egyszerűen csak megtörtént.
- Ez még is hogy a fenébe történhetett?! - állt fel Luke idegesen. Nocsak, gondolhattam volna, hogy valaki itt többet érez valaki iránt! Hogy tudtam!
- Luke, kérlek, ne most. - intette le Sam higgadtan. A szőke gyerek vett egy nagy levegőt, vonakodva visszaült a helyére. Közben olyan gyilkos pillantással jutalmazott, hogy már halott lennék.
- Szóval mi is van Holly-val? - kérdeztem és figyelmen kívül hagytam Luke-ot.
- Hát...kicsit megváltozott. - kezdte Sam.
- Kicsit? Inkább teljesen kifordult önmagából! - vette át a szót a duzzogó.
- Hogy, mi? - értetlenkedtem.
- Elmagyarázom, minden beleszólás nélkül. - nézett Sam Luke-ra, aki csak biccentett. - Szóval, ugye már találkozgatott egy sráccal, ezzel a Drake-kel és egyszer választásra kényszerítette. Érted, hogy vagy te vagy ő. Aznap, amikor úgy tűnik megcsókoltad, mondta meg neki a választ. Tegyük hozzá, hogy amikor feldúlt vagy ideges mindig rossz döntéseket hoz. Szóval...hát, őt választotta. - sütötte le a szemét. Szóval akkor mégsem egy barátnőjéről beszélt, hanem saját magáról! Ezt még elnézem, de azt hogy azt a srácot választotta helyettem...nem akartam elhinni. És miért érzek ilyen szúró fájdalmat a mellkasomban?
- És most mi van vele? - kérdeztem halkan.
- Mondhatnánk azt is, hogy annyira 'szerelmes', hogy teljesíti a fiúja minden kívánságát. - köpte Luke.
- Ezt nem értem. - ráztam a fejem.
- Nem érted? Akkor úgy mondom, hogy a srác haverjaival lóg, az ő óhaja szerint öltözködik, semmit nem csinálhat, ami nem tetszik ennek a Drake-nek! - csapta az öklét az asztalra! Én meg nem akartam elhinni, amit mondanak. Nem, Holly nem ilyen!
- És mit akartok, mit csináljak? - tártam szét a kezem.
- Azt, hogy beszélj vele! - szólalt meg végre Ty is.
- Mégis hogy beszéljek vele, ha még a telefont sem veszi fel nekem?! - nem tudom miért, de nagyon ideges lettem. Nyugi Adam, nagy levegő. - Meg is próbálhatom, de biztos, hogy nem fog rám hallgatni. Most megyek. - álltam fel és a válaszukat meg sem várva kimentem a gyorsétteremből. Elindultam az utcán a deszkámon, de nem sokáig juthattam, mert beleütköztem valakibe.
- Nagyon sajnálom... - kezdtem, de amikor megfordult, nem akartam hinni a szememnek. Hát, belefutottam az emlegetettbe.