15.rész - Döntöttél?

Sziasztok! Most egy kicsit hamarabb tudtam részt hozni, ami remélem elnyeri a tetszéseteket. Személy szerint ez lett az egyik kedvencem, de várom a ti véleményeteket is;) Nem is beszélek, jó olvasást, Anna xx.

P.S. Köszönöm az újabb feliratkozót!:))

 

Holly

Gyorsan megérkeztünk Adam-ékhez. Amint beléptünk a házba, valami isteni illat kúszott az orromba.
- Megjöttem! - kiáltotta Adam. - És hoztam valakit!
- Kit? - jött ki Adrienne. - Oh, szia Holly! Maradsz ebédre?
- Csak ha nem zavarok. Egyébként Adam hívott meg, az isteni lasagna-ra.
- Jaj, dehogy zavarsz! - rázta a fejét Adam anyukája. - Örülünk, hogy itt vagy! Billie is mindjárt megjön és akkor is már ehetünk! - mondta és már vissza is ment a konyhába.
- Látod? Megmondtam! - lökött meg Adam. - És felejtsd el ezt a zavarok-dolgot, mert esküszöm...nem fogsz jól járni! - fenyegetett meg.
- Húúúú, de félek! - húztam az agyát. - Adam, lehet még egy utolsó kérdésem? - néztem rá.
- Legyen. - sóhajtott.
- Tuti biztos, hogy nem zavarok? - vigyorogtam.
- Na jó, te akartad! - mondta, és...és abban a pillanatban felkapott a vállára, bevitt a nappaliba és ledobott a kanapéra.
- Ez volt a nagy...? - azonban nem tudtam befejezni, mert elkezdett csikizni. - Neeee, Adaaam, neee! Hagyd abbaaaa!! - sikítottam és már a könnyem is folyt a nevetéstől.
- Csak akkor, ha elfelejted a zavar szót. - alkudozott.
- B-biztos, h-hogy n-nem z-za... - már rendesen sem tudtam kimondani egy mondatot és már majdnem bepisiltem. - H-hagyd már abba!!
- Megjö...Itt meg mi folyik? - jelent meg Billie Joe az ajtóban és érdeklődve pillantott ránk. Szerencsére Adam ekkor leált a csikizésemmel.
- A könnyem, de hamarosan más is. - pattantam föl és a legközelebbi mosdóba futottam. Elvégeztem amit kellett és már vissza is mentem a nappaliba, ahol Adam a kanapén elterülve vigyorgott rám. - Ez - vettem fel egy párnát. - gonosz volt! - vágtam az arcába, mire kitört belőle a nevetés. - Ez nem vicces!
- Szerintem az. - nevetett még mindig.
- Adam gyertek enni! - szólt ki Billie Joe. Leültünk az asztalhoz és elkezdtünk enni. Hát mit nem mondjak! Adam igazat mondott, ez tényleg isteni lasagna! Sok lasagnát ettem eddig, de ez mindegyiken túl tesz! 2 kockát megettem, és bár a szemem nagyin is kívánt volna még, a hasam nagyon jól tudta, hogy nem ehetek többet.
- Na mit mondtam? - mondta Adam, amikor nagy nehezen feljöttünk a szobájába és elterültünk az ágyán.
- Jól van, most az egyszer igazad volt. - mondtam kicsit kábultan. A legszívesebben elaludtam volna egy ilyen ebéd után. Hmmm, talán csak egy kicsit  lehunyom a szemem.
Lágy gitár akkordot hallottam, amikor kinyitottam a szemem Adam-et pillantottam meg az ágy végén ülve a gitárjával.
- Hány óra van? - szólaltam meg, mire Adam félig hátrafordult.
- Fél 2. - mondta, majd visszatért a gitárhoz. Nahát, 1 órát aludtam volna? Ez új.
- Mit csinálsz? - ültem fel.
- Csak hangolok. - vont vállat. Aztán elkezdett egy számomra ismerős dallamot, amit rögtön felismertem.
- Imádom ezt a számot. - mondtam és lassan énekelni kezdtem. - Mióta gitározol?
- Nem tudom. 5-6 éve? - nézett fel és úgy játszott tovább. Egymás szemébe néztünk. Én énekeltem, ő gitározott. Csak most vettem észre, hogy milyen gyönyörű kék szemei vannak. Várjunk, mit mondtam?! - Megpróbálod? - kérdezte hirtelen.
- Mit?
- A gitározást. - mosolyodott el.
- Nem tudok gitározni.
- Akkor megtanítalak. - ajánlotta nagy lelkesedéssel.
- Áh, ne. - ráztam a fejem. - Régen tanultam, de nem ment. Inkább maradok az éneklésnél. - magyaráztam.
- Hé, ha egy igazi híresség egy ilyet felajánl, azt nem lehet visszautasítani. - 'háborodott' fel.
- Nem te vagy a híresség, hanem apukád. - javítottam ki nevetve.
- Jó, de egy igazi híresség tehetséges fia egy ilyet felajánl...
- Ha elfogadom, befogod? - vágtam közbe. Nevetve átvette a gitárt, amit felém nyújtott és elhelyeztem az ölemben. - És most?
- Fogd le a húrokat és pengesd meg. - utasított. Tettem ahogy mondta, de egyáltalán nem jött ki egy normális hang se. - Nem így! - mondta, majd hirtelen mögöttem termett és a vállamon áthajolva, kezét az ujjaimra tette és rendesen 'beállította'. - Most próbáld. - én pengettem, míg ő az ujjaimmal fogta le a megfelelő hangokat.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy a dal elejét egyedül(!!) el tudom játszani.
- Látod? Egész jó vagy. - súgta a fülembe és ekkor megéreztem a kezét a térdemen.

Kicsit meglepett ezzel a tettével, de valahogy nem is érdekelt, sőt kifejezetten jól esett. De továbbra sem hagytam abba a gitározást, még a furcsa forróság érzetet is, amit az érintése okozott.
- Egész jó? Inkább briliáns. - nevettem fel óvatosan.
- És szerény. - mondta és...és egy puszit adott a szám szélére! A meglepettségtől még a gitárt is kiejtettem a kezemből, ami elém esett az ágyra. - Mi az? - kérdezte én meg megfordultam, így szemtől szemben voltunk egymással. Meglepetten pillantottam rá és ő is rám. Nem csak őt, de még magamat sem értettem. Miért vágyom a csókjára? Miért, miért, miért?? - Holly, mi a baj? - fogta az arcomat a kezei közé és már vészesen közel volt hozzám.
- Nem tudom. - suttogtam. A szemébe néztem és már nem is érzékeltem a külvilágot. Már csak annyit éreztem, hogy a szája az enyémen volt. Én meg, nem is tudom miért, de visszacsókoltam. Pár perc után el is váltunk. Lassan kinyitottam a szemem, és csak most fogtam fel, hogy pontosan mit is csináltunk! Basszus, basszus, basszus!! Adam szólásra nyitotta a száját, de aztán vissza is csukta.
- Mennem kell! - mondtam és felpattantam az ágyról, kirohantam a szobából és le a lépcsőn. Már a cipőmet vettem fel, amikor Adrienne jött ki a nappaliból.
- Holly hova sietsz ennyire? - kérdezte.
- Ömm, igen, megígértem anyának, hogy még bevásárolok. - igazából, nem is hazudtam. Anya írta, hogy vegyek pár dolgot, mielőtt hazamegyek. - Nagyon köszönöm az ebédet, tényleg isteni volt, de rohannom kell! - kaptam fel a deszkám és mentem volna ki az ajtón.
- Holly, várj! - hallottam meg még Adam hangját, de nem foglalkoztam vele, csak becsuktam az ajtót és szélsebesen száguldottam az utcán a deszkámon. Tudom, hogy hülye és gyerekes viselkedés az, ha elfutok, de összezavarodtam. Adam csak a barátom, nem csókolózhatok vele! Nem is gondolkoztam, elővettem a telefonom és üzentem.
'5 perc múlva a parkban!' - írtam és már a park felé is vettem az irányt. Mire odaértem, már Ő is ott volt.
- Na, döntöttél? - kérdezte. Bizonytalanul, de bólintottam és válaszra nyitottam a számat...