17.rész - A barátod vagyok, nem?

Sziasztok! Itt is van a következő rész! Nem érzem a legjobban sikerültnek, de remélem tetszeni fog;) Várom a véleményeteket! Jó olvasást, Anna xx.

 

Adam

Hát, ha az előbb nem hittem el, amit a többiek mondtak, most a saját szememmel láthatom, hogy igazuk volt. Holly teljesen más volt, mint amikor utoljára láttam.  Nem is ismertem volna fel, ha nem fordul meg és láthatom a szemeit, amit most egy adag smink takar. A ruhája, meg teljesen olyan, mint egy...egy plázacicának. Rövid top és rövid nadrág. Nem hittem volna, hogy őt is ilyenekben fogom látni, teljesen máshogy ismertem meg.

Amint gyorsan fordult is meg, olyan gyorsan akart eltűnni, de még idejében elkaptam a karját.

- Holly... - kezdtem volna, de továbbra sem nézett rám, csak próbált kiszabadulni a szorításomból sikertelenül. - Sajnálom. - suttogtam. Nem hittem volna, hogy meghallja, de gondolom, meghallottam, mert abbahagyta a kapálózást és végre rám nézett. A szeméből értetlenség szűrődött ki.

- Nem a te hibád. - suttogta vissza. Ezt nem értettem, hisz biztosra tudom, hogy ez az én hibám, hisz ha nem csókolom meg, akkor nem került volna engem és, hát...nem lenne teljesen más. - De most mennem kell! - mondta keményen és újra kapálózni kezdett. Nem értettem a hirtelen jött hangulatváltozását, még mindig szorosan tartottam.

- Nem, amíg meg nem magyarázod, hogy még is mi bajod van! - feleltem határozottan.

- Neked nem tartozom magyarázattal! - vágta rá keményen. - Engedj el!

- Dehogy nem! A barátod vagyok, nem?

- Én úgy tudom, hogy a barátok nem csókolóznak és tiszteletben tartják mások döntéseit! - szeméből semmit nem tudtam kiolvasni.

- Azt hittem, hogy az előbb... - nem is hagyta, hogy befejezzem, rögtön közbevágott.

- Rosszul hitted! Nem mondom még egyszer, engedj már el! - kiabált most már hisztérikusan.

- Holly, mi lett veled? - kérdeztem csendesen.

- Semmi, csak már nem akarok veled mutatkozni, mert bármikor felkerülhetek a netre vagy egy hülye pletykalap címlapjára!

- De hát nem is volt semmi bajod ezekkel. Azt mondtad, hogy nem érdekelnek az ilyenek. - fájt amiket mondott, de nem mutattam ki. Tudom, hogy ez nem az a Holly, akit én megismertem. Csak meg kéne tudnom, hogy pontosan hol is van az igazi Holly. Holly válaszra nyitotta a száját, azonban nem mondott semmit, mert egy új hangot hallottunk.

- Hé, cuki srác! - hátra fordultam és nem akartam elhinni, hogy mit, illetve kit látok. Istenem, miért büntetsz engem?

Holly

Amikor meghallottuk a természetellenesen magas hangot. Adam-mel egyszerre fordultunk a hang irányába és pillantottuk meg azt a szőke lányt, akivel a múltkor is lefotózták a játszótéren.

A csaj szinte futva jött oda hozzánk és rögtön Adam nyakába vetette magát. Nyugi Holly, ne akard megfojtani, ne akard megfojtani!

- Nem hívtál! - nyávogta, amikor Adam nagy nehezen lehámozta magáról és tisztes távolságra állt tőlem.

- Ömm, igen, sajnálom, de nem volt rám időm. - vakarta zavartan Adam a tarkóját.

- Ó, semmit baj, tudom milyen érzés, amikor véget ér egy kapcsolatod. - simított végig a karján(!!). Van barátom, akkor ez miért zavar?! - Nincs kedved most egy kávéhoz? - hajolt Adam-hez, így tökéletes belátást engedett a dekoltázsára.

- Hát...- nem engedtem, hogy visszautasítsa.

- De szívesen menne veled. - mondtam. - Nekem úgyis mennem kell, nem is zavarok! - és ezzel ott is hagytam őket. Tudom, hogy hülyeség, de muszáj volt, valahogy le kellett ráznom.

- Hol voltál már eddig? - hallottam meg Drake hangját. Odamentem hozzá, míg ő egy csókkal köszöntött. Akaratom ellenére, rögtön az Adam-mel való csókom. Az igazat szólva, sokkal jobb volt, mint ezek! Várjunk, nem gondolhatok ezekre, mert nekem már barátom van!

- Tudom, csak sokan voltak. Sajnálom. - mondtam. Tudom, nem szép dolog hazudni, de Drake nem szereti, ha Adam-ről beszélek.

- Jó, mindegy. - fogta meg a kezem, és így mentünk a kocsijához. - Indulnunk kell, a többiek már várnak. Ez hatalmas buli lesz! - mondta, szerintem inkább magának, mint nekem. Hát, akkor menjünk és bulizzunk egyet! Hurrá!