14.rész - Hívj fel!

Sziasztok! Meg is hoztam a következő részt! Nem tudom mennyire lett jó, de mondjátok el ti;) Na, nem is mondok túl sokat, jó olvasást, Anna xx.

P.S. Nagyon köszönöm az új feliratkozókat!

 

Adam

Ma Suzy-ra kellett vigyáznom, mert anyának sok dolgot kellett elintéznie, apának meg a stúdióznia kellett mennie. Nem volt nagy fáradság és mivel Tyler is az új csajával randizik, így legalább nem unatkoztam otthon.
- Suzy, mit akarsz csinálni? - kaptam fel a földről, miközben barbiezott.
- Barbiezni! - fájdalmasan felnyögtem, és kinéztem az ablakon. Az idő pont jó volt.
- Mit szólnál ahhoz, ha elmennénk a játszótérre? - vetettem fel az ötletet. Egész nap bent játszani műanyag babákkal, kicsit időpazarlás. És ha már nem mehetek deszkázni a 3 éves húgommal, akkor neki legyen jó napja. Persze, nem azt mondom, hogy nem szeretem a húgomat, csak, na, értitek.
Szóval fogtuk magunkat és elmentünk a játszótérre. Sokszor jártunk már ide, így nyugodt szívvel engedtem, hogy húgom magától mehessen a mászókára. Én egy közeli padra leültem, hogy figyelhessem. Napszemüvegem felvettem és hátrahajtott fejjel élveztem a Nap kellemes sugarait.
Nem tudom, hogy mióta pihentem így, de egy torok köszörülésre kaptam fel a fejem. Egy lány ült mellettem, eléggé...nos, hiányos öltözetben. Egy kis top, rövid nadrág éppen, hogy takarta a testét.
- Szia. - köszöntem, amikor már egy ideje csak nézett.
- Oh, ne haragudj. - kezdett nevetésbe. Csak szerintem furcsa a csaj? - Még nem láttalak erre. Új vagy?
- Nem, csak ritkán és más időben szoktunk ide kijönni. - feleltem és megkerestem a húgomat. Egy kislánnyal játszott éppen.
- Szoktunk? Kivel jöttél?
- A húgommal. - válaszoltam röviden, és Istenhez fohászkodtam, hogy végre eltűnjön. Nem tűnt el.
- Juj, ez annyira cukiii! - visított fel kissé. Basszus, ez a helyzet majdnem olyan, mint amikor először találkoztam Chrystalal. Ó, ne!
Hirtelen egy jégkrémes kocsi zenéjét hallottuk és minden kisgyerek a szüleihez futott. Ez alól Suzy sem volt kivétel.
- Adam, veszel jégkrémet, légyszii! - nézett rám nagy szemekkel és meg könnyedén felkaptam.
- Hát persze! - indultam volna el a jégkrémes kocsihoz, de valaki elkapta a karom és fordított szembe magával.
- Nekem nem akarsz venni? - dobálta hosszú szőke haját és illetgette magát. Hogyan utasíthatnám vissza?
- Bocs, de most ért véget egy komoly kapcsolatom. - dobtam be az adu-ászt és játszottam meg a szomorú srácot. Látszólag bejött.
- Ó, az nagyon szomcsi, de ha már túltetted magad, akkor hívj fel. - húzott elő egy kis papírt és nyomta a kezembe.
- Oké, szia. - és ezzel hátat fordítottam és otthagytam.
- Szióka cuki srác! - kiáltott még utánam. Vettem két fagyit, és hazaindultunk.
- Ki volt az a lány? - kérdezte a húgom, amint megette a fagyit. Bár így is tiszta maszat volt, de a ruhája tiszta maradt!
- Nem tudom. - elővettem a kis cetlit és kidobtam a legközelebbi kukába. Amikor hazaértünk, anya már az ebédet főzte.
- Megjöttünk! - nyitottam be a konyhába, ahonnan isteni illat volt. - Mi lesz?
- Lasagna. - mondta mosolyogva, nekem meg már összefutott a nyál a számban. Hmmm, anya híres lasagnája. Aztán elővettem a telefonom, mert üzenetem jött.
'Tudnánk találkozni? H' - írta Holly.
'Igen, mikor és hol?' - írtam vissza.
'5 perc múlva, a mólón' - jött a gyors válasz.
- Anya, el kell mennem, de nemsoká' jövök.
- Rendben. - bólintott.
- Anyu, anyu! Képzeld voltunk a játszótéren és fagyiztunk is! - rohant be a szobába visítva Suzy. O-ó, lebuktunk.
- Ebéd előtt? - hallottam anya hangját.
- Elmentem! - kiáltottam és a deszkámmal gyorsan 'kimenekültem' a házból.
Deszkával gyorsan oda is értem, és a móló szélén megláttam Holly-t. Oda gurultam mögé és a füléhez hajoltam.
- Heló. - mondtam, mire megugrott ijedtében. - Bocsi. Szóval - ültem le mellé. - történt valami?

Holly

Őszintén nem tudom, hogy mit csináljak. Most vagy Drake-et választom és elvesztek egy jó baráti kapcsolatot vagy Adam-et és akkor meg egy ígéretesnek tűnő párkapcsolatot.

Bár a múltkori féltékenységi jelenete nem volt valami jó húzás. És ez??!! Egyáltalán miért gondolkodom azon, hogy még is kit válasszak? Hol vagyunk, a dedóban?

- Holly? Hahó, itt vagy? - hallottam meg Adam hangját, ami legalább kizökkentet a káoszból a fejemben.

- Ja, persze. - bólogattam. - Bocs, kicsit elkalandoztam.

- Vettem észre. Minden rendben?

- Persze. Amúgy, ki az a szőke? - váltottam témát.

- Milyen szőke? - nézett rám értetlenül, összeráncolt szemöldökkel.

- Adam - mosolyogtam rá. - egy híresség fia vagy. Azt hiszed, hogy nyugodt egy életed lehet paparazzik nélkül? - vettem elő a telefonom és a képekre mentem, majd a kezébe nyomtam.

- Ez nem lehet igaz! - nyögött fel, én meg csak egy kicsit kiröhögtem. - Hogy utálom ezeket! - morogta.

- Szóvaal? - löktem meg a vállát. - Fel is hívod?

- Háát nem. - adta vissza a telóm. - Először is: Elhagytam a számát...

- Vagyis kidobtad. - vágtam közbe pontosítva.

- Jó, kidobtam. És másodszor: Teljesen olyan volt, mint Chrystal.

- Oh, az szívás. - értettem egyet.

- És veled történt valami? - na most erre mit mondjak, azt, hogy a srác, akivel randizom féltékenységi rohamot kapott miattad és választásra kényszerített? Hát ez elég hülyén hangzik.

- Semmi érdekes. Csak tudod...uh, hát ez elég bonyolult. - mondtam és újra a tengert kezdtem el nézni. Hirtelen megéreztem a kezét a kezemen és megszorította. Olyat sugalt, hogy neki elmondhatom bármi is az. Ez jól esett, de nem értettem a szívem hirtelen zakatolását. Furcsa.

- Tudod, egy barátnőm ma eléggé kiakadt, mert van egy srác, akivel randizik és egy fiú barátjával látta és választásra kényszeríti. És hát, nem tudja, hogy mit csináljon. - végtére is nem hazudtam, csak kicsit átírtam a történetet. Nem nagy cucc, nem? Csak ez az érzés tűnjön el!

Adam láthatóan elgondolkozott ezen és csak később szólalt meg.

- És mióta vannak együtt?

- Még csak párszor találkoztak, de ez miért fontos?

- Hát, én úgy gondolom, hogy ha a fiú barátjával nincs köztök semmi több és nagyon szoros is a barátságuk, akkor miért dobná el egy kapcsolatért, ami nagyon kezdő szinten van. - mondta, én meg csak megdöbbenve néztem rá.

- Te ilyet is tudsz? - nem felelt, csak halványan elmosolyodott. - Nem is tudtam, hogy ilyen bölcs vagy.

- Inkább csak tapasztalat. - vont vállat. - De mindegy. Amúgy miért rágódtál rajta ennyit?

- Hát csak olyan fura. Mindegy, legalább őt is meg tudom nyugtatni. Na megyek, még ebédet is kell szerezni! - álltam fel és ő is követett.

- Nem jössz hozzánk? Anya lasagna-t csinál. - ajánlotta föl.

- Nem akarok zavarni. - ráztam a fejem.

- Persze Holly, azért hívlak mert zavarsz minket. - nevetett. - Na, gyere már, kár lenne kihagyni! - nyaggatott míg végül bele nem egyeztem. - Na, gyere, mert éhen halok. - indultunk el deszkán Adam-ékhez.