11.rész - Nem értem

Sziasztok! Új részt hoztam, ami remélem elnyeri a tetszéseteket;) Jó olvasást és várom pár komit!:D

Anna xx.

 

Holly

 Busszal mentem haza, de végig csak a történteken jártak a gondolataim. Egyrészt nem is értem, hogy pontosan min is húzta fel magát. Ha nem is merném és nem csak barátok lennénk, azt mondanám, hogy féltékeny. De mivel erről szó sincs, ezért nem értem. Még hogy a nők bonyolultak! Másrészt, lehet, hogy ez nagyon rosszul érintette, hogy ő meg most szakított a... - hányás visszanyelve -...barátnőjével? Nem tudom.
Leszálltam a buszról, és pár perc séta után haza is értem.
- Megjöttem! - kiáltottam. Igaz, anyáék még nem értek haza, de remélem, hogy Mike már itthon van.
- Kaját hoztál? - kiáltott vissza. Igen, itthon van. Lépteket hallottam, miközben a konyhában keresgéltem valami nasi után. De nem akármilyen nasi után.
- Hol van az OREO-m?! - kiáltottam rá, amikor beért ő is.
- Elfogyott. Miért kér...húgi miért sírsz? - lépett hozzám, és szorosan átölelt. Sírok? Nem is vettem észre, csak akkor amikor megtöröltem az arcomat. - Mi történt?
- S-semmi. - sírtam fel. Nem is értem igazából, hogy miért is sírok.
- Aha, akkor csak örömödben sírsz. - mondta gúnyosan. - Na, most mond el szépen, hogy pontosan ki miatt sírsz, hogy aztán kitekerhessem a nyakát. - nézett a szemembe komolyan. Az állapotomhoz képest mégis felnevettem. - Na, figyelj, most elugrok a boltba neked OREO-ért, aztán szépen elmesélsz mindent. Rendben?
- Ugye tudod, hogy ez úgy hangzott, mintha egy csaj lennél? - néztem rá mosolyogva, miközben a könnyeimet töröltem le az arcomról. Mike elgondolkozott a dolgokon, majd újra megszólalt.
- Oké, új terv. Te áthívod Sam-et, elmeséled ezt neki, aztán elmondod, hogy kinek verjem be a képét. Így már férfias? - csak a homlokomra csaptam, de bólintottam. Tehát, Mike elment, én meg küldtem egy SMS-t Sam-nek.
'Gyere át, beszélnünk kell!' - írtam. Legjobb barátnőm alig 5 perc múlva már meg is érkezett. A szobámba mentünk. Már kezdtem volna a történetet, amikor bátyám is megjött. Egy nagy zacskó OREO-s kekszet adott.
- Köszönöm. - vettem el tőle.
- Nincs mit. És szólj, hogy...
- ...hogy kit kell elverned. - fejeztem be helyette. Adott a homlokomra egy puszit és kisétált a szobámból. A kekszet elfogyasztva meséltem el Sam-nek mindent, ami ma a parton történt.
- És egyáltalán nem értem, hogy miért változott meg hirtelen a hangulata. - töröltem le még pár kósza könnycseppet. Még mindig nem értem, hogy miért sírok, hisz a barátok szoktak veszekedni, de nem sírnak miatta.
- Ezt én se értem. - vakarta a fejét Sam. Kettőnk közül ő volt a csajosabb, és volt pár barátja is. És ha ő sem érti ezt, hát akkor ez tényleg egy bonyolult dolog. - Szerintem ezt vele kéne megbeszélned.
- Tudom, de nem kéne először hagyni, hogy kicsit megnyugodjon? - töprengtem el.
- Holly, Adam nem egy hisztis kislány. - mosolyodott el Sam.
- Ő ríkatott meg? - nyitott be a bátyám hirtelen.
- Te hallgatóztál? - néztem rá hitetlenkedve. 
- Ha a húgomról van szó, akkor igen. - húzta ki magát büszkén és kitárta a karjait. Gondolom ölelést várt, hogy ilyen figyelmes. Hát, nagyon is tévedett, ugyanis Sam-mel egyszerre dobtuk meg egy-egy párnával. - Na, szép! Ezt kapom, hogy elmentem neked kekszért? - vette fel az immár üres zacskót. - Amiből még csak nem is adtatok! - ment ki és becsapta maga után az ajtót. És igen, hölgyeim és uraim, ő a 20 éves, érett, joghallgató bátyám.
- Látszik, hogy a testvéred. - mondta Sam, aki már egy ideje nagyban SMS-ezett.
- Na jó, te kivel üzengetsz már ennyit? - hajoltam oda, de rögtön elhúzta. - Talán egy srác? - húztam fel a szemöldökömet mosolyogva.
- Talán. - mondta halkan, pirulva.
- SAMANTHA BEAKER TE BEPASIZTÁL ÉS NEKEM NEM IS MONDTAD??!! - kiáltottam el magam. Tudom, hogy utálja ha a teljes nevén szólítom, de ha 'dühös' vagyok rá, akkor mindig ezzel büntetem. Legnagyobb örömére. - Mutasd csak. - próbáltam elvenni a telefonját, de nehezen adta.
- Holly, szállj már le rólam! - üvöltötte Sam, amikor megszereztem a telefonját és rajta ülve passzíroztam a matracba. Könnyen feloldottam a telefont és rögtön az üzenetekbe léptem.
- Milyen Tyler? - néztem értetlenül a képernyőre, majd leesett. - Adam barátja Tyler? - néztem hitetlenkedve Sam-re. Sam nem szólt semmit, de a piros képe elárulta. - Mégis mikor?
- Ha nem szállsz le rólam, akkor nem is mondok semmit. - lemásztam róla és elhelyezkedtünk újra és rendesen az ágyon. - Na, a deszkapark után ugye vele mentem el. Nagyon jól elbeszélgettünk és elhívott moziba. Tudod, aznap nem mentem el hamarabb a munkából. - bólintottam, jelezve hogy emlékszem - Na, a mozi is nagyon jó volt, aztán még sétáltunk is a parton. Sokat nevettünk és a végén azt mondta, hogy találkozna velem többször mert nagyon jó fejnek tart és találkozna is velem. Szóval, egy ideje még mindig találkozunk és beszélünk telefonon. Röviden ennyi. - rántott vállat.
- És ezt miért nem mondtad el?
- Mert még én sem tudom, hogy mennyire komoly, nem akartam elkiabálni.
- Aha. - bólintottam. - Hát akkor neveld meg azt a srácot.
- Meglesz. - nevetett fel.
- Holly, segíts! - rontott be hirtelen a szobába Mike...lisztesen.
- Te mi a fenét csináltál? - néztem rajta végig.
- Palacsintát akartam sütni, de...inkább nézd meg. - indult a konyhába, mi meg Sam-mel követtük. A konyha padlóján kiömlött a liszt.
- Most komolyan, mit csináltál? - néztem döbbenten testvéremre, aki csak elhúzta a száját.
- Hát, a lisztet akartam levenni, de véletlenül lelöktem amikor érte nyúltam és a fejemről a földre esett.
- Úristen, mi lesz veled ha barátnőd lesz? - sóhajtottam föl és a kezébe nyomtam a seprűt.
- Csak mázlista lesz! - egó a toppon. Míg ő feltakarított és lezuhanyzott, addig mi megcsináltuk a tésztát és megsütöttük a palacsintákat. Végül együtt ettük meg, de nem feledkeztünk meg anyáékról és Luke-ról sem, így hagytunk egy párat.
Sam hazament, míg én a szobámban ültem és a gondoltaim újra Adam körül forogtak. Az biztos, hogy ezt meg kell beszélnünk és most komolyan! Remélem jó magyarázata van a történtekre!